|
 2008.07.25.
Vészhelyzetben
Létében
veszélyezteti az egyházi gyűjteményeket, hogy 2005 óta
kevesebb, mint a felére csökkent az egyházi fenntartású múzeumok,
könyvtárak és levéltárak állami támogatása – tájékoztatott
Egerben az Egyházi Könyvtárak Egyesületének (EKE) elnöke –
írta a Keresztény Élet. Az
egyesület működéséről, a felbecsülhetetlen értékű vallás
és kultúrtörténeti gyűjtemények támogatásáról dr. Gáborjáni
Szabó Botond, az EKE elnöke nyilatkozott.
– Elnök úr, elöljáróban legyen kedves bemutatni olvasóinknak az
Egyházi Könyvtárak Egyesületét.
– 1994-ben jött létre az egyesülés, melynek jelenleg
72 tagintézménye van. Az egyesülés fő célja: a magyarországi
egyházi könyvtárak együttműködésének előmozdítása,
lehetőség szerinti közös álláspont kialakítása és
tapasztalatok kicserélése különböző területeken. A
legfontosabb hazai egyházi gyűjtemények kivétel nélkül
tagjai ennek az egyesülésnek. A szervezet jellegét jól tükrözi
a tíztagú elnökség összetétele. Öt katolikus, három református,
egy evangélikus és egy egyéb felekezethez tartozó tagból áll
a vezető grémium. Legfontosabb intézményeink közé tartozik például
a pannonhalmi, a kalocsai, a sárospataki, a debreceni és az egri
könyvtár vagy néhány patinás budapesti intézmény, de minden
egyes gyűjteményünk őriz pótolhatatlan egyedi értékeket. Néhány
napja a Gyöngyösi Ferenceseknél láthattunk egy Gutenberg-Fust
Bibliát, melyért Amerikában egész könyvtárat adnának.
– Szakmai vagy érdekvédelmi szervezetről van szó?
– Elsősorban szakmai, de működésünk közben szembesültünk
olyan problémákkal, melyek miatt érdekeinket is kénytelenek
vagyunk védelmezni. Hiszen létünket veszélyezteti az anyagi
hanyatlás. Ez nem mindig volt így, 2006 előtt egyetlen kormányváltás
sem hozott drámai fordulatot finanszírozásunk területén.
Igaz, mindig voltak problémák, s nem kaptunk akkora összegeket,
mint az állami intézmények.
– Fordítsuk le a támogatás csökkenését a számok nyelvére.
– Aki ismeri az említett gyűjteményeket, jól tudja,
hogy milyen hatalmas veszteség érné az országot, ha pl. az
egri és néhány hozzá hasonló könyvtárterem – anyagi problémák
miatt – be lenne zárva az érdeklődők előtt. Ebből a
szempontból nagyon váratlanul ért minket a közelmúlt két
radikális megszorító intézkedése. A Magyar Köztársaság
2006. évi költségvetése az egyházi közgyűjtemények részére
500 millió forintot irányzott elő. Ez az összeg 40%-kal volt
kevesebb, mint a 2005. évi. Tavaly pedig újabb 35%-kal csökkent
a támogatás. Már a 2006- os elvonás miatt a nyitvatartási időt
korlátozni kellett Debrecenben mind a könyvtár, mind a múzeum
esetében. Hasonló intézkedésekre került sor számos gyűjteménynél.
Ez azért is felfoghatatlan számunkra, mert a hangzatos országos
középtávú tervekben a kulturális turizmusról mint
fejlesztendő célról és ágazatról lehet hallani. Egy újabb példát
mondok az olvasóknak. Milyen látnivaló maradna Kalocsán, ha ez
a támogatási tendencia hosszú távú lenne? Abban a városban még
a Paprika Múzeum is egyházi kezelésben áll. De korántsem csak
a múlt értékeiről van szó, bár talán az első helyen ez említendő,
hiszen nálunk törvény védi a kulturális értékeket, az említett
egyházi gyűjtemények mind-mind a kulturális örökség
elidegeníthetetlen részei. A nagyobb egyházi könyvtárak kézirattárában
rendkívüli értékek találhatók. Debrecenben például a 35
ezer egységnyi kézirattár Árpád-kori forrásokat is őriz. De
ahogy mondtam, nem csak a múlt relikviáinak őrzéséről, ápolásáról
van szó, hiszen ezek az intézmények el szeretnék érni, hogy
tudományos műhelyként folyamatosan megnyilvánuljanak,
rendszeresen kiadványaik legyenek, kiállításokat szervezzenek.
