vissza a főoldalra

 2008.06.13. 

„Tisztítótűz tetején álltunk”

Tóth Ilona drámája (Jelenczky István filmje)

Jelenczky István Népek Krisztusa Magyarország címmel hatrészes dokumentumfilm-sorozatot készített az 1956-os Forradalom eseményeinek valósághű, kommunista ferdítésektől mentes ismertetésére. Az első négy epizódot az Uránia Nemzeti Filmszínházban már láthatták a nézők. Az ötödik rész Tóth Ilonának, a Forradalom mártírjának perét taglalja, ennek a résznek külön címet is adott, méghozzá Tóth Ilona naplójából vett idézet egyik félmondatát: „Október 23-án úgy belpolitikailag, mint külpolitikailag tisztítótűz tetején álltunk. Úgy értékeltük a 14 pontot, mint a fejlődés betetőzését. Úgy véltük, az emberek kezdenek újra magyarrá válni.” A filmnek május 22-én volt az Urániában a díszbemutatója.

A 24 éves, kitűnő tanuló, magas fokú hivatás- és kötelességtudattal megáldott Tóth Ilona 1956 októberében ötödéves medikaként belgyógyászati gyakorlatát töltötte a Péterfy Sándor utcai kórházban. A szovjet tankok november 4-ei bevonulása után kinevezték a még csak szigorló orvost a Domonkos utcai szükségkórház vezetőjének. Ebben a kórházban több felkelő is tartózkodott, köztük Angyal István, Gáli József, Obersovszky Gyula, akik stencilgépen röplapokat készítettek. Mindannyian féltek a lebukástól és a közéjük befurakodó ÁVÓ-soktól. November 18-án este megjelent Kollár István, a 25 év körüli fiatalember, akiről azt feltételezték, hogy spicli, ugyanis találtak nála egy fényképet, amin karhatalmista egyenruhában feszít. A férfiak alaposan megverték Kollárt, aki meghalt, és gyorsan elföldelték. A Kádár-pribékek november 19-én megszállták a kórházat, röplapkészítés és terjesztés vádjával letartóztatták az ott lévőket, és elkobozták a stencilgépet. Ekkor még szó sem esett gyilkosságról. Majd 24-én a „nyomozók” találtak egy férfihullát a templomkertben, akiben Kollár István vélték felfedezni. Ezután szerkesztették meg a Tóth Ilona, Gönczi Ferenc és Gyöngyösi Miklós elleni vádiratot, ami szerint az összevert Kollár nyakába Tóth Ilona benzines ampullát akart fecskendezni, de miután ez nem sikerült, ezért injekciós tűvel levegőt akart a szívébe juttatni, végül pedig bicskával többször megszúrta. Hideg számítással elkövetett gyilkosság vádjával 1957. június 28-án Tóth Ilonát, Gönczit és Gyöngyösit kivégezték, a nemzetközi tiltakozás azonban Gáli és Obersovszky életét megmentette.

A „Tisztítótűz tetején álltunk” nem az első film, ami Tóth Ilona személyét állítja középpontjába, Ordódy György Ki volt Tóth Ilona? címmel 1998-ban már forgatott filmet. Jelenczky István (alsó képünkön) sem a teljes Tóth Ilona-i életút felvázolására törekedett, hanem csak a Forradalom alatt és után betöltött szerepének, valamint büntetőperének és az ehhez a perhez kapcsolható más ügyek iratanyagában talált ellentmondásoknak a bemutatására. Jelenczky István rendezte a filmet, Zseni Annamária orvossal együtt a producere is, de kérdezőként is megszólal benne. Olyan szakemberek fejtik ki véleményüket, mint Jobbágyi Gábor egyetemi tanár, aki Tóth Ilona peréről 2002-ben A néma talp címmel írt vékonyka könyvet, Kahler Frigyes megyei büntetőjogi kollégiumvezető bíró és Iván László pszichiáter professzor, aki évfolyamtársa volt Tóth Ilonának. A film forgatókönyve és „cselekménye” – apának és lányának – M. Kiss Sándor és Kiss Réka történésznek 2007-ben közzétett A csalogány elszállt című 500 oldalas dokumentumkötetén alapul. Ez a mű kettejük 2001-ben kezdődő és hat évig tartó kutatásának eredményeit foglalja magába. Ők „rágták át” magukat a rendszerváltás hajnalán beijedt belügyesek által meg nem semmisített levéltári anyagokon. Aprólékos munkával keresték meg azokat a más-más helyen őrzött iratokat, amik valahogyan kapcsolódnak Tóth Ilona és vádlott-társai peréhez, egymás mellé állították és ütközették a dokumentumokban talált tényeket, és számtalan ellentmondást fedeztek fel. A két történész arra a következtetésre jutott, hogy a vád állításai teljességgel megalapozatlanok, mert Kollár halála semmiféleképpen sem történhetett úgy, ahogyan az a vádiratban olvasható. A legvalószínűbb, hogy a templomkertben talált tetem nem is Kolláré, ugyanis az Országos Bírósági Vegyészeti Intézet 1957-es boncolási jegyzőkönyve szerint a test egy javakorabeli körülmetélt férfié, amelyen nincsenek tűszúrásnyomok, és klór-etil meglétét sem tudták bizonyítani. Másik jegyzőkönyv azt tanúsítja, hogy a gyilkos bicskán sem lehetett vérnyomokat kimutatni. Az egyik dokumentum szerint a Kollár-rokonok az azonosítást csak elmondás alapján végezték, a másik szerint viszont személyesen, de ép kezűnek írják le a hullát, holott Kollár jobb mutatóujjbegye hiányzott. A katonai rangjai között is furcsa eltérések vannak, hol tizedes, hol szakaszvezető, hol csak egyszerű baka. Akad még egy harmadik Kollár is, aki 1960-ban azzal hencegett, hogy tízezer forintot kapott a „balhéért”. Az egész vád csak Tóth Ilona beismerő vallomásán nyugodott, aki „nagyon bűnösnek” mondta magát... Nehéz film a Jelenczky Istváné, de Tóth Ilona sugárzóan tiszta jellemét a sok rákent mocsoktól megszabadítja.

 Dr. Petővári Ágnes