vissza a főoldalra

 2008.07.25. 

Cigány vájja ki cigány szemét

– Életveszélyesen megfenyegették Drávapiski polgármesterét, Mali Zoltánt. Polgármester úr! Hogyan történt?

– Július elején megjelent itt az irodámban három úriember. Én viszonylag nagydarab vagyok, de nem éreztem magam jól a bőrömben, mert elég picinek tűntem mellettük. Bejöttek az irodámba, megpróbáltak presszionálni. A családommal, a feleségemmel próbáltak zsarolni. Az irodámban éppen tárgyaltam egy befektetővel. 30 év óta talán ő volt az első, aki azt mondta, hogy üzemet épít a községben. Azonnal fölállt és elment, itt hagyott bennünket, miután meglátta ezeket az embereket. Elég kellemetlenül éreztem magam, de azt gondolom, hogy kellő bátorsággal egyelőre sikerült megfékezni őket.

 – Ön azt mondta, hogy három úriember. Ki ez a három úriember?

 – Úriembernek – mondjuk – nem nevezném őket. Azt gondolom, hogy ma már kell bátorság kimondani, hogy ez cigányprobléma. Én körüljártam az elmúlt két hónapban ezt a kérdést, és ez echte cigány embereket érint. Szerettem is volna kérni az ombudsmant meg a cigány szervezeteket, hogy ebben kéne kardoskodniuk, nem mindenféle felvonulásokat támogatni meg nem támogatni, vagy a segéllyel a falvakat ütnivágni. Ez lenne a dolguk. A rendőrség ezeket a figurákat tizenkettő éve képtelen megfékezni.

 – Az a módszerük ezeknek az uraknak, hogy a lehetetlen helyzetbe került cigányoknak harminc-negyven-ötvenezer forint hitelt adnak uzsorakamatra. Aztán amikor eljön az idő, akkor behajtják a hitelt is meg a kamatot is. Jól tudom?

 – Alsószentmártoni kollégám mesélte, hogy a jegyzőségükről nézték végig, amint kidobálták először a bútorokat a házból, a ruhákat, aztán a gyerekeket, majd elvitték az asszonyt prostituáltnak. Nehéz ezt szalonképesen elmondani. Kérdezik, hogy mit mondtak a feleségemnek. Most hogy mondjam el, amikor megígérik neki, hogy análisan megközelítik a siklósi főtéren, az én szemem láttára. Ezt nem lehet másképpen elmondani, szóval én is nagyon meg vagyok rajta rökönyödve, hogy a módszerek egyre durvábbak és a rendőrségben vagy akarat nincs vagy tehetség. A kockabálán a nyulat nem találják meg, mert nem tudják megkülönböztetni. Ámbátor egyéb ügyekben rendkívül hatékonyak.

 – Polgármester Úr! Vegyük sorba. Kikhez fordult?

 – Az országos cigányvajdát kerestem meg, mert azt gondoltam, hogy ez ténylegesen cigány belügy. Cigány emberek vájják ki cigány emberek szemét. Elmentem Kállai Csaba országos cigányvajdához, de hát neki sem volt kellő akarata, vagy tehetsége vagy hatalma hozzá, hogy ezen a helyzeten változtasson és inkább nem avatkozott közbe, mert tudta, hogy esetlegesen olyan ingoványra tévedhet, ami..

 – A vajdaságába kerül.

 – Igen, így van. Odalenne a tekintélye és érezte, hogy itt annyi pénzről meg olyan veszélyes figurákról van szó, hogy inkább nem avatkozott közbe. Tehát ő is cserbenhagyta a sajátjait. Én nem vagyok cigány ember, de nekem, magyar embernek – vagy gádzsó létemre, ahogy a cigány emberek mondják – gádzsó létemre kell kiállnom a cigányságért, hogy a cigány emberek ne gyilkolják le a cigány embereket. Akiknek ez lenne a dolga, a cigányszervezetek, az ombudsman, a cigányvajdák, a rendőrkapitányok, viszont a fülük botját sem mozgatják.

 – A rendőrség tehetetlen, vagy nem akar az ügyekkel foglalkozni?

 – Amikor az említett hétfői látogatás volt, akkor úgy beszéltem meg a siklósi kapitánnyal, hogyha ezek az emberek meglátogatnak, valamivel elhárítom a találkozót, vagy kérek időpontot egy óra múlva valami ürüggyel. Én ezt meg is tettem, ahogy megbeszéltük, majd hívtam a rendőrséget, hogy jöjjenek emberrel, technikával, vegyük fel a beszélgetést, mert várható volt, hogy megpróbálnak befenyíteni. A rendőrök közölték, hogy vegyem fel mobiltelefonnal. Én mondtam, hogy nem érzem magam biztonságban, mert elég agresszívak, kopogás nélkül kétajtós szekrény méretű emberek rontottak az irodámba. Erre azt válaszolták, hogy vegyem fel telefonnal. Emberek, engem ezek itt valószínűleg agyon fognak verni, érveltem. Akkor azt is vegyem fel mobiltelefonnal – hangzott a rendőrség válasza.

 – Szép. Derék tanács.

 – Eddig jutottak a helyi erők. Polgármester kollégáim és a meggyalázott emberek is azt mondják, hogy a helyi rendőrségben a bizalmuk megrendült. Úgyhogy hat kollégámmal karöltve hétfőre kaptunk időpontot a megyei rendőrfőkapitánytól. Elmegyünk hozzá és szorgalmazzuk, hogy álljon föl ott egy nyomozócsoport, mert elég erős a gyanú, hogy van némi összefonódás. Én nem állítom, hogy van, de ...

