vissza a főoldalra

 

 

 2008.05.17. 

Szélsőségesek Izraelben

„Meg kell ölnünk az összes palesztint… nőket, férfiakat, gyerekeket, sőt még állataikat is” – nyilvánította ki nemrégiben Yisrael Rosen rabbi, aki egy a megszállt területeken működő zsidó vallási intézmény, a Tsomet Intézet igazgatója. Épületes gondolatait számos izraeli újság leközölte, köztük a Haaretz című liberális lap is március 26-i számában. Rosen szerint a Tórában az olvasható, hogy annak idején az amalekiták népe megtámadta a Jeruzsálem felé közeledő zsidókat, miután azok Mózes vezetésével elhagyták Egyiptomot, és visszafoglalták ősi hazájukat. Az Úr pedig azt mondta „választott népének”, hogy győzze le ellenségeit. A Tórában szó szerint az alábbiak olvashatók: „Irtsátok ki az amalekitákat… öljétek meg őket, és vegyétek el tulajdonukat. Ne mutassatok könyörületet. Gyilkoljátok le egyiket a másik után. Ne hagyjátok életben a gyerekeket, de a növényeiket, állataikat se… Öljétek meg tevéiket és szamaraikat is.” Rosen szerint napjaink amalekitái pedig a palesztinok, így őket szabadon lehet gyilkolni. Logikus, vaskövetkezetességű okfejtés. Hol van benne a hiba? A nagyeszű rabbi még tovább is gombolyítja gondolatainak fonalát. Azt írja szegény, hogy korunkban az amalekiták mindazok, akik bármilyen okból is gyűlölik a zsidókat. „Amíg vannak zsidók, amalekiták is lesznek… minden nép körében feltűnnek, és ezért az egész világon folytatni kell a háborút ellenük.” De még mielőtt halálra rémülnénk, Rosen leszögezi, hogy korunk „amalekitái a palesztinok, akik gyerekeket ölnek, miközben azok a Tórát tanulmányozzák, rakétáikkal lövik Sderot városát, és mindenütt terjesztik a terrort… ki kell tépnünk minden emberséget a szívünkből, hogy legyőzzük őket.” Napirendre lehetne térni az egész ügy fölött, elvégre őrültek mindenütt vannak. A Haaretz című újság azonban úgy véli, Rosen korántsem áll egyedül nézeteivel izraeli vallásos körökben. A Judeai és Szamariai (vagyis a ciszjordániai) Rabbik Tanácsának elnöke, Dov Lior, vagy Shmuel Eliyahu, Safed főrabbija állítólag ugyanígy vélekednek. De még a politikusok közt is akadnak szószólói ezeknek a szélsőséges nézeteknek. Izraelben egyébként úgy vélik, a jeruzsálemi zsidó vallásos iskola diákjai elleni öngyilkos merénylet alaposan felhergelte a vallásos köröket. Született is akkor egy felhívás, amelyben több rabbi felszólította „mindazokat, akik hisznek a Tórában”, hogy álljanak bosszút a palesztinokon. Nem sokkal később néhány vezető zsidó vallásos személyiség pedig a palesztin polgári lakosság bombázását javasolta. Az Izraeli Rabbik Tanácsa nevében jegyzett nyilatkozat szerint a zsidó vallás előírásaival összhangban áll, ha olyan civilek lakta területeket bombáznak, ahonnét támadások érik a zsidó államot. Eliyahu Kinvinsky, a zsidó vallási hierarchia második helyén álló rabbi pedig egy olyan rendelkezést adott ki, amely megtiltja arabok alkalmazását izraeli intézményekben, kiváltképp az iskolákban. Majd Izrael Ariel, a ciszjordániai zsidó telepesek egyik vezető rabbijának intézkedése következett. Ő azt üzente híveinek, hogy ne jelenjenek meg a világi bíróság előtt, amennyiben palesztinok ellen elkövetett bármilyen bűncselekménnyel vádolják őket. Ilyen ügyekben a zsidó vallási törvénynek kell ítélkeznie – döntött a rabbi. A