vissza a főoldalra

 2008.02.01. 

Győztesek és vesztesek

Valaha, régebben, úgy a háborúknak, mint a választásoknak voltak győztesei és vesztesei. Sőt, az is előfordult – a sokat csepült „sötét” középkor lovagi világának maradványaként –, hogy a vesztes meghajtotta fejét a győztes előtt, és gratulált neki. Aki pedig diadalmaskodott, nem alázta meg legyőzött ellenfelét. Manapság más idők járnak. A győztes porig alázza a vesztest, aki pedig bosszúért esküszik. De sok esetben nem is dönthető el, ki az, aki sikert aratott, és ki az, aki kudarcot vallott. Számos olyan választást értünk meg az elmúlt években, ahol a versengő felek mindegyike győztesnek kiáltotta ki magát, vetélytársát pedig csalással vádolta meg. Hasonló a helyzet a háborúk esetében is. A látszat, a PR mindent felülír. Ha valamely fél csatát veszít, akkor is úgy kell tenni, mintha megnyerte volna. Mármost, ami az iraki háborút illeti, teljes gőzzel beindult az amerikai propagandagépezet, amely el akarja hitetni a világgal: a győzelem küszöbön áll. A Bushadminisztráció, valamint a járszalagjára fűzött iraki bábkormány nem fukarkodott az év végén a diadaljelentésekkel. Így például arról értesülhettünk, hogy 2007 szeptemberében az előző hónaphoz képest 52%-kal csökkent a háborús cselekményekben elhunyt iraki civilek, 43%- kal pedig az amerikai katonák száma. (Májushoz képest pedig 64%-os a csökkenés ez utóbbi kategóriában.) Az USA haderői ellen az elmúlt fél évben 62%-kal kevesebb támadást követtek el, mint 2007 első hat hónapjában. A siker amerikai értékelés szerint David Petraus tábornok (képünkön) egy évvel ezelőtt meghirdetett stratégiájának köszönhető. Ennek a stratégiának két meghatározó eleme volt. Az egyik, hogy az elmúlt esztendő februárjától kezdődően 30 ezer fővel növelték az Irakban állomásozó amerikai haderő létszámát. Továbbá 110 ezerrel többen szolgálnak most az iraki biztonsági erők kötelékében, mint egy évvel korábban. A Petraus-féle stratégia másik eleme pedig az, hogy az amerikaiaknak sok-sok pénzzel a maguk oldalára kell állítaniuk az al-Kaida elleni harcban a szunnita fegyveres csoportokat, amelyek korábban az amerikai megszállás elleni harc élvonalában küzdöttek. Maga Petraus tábornok egy interjúban azt mondta, 70 ezer főre becsüli az „átállt” szunnita fegyveresek számát. (Hogy menynyiért vásárolták meg őket, arról a tábornok nem nyilatkozott, de alighanem nem csekély összegekről lehet szó.) Ugyanakkor hozzá kell tenni azt is, hogy Muqtada Al-Sadr síita vallási vezető is fegyverszünetet rendelt el az elmúlt esztendő második felében. Márpedig az ő katonái – a Mahdi Hadserege néven ismert fegyveres csoport – is számos támadást követtek el, elsősorban szunniták ellen. Az erőszak csökkenése mindenképpen örvendetes jelenség. Még akkor is, ha kérdéses, mennyire lesz tartós a biztonsági helyzet javulása. (Az év első napjaiban elkövetett öngyilkos merényletek mindenesetre nem sok jóval kecsegtetnek.) Az amerikaiak sikerről beszélnek, ami Petraus tábornok szerint lehetővé teszi 30 ezer fő kivonását ez év közepéig. Bush elnök pedig közel-keleti körútján szintén meglehetősen derűlátóan szólt az iraki háború esélyeiről. „A remény visszatér Irakba – jelentette ki Kuvaitban amerikai katonák előtt – ez az ország már egészen más, mint amilyen egy évvel korábban volt”. Az optimista (vagy legalábbis annak mutatkozó) washingtoni állásponttal szemben azonban ott áll Oszama bin Laden december 29-i üzenete. A nyugati médiumok is említést tettek ugyan róla, nagy hírverést az al-Kaida vezérének mondandója kétségtelenül nem kapott. Pedig érdemes alaposan szemügyre venni az üzenetet. Amelyet az Al-Sahab, az al-Kaida „hivatalos” weboldala közölt elsőként, majd más iszlám internetes újságok is megjelentették a szöveget. Az Al-Jazira arab hírtelevízió ezúttal lemaradt a közlésről, vélhetően azért, mert Bin Laden október 22-i videóüzenetét elferdítve hozták nyilvánosságra. (Azt sugallták ugyanis, mintha a terroristavezér úgy nyilatkozott volna, számukra „minden elveszett Irakban”. Továbbá egyes, a szaúdi uralkodóházra vonatkozó részleteket ki is vágtak a szövegből.) Az al-Kaida főnöke a most nyilvánosságra hozott felvételen egyértelműen kijelenti: az amerikaiak és szövetségeseik vereséget szenvedtek Irakban, és ezzel maguk is teljesen tisztában vannak. A kérdés éppen ezért nem ennek a háborúnak a kimenetele, hanem az, hogy mi történik utána? Bin Laden figyelmezteti az Irakban harcoló mudzsahedin fegyvereseket: annak idején Afganisztánban is győzelmet arattak a vörös hadsereg felett, csakhogy a diadal gyümölcsét a belső széthúzás miatt nem tudták learatni. Ugyanis számos iszlamista vezér „saját érdekeit a közös ügy fölé helyezte”, ami belső ellentéteket eredményezett a mudzsahedinek soraiban. Ami végzetesnek bizonyult, annál is inkább, mert külső erők szították az iszlamisták közötti ellenségeskedést. Kik? Nos, nem csupán az amerikaiak, hanem főként a szaúdi monarchia emberei. És most – figyelmeztet Oszama bin Laden – ugyanez történik! Az iszlám ellenállók a Szovjetunió után Amerikát is legyőzték a harctéren – ami a vezér szerint kivételes világtörténelmi teljesítmény –, csakhogy mint akkor, most is jönnek Amerika engedelmes „ölebei”, a szaúdiak, akik pénzen megveszik, ígéretekkel elszédítik a rettenthetetlen mudzsahedineket, legalábbis azokat, akik „saját érdekeiket a közös ügy fölé helyezik”. Aztán valamiféle „nemzeti egységkormány” felállításának hazug ürügye alatt ezeknek a pénzen megvásárolt árulóknak játsszák át a hatalmat. Pontosan ez történt Afganisztánban a 90-es évek elején, és ugyanez zajlik most Irakban is – legalábbis Bin Laden szerint. Amire az al-Kaida vezére gondol, az alighanem a Petraus-féle stratégia egyik fent említett oszlopa. Nevezetesen, hogy pénzen megvásárolnak szunnita fegyvereseket, akiket aztán bevonnak az al-Kaida elleni háborúba. Ha hihetünk Bin Ladennek, akkor az akció mögött nem csupán, sőt nem is elsősorban az amerikaiak állnak, hanem a szaúdiak. Akik titkosszolgálati eszközökkel, tengernyi pénzzel és homályos ígéretekkel fordították szembe az amerikaiak ellen küzdő iszlamista fegyveres csoportokat. Ennyivel okosabbak lettünk, mert Petraus tábornok arról nem beszélt, hogy a szaúdiak is részt vettek, sőt kulcsszerepet játszottak az iraki ellenállás sorainak szétzilálásában. Ami persze érthető. Washington, no és persze Rijad, nyilvánvalóan nem szeretné magára vonni az al-Kaida haragját. Bár úgy tűnik, ez most megtörtént. És ennek súlyos következményei lehetnek. Ugyanis a terrorszervezet nyilvánvalóan arra a következtetésre jutott, hogy előbb az amerikaiak támogatását élvező arab rezsimekkel kell leszámolni. Ezek a rezsimek ugyanis, miként Afganisztánban történt, most Irakban is mentőövet dobnak a harctéren vereséget szenvedett USA számára: kapcsolatrendszerüket, helyismeretüket és nem utolsósorban persze pénzüket kihasználva, megtévesztő arab és iszlamista jelszavakat lobogtatva, beépülnek a győztes mudzsahedinek soraiba, ellentéteket szítanak közöttük, és vakvágányra futtatják „Allah katonáinak” harcát. Egyes hírek szerint az al-Kaida második embere, Al Zavahiri évek óta azon az állásponton van, hogy először a Nyugat zsoldjában álló, „áruló” iszlám rendszereket kell megdönteni. Bin Laden ezzel szemben a nyugati világ elleni támadásokat erőltette. Ám most úgy tűnik, a vezér megváltoztatta álláspontját. Meglehet, Nyugaton egyesek örülnek ennek. Ám a következmények súlyosak lehetnek. Az egyik Amerika- barát-rezsim, Musharraf Pakisztánja, már régóta az iszlamista erők haragjának a célpontja. Az ország nyugati területein szabályos háború folyik, a terrorcselekmények mindennaposak. És most úgy tűnik, a másik Amerikához hű állam, Szaúd- Arábia is az al-Kaida célkeresztjébe kerül. Hogy a szervezetnek lesz-e ereje kiterjeszteni a támadásait a dúsgazdag monarchia területére, persze kétséges. A szándék azonban egyértelműnek tűnik. És sajnos egyértelműnek tűnik az is, hogy a vérontásnak nem látni a végét.

 Zábori László