|
 2008.06.27.
Diszkriminatív
rendelet
Az
ukrán oktatási miniszter 2008. május 26-i 461. számú, az ukrán
nyelv oktatásának javításáról szóló rendelete a nemzetiségi
iskolák oktatási nyelvének az államnyelvre történő lecserélését
készíti elő – állítják a Kárpátaljai Magyar Kulturális
Szövetség (KMKSZ) és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség
(KMPSZ) illetékesei – írja a Kárpátalja c. internetes újság.
A diszkriminatív rendeletről
Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke nyilatkozott.
– Legyünk korrektek. Kezdjük a rendelet pozitívumaival.
Gondolom, ilyenek is vannak…
– Sajnos a magyarság szempontjából egyetlenegy pozitívumról
sem beszélhetünk. A cél: a nemzetiségek nyelvén folytatott
oktatás elsorvasztása. Ebbe a kategóriába a magyar oktatás is
beletartozik.
– Ez a rendelet összhangban áll a felsőbb jogszabályokkal?
– Véleményünk szerint nem. Abban reménykedni viszont,
hogy ezt az ügyet sikeresen végig tudjuk vinni a különböző bíróságokon,
nagyfokú naivitásra vall. Az ok: az ukrán bírósági rendszer
a jogállamiságnak elég ingatag támasza. Talán túlzás is támaszról
beszélni. Természetesen meg kell támadni a bíróságon ezt a
rendeletet, de nem helyes ezen az úton számunkra megnyugtató
eredményt várni.
– Akkor milyen jogorvoslati eszközökkel tudnak élni?
– Egy politikai kérdésről van szó. Magyarország, mint
Ukrajna egyik fontos külpolitikai partnere, vesse latba tekintélyét,
hogy az ukrán politikai döntéshozókat eltántorítsa ettől a
rendelettől.
– Ennyire bízik a jelenlegi magyar kormányban és annak vezetőjében?
– Kénytelenek vagyunk a magyar államra hagyatkozni, mert
mi magunk nem vagyunk annyira erősek, hogy ebben az ügyben eredményt
tudjunk elérni. Ezért nyílt levélben kértük a magyar államfőt
és a miniszterelnököt, hogy a kárpátaljai magyar oktatás szétzilálódásának,
illetve a magyar népcsoport asszimilációjának megállítása
érdekében legmagasabb szinten vessék fel ezen intézkedések
visszavonásának, s a magyar iskolahálózat feljavításának szükségességét.
Nemcsak őket kértük meg erre, hanem Viktor Juscsenko ukrán államelnököt
és Julia Timosenko miniszterelnököt is. Tudni kell: mi egy százötvenezres
kisebbség vagyunk egy negyvenhatmilliós országban, amelynek a
lakossága évente 300-400 ezer fővel csökken. Tehát több mint
kétszeresével csökken, mint a magyarság összlétszáma. Ez jól
mutatja lehetőségeink határát.
– Csak a magyarok, vagy más kisebbség is tiltakozott a rendelet
ellen?
– Azok tiltakoznak, akiknek van saját iskolahálózatuk.
Tehát a magyarok, a románok és az oroszok. A románok természetesen
felemelték a hangjukat. Az oroszok viszont Ukrajna területének
nagyobbik részén lélekszámuk miatt nem tekinthetők nemzeti
kisebbségnek. Problémájukat nem is lehet összehasonlítani a
mienkével.
– Tudtommal a rendelet olyan kitételeket is tartalmaz, mint a
„nyelv államisága” és „a nemzet genetikai kódja”. Miképp
kell ezeket értelmezni?
– Ezek az ukrán állami nyelvnek bevett fordulatai. Az ön
által említett utóbbi kifejezést elég gyakran használják. Jó
lenne, ha az európai struktúrák néha ezekre is reagálnának.
– Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnökségének
nyilatkozatában – többek közt – ez áll: „Felszólítjuk
a másik magyarságszervezet vezetését, vesse latba tekintélyét
– szövetségesük, a Nasa Ukrajina által delegált oktatási
miniszternél – a kisebbségellenes rendelet visszavonása érdekében.”
Mi erről a véleményük?
– Nekünk kötelességünk minden eszközzel fellépni a
rendelet ellen, ám az ukrán közéletben nincsenek olyan jellegű
szövetségesi viszonyok, mint egy normális politikai
rendszerben. Az itteni pártok – kivétel nélkül –
oligarchikus csoportosulások. Egy átlagos ukrajnai párt inkább
egy Kapolyi-féle szociáldemokrata alakulatra emlékeztet minket.
Képzeljenek el egy közéleti porondot, ahol az összes párt
olyan, mint Kapolyié. Ilyen viszonyok között nem létezhetnek
valódi szövetségesi viszonyok, hanem teljesen „ad hoc” megállapodások
vannak. Ezek betartása pedig az erősebbik fél érdekétől függ.
Az, hogy néhány esetben együttműködtünk a Nasa Ukrajinaval,
nem jelenti, hogy olyan típusú szövetségesünk lenne, akivel
valami elvi, ideológiai közös platformon lennénk, minthogy azt
sem, hogy olyan úriemberekkel lenne dolgunk, akiknek számít a
dokumentált szövetségi viszony. Az ön által idézett szöveg
nem más, mint az UMDSZ politikai „oldalvágása”. A másik
magyar szervezet képviselői is a Nasa Ukrajina uralta koalíciók
tagjai a megyékben és a járásokban. Tehát formailag
ugyanolyan szövetségesi viszonyban vannak az általuk említett
politikai tömbbel, mint mi.
– Ha jól tudom, azt akarja elérni a rendelet, hogy tíz év alatt
sajátítsák el a diákok az ukrán nyelvet…
– Tíz év elég lenne a nyelv elsajátításához, ha nem
lennének gátoló tényezők. Az egyik: úgy oktatják az ukránt
a nemzetiségek számára, mintha anyanyelv lenne. Így az a
gyerek, aki az idegennyelvi metodika szerint pl. angolul meg tud
tanulni, ukránul már nem lesz képes rá. A másik: a tankönyvhiány.
A harmadik: nincsenek olyan magyar nemzetiségű tanárok, akiknek
főiskolai ukrán nyelvi képesítésük lenne. Ez a három tényező
együttes hatása eredményezi a valóban elég hiányos ukrán
nyelvtudásszintet a magyar iskolákban. A megoldás pedig nem az,
hogy a tudáshoz való hozzájutás jogát elveszik a magyar
gyerekektől, hanem a metódus megváltoztatása, az optimális
minőségű és mennyiségű tankönyvek nyomtatása és az adott
feladatnak megfelelő magyar nemzetiségű ukrán nyelvtanárok képzése.
– Kétnyelvű oktatásról is lehet olvasni a rendeletben. Ez mit
jelent a gyakorlatban?
– Azt, hogy időről időre a tanár elkezdi a tárgyat
ukránul is tanítani, így a diákok még annyit sem tudnak elsajátítani
az adott anyagból, mint ideáig. Azért kártékony ez a módszer,
mert így olyan tudásszintű emberek kerülnek ki az iskolákból,
akik csak „rabszolgamunkákat” – pl. takarítás, futószalag
mellett dolgozás – képesek majd elvégezni. Statisztikailag
kimutatható, hogy azoknak a magyar diákoknak, akik anyanyelvükön
tanulnak, sokkal nagyobb az esélyük a továbbtanulásra, mint a
kétnyelvű oktatásban részt vevő, vagy csak ukrán nyelven
tanuló magyaroknak. A rendelet végrehajtása azt eredményezné,
hogy a felsőoktatásban egyébként is alulreprezentált magyarság
teljesen lesüllyedne a deklasszált, csak „rabszolgamunka”
elvégzésére alkalmas népesség szintjére.
Medveczky Attila
|
