|
 2008.01.04.
Sok
krónikus beteg eltűnt a statisztikából
Erős
a gyanú, hogy 2007-ben a krónikus betegek egy része is spórolni
kezdett a gyógyszerén – írja idei első számában a Figyelő.
A statisztikák szerint ugyanis csökkent a cukorbetegek, a magas
vérnyomásúak, az allergiás betegek és az asztmások száma
is.
Meggyógyítja-e az egészségügyi reform a cukorbetegeket,
a magas vérnyomásban szenvedőket és az epilepsziásokat? A kérdés
feltevése ízetlen tréfa, de mégis meglepően logikus, legalábbis
a betegségekre szedett gyógyszerek forgalmi adatait nézve. A számok
ugyanis mintha azt mutatnák, hogy kevesebb lett a beteg a gyógyszer-gazdaságossági
törvény bevezetése óta, pedig a valóságban valószínűleg
éppen hogy többen vannak – olvasható a Figyelő idei első számban.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) minden gyógyszer
esetében meghatározta azt a mennyiséget, amely egynapi terápiához
szükséges. A terápiás napok számából (days of treatment -
DOT) így következtetni lehet a betegpopulációra is. A magyar
statisztika 2007-ben azzal a meglepetéssel szolgált, hogy a DOT-értékek
például a diabétesz esetében is csökkentek. Pedig sajnos ezek
a betegek biztosan nem gyógyultak meg, s szerencsére el sem
hunytak közülük ennyien. Az előzetesen becsült 2007-es összesített
inzulinos gyógyszerforgalmi adatokból 1 százalékos betegcsökkenést
lehet visszaszámolni, viszont az elmúlt öt év trendje alapján
körülbelül 10 százalékos növekedés lenne a normális.
A magas vérnyomás esetében összességében 3, az
antipszichotikumoknál (tipikusan skizofrénia és ideggyógyászati
kezelések) több mint 5, az allergiagyógyszereknél közel 5, az
epilepsziánál pedig 1 százalékos a 2007-ben kalkulált betegszám-csökkenés.
Hasonló számolás alapján úgy tűnik, hogy elvileg fogynak a
gyomorfekéllyel küzdők, a gyulladásgátlókat rendszeresen
szedők és az asztmások is.
A jelenség magyarázata a lap csütörtökön utcára kerülő
számában megjelent írás szerint az, hogy a páciensek száma a
valóságban nő, csak éppen az egy főre jutó terápiás napok
száma csökken. Vagyis például a hátfájós ember kevesebb
gyulladásgátlót vesz be, mint kellene. Egy név nélkül
nyilatkozó szakértő lapunknak kifejtette, hogy a vizitdíj, a
felírási szabályok megváltoztatása (háziorvos, szakorvos,
vagy mindkettő), egyes gyógyszerek térítési díjának emelkedése
(az állami támogatás csökkentése) esetleg kiválthatja ezt a
fajta „spórolást” a betegek egy részében, ám a statisztikák
abszolút értékű csökkenését önmagában nem magyarázza.
„Az OEP egyelőre nem zárja ki, hogy erről is szó van,
de a fekvő- és járóbeteg-ellátási adatok egyáltalán nem
utalnak ellátatlanságra” - mondja ugyanakkor Molnár Márk, a
gyógyszerügyi főosztály vezetője. Szerinte inkább az
indokolatlan felhasználás és a feketekereskedelem visszaszorulása
áll a számok mögött.
Az Egis gyógyszergyár saját kutatása más eredményre
jutott. A felmérés szerint ugyanis a rendszerből kieső
legtipikusabb beteg az 58 éves, keleti országrészben élő férfi.
Vagyis valószínű, hogy a 300 forintos vizitdíj/dobozdíj és a
rendszer átalakításából eredő általános bizonytalanság
nem a „rendelőbe beszélgetni járó” nyugdíjasokat tartja távol,
hanem az aktív korú, egyébként is veszélyeztetett, szegényebb
rétegeket.
(Forrás:
fn.hu) |
