|
 2008.06.27.
Tüntetésre
kész baromfitartók
Ha
nem lép a kormány, akkor nincs esély az ágazat hazai fennmaradására,
állítja Bárány László, a Baromfi Terméktanács ügyvezető
igazgatója.
– Mióta tart a válság a baromfiágazatban?
– A tavalyi gabonaár-robbanás óta. Ezt parádés
gyorsasággal követte az energiaárak emelése, egyaránt érintve
a termelést és a feldolgozást. A magas alapanyagi árak
ellehetetlenítik a baromfitenyésztők életét. Mi akkor is
mondtuk: egyszerű műveletekkel ki lehet számolni, hogy veszteséget
fog termelni az ágazat. Mintegy hetven százalékos takarmányáremelkedés,
valamint az energiaárak 25-28 százalékos drágulása nyomán a
csirke termelői árának 40-50 %-kal kellett volna emelkedni, de
ennek alig több mint fele valósult meg. A baromfihús nem megkerülhetetlen
és nem hatósági áras termék, nem benzin, nem üzemanyag, amit
csak egy helyen lehetne megkapni. A piac nem fogadta be a költségnövekedéseinket.
Ennek következtében tavaly szeptember óta a baromfiágazat –
legyen az termelő, tenyésztő, vagy feldolgozó – masszív
veszteségtermelő. Már a tartalékaink is kimerültek, hiszen
nincs felhalmozott tőkénk. Ha tartósan megmaradnak a jelenlegi
kedvezőtlen feltételek, egyre többen fognak búcsút mondani a
baromfihízlalásnak. Ez a pulykásoknál már régebben és tömegesen
elkezdődött. Nagyon sok pulykatermelő bezárja a kaput a
napospulykát szállító kamionok előtt, és a leszerződött
pulykáját nem engedi be a pulykatelepre. Sajnos ez a folyamat
indult el a csirkeágazatnál is.
– A kormány nem segít önöknek?
– Azt látjuk, hogy Magyarország nem él azokkal a lehetőségekkel,
amikkel minden nyugat-európai ország. Ezek az úgynevezett „lightos”
vagy „softos” intézkedések a külföldi áru megfelelő
szintű távoltartását szolgálják. Elég, ha csak a másfél
évvel ezelőtti Mega Trade botrányt említem. Tudjuk: több ezer
tonna lejárt szavatosságú élelmiszert etettek meg a magyar
fogyasztókkal. Érdekes módon senkit sem ítéltek el emiatt. (A
Mega Trade cégcsoport rossz minőségű termékeket hozott
forgalomba. 2006 decemberében került nyilvánosságra, hogy összesen
500 tételt, azaz 17 tonna árut vizsgáltak meg a hatóságok.
Ebből körülbelül öt tonnányi, 77 tételnyi bizonyult lejárt
szavatosságúnak. Ezeket „frissítették fel” átcímkézéssel
a cégcsoport tulajdonosának, illetve ügyvezető igazgatójának
utasítására. Az érintett termékeket szinte valamennyi nagy áruházláncban
forgalmazták. Kaphatóak voltak a Spar, a Tesco, az Auchan, a
Rothschild, a CBA, a Profi, a Penny Market, a Plus, a Csemege-
Match, a DM üzleteiben, de még néhány hotelben is árusítottak
belőlük. Szerk.) Még a háztartási szemét behozatalánál is
legalább öt embert állítottak elő. Ezzel is bizonyítható,
hogy óriási veszélynek van kitéve a magyar fogyasztó, az átlagvásárló.
Importszemét áramlik tömegesen az országba, ezeket távol kéne
tartani a piacainktól, a hűtőpultjainktól. Egy ilyen intézkedés
javítaná és fokozná a magyar baromfitenyésztés esélyeit. A
baromfiszektorban Magyarországon ötvenezren dolgoznak; ennyi
család számára jelenti a megélhetést. Mi azt kérjük a kormánytól,
hogy tekintse át annak a feltételeit, milyen lehetőségekkel
lehet jobb helyzetbe hozni a baromfikereskedést, ne engedjen
mindenféle lánckereskedelmet, mint ami most is működik. Mondok
egy példát: valamelyik panelház nyolcadik emeletére be van
jegyezve egy cég, és az importálja a baromfihúst Európa
minden „szutyok” részéről, úgy, hogy hatósági állatorvos
nem látja, mert telephelye nincs, hűtőháza nincs, az uniós
határokon az a kamion már nem is lassít, csak az áruházlánc
hűtőraktáránál áll meg, ahonnan egyből a fogyasztó elé
teszik, mindezt azért, mert ez olcsó. Ezzel a szeméttel etetik
a magyar embert, míg a mi jó minőségű árunk eladhatatlan.