 – Ez egy bűnszövetkezet?

 – A siklósiak nem segítettek, gondoltam, fölhívom az ORFK-t és akkor majd ők segítenek. Nagyon korrekt, rendes úriembert találtam ott, Jenei ezredest. Beszéltem az ezredes úrral. Sokat elárul, hogy – én nem szeretnék senkit ok nélkül megvádolni –, de miután beszéltem az ORFK rendvédelmi ezredesével, húsz perc múlva megérkeztek a maffiózók és tudták, hogy én Jenei ezredessel beszéltem. Mondtam a kollégáiknak, hogy egy picit most már ereszt ez a szelep. Most már a rendőrök is tudják a saját kollégáikról, hogy itt valami nagyon nagy baj van.

 – Ereszt a szelep. Ha elmegyek Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe, elmegyek Borsod-Abaúj-Zemplén megyébe, hasonló szisztémával működnek az uzsorázó, az uzsorás brigádok?

 – Folyamatosan tartom a kapcsolatot Edelény polgármesterével, ahol egy új rendőrkapitány van és állítólag rendet csaptak egy hónap alatt. Hatvan százalékkal csökkent a bűnözés. De igaz, hogy szinte mindenhol ugyanazok a problémák, és a maffiózók ugyanazokkal a módszerekkel próbálnak mindannyiunkat félreállítani, megsemmisíteni, megalázni.

 - A rendőrség tehetetlen, aztán a bíróság is időnként hol jobbra, hol balra üt. Az ügyészség dettó. A cigány uzsorások bemennek a városba, megállnak a bank előtt, a bank mindent tud az égvilágon róluk, de szemrebbenés nélkül végrehajtják az ügyleteiket a gyilkossággal, rablással szerzett pénzzel. Hallott már arról, hogy az APEH megvizsgálta volna ezeket az uzsorásokat?

 – Tizenkét éve szinte folyamatosan zajlik a nyomozás. Én, aki nem vagyok nyomozó, akinek nem ez a dolga, tíz telefonnal találtam nyolcvan családi házat, melyek így-úgy átjátszódtak ezeknek az embereknek a kezére itt a környéken. Lejött ide egy újságíró, egy teljesen ismeretlen újságíró Pécsről Alsószentmártonba, és tíz perc alatt ötvenméteres körzeten belül három olyan családot talált, akiket kisemmiztek. Ezért mondom én a rendőröknek, hogy nem találjátok fiúk ti a nyulat a kockabálán.

 – Olvasom, hogy az Ön falujában vagy a körzetében egy cigány családot az uzsorások úgy telepítettek ki – de szép szó –, hogy bevágták őket egy juhhodályba. Minden nélkül. Minden, az élethez szükséges feltétel nélkül, aztán most Ön, Drávapiski polgármestere, ahogy mondja, a gádzsó, a magyar ember gyűjt ezeknek a szerencsétleneknek, hogy legyen valamivel befedni a testüket, legyen valamit enniük.

 – Most forgatott itt a Duna Televízió és ott elmondták, hogy az a póló és gatya volt rajtuk, ami rajtuk volt. Annyi volt a vagyonuk. Meg egy Tescós szatyor, amibe a csigát gyűjtötték, hogy aznap ne haljanak éhen. Csigapörköltet főztek, hogy ne haljanak éhen szerencsétlenek. De ezeket nem a juhhodályba telepítették, hanem egyszerűen még a világból is ki akarták űzni őket. Ott találtak menedéket, ott a gazdától kaptak egy bálát és a szalmán ott aludhattak a birkák között. Én is ott szedtem őket össze, mikor hívott a gazda, mert tudta, hogy én foglalkozom ezzel a „cigánmisszióval”. A mi alapítványunk adott nekik bútort. Van egy kis közösségi házunk. Most már két családot bújtatok itt. Nem tudok velük mit csinálni, mert a problémájukat nem tudom megoldani, normális életet nem tudok nekik adni. Ha vagyont adnék a kezükbe – bármilyen picit is –, azt azonnal elvennék tőlük. Harmincezer forintot kaptak és egy kiló Chibo kávét. Azért Chibót, mert az volt a legtöbb, ami adható. Cserébe elvették a hatmilliós házukat, van egy csomó OTP-adósságuk, amit nyögni kéne a semmiből. Ápolási díjakból élnek, nem tudnak elmenni dolgozni, füvet ettek meg éheztek, meg kóvályogtak a vakvilágban. A folyamatban lévő ügyek még ennél sokkal súlyosabbak. A módszerek durvábbak lettek, itt most már semmi sem szent.

 – Polgármester Úr! Önnek nincs fegyvere. Ezeknek van fegyverük?

 – Tudomásom szerint van. 2001-től 2004-ig ugyanehhez a csapathoz köthető robbantásos merényletek voltak a községben. Családokat robbantottak föl annak idején. Nem tudom, ki emlékszik rá, fölmentek a BRFK elé, fölvitte a férfi a négy gyerekét meg a feleségét, hogy védjék meg őket. Azóta sem történt semmi abban az ügyben sem. Én félórai nyomozással le tudtam ülni azzal az emberrel, aki fölrobbantotta őket. Ott volt az ügy minden szereplője, aki robbantott, akit fölrobbantottak, egyedül a megbízó, ez az uzsorás nem volt itt.

 – És azt is tudja, hogy ki volt az uzsorás?

 – Persze.

 – Szép. És az államhatalom tehetetlen. Polgármester Úr! A lehető legjobbakat kívánom Önnek.

 Győri Béla