2008.05.09.
Ki
Marxot, ki pedig a tőkét kapta
Különös
módját választotta az osztozkodásnak az állampárt vagyonán
a valamikori MSZMP vezérkara a rendszerváltás hajnalán: az örökségből
a kisebbségbe szorult kommunistáknak, a munkáspártnak Marx
jutott, a ma is hatalmon lévő, dúsgazdag és neoliberálissá
vedlő MSZP kapta a tőkét – figyelmeztet ironikusan a történtekre
Thürmer Gyula. A munkáspárt elnöke az MSZP-vel nem kötne választási
szövetséget, ám adna még egy esélyt a Fidesz kormányzásának,
ha a párt folytatja elkezdett politikáját. Az ellenfél közös:
a piac és a pénz abszolút uralmára építő neoliberális
politika s vele az ezt kiszolgáló MSZP és SZDSZ.
– Egyre inkább az az ember érzése, meghatározott forgatókönyv
szerint zajlott a kormánykoalíció felbomlása. De vajon elég-e
ma egy hátraarc?
–
Az SZDSZ jó előre megtervezte a koalíciós szakítást, mert
egyedül így tudja megőrizni az arculatát. Azon csodálkozom,
hogy Gyurcsány nem vágta ki nagy ívben korábban, mert akkor
legalább az MSZP is nyert volna valamit az ügyleten. A liberálisok
nagyon ravaszak, a támogatás ellenértékét nagyon alaposan
megkérik majd, és – bármennyire szörnyű – meg is kapják
az MSZP-től. Pedig az embereknek elegük van a mostani kormányzásból,
hiszen valóban rosszabbul élnek. Húsz év után alapvető változásokra
volna szükség. Ez a politikai elit belezsírosodott a mai valóságba.
Még mindig '56-ban és '89-ben gondolkodnak ahelyett, hogy
vasutat fejlesztenének, kikötőket, iskolákat és országot építenének!
Valahogy úgy, ahogy nagy elődeink csinálták a kiegyezés után.
– A baloldal csúfos bukásra áll.
–
Pontosítanám: az MSZP csúfos bukásához érkeztünk el. Az
MSZP lábbal tiporja a baloldali fogalmakat, és amit csinál, az
nem baloldali politika. Húsz évig semmi másról nem szólt az
élet Magyarországon, mint hogy minél többet lopjunk. Az
emberek ezzel elégedetlenek, és változást akarnak. Mi, igazi
baloldaliként, azt javasoltuk, hogy legyen luxusadó, és adóztassuk
meg a villákat. A Gyurcsány-kormány erre nem hajlandó.
Ehelyett ingatlanadót akar, amely a békásmegyeri nyugdíjasokat,
a kisembereket, a falusi kis házak lakóit, tehát mindenkit sújtana.
Az igazi baloldaliság azt jelentené, hogy megadóztatjuk a nagytőkét,
és többet adunk az embereknek.
– Mindaz, amit most felsorolt, közel áll a Fidesz álláspontjához.
–
Örülök, hogy a Fidesz felismerte a helyzetet, de nem vagyok
benne biztos, hogy végre is hajtja, ha hatalomra jut. Hiszen a
farkas természete nem változik, ahogyan a tőke természete sem.
A tőke persze okos, és tud racionálisan gondolkodni, ezért
adok esélyt én is a Fidesz-kormányzásnak. Tudni kell azonban,
hogy a Fidesz nem a szegények, nem a "csórók" pártja.
A munkás, a kisember, a proletár, a földönfutó itt van nálunk,
a munkáspártban.
– A szegények politikai képviseletéért láthatóan nagyon sokan tülekednek,
a többi között a Magyarországi Munkáspárt 2006 is, amely
most kötött választási paktumot a leggazdagabb magyar és
szocialista parlamenti képviselő által vezett MSZDP-vel.
–
Kapolyi László egyszer-kétszer már eljátszotta ezt a
politikai szerepet az MSZP-ben. Emlékszem, amikor a Horn-kormány
idején Szekeres Imre akkori frakcióvezető magához hívatta az
MSZDP és a Munkáspárt vezetőjét. A Bokros-csomag elfogadása
előtt arra kért bennünket, hogy a baloldal összefogása kedvéért
támogassunk egy népnyúzó programot. Kapolyi határozott igent
mondott, én meg kemény nemet. Ha Vajnai Attila a Magyarországi
Munkáspárt 2006 nevében most a milliárdos Kapolyiban lát
alkalmas partnert, akkor éppen a nagytőkével köt szövetséget.