– Ebben a nehéz helyzetben mégis a termelés növelését választották.
– Előremenekülünk. Ez egy közgazdasági megközelítés.
A kapacitásunkat jobban kihasználjuk, ezáltal a fajlagos költségeink
javulnak. A termelés többletkínálatot alakít ki a piacon, és
a többletkínálatban nehéz árat emelni. A kereskedelem soha
nem akkor emel árat, amikor a beszállító ezt jónak látja,
akkor emel árat, ha hiány alakul ki. Ennek a tendenciának a
megfordítására számítok. Sajnos a termelők fokozatosan
mennek tönkre, ezért a termelés folyamatosan csökkeni fog, ebből
az év második felére baromfihiány alakulhat ki az országban.
– Félelmetesnek nevezte, hogy az áruházláncok, arra a hírre reagálva,
hogy csökkenhetnek a gabonaárak, máris a baromfitermékek árcsökkenéséről
kezdtek egyezkedni.
– Az árkialakulás szempontjából az áruházláncoknak
100 %-os a befolyásolási hatalmuk. Ám én még korainak tartom
a gabona árának csökkenéséről szóló győzelmi jelentéseket.
Ez a sok eső egy bizonyos szintig áldás, utána átok is lehet.
A szakember szemével már észre lehet venni, hogy olyan minőségi
romlás tapasztalható a kalászosoknál a szántóföldeken, ami
súlyos termékkiesést jelenthet. Tehát egyáltalán nem biztos,
hogy fél pénzért, vagy nagyon olcsón fogják értékesíteni a
gabonát. A másik, hogy az augusztusban termelt gabona körülbelül
két hónap múlva épül be a baromfi árába és eredményezhetne
egy alacsonyabb előállítási költséget. A pulyka esetében ez
öt hónap. Viszont a szójaárak 50 %-kal nőttek, a
baromfitakarmányok szójatartalma pedig majdnem ugyanannyi, mint
a gabonáé. Hiába csökken a kalászosok ára, ha a szója
visszatornázza. Igazi és komoly takarmányár- csökkenéssel a
szakemberek nem számolnak.
– A nyár folyamán újabb intézkedési tervet dolgoznak ki és a
javaslatokat átadják a kormánynak. Tárgyal önökkel a kormány?
Mennyire veszi komolyan az önök javaslatát?
– Azt lehet mondani, hogy szinte napi munkakapcsolatban
vagyunk, meghallgatják a véleményünket, és abban bízunk,
hogy ez az intézkedési terv, amit kidolgozunk, elfogadásra kerül.
Európai normáknak megfelelő és az európai gyakorlatból átvett
piacvédelmi intézkedések kellenek ahhoz, hogy a magyar piacot
megvédjük az olcsó import-szeméttől és ezáltal a magyar
terméket hozzuk helyzetbe. A baj talán az lesz, hogy ezeknek az
intézkedéseknek a meghozatala túlnyúlik az FVM kompetenciáján,
egy része gazdasági, kereskedelmi törvényeket és módosításokat
érint, másrészt humán egészségügyet, így több minisztérium
összehangolt munkájára lenne szükség. Amennyiben ez a munka
nem indul el, akkor le kell tenni a tollat és a papírt, majd fel
kell venni a kapát és a kaszát, amit ki kell egyenesíteni,
mert nincs más választásunk. Akkor menni kell, tüntetni kell.
Nem lehet egy ilyen nagy múltú, nagy eredményeket felmutató ágazatnak,
a baromfitenyésztésnek megásni a sírját. Márpedig ez lehet a
következménye a jelenlegi tehetetlenségnek és a tenni nem akarásnak.
– Milyen tüntetésre lehet számítani?
-A Baromfi Tanács szerkezetében és összetételében is
megújult. 2009. január elsejétől komoly demonstrációkat
tervezünk. Most csak ennyit mondok.
Oláh János
|
