vissza a főoldalra

 2008.01.25. 

Dollár–rubel és kontrasztjai

Ukrajna gazdaságának külföldi megítélése ma is pozitív, akár a hivatalos számadatokat elemzi a véleményt alkotó, akár csak egyszerűen annak hisz, amit lát. Vonatkozik ez elsősorban a fővárosra és a nagyobb iparvárosokra, de Ungvár sem panaszkodhat. Csak az a dolog szépséghibája, hogy a csillogás-villogás és nagy "dübörgés" mellett vannak ellenpólusok. Menjünk sorjában. Kijev belvárosára talán rá sem ismer az, aki egy évtizede nem járt ott. Pompás üzletek, pazar lakóépületek, elegáns és méregdrága éttermek sokasága szolgálja ki a fizetőképes vendégek egyre növekvő táborát. A templomok aranyozott hagymakupolái között pedig lépten-nyomon toronydarukat lát az arra látogató. Ami az építkezési lázat és a gombamód szaporodó szupermarketeket illeti, a kárpátaljai megyeszékhelyen sem különb a helyzet. A változás kézzelfogható a tovasuhanó luxusautók láttán, amit a statisztikai adatok is cáfolhatatlanul alátámasztanak. Közülük csak egyetlen: a kijevi Porsche- és Mercedes-szalonok 2007-ben négyszer annyi exkluzív autót – értékük észbontó, átlagosan százezer (!) dollár – értékesítettek, mint egy évvel korábban. Egyébként ez a legnagyobb növekedési ráta egész Európában ebben a szegmensben! Gazdasági elemzők szerint a vásárlási láz mögött nem utolsósorban a fogyasztási hitelek robbanásszerű terjedése áll. Az áruvásárlási kölcsönök összvolumene tavaly több mint százötven százalékkal nőtt és megközelítette a húszmilliárd dollárt. A korábban gyakorlatilag alig észrevehető bankszektor ma a leggyorsabban növekszik a kontinensen, amire természetesen nyugaton is azonnal felfigyeltek. Nem véletlen, hogy Ukrajna öt legnagyobb bankja közül négy már külföldi kézben van. Az árnyékosabb oldalon lévők viszont elképedve szemlélik, hogy felszállt és semmivé vált a "narancsos" köd, hogy a korrupt oligarchák és hivatalnokok szabadon gazdálkodnak, miközben a hétköznapi emberek többsége még mindig egyik hónapról a másikra él és arra kényszerül, hogy kenőpénzt adjon a rendőrnek, az orvosnak, sőt a gyermeke tanárának, hogy tovább ne is soroljam. S a friss példa arra, mégis mekkora távolságra vagyunk Európától, hogy még egy piti ügynek látszó műveletet sem tudunk tisztességesen lebonyolítani. Mert mire is vélhetnénk azt, hogy a húsz-huszonöt éve nagy nehezen összekuporgatott rubelekből most egy morzsányihoz ugyan hozzájuthat annak jogos tulajdonosa, de milyen körülmények között? Ungváron napok óta több száz emberből álló tömeg tolong a Takarékbank szűk bejárati ajtaja előtt. Sorban állás a hidegben, idegeskedés, kabát- és sálrángatás. Másutt verekedés, lincselés, agyvérzés, halál. S utána a fricska: nincs hrivnya! Vidd a dollárt! Ha nem tetszik, hát várj a rubelre! Még vagy harminc évig... (Képünkön: Kijev belvárosa)

 (Forrás: Igazi Kárpáti Igaz Szó)