vissza a főoldalra

 2008.01.11. 

Büntethetetlenek

Nagyon megnehezíti a tisztánlátást a kormányzatot, illetve a vezető beosztású kormánypárti politikusokat érintő korrupciós ügyekben, hogy ezek többnyire rejtve maradnak, megbízható információk hiányában a közvélemény nem szerez róluk tudomást. Ám a napvilágra került esetek is – melyek csupán a jéghegy csúcsát jelentik – bizonyosan elegendőek a Gyurcsány-kormány által kezdeményezett korrupcióellenes kampányok totális hiteltelenítéséhez.

Még ha el is tekintünk a jelenlegi kormányfő fura meggazdagodásától, és anyósának, Apró Piroskának ebben játszott szerepétől, Gyurcsány ténykedését – az MSZP-ben való szerepvállalásától kezdődően – végigkíséri a korrupció gyanúja, hasonlóan kormányának legbefolyásosabb tagjaihoz.

Mostani miniszterelnökünk érintettsége már a Medgyessy-kormány időszakának legnagyobb korrupciós ügyében, a több milliárd forint közpénz eltulajdonításával járó K&H bankbotrányban is felmerült, melyben Kulcsár Attila, a nyolc osztályt végzett csaló bróker és tettestársai egy rendkívül befolyásosnak nevezett, Gyurcsányi néven emlegetett szocialista nagyvállalkozókkal várták a segítséget annak érdekében, hogy elkerüljék a lelepleződést és felelősségre vonását. Aztán a szocialista pártot és a kormányfői széket megvásároló Gyurcsány Ferencről kiderült, hogy szinte ellenszolgáltatás nélkül – Szilvásy Györggyel bűnszövetségben – jutott több értékes, korábban állami tulajdonú ingatlan birtokába. Gyakorlatilag ingyen kapta meg a balatonőszödi kormányüdülő egy részét, míg a Szalay utcában általa megszerzett helyiségekért, melyeknek összterülete több száz négyzetméter, csupán jelképes összeget kellett fizetnie.

Gyurcsány a saját házának felújításakor is rendkívül találékonynak bizonyult. Az önmaga és felesége által lakott Apró-villát bérbe adta a saját kft.-jüknek, amely elvégezte a luxuscélú korszerűsítést. A cégszerűen végrehajtott beruházás, ami ténylegesen egy lakásként használt ingatlant érintett, több milliós adóteher elkerülésére nyújtott kiskaput Gyurcsánynak és feleségének.

A hivatalban lévő miniszterelnök korábban elkövetett bűnös üzelmeinek napvilágra kerülését követően megkezdett vizsgálatoknak csupán azért nem lehetett a végére járni, mert a nyilvánvalóan véghezvitt törvénytelen ügyletek időközben állítólag elévültek. Jól jelzi a Gyurcsányhoz kötődő hatalmi elit elképesztő korrumpálódását az a tény is, hogy a kormányfő országgyűlési meghallgatásakor éppen az adózás rendjére felügyelő hivatal, az APEH sietett – egy mondvacsinált eset ürügyén – az adócsaló miniszterelnök segítségére.

Ezek után már az sem keltett meglepetést, hogy a minden tekintetben alkalmatlannak bizonyult Draskovics Tibort egy rutinos áfacsaló követte a pénzügyminiszteri székben. Veres Jánosról van szó, aki korábban a Nyírségben ügyeskedett Kabai Károly nevű, ugyancsak szocialista tettestársával, aki már meg is kezdte jól kiérdemelt börtönbüntetését. Az általuk irányított cégről napjainkra egyértelműen bebizonyosodott, hogy fiktív számlák után igényelte vissza az áfát, csakhogy – szól a hivatalos magyarázat – Verest ezekben semmiféle felelősség nem terheli. Az indoklás szerint ugyanis az ügyvezetőként tevékenykedett Veres – aki pénzügyi szakember – nem foglalkozott a számlagyárként működő vállalkozás pénzügyeivel. Ezek kovács képzettségű tulajdonostársa, a már jogerős börtönbüntetését töltő Kabai Károly hatáskörébe tartoztak. Legalábbis a bűnüldözéssel foglalkozó hatóságok és szervezetek magyarázkodása szerint.

Aztán ott van az SZDSZ-es Kóka, aki villaépítésénél – Gyurcsány Ferenc élelmes tanítványaként – átvett főnöke módszerét, a saját cégének nevére íratva épülő lakóházát. Sőt, még találékonyabbnak is bizonyult mesterénél, amikor ehhez feketemunkásokat alkalmazott. Persze őket az alvállalkozók alvállalkozói bérelték fel a tulajdonos és építtető Kóka-cég tudta nélkül – szól ezúttal is a hivatalos magyarázat.

Úgy néz ki, hogy a legnagyobb szabású csalások elkövetői – főleg, ha legalább államtitkári vagy magasabb pozíciót töltenek be – a bűnüldözés szervezetei által érinthetetlenek, megúsznak minden korrupciós ügyet, beosztásukból adódóan felette állnak a törvényeknek. Sőt ha kell, az illetékes hatóság még a segítségükre is siet. A kegyvesztetteknek és az önkormányzati szinten működő szocialista csalóknak azonban már számolniuk kell a felelősségre vonással. Így a már említett Kabai Károly is megérdemelten tölti börtönbüntetését, Zuschlag János is okkal ül az előzetesben és az első fokon két évre ítélt volt kőbányai alpolgármester, Kaszab Csaba korrupt volta is nyilvánvalónak tűnik. Csakhogy ők semmivel sem követtek el több törvénytelenséget, mint Gyurcsány vagy Veres. Mindössze arról van szó, hogy a korrupt kormányzat őket áldozta fel saját bűneinek leplezése és hatalmának megmentése érdekében.

Persze a korrupció nem csupán magyar sajátosság, míg az Európai Unió vezetőségében is előfordul. Például 1999-ben hárommillió fontos gondatlan kezelés és csalás nyomaira bukkantak a könyvvizsgálók, az unió 1997-es költségvetésében. Az unió bizottságának alkalmazottai a saját cégeiket bízták meg nagy összegű megrendelésekkel. Ám az kétségtelen az unió javára írandó, hogy ellentétben a magyarországi gyakorlattal, ott azonnal leváltották a felelősöket, bukott a teljes európai bizottság, vezetőjével, Jacques Santerrel az élen.

 Varga Imre