|
 2008.07.11.
Veszélyben a magyar tejtermelés
Tüntetnek
a tejtermelők, ha nem sikerül velük megállapodni a hazai
tejtermékek áráról és a külföldről származó áruk
visszaszorításáról. Erről és a tejtermelés gazdaság állapotáról
Kovács László, a Tejtermék Tanács (TT) elnöke, az Óvártej
Zrt. Vezérigazgatója nyilatkozott újságunknak.
– Hogyan jutottak el odáig, hogy tüntetéssel kívánnak érvényt
szerezni jogaiknak?
– A Tejtermék Tanács értékelte az ez évi tejpiaci és
ökonómiai helyzetet. Azt láthattuk, hogy Nyugat-Európában az
év elején lényeges tejtermelési többlet jelentkezett. A
kisgazdaságok plusz abrakkal, többlettenyésztéssel, jobb körülményekkel
vannak ráállva a termelésre, így nagyon gyorsan tudják növelni,
akár 10–15%-kal az állományt. A nyugati, 20–45 tehenes gazdák,
kihasználva az uniós kvótaemelést és a tavalyi tejkonjunktúrát,
hatalmas tejtöbbletet teremtettek, amit saját országukban már
nem tudnak eladni. A nyugat-európai nagy tejfeldolgozók, amelyek
a saját piacukon az árszínvonalat kordában tudják tartani,
tervszerűen képesek alakítani, a többlettejet elhozták
Magyarországra, így itthon megjelent a nagyon olcsó UHT tej és
sajtformájú termék. Ezek lenyomták a magyar árakat. Nyugaton
is csökkent a nyers tej átvételi ára, de ez hazánkban több
mint 20% volt, ez már a gazdák önköltségét is alig fedezi.
Magyarországon fordított folyamat zajlik, mint Nyugat- Európában,
folyamatosan csökken a tejelőállomány és csökken a tejtermelés
volumene is. Az első negyedévben úgy látszott, mintha stabilizálódott
volna a 300 ezres tehénállomány, de a tejkvótát nem tudjuk
kihasználni, csak 80%-ban, a folyamatosan növekvő energiaárak
tovább terhelik a magyar gazdákat, tehát a magyar tejtermelés
van veszélyben.
– Az unió már beleavatkozott a cukortermelésbe, látható az eredmény,
ez lesz a helyzet a tejeseknél is?
– Nem akarunk olyan helyzetet, mint a cukoriparban. Nem
helyes, ha az unió mondja meg, mennyit termeljen egy ország.
Ennek az lenne a vége, hogy eltűnne egy szakmai kultúra és jóval
drágábban jutna hozzá a fogyasztó a termékhez. Felerősödtek
azok az igények, hogy minden országban a hazai termékeket
keresik elsősorban, ez most már hazánkban is kezd megjelenni,
és sokan hiányolják az áruházak polcairól a magyar árut. A
termékek 30- 40%-a, amit megvásárol a fogyasztó, külföldi
eredetű. Ehhez hozzájárul az is, hogy a behozott tejtermékeket
dömpingáron forgalmazzák, olcsón adják, ezzel szétzilálják
a magyar piacot.
– Ezért választották lehetőségként a tüntetést?
– Ez a folyamat vezetett oda, hogy akár tüntetéssel is
megvédjük a magyar tejet. A tejtermelőkön csattan az ostor, ha
csökken az átadási ára a termékeknek, akkor a feldolgozók kénytelenek
csökkenteni a tej felvásárlási árát. A magyar tejgazdaság
megmaradása a tét.
– Mi lenne a megoldás, hogyan lehetne úrrá lenni ezen a helyzeten?
– Többet akarunk foglalkozni a magyar fogyasztóval,
tudatosítani kell bennük, hogy elsősorban a magyar árut válasszák.
Természetesen, ebben keressük a kereskedelemmel a partnerséget.
Nem lehet egy doboz import UHT tej 129,-Ft, a magyar UHT tej pedig
189,-Ft. Ebben az esetben a fogyasztók zöme – anyagi helyzetéből
eredően, bármennyire is öntudatos – azt fogja választani,
amelyik 60 vagy 100 forinttal olcsóbb. Ezek nem normális ármozgások.
Ezeket a fejekben és a piacon is rendbe akarjuk tenni, és erre
akarjuk felhívni a figyelmet. Az egész tejtermékpiacot vissza
akarjuk terelni a normális mederbe. Ez a fő célunk.
– Miért pont az áruházláncok elé szervezik a tüntetést?
– Mert Magyarországon sajnos évről évre újabb és újabb
diszkontok jönnek, kapnak engedélyt, kedvezményeket, és a saját
márkáikat helyezik előtérbe. Ahogy mondtam, alig van magyar áru
a polcokon, ugyanakkor verseny van a fogyasztókért. Azért, hogy
a láncok a verseny győztesei legyenek, szélsőséges árakat is
alkalmaznak, amiket otthon nem alkalmaznának, és ez felborítja
a piacot. A másik baj pedig az, hogy a forint túlságosan erős,
az import túlságosan olcsó lesz, az export pedig veszteséges.
Azok a láncolatok, amelyek előtt három éve demonstráltunk,
belátták, hogy mindent a verseny oltárán nem lehet feláldozni,
nem szabad túlságosan szélsőséges árakat alkalmazni és játszani
a termelővel, feldolgozóval, mert akkor, ha nagy mennyiségű
olcsó importáru jön be, a magyar áru nem fogy. A magyar áru
itt van fölöslegben, mert a magyar termékek zárt kapukat találnak
Nyugat- Európában, a láncolatok ottani központja szóba sem áll
velük.
– Kikkel tárgyalnak?
– Tárgyalunk a Tesco-val, a Metróval, az Auchannal, a
Cora-val, és természetesen mindenkivel, aki szóba áll velünk,
de mi elsősorban a saját tejterméktanácsi tagjainkon keresztül
tesszük ezt. Minden tag szuverén alakítja ki az árait, csak
amikor zavar van, akkor próbálunk meg koordinálni.
– Nem gondolják, hogy a kormánynak hatékonyabban kéne védenie a
tejtermelőket?
– Nem hiszem, hogy a kormánytól fogunk segítséget
kapni. Arról nem is beszéltem: a legnagyobb probléma az, hogy
az élelmiszerek forgalmi adója Nyugat-Európában sokkal
alacsonyabb – például Ausztriában 7%, Németországban 7%,
Olaszországban 4%. A munkabér és az egyéb költségként
jelentkezők adók nálunk sokkal magasabbak, mint a versenytársaknál.
Ez mind hátrányosan érinti az ágazatot. De mi azt gondoljuk,
hogy van már olyan erős a magyar tejtermelés és a feldolgozás,
hogy fel tudjuk velük venni a versenyt, ha normális a kapcsolat
a kereskedővel és a fogyasztóval.
– Mi a következő lépés?
– Július 2-án a tejtermelők, a feldolgozók, illetve a
Szarvasmarha Tenyésztők Országos Szövetsége értékeli a
helyzetet, és ott dönt a további lépésekről. Addig pedig
folyamatosan folynak a láncokkal a tárgyalások.
– Milyen tüntetésre készülnek?
-Lokális, figyelemfelkeltő megmozdulásra gondoltunk, ami
tudatosítja, hogy igenis megvan a magyar tejnek az ára és
megvan a helye is. És ezt a helyet a polcokon, a magyarországi
üzletláncokban kell biztosítani. Mérsékeltebb importtal
biztosítható a magyar tejnek és tejtermékeknek a biztos piaca.
Oláh János
|
