2008.01.11.
Carlo
Goldoni: A fogadósnő
(Vidám Színpad)
Puskás
Tamás igazgatói kinevezése óta a Vidám Színpad teljes
arculatváltáson ment át. Korábban, – a Bodrogi Gyula-féle
vezetés – a link, alpári humorra építő röhögtetés jegyében
választotta ki a darabokat, Puskás Tamás azonban a minőségi
szórakoztatást tűzte ki céljául. Ennek értelmében például
több Shakespeare-művet vettek fel repertoárjukba, de a világ
és a magyar irodalom számos, értékes komédiáját is műsorukra
tűzték. Együttműködési szerződést kötöttek a tatabányai
Jászai Mari Színházzal, bizonyos produkcióknak nemcsak Pesten,
hanem az előbb említett nagyvárosban is van premierjük, ami által
ezek a közös színjátékok szélesebb nézőréteghez jutnak
el. Közülük a legutóbbi Carlo Goldoni közismert vígjátéka,
A fogadósnő, amit hazánkban idáig Mirandolinaként láthatott
a publikum, de a nagy olasz író művének a címe Sediánszky Nóra
új fordításában az eredetihez jobban hasonlít. A fogadósnő
tavaly júliusban és augusztusban, a Keszthelyi Nyári Játékok
alkalmával, a Festetics kastély parkjában került először a nézők
elé, Tatabányán 2007. október 19-én mutatták be, a fővárosban
pedig szűk egy hónapra rá, november 16-án.
A
hosszú életű, 1707-ben Velencében született és 1793-ban Párizsban
elhunyt Goldoni a világirodalom egyik legtermékenyebb szerzője,
250 színdarabot írt: tragédiákat, melodrámákat, operalibrettókat,
intermezzókat – a nagyoperák szüneteiben előadásra kerülő
rövid, komikus jeleneteket – valamint 150 vígjátékot,
legmaradandóbb alkotásait. Goldoni szakítani mert a commedia
dell’arte hagyományaival, a tipikus színpadi figurák rögtönzései
helyett rögzített szövegű szerepeket bízott a színészekre.
Kiküszöbölte az egyetlen szerepkörben mozgó komédiások ízetlen
bohóckodásait, színpadra vitt figurái az életből vett hús-vér
alakok voltak. Goldoni legsajátosabb műfaja a jellemábrázolásra
és megfigyelésre fölépített polgári-népi vígjáték.
Ezekben a műveiben kora társadalmáról, szokásairól és
felfogásáról fest színesen rajzolt képeket. Az emberi hibákat,
így a kíváncsi, a hazug, a fecsegő, a fösvény vagy a nagyzoló
megszemélyesítőit bántó él nélkül, mintegy mosolygó, megértő
elnézéssel ábrázolja. Hősei hétköznapi lények, akik esendőségükkel,
emberi mozdulataikkal élővé varázsolják a színpadot, és közel
hozzák a nézőkhöz korukat és világukat. Mindig olyan
jellemhibákat, gyöngeségeket állít pellengérre, amelyek nem
egy meghatározott kor sajátosságai, hanem magából az emberi
természetből fakadnak, ezért vígjátékai ma is elevenek,
hatnak ránk, felszabadultan nevetünk rajtuk. A fogadósnőt
1753-ban írta, és még abban az évben, Velencében, a San Luca
színházban vitték először színre.
Goldoni
darabjának nincs bonyolult cselekménye, mélylélektani
mondanivalója, csupán nevettetni akar. Mirandolina, a szép és
okos fogadósnő az ujja köré csavarja a teremtés koronáit.
Mindegy, hogy lecsúszott őrgróf, vagy gazdagságával kérkedő
gróf, netán az a mindenes fiú, akinek az apja odaígérte őt,
mindnyájan úgy keringenek körülötte, mint láng körül a bódult
lepkék. Bájainak csak a hírhedt nőgyűlölő és nyers modorú
lovag áll ellen. Mirandolinát ez azonban módfelett bosszantja,
sérti a hiúságát, ezért elhatározza, ráncba szedi ezt a
goromba férfit. Fokozatosan magába bolondítja, a hódítás
azonban túl jól sikerül, a kacér nőszemély is megperzselődik
az önmaga által gerjesztett tűzben. Érdes szavú udvarlójának
végül bevallja, csak azért csábította el, hogy rápirítson,
esze ágában sincs feleségül menni hozzá, inkább a pincérfiúnak
nyújtja a kezét. Mindenki megnyugszik, - leginkább a nézők, -
mert helyreáll a rend, az otromba férfiú ráébred, az asszonyi
praktikák ellen nincs annyira felvértezve, mint amennyire
gondolta. A fogadósnő rendezője, Novák Eszter azonban nem elégszik
meg ezzel a szimpla kis üzenettel, a darab mögé néz, aminek
eredményeként megspékeli napjaink divatos, amolyan női
magazinos tépelődéseivel, ilyenekkel például: meddig lehet büntetlenül
játszadozni egymással? Szabad-e puszta sportból elcsavarni egy
rendkívül önző, ám gyanútlan hímnemű egyed fejét?
Etikus-e érzelmi slamasztikában hagyni egy utálatos és a
megleckéztetést alaposan megérdemlő, nagyhangú frátert? Maga
az előadás azonban roppantmód élvezetes, pergő, egy perc üresjárat
nincs benne, és ez a színészeknek köszönhető. Cserhalmi György
a faragatlan lovag szerepében felszabadultan komédiázik, olyan
megnyugtató őt egy neki való szerepben látni! Mirandolinát Tóth
Ildikó vadmácskásan alakítja, doromboló cica, aki időnként
kiengedi a karmait. A sóher őrgrófot Magyar Attila a tőle
megszokott humorral kelti életre, a vagyonával hencegő grófot
Schlanger András viszi fel a színre. A sértődékeny pincért
Mihályfi Balázs, a lóti-futi inast Kárász Zénó, a két könnyűvérű
színésznőt Borbás Gabi és Kovács Vanda személyesíti meg.
Megérte felújítani Goldoni vígjátékát, mert igazi kikapcsolódást
jelentő, felhőtlen kacagással teli estét lehet eltölteni a
Vidám Színpadon.
Dr.
Petővári Ágnes
|