2008.02.01.
Győztesek
és vesztesek
Valaha,
régebben, úgy a háborúknak, mint a választásoknak voltak győztesei
és vesztesei. Sőt, az is előfordult – a sokat csepült „sötét”
középkor lovagi világának maradványaként –, hogy a vesztes
meghajtotta fejét a győztes előtt, és gratulált neki. Aki
pedig diadalmaskodott, nem alázta meg legyőzött ellenfelét.
Manapság más idők járnak. A győztes porig alázza a vesztest,
aki pedig bosszúért esküszik. De sok esetben nem is dönthető
el, ki az, aki sikert aratott, és ki az, aki kudarcot vallott. Számos
olyan választást értünk meg az elmúlt években, ahol a
versengő felek mindegyike győztesnek kiáltotta ki magát, vetélytársát
pedig csalással vádolta meg. Hasonló a helyzet a háborúk esetében
is. A látszat, a PR mindent felülír. Ha valamely fél csatát
veszít, akkor is úgy kell tenni, mintha megnyerte volna. Mármost,
ami az iraki háborút illeti, teljes gőzzel beindult az amerikai
propagandagépezet, amely el akarja hitetni a világgal: a győzelem
küszöbön áll. A Bushadminisztráció, valamint a járszalagjára
fűzött iraki bábkormány nem fukarkodott az év végén a
diadaljelentésekkel. Így például arról értesülhettünk,
hogy 2007 szeptemberében az előző hónaphoz képest 52%-kal csökkent
a háborús cselekményekben elhunyt iraki civilek, 43%- kal pedig
az amerikai katonák száma. (Májushoz képest pedig 64%-os a csökkenés
ez utóbbi kategóriában.) Az USA haderői ellen az elmúlt fél
évben 62%-kal kevesebb támadást követtek el, mint 2007 első
hat hónapjában. A siker amerikai értékelés szerint David
Petraus tábornok (képünkön) egy évvel ezelőtt meghirdetett
stratégiájának köszönhető. Ennek a stratégiának két
meghatározó eleme volt. Az egyik, hogy az elmúlt esztendő
februárjától kezdődően 30 ezer fővel növelték az Irakban
állomásozó amerikai haderő létszámát. Továbbá 110 ezerrel
többen szolgálnak most az iraki biztonsági erők kötelékében,
mint egy évvel korábban. A Petraus-féle stratégia másik eleme
pedig az, hogy az amerikaiaknak sok-sok pénzzel a maguk oldalára
kell állítaniuk az al-Kaida elleni harcban a szunnita fegyveres
csoportokat, amelyek korábban az amerikai megszállás elleni
harc élvonalában küzdöttek. Maga Petraus tábornok egy interjúban
azt mondta, 70 ezer főre becsüli az „átállt” szunnita
fegyveresek számát. (Hogy menynyiért vásárolták meg őket,
arról a tábornok nem nyilatkozott, de alighanem nem csekély összegekről
lehet szó.) Ugyanakkor hozzá kell tenni azt is, hogy Muqtada
Al-Sadr síita vallási vezető is fegyverszünetet rendelt el az
elmúlt esztendő második felében. Márpedig az ő katonái –
a Mahdi Hadserege néven ismert fegyveres csoport – is számos támadást
követtek el, elsősorban szunniták ellen. Az erőszak csökkenése
mindenképpen örvendetes jelenség. Még akkor is, ha kérdéses,
mennyire lesz tartós a biztonsági helyzet javulása. (Az év első
napjaiban elkövetett öngyilkos merényletek mindenesetre nem sok
jóval kecsegtetnek.) Az amerikaiak sikerről beszélnek, ami
Petraus tábornok szerint lehetővé teszi 30 ezer fő kivonását
ez év közepéig. Bush elnök pedig közel-keleti körútján
szintén meglehetősen derűlátóan szólt az iraki háború esélyeiről.
„A remény visszatér Irakba – jelentette ki Kuvaitban
amerikai katonák előtt – ez az ország már egészen más,
mint amilyen egy évvel korábban volt”. Az optimista (vagy
legalábbis annak mutatkozó) washingtoni állásponttal szemben
azonban ott áll Oszama bin Laden december 29-i üzenete. A
nyugati médiumok is említést tettek ugyan róla, nagy hírverést
az al-Kaida vezérének mondandója kétségtelenül nem kapott.
Pedig érdemes alaposan szemügyre venni az üzenetet. Amelyet az
Al-Sahab, az al-Kaida „hivatalos” weboldala közölt elsőként,
majd más iszlám internetes újságok is megjelentették a szöveget.
Az Al-Jazira arab hírtelevízió ezúttal lemaradt a közlésről,
vélhetően azért, mert Bin Laden október 22-i videóüzenetét
elferdítve hozták nyilvánosságra. (Azt sugallták ugyanis,
mintha a terroristavezér úgy nyilatkozott volna, számukra
„minden elveszett Irakban”. Továbbá egyes, a szaúdi uralkodóházra
vonatkozó részleteket ki is vágtak a szövegből.) Az al-Kaida
főnöke a most nyilvánosságra hozott felvételen egyértelműen
kijelenti: az amerikaiak és szövetségeseik vereséget
szenvedtek Irakban, és ezzel maguk is teljesen tisztában vannak.
