vissza a főoldalra

 2008.01.25. 

Igen, de az SZDSZ-re nem

Gyurcsány és bandája úgy retteg a többségi akarat kinyilvánításától, mint ördög a tömjénfüsttől, ezért minden akadályozó tényezőt felhasznál a szociális népszavazás hátráltatása érdekében. Bár a népi véleménynyilvánítást véglegesen megakadályozni már nem képes a kormánykoalíció, a hozzá kötődő szervezetek és magánszemélyek bevetésével formai – ám nyilvánvalóan elutasításra kerülő – kifogások sokaságát teszi a bíróságoknál a voksolás késleltetése érdekében. Parlamenti döntés tehát még mindig nincs a vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj eltörlésének kérdésében tartandó választási időpontjáról, ám a Szabad Demokraták Szövetsége máris elkezdte az elutasítás érdekében folytatott agitációt. A közvélemény-kutatók szerint egy százalékos támogatottsággal rendelkező törpepárt óriásplakátokon hirdeti, hogy a lakosságot sújtó díjak eltörléséről feltett kérdésekre a NEM a helyes válasz.

Ez a hozzáállás azért meglehetősen furcsa attól a politikai képződménytől, amely a 2006-os országgyűlési választások előtt még az adók és közterhek jelentős csökkentését ígérte. Több SZDSZ, kevesebb adó – hirdették a neoliberális párt plakátjai, elnökük, Kóka János pedig államköltségen tetetett közzé hazug hirdetéseket arról, hogy az MSZP-SZDSZ koalíció kiváló munkájának eredményeként szárnyal a magyar gazdaság, és az európai országok közötti versenyben jó esélyünk van arra, hogy a győztesek között is győztesek legyünk.

Azután kiderült, hogy szó sincs szárnyalásról, a parlamenti választások megnyerése érdekében hamis adatokkal vezették félre a közvéleményt, a győztesek győztesekként reklámozott magyar gazdaság pedig az unió sereghajtójának bizonyult. A csalással választást nyert, ám katasztrofális teljesítményt nyújtó Gyurcsány-kormány hazugságai lelepleződését követően sem mondott le, sőt mostanában azon ügyködik, hogy az ország népére hárítsa tehetségtelenségének és bűncselekményeinek minden káros következményét.

Manapság az SZDSZ már nem ígéri a közterhek bármiféle csökkentését, viszont élenjár annak hangoztatásában, hogy az egészségügy és az oktatás területén vissza kell szorítani az állam szerepvállalását, tudatosítani kell az emberekben: ezek fizetős szolgáltatások. Ennek értelmében vezették be azokat a díjakat is, amikről a szociális népszavazás hivatott dönteni, és mellesleg ebből is lefölözték a saját hasznukat, hiszen a vizitdíjat szedő automaták beszerzésével Kóka haverjait bízták meg. Az persze igaz, hogy az egészségügy és az oktatás költséges tevékenység, csakhogy az általunk fizetett adók és járulékok a legmagasabbak közé tartoznak Európában. Márpedig a közterhek magyarországi szintje mellett az emberek joggal várják el az államtól a hatékony egészségügyi ellátást és a magas szintű oktatást. Azon ugyan el lehet vitatkozni, hogy mi a célszerűbb: alacsony adók mellett korlátozott állami szerepvállalás, vagy a magas adóterhekkel együtt járó állami gondoskodás, ám a Gyurcsány-kormány - és azon belül is főleg az SZDSZ – által szorgalmazott modell, ami rendkívül magas adóterhek mellett sem biztosítja az állami gondoskodás minimumát, egyértelműen embertelen, civilizált országban elfogadhatatlan.

Tehát az egészségügyi szolgáltatások és a tanulás után azért mélységesen erkölcstelen bármiféle anyagi ellenszolgáltatásra kötelezni az államnak polgárait, mert ezek költségeit a jövedelmünkből levont magas adókkal és járulékokkal busásan megfizetjük. Felelősen gondolkodó és döntő ember ezért nem érthet egyet a transznacionális tőke érdekein kívül senkit nem képviselő törpepárt NEM-re buzdító felhívásával.

 Varga Imre