|
 2008.07.18.
Kis helyen is tudott naggyá lenni
Zsúfolásig
megtelt a zsámbéki plébániatemplom július 7-én, amikor Jung
József prépost pappá szentelésének 75. évfordulóját ünnepelve
bemutatta platinamiséjét. Több busszal érkeztek a
bakonyoszlopi hívek, ahol a 99. életévében járó lelkipásztor
több mint fél évszázadon át volt plébános, jöttek paptársak
a Veszprémi Egyházmegyéből, Szendi József nyugalmazott érsekkel
az élen.
A szülőföld, a Nagybecskereki Egyházmegye is több
pappal képviseltette magát. A Bánát új püspöke, Német László
meleg hangú üzenetét Tice Jenő, a nagybecskereki székesegyház
plébánosa olvasta fel. Márfi Gyula veszprémi érsek pedig, aki
személyesen nem tudott jelen lenni a szép ünnepen, a következő
gondolatokkal méltatta egyházmegyéje nesztorának, az ország második
legidősebb papjának életútját:
A kor nem érdem, írta valamikor a protestáns hittudós,
Adolf Harnack. Ezzel én már fiatal pap koromban sem értettem
egyet, ma még kevésbé. Jung József atya esetében a magas kor
igenis karizma, mert a Szentlélek ereje hozzájárul az évek számához,
képessé téve az idős testvért, hogy tanúságot tegyen soha
nem lankadó hitéről, Istenbe vetett bizalmáról, Istenre és
az általa teremtett létezőkre kiáradó szeretetéről.
Hetvenöt év az Úrnak és az Úr nyájának szolgálatában:
csodálattal és hálával tölti el mindazokat, akik őt
megismerhették, köztük engem is. Nem találkoztam emberrel, aki
Jung atyát ne szerette volna. Magam is többször megcsodáltam
életerejét, megőrzött intelligenciáját, tudását, szellemi
frissességét, szelíd humorát, mélységes alázatát és önzetlen,
segítőkész szeretetét.
Pedig élete nem volt gondtalan, sőt nagyon is viharokkal
terhelt. Egy ilyen vihar sodorta a második világháború után
Jugoszláviából, a Nagybecskereki Egyházmegyéből a veszprémibe.
Sose került olyan beosztásba, amilyent képességei alapján megérdemelt
volna, mégsem állt be azok közé, akik folyton keseregnek és
elégedetlenkednek, mert ún. kis helyen is tudott naggyá lenni.
1998 óta őrzi „a veszprémi érsekség legidősebb
papja” címet, de nemcsak korban emelkedik ki közülünk, hanem
érdemekben is. Mégsem vált soha elbizakodottá, mert tudta,
hogy mindent a jó Istennek köszönhet.
(Forrás: katolikus.hu)
|
