vissza a főoldalra

 2008.07.11. 

Elüldözve

Galgagyörkről két család költözött el. Az egyik család három éve vette az ingatlant. Ezen a telken áll egy száz négyzetméteres ház, abban lakott a család, s a telek másik részén található egy húsz négyzetméteres épület, amit nyári konyhának használtak. Ebbe költöztek be a cigányok, három éve. A tulajdonos fizette a cigányok rezsijét is, de nem élhettek békében. A rendőrség semmit nem tett a törvénytelen lakásfoglalók eltávolítása érdekében, akik naponta fenyegették azzal a tulajdonosokat, hogy „meg lesznek ölve, ki lesznek irtva”.

 – Mint jogvédőnek mi a véleménye a történtekről? –kérdeztem Dr. Gaudi-Nagy Tamástól.

 – Az esemény általános jellege miatt kell minden felelős jogvédőnek állást foglalni. Ebben az esetben egy magánjogi vita áll a háttérben. A tulajdonosok nem tudták elérni, hogy a tulajdonukat képező ingatlant elhagyják a jogcím nélküli használók, majd ez a vita csapott át tettlegességbe. Lényegében elüldözték őket az otthonukból. A rendőrség reakciói vitathatóak. Nem érkezett időben rendőrjárőr egy olyan családhoz, amely életveszélyben volt, házukban bezárva, fegyveres támadásnak kitéve.

 – Ezek az esetek mennyire jellemzőek a mai magyar társadalomra?

 – Ezek nem egyedi esetek, sajtóban is lehet ilyesmit olvasni, hozzánk is érkeznek ilyen ügyekben megkeresések. A munkáját végző orvos szenvedett hasonló cselekményektől, vagy iskolákban oktató tanárok váltak áldozataivá ilyen jellegű erőszakos támadásoknak. A közös nevező az, hogy vannak olyan tagjai a társadalomnak, és ezen belül is a cigány kisebbségnek, akik a társadalmi együttélés írott és íratlan szabályait nem kívánják betartani, és olyan módon lépnek fel, ami valóban megfélemlítő, erőszakos és jogellenes. Ezzel a jelenséggel szemben mindenkinek a feladata a közös fellépés. A rendvédelmi szervezeteknek az, hogy ilyen esetekben azonnal és leghatékonyabb formában intézkedjenek, mindent megtegyenek az elkövetők elfogásáért, illetve felelősségre vonásáért. Felelősségünk, feladatunk, hogy részrehajlás nélküli hatósági intézkedést sürgessünk, mert ha ezek az önhatalmú, erőszakos magatartások megtorolatlanul maradnak, akkor ennek nagyon rossz következményei lesznek.

 – Mit kell tenni, hogy ilyen esetek ne forduljanak elő?

 – Felelőssége a kormányzatnak van. Olyan társadalompolitikát és ezen belül olyan cigánypolitikát valósítson meg, amely a társadalomba beilleszkedni kívánók felemelkedését szolgálja. Továbbá azt is biztosítsa, hogy azokat, akik ezt már megtették, megvédjék azoktól, akik megpróbálják őket visszatéríteni. Egy olyan támogatási, segélyezési, szociálpolitikai rendszert kell megalkotni, ami kifejezetten a társadalmilag hasznos szereplőket segíti, és teremtő munkára ösztönöz. Továbbá munkahelyeket kell teremteni a főleg cigányok által lakott válságövezetekben. Olyan igazságszolgáltatást, bűnüldözési rendszert kell létrehozni, amiben az ilyen kirívó események elkövetői gyorsan, részrehajlás nélkül megkapják büntetésüket. A jogvédőknek és a cigány jogvédőknek is az lenne a feladatuk, hogy társadalmi párbeszédet kezdeményezzenek ezekben az ügyekben, és oldják a kialakult feszültséget.

 – Önök milyen ügyeket karolnak fel?

 – Szervezetünk, jogi háttérsegítséget ad a minket megkereső dolgozói csoportnak. Már hónapok óta ismert, hogy az egri Markoth Ferenc Megyei Kórház egészségügyi szakember- gárdája, az ott dolgozó munkatársak túlnyomó többségének közössége milyen embert próbáló küzdelmet folytat azért, hogy a kórház működtetése ne kerüljön magánkézbe. A kórházvédők megkeresték a Nemzeti Jogvédő Alapítványt, mivel a Megyei Önkormányzat és a HospInvest Zrt. között létrejött vagyonkezelői szerződés, valamint ezen szerződés következményei számos jogi problémát vetnek fel. Ráadásul ez az első eset, melynek során a magántőke egy súlyponti kórház irányítását kívánja megszerezni. Az NJA felismerte a felkérés szakmai, emberi súlyát, és rövid tájékozódás után létrehozta az általa működtetett Nemzeti Jogvédő Szolgálat együttműködő ügyvédei közreműködésével azt a munkacsoportot, amely az ügy jogi, jogvédelmi problémáit hivatott megvizsgálni. A kórházprivatizáció adott formája a jogi aggályok sorát veti fel, különösen a betegellátással és a kórházi dolgozók munkajogi helyzetével kapcsolatos alapjogok körében. Jelenleg az a helyzet, hogy az aktív dolgozói létszámból, 1100 emberből több mint 900-an nem voltak hajlandóak aláírni a munkaszerződést azzal a társasággal, amelyet a vagyonkezelő munkáltatóként kijelölt. A vagyonkezelői szerződés több ponton sérti az államháztartási és az önkormányzati törvény konkrét előírásait, és ezért jogszabályba ütközés okán érvénytelen.