Először megpróbálták átvenni a hatalmat a párton belül. Óriási
nyereség lett volna az MSZP-nek, ha a munkáspártot
bekebelezhetik. Ez azonban nem ment. Így hát azzal gyengítettek
bennünket, hogy a választások előtti utolsó pillanatban kivált
a pártunkból ez a kis társaság. Persze azonnal melléjük állt
a teljes szociálliberális média és propagandagépezet, ezért
is nem tudtuk hozni a formánkat a 2006-os választáson. Szétverni
ugyan nem tudtak bennünket, de meggyengíteni igen.
– Melyik párt az egykori MSZMP utódpártja?
–
A Magyar Kommunista Munkáspárt.
– Viszont az MSZP örökölte az egykori élcsapat
"hozományát".
–
Lassan húsz éve, hogy amikor 1989-ben az MSZMP megszűnt, és
Nyersék, Hornék megcsinálták a maguk MSZP-jét, megosztoztunk
a régi vagyonon. Nekünk jutott Marx, ők kapták a tőkét.
Minden lelkiismeret-furdalás nélkül lenyelték az akkori pártvagyont,
amely sok százezer egyszerű, becsületes párttag munkájából
jött létre, ahogyan például a Népszabadság, a Szabad Nép
egykori székházát is téglajegyekből építették.
– Hogyan vihette csődbe az országot a magát évtizedekig szakértőnek
tartó politikai garnitúra?
–
Ezeket az embereket mindig a kapzsiság, a mohóság, a pénz iránti
hajsza vezérelte. Minden kormány privatizált, de az MSZP-kormányok
idején privatizáltak a legtöbbet. És persze az SZDSZ is felelős
érte, a párt vállalkozói rétege, amely a szocializmusban
nagyon jól élt, egyiket sem zsákmányolták ki, egyik sem éhezett.
Húsz évvel ezelőtt nem gazdasági racionalitás alapján
szervezték át a gazdaságot. Úgy csináltak kapitalizmust, hogy
rászabadították a külföldi tőkét Magyarországra.
– Az egykori nómenklatúra tagjai ma is közöttünk járnak,
javarészben vezető beosztásban.
–
Minden hadseregnek vannak elit alakulatai és vannak olyan
alakulatai, amelyek szégyellni valók. A Kádár-féle MSZMP jó
párt volt, amelyben nagyon sok becsületes, tisztességes ember
dolgozott. Aki még él közülük, itt van nálunk, a munkáspártban.
– De abból a pártból sokan
ott ülnek a parlamentben és a kormányban is.
–
Ez a régi pártnak a szemete, bátran merem ezt a jelzőt használni
velük kapcsolatban, hiszen ők a párt megalkuvó emberei. Mert
lehetett volna nehezebb utat választani 1989-ben, például azt
mondani, hogy rendben, legyen kapitalizmus, de annak nemzeti változata.
Ehelyett beengedték Andrew Sarlost, Soros Györgyöt és az összes
többi "nagyvadat", és ettől kezdve egészen másfajta
kapitalizmus épült, mint ami – esetleg – elfogadható lett
volna az országnak. Szerintem persze a szocializmusnak lehetett
volna egy másik, folytatható útja is: a reform útját kellett
volna választani. Ez adott volt, 1985 után még maga Kádár is
erről a lehetőségről beszélt. Nagyjából olyasmit kellett
volna csinálni, mint amit ma a kínaiak tesznek. Kína a nemzeti
erőre és a nemzet tudására építve, külföldi tőke bevonásával
csodálatos gazdaságot teremtett. Miközben az embereknek is
tudott adni belőle.
– Igent mondana-e ma a választási együttműködés lehetőségére,
ha ilyen ajánlattal megkeresnék a szocialisták?