Mára már online-katalógusaink is vannak, tehát elkezdődött
az állományaink számítógépes feltárása; digitalizálási
programokban veszünk részt. A világi szakmai szervezetek,
amikor megmozdultak mellettünk, azt is megemlítették Hiller
miniszter úrnak írt levelükben, hogy a folyamatban lévő együttműködést
veszélyezteti, s a digitalizálási programokat is súlyosan érinti
a támogatás csökkentése.
– Mi lehet a megoldás?
– Az OKM-ben működő Egyházi Kapcsolatok Titkárságának
vezetője, Csepregi András megjelent az egri tanácskozásunk
utolsó napján, s azt tudatta velünk: készülnek a költségvetés
„ceruzás változatai” a minisztériumokban. Az Egyházi
Kapcsolatok Titkársága azt a javaslatot teszi, hogy álljunk
vissza a 2005-ös támogatási szintre. Ez azt jelentené, hogy
– a hároméves infláció és a fenntartási költségek növekedése
ellenére – egy kis levegőhöz juthatnánk. Így a fenntartók
terhei már nem lennének vállalhatatlanok. Ha ez a kérdés nem
oldódik meg, akkor a fenntartók közül néhányan akár
helyrehozhatatlan lépésre is kényszerülhetnek. Kár volna
nemcsak a gyűjteményekért, hanem azért a hatalmas tudásért
is, ami munkatársaink körében felhalmozódott az évek során.
Egy-egy különleges egyházi állomány gondozása speciális
szakértelmet kíván. Végzetes lépést jelentene, ha szélnek kéne
ereszteni kiváló szakembergárdánkat akkor, amikor éppen legégetőbb
gondunk a létszámhiány. Jóval több kollégát kellene
alkalmaznunk örökségünk védelme és méltó gondozása érdekében.
A szakminisztériumnál és az Egyházi Kapcsolatok Titkárságánál
úgy tűnik, megvan a szándék, reméljük, realizálódik is.
Egy jövőbeni esemény is segíthet rajtunk. Bábel Balázs érsek
úr meghívta Kalocsára – egy kihelyezett ülésre – a
parlament kulturális bizottságának a tagjait. Még nem tudjuk,
hogy mikor jön létre ez a tanácskozás, de reméljük, hogy
olyan információkkal tudjuk ellátni a bizottság tagjait, mely
előremozdítja ügyünket.
– Említette a 2005-ös évet. Honlapjukon ezt lehet olvasni: 2005-
ben pedig az egyházi könyvtárak éppen csak létezni voltak képesek.
– 2005-ben sem voltunk elégedettek. Jelenleg 325 millió
forintot kap az összes hazai egyházi könyvtár, levéltár és
múzeum. 2005-ben ez az összeg 800 millió volt. Ha az utóbbit
kapjuk meg, az sem a legoptimálisabb megoldás, de legalább nem
kell félni egyes gyűjtemények bezárásától. Azt is látjuk,
hogy a világi intézmények körében is voltak nagyon radikális
megszorítások, de mégis maradtak különbségek. Egyes megyei könyvtárakban
300-400 ezer kötetre nemegyszer 30-40 embert alkalmaznak. Nagyon
sok embert bocsátottak el a világi könyvtárakból is, de mégis
jelentős különbségek, aránytalanságok vannak. Nálunk az az
extrém eset is előfordul, hogy egy 100 ezer kötetes gyűjteményre
jut másfél státus: egy négyórás és egy nyolcórás munkaidőben
dolgozó kolléga. Ki tudja ilyen körülmények között garantálni
a régi állomány védelmét és eközben kiszolgálni az olvasót
és kutatót úgy, ahogyan nyilvános intézményektől elvárható?
– Reméljük a legjobbakat, de ha mégis megmarad a 325 milliós támogatás,
abból mennyi ideig maradnak meg a gyűjtemények?
– Ez az adott egyházmegye, egyházkerület vezetőségének
döntésétől és anyagi lehetőségeitől függ, hiszen ez az összeg
gyakorlatilag még a minimálbéren dolgozó teremőrök kifizetésére
sem biztos, hogy elegendő. De reménykedjünk!
Medveczky Attila
|