 – Megszületett az első ítélet a délvidéki magyarok állampolgársági próbapereiben. A felpereseket ön képviselte.

 – Igen, mert egy szabadkai magyar házaspár 2005 októberében indított közigazgatási pert a belügyminiszter, valamint a BM Bevándorlási és Állampolgársági Hivatala ellen azért, mert esetükben azt állapították meg, hogy ők magyar állampolgárságukat 1945- ben elvesztették. Magyar állampolgárságuk fennállását megállapító állampolgársági bizonyítvány kiadása helyett a kérelemre válaszul a BM Bevándorlási és Állampolgársági Hivatala csupán egy tájékoztató levelet küldött, ami azonban a bíróság értékelése szerint nemleges tartalmú állampolgársági bizonyítványnak minősült, így bírósági felülvizsgálatára volt lehetőség. A házaspár, továbbá négy délvidéki magyar az NJA-t kérte fel jogi képviseletre. A Fővárosi Bíróság 2008. június 6-án hozott jogerős ítéletével megsemmisítette a BM Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal által az NJA által képviselt szabadkai Kiss házaspár ügyében kiállított nemleges állampolgársági bizonyítványt, egyúttal új eljárásra és ötvenezer forint perköltség megfizetésére kötelezte az igazságügyi és rendészeti miniszter alperest. Az indok hatásköri hiba: a hivatal anélkül járt el önállóan az ügyben, hogy hatáskörét jogszabály megállapította volna. Az ítélet tehát nem a magyar felperesek állampolgárságának fennállását, hanem az állampolgárságuk elvesztését megállapító okirat érvénytelenségét állapította meg. A magyar állampolgárság kérdésében ezért érdemben nem is tudott állást foglalni a bíróság, erre csak azt követően lesz mód, ha szabályszerűen kiadott bizonyítvány képezi a per tárgyát.

 – Sikerült elérni az 1956 után kivégzett Komjáti Ferenc ítéletének semmissé nyilvánítását és rehabilitálását.

 – Komjáti János – Komjáti Ferenc testvére – jogi képviselője, Dr. Zétényi Zsolt, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány kuratóriumi elnöke útján nyújtott be kérelmet Komjáti Ferenc elítélésének semmissé nyilvánítása iránt. Komjáti Ferencet a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának Népbírósági Tanácsa 1957. július 17. napján kelt és ugyanekkor jogerős ítéletével a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétellel elkövetett bűntett és gyilkosság bűntette miatt összbüntetésül halálbüntetésre, mint főbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra, mint mellékbüntetésre ítélte. A halálbüntetés végrehajtására 1957. július 20-én került sor. A bíróság rendelkezésére álló elítélést tartalmazó korabeli bírósági határozatokból egyértelműen megállapítható, hogy Komjáti Ferenc cselekményét az eljáró bíróságok a forradalommal összefüggésben elkövetettnek tekintették.

 –Talán a legtöbb ügyet, a 2006-os események szolgáltatják önöknek. A rendőri brutalitások áldozatait is képviselik.

 –A 2006 őszi rendőri jogsértéseket követően a hozzánk forduló, rendőri intézkedésekkel összefüggésben jogsérelmet szenvedett károsultak érdekében több lépést tettünk. Elértük a hozzánk forduló hetven ember többségének felmentését vagy az ellenük folyó eljárások megszüntetését. Kezdeményeztük az illetékes rendőri szerveknél az előterjesztett áldozatok kárügyeinek peren kívüli egyezséggel történő lezárását. Mint emlékezetes, 2006 szeptemberében és októberében több száz személyt érintő önkényes fogva tartásokra és súlyos testi sérüléseket is okozó, közte látáselvesztéssel is járó bántalmazásokra került sor Budapest utcáin, rendőrségi fogdákban. Az őszi rendőri brutalitások áldozatainak jóvátétele érdekében már öt perben nyertek első fokon a károsultak, peren kívüli egyezség továbbra sincs.

 Oláh János