–
A mai politikájuk ismeretében biztosan nemet mondanék. Kovács
László 2002-ben fűt-fát ígért, aztán nem lett belőle
semmi. De nem ez a szakításunk lényege. A lényeg az, amit
Medgyessyék kezdtek: a neoliberális politika, a kórházak eladása,
a stratégiai ágazatok kiárusítása, a falurombolás, a
postabezárások, az óvodák, iskolák tönkretétele. Ez az,
amiben soha nem fogunk egyetérteni, teljesen mindegy, hogy ezt a
rombolást Medgyessy, Gyurcsány vagy Kiss Péter irányítja. Azt
viszont érzékeljük, hogy az emberek változást akarnak. Járom
az országot, és az emberek másképpen fogadnak, mint tizenöt-húsz
évvel ezelőtt. Nem dobálnak meg, nem köpnek le mint kommunistát,
sőt inkább örülnek nekünk. Ma a munkás, a dolgozó szegény
ember a munkáspárt mellett áll, ezt érzem. Nagyon sokat beszélünk
arról, hogy magyar, nemzeti kis- és középvállalkozói rétegre
volna szükség, de eddig csak beszéltünk róla. Most végre meg
kellene szólalniuk a vállalkozóknak, és azt mondani: nekik is
szükségük van a munkáspártra.
– Létezik-e olyan párt a mai magyar palettán, amellyel vállalná a
politikai közösséget az önök pártja?
–
A mi dolgunk, hogy a parlamenti választáson a lehető legtöbb
szavazatot megszerezzük, tegye ezt a többi párt is. Ha a Fidesz
politikája olyan, amelyben van hasonlóság a mi politikánkkal,
akkor azokat az elemeket készek vagyunk támogatni. Ha azt mondják,
nem akarják eladni a kórházakat, akkor ebben támogatni fogjuk
őket. De ha hatalomra jutnak, és fordítanak a politikájukon,
eladják a kórházakat, akkor ellenük fordulunk. Orbán
Viktornak és a Fidesznek volt egy nagyszerű ötlete, a legutóbbi
kongresszusukon definiálták az új többség fogalmát. Azóta várjuk,
hogy ez irányban történjék is valami. Mi már léptünk: az
Albert házaspár népszavazási kezdeményezéséhez szükséges
aláírások tizedét a mi pártunk gyűjtötte össze. Mi vagyunk
az egyetlen párt, amely túllépett a baloldal–jobboldal határmezsgyéjén,
át egy olyan területre, ahol a Liga és a Munkástanácsok
voltak korábban, ahol részben a Fidesz is van, ezt még senki
nem tette meg rajtunk kívül. Vállaltuk a kockázatot az ország,
a nemzet javára. Ha a Fidesz folytatja az elkezdett politikáját,
ha hajlandó nyitottá válni a mi irányunkba, akkor bizonyos
dolgokban lehet együttműködés közöttünk. Ma a legnagyobb
veszély a piac, a pénz abszolút uralmára építő neoliberális
politika, amelyet az MSZP és az SZDSZ politikája testesít meg.
Ez ellen össze kell fognia minden józan erőnek.
– Lesz-e előre hozott választás?
–
Ez kizárólag az MSZP-n múlik, és kérdés, hogy összeomlik-e
a párt vezető garnitúrája. Ennek sajnos vannak jelei; bár nem
jó, ha egy kormány cselekvőképtelensége azáltal válik nyilvánvalóvá,
hogy nincs mentőszolgálat, nem működik a kórház, Budapestet
megeszi a szemét. Ma már alapvető funkciókat nem tud ellátni
az állam, vagy ha igen, nagyon erőszakosan. Igazából az a kérdés,
hogy az MSZP vezető garnitúráját, az első egy-két embert a
nagy többség arrább tudja-e lökni, és hogy belemennek-e az előre
hozott választásba, hogy kisebbet bukjanak.
– Annak idején ön Grósz Károly biztonságpolitikai tanácsadója
volt. Mi a véleménye arról, hogy a titkosszolgálatok
folyamatosan felbukkannak a belpolitikában?
–
Nem fér bele a demokrácia szabályrendszerébe, hogy
belpolitikai folyamatokba bevonjanak titkosszolgálati eszközöket
is. A titkosszolgálat arra való, hogy elhárítsa a kémeket,
leleplezze a terroristákat, tehát, hogy védje a nemzetet. A
Nemzetbiztonsági Hivatal sokkal többet tehetne a multinacionális
tőke ipari kémkedése ellen, mert kétségkívül itt van, jelen
van, de arról még soha nem hallottuk, hogy lelepleztek volna
egyetlen külföldi ipari kémet is… Vagy hát, miért éppen
izraeli cégekkel működünk együtt a magyar polgárok ellenőrzésére
alkalmas rendszerek megteremtésében? Demokratikus ellenőrzés
alá kell vonni a szolgálatokat.