A kérdés éppen ezért nem ennek a háborúnak a kimenetele,
hanem az, hogy mi történik utána? Bin Laden figyelmezteti az
Irakban harcoló mudzsahedin fegyvereseket: annak idején
Afganisztánban is győzelmet arattak a vörös hadsereg felett,
csakhogy a diadal gyümölcsét a belső széthúzás miatt nem
tudták learatni. Ugyanis számos iszlamista vezér „saját érdekeit
a közös ügy fölé helyezte”, ami belső ellentéteket eredményezett
a mudzsahedinek soraiban. Ami végzetesnek bizonyult, annál is
inkább, mert külső erők szították az iszlamisták közötti
ellenségeskedést. Kik? Nos, nem csupán az amerikaiak, hanem főként
a szaúdi monarchia emberei. És most – figyelmeztet Oszama bin
Laden – ugyanez történik! Az iszlám ellenállók a Szovjetunió
után Amerikát is legyőzték a harctéren – ami a vezér
szerint kivételes világtörténelmi teljesítmény –, csakhogy
mint akkor, most is jönnek Amerika engedelmes „ölebei”, a
szaúdiak, akik pénzen megveszik, ígéretekkel elszédítik a
rettenthetetlen mudzsahedineket, legalábbis azokat, akik „saját
érdekeiket a közös ügy fölé helyezik”. Aztán valamiféle
„nemzeti egységkormány” felállításának hazug ürügye
alatt ezeknek a pénzen megvásárolt árulóknak játsszák át a
hatalmat. Pontosan ez történt Afganisztánban a 90-es évek elején,
és ugyanez zajlik most Irakban is – legalábbis Bin Laden
szerint. Amire az al-Kaida vezére gondol, az alighanem a
Petraus-féle stratégia egyik fent említett oszlopa.
Nevezetesen, hogy pénzen megvásárolnak szunnita fegyvereseket,
akiket aztán bevonnak az al-Kaida elleni háborúba. Ha hihetünk
Bin Ladennek, akkor az akció mögött nem csupán, sőt nem is
elsősorban az amerikaiak állnak, hanem a szaúdiak. Akik
titkosszolgálati eszközökkel, tengernyi pénzzel és homályos
ígéretekkel fordították szembe az amerikaiak ellen küzdő
iszlamista fegyveres csoportokat. Ennyivel okosabbak lettünk,
mert Petraus tábornok arról nem beszélt, hogy a szaúdiak is részt
vettek, sőt kulcsszerepet játszottak az iraki ellenállás
sorainak szétzilálásában. Ami persze érthető. Washington, no
és persze Rijad, nyilvánvalóan nem szeretné magára vonni az
al-Kaida haragját. Bár úgy tűnik, ez most megtörtént. És
ennek súlyos következményei lehetnek. Ugyanis a terrorszervezet
nyilvánvalóan arra a következtetésre jutott, hogy előbb az
amerikaiak támogatását élvező arab rezsimekkel kell leszámolni.
Ezek a rezsimek ugyanis, miként Afganisztánban történt, most
Irakban is mentőövet dobnak a harctéren vereséget szenvedett
USA számára: kapcsolatrendszerüket, helyismeretüket és nem
utolsósorban persze pénzüket kihasználva, megtévesztő arab
és iszlamista jelszavakat lobogtatva, beépülnek a győztes
mudzsahedinek soraiba, ellentéteket szítanak közöttük, és
vakvágányra futtatják „Allah katonáinak” harcát. Egyes hírek
szerint az al-Kaida második embere, Al Zavahiri évek óta azon
az állásponton van, hogy először a Nyugat zsoldjában álló,
„áruló” iszlám rendszereket kell megdönteni. Bin Laden
ezzel szemben a nyugati világ elleni támadásokat erőltette. Ám
most úgy tűnik, a vezér megváltoztatta álláspontját.
Meglehet, Nyugaton egyesek örülnek ennek. Ám a következmények
súlyosak lehetnek. Az egyik Amerika- barát-rezsim, Musharraf
Pakisztánja, már régóta az iszlamista erők haragjának a célpontja.
Az ország nyugati területein szabályos háború folyik, a
terrorcselekmények mindennaposak. És most úgy tűnik, a másik
Amerikához hű állam, Szaúd- Arábia is az al-Kaida célkeresztjébe
kerül. Hogy a szervezetnek lesz-e ereje kiterjeszteni a támadásait
a dúsgazdag monarchia területére, persze kétséges. A szándék
azonban egyértelműnek tűnik. És sajnos egyértelműnek tűnik
az is, hogy a vérontásnak nem látni a végét.
Zábori László
|