|
 2008.02.01.
Liliomfi
Ungváron
A magyar kultúra
napját méltatta január 20-án Kárpátalja magyarsága. Ungváron
a Kárpátaljai Megyei Zenés-Drámai Színházban került sor díszelőadásra
ebből az alkalomból a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség
(KMKSZ) szervezésében.
Köszöntőjében
Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke hangsúlyozta: azt a magyar kultúrát
ünnepeljük ezen a napon, amely lehetővé teszi, hogy magyar
nemzetünk összetartson. Mint kifejtette, nem véletlen, hogy a törzsi
fejlettségi szinten túllépett nemzeteket kultúrnemzeteknek
nevezik, mintegy utalva arra, hogy az adott közösség nem csupán
egy adott területen együtt élő embercsoport, hanem olyan népesség,
amely képes volt kidolgozni a saját magas kultúráját –
irodalmat, zenét stb. –, amely megteremti tagjai számára a közös
nyelvezetet, s amely lehetővé teszi, hogy ezek az emberek megértsék
egymást akár fél szavakból is.
"Mi
magyarok ezt a magas kultúrát létrehoztuk, ez segít minket túlélni
itt, Kárpátalján is – hangsúlyozta Kovács Miklós. – Ez a
magas kultúra kimeríthetetlenül gazdag, csak legyen kinek ebből
a kimeríthetetlen, bőséges forrásból meríteni." Mint a
szónok rámutatott, ez az egyetlen olyan forrás, amelyből bárki
bármennyit merít is, nem fog elapadni. "Ez az a forrás,
amelyhez akárhány tehetség, géniusz járul hozzá, akkor sem
fog szétmosni partokat és elárasztani településeket, károkat
okozva, mert nemzeti kultúránk mindezt elbírja, magába
olvasztja, megőrzi utódainknak" – tette hozzá a szónok.
Kovács Miklós végezetül örömének adott hangot, hogy
immár hagyományosan zsúfolásig megtelt a nézőtér ezen ünnep
alkalmából, ami jelzi, hogy a magyar kultúra él itt, Kárpátalján,
"s egyrészt van színházunk, ami ezt továbbviszi, s ami
pont ilyen fontos, van közönség, amelyet ez érdekel, amely ezt
értékelni tudja".
A köszöntő után a közönség megtekinthette a Beregszászi
Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház Liliomfi című előadását.
A Szigligeti Ede klasszikus darabjából, a beregszászi társulat
és a Gyulai Várszínház közös produkciójában színpadra állított
vígjáték ezúttal is nagy sikert aratott a színházra éhes
publikum körében.
A 19. századi társadalmi vígjáték vázára Vidnyánszky
Attila rendező különleges, "közönségbarát" előadást
épített fel a vándorszínjátszás romantikájából, amely a
mostoha sorsú beregszászi társulat esetében sajnos máig
nemcsak romantikus, hanem sokszor keserves valóság is. A színészek
tehát, miközben a közönséget szórakoztatják, egy kicsit önmagukról
is vallanak, s úgy általában a színházról. Liliomfi Charlie
Chaplin-esre vett figurája, vagy a szerepében a görög drámák
klasszikus kórusát idéző, megjelenésében és stílusában
viszont a korabeli vidéki vándortársulatokat megelevenítő
zenekarba oltott kórus egyaránt a játék, a színjátszás
halhatatlanságát hirdette. Az elsősorban Ungvárról és az
Ungvári járásból toborzott közönség ezen az estén különösen
hálásan fogadta a darabot még könnyedebbé tenni hivatott
dalbetéteket, s bár a honi publikum amúgy hajlamos előnyben részesíteni
a konzervatív, a hagyományokhoz ragaszkodó színjátszást, ezúttal
minden formabontó megoldás, minden poén és gesztus óriási
tetszést aratott, előadás közben is többször fergeteges
tapsot váltva ki. A csodálatos előadáshoz persze kellett a színészek
nagyszerű játéka is. Rácz József (Liliomfi), Sőtér István
(Szellemfi), Kacsur András (Szilvai Tódor), Vass Magdolna
(Mariska), Kacsur Andrea (Kamilla kisasszony) és a többiek
ihletetten száguldozták be ezen az estén az ungvári teátrum
hatalmas színpadát. A produkció csiszoltságán meglátszott,
hogy immár közel félszázszor adta elő a társulat Magyarországon
is, méghozzá szép sikerrel.
(Forrás: Kárpátalja)
|