– Egy éve dúlták fel Kádár János sírját, azóta sem bukkantak
az elkövetők nyomára. Nem tartja ezt furcsának?
–
Kádár János nyomasztja a mai politikai elitet, leginkább a
szocialistákat. Az MSZP egyszerű tagjainak nagy része kötött
egy gentlemen's agreement megállapodást Gyurcsánnyal, amelynek
az a lényege: csinálj, amit akarsz, add el a kórházat, de Kádár
Jánost és a szocializmus emlékét hagyd meg nekünk. Erre
Gyurcsány az MSZP tavalyi kongresszusán kitagadta Kádár Jánost.
És felháborodott a tagság. Nem erről volt szó. Miközben az
is kiderült, hogy Gyurcsány nem is annyira
"gentleman". Valaminek tehát történnie kellett, és történt
is: május elején feldúlták Kádár sírját. Kinek volt ez jó?
Egyedül a szocialista vezetőségnek, mert felléphetett a
rendteremtő szerepében, miközben mindent eltitkolt. Szerintem a
tettesek megvannak, csak nem akarják őket leleplezni.
– Elfogadná ebben a történelmi szituációban, hogy mélyreható
elszámoltatás történjék az országban a következő választások
után?
–
Elszámoltatni az tud, akinek nincs vaj a fején, aki nem kötött
kompromisszumot, aki nem ment bele különféle bulikba. Ezt azért
nem mondanám el a Fidesz minden egyes tagjáról sem, bár természetesen
azt sem állítom, hogy a Fidesz mindenben "sáros"
volna. Egy kicsit furcsa, hogy most sem történik semmi. Rég túl
vagyunk március 9-én és a melós még mindig rosszul él, tovább
emelik az élelmiszerek árát, mi meg arra várunk, hogy két év
múlva majd választások legyenek – pedig a kormányt
valamilyen módon most kellene leváltani. Szerintem a Fidesz
hatalomra jutásától önmagában nem lesz rend, ezért más típusú
emberekre is szükség van, például ránk. Mi nem loptunk, nem
csaltunk, nem korrumpálódtunk, ez a munkáspárt erkölcsi tőkéje.
– Személyesen részt venne egy elszámoltatásban? Önnek, ahogy
mondta, nincs vaj a fején?
–
Nincs, és a harcostársaim is becsületesek, tiszták. Részt
vennék benne, de nem valamiféle bosszú miatt. Hanem mert húsz
év után végre meg kellene mutatni, mi a jó és mi a rossz, mik
a törvények és melyek az alapelvek, amelyeket mindenkinek be
kell tartania. Ma, durva szó, de ki kell mondani, kupleráj van
Magyarországon, a törvény kijátszható, sőt olykor eleve úgy
alkotják meg, hogy az lehessen.
– Lesz-e még erős nemzet a magyar, visszajut-e valami az ellopott
nemzeti vagyonból?
–
Nagy kultúrájú nemzet a miénk, éppen ideje elzavarni azokat a
magukat magyarnak nevező politikusokat, akik idegen érdekeket
szolgálnak. Demokratikusan, választások útján, de el kell őket
zavarni. Ez az első lépés. Nem kell ehhez túl sokat tenni,
csak meg kell fogalmaznunk, mi a nemzeti érdekünk. Hol van az előírva,
hogy minden városban külföldi kézben kell lennie például a kábeltévének
vagy az élelmiszer-kereskedelem többségének? Igenis a magyar vállalkozásokat,
a magyar nemzeti ipart és gazdaságot kell fejleszteni! Hiszen az
unióban is mindenütt egyre nagyobb hangsúlyt kap a nemzeti
jelleg, épp csak nálunk nem. De miért kéne szégyellnünk,
hogy nekünk is vannak sajátos nemzeti érdekeink?!
Varjú Frigyes
(Forrás: Magyar Hírlap)
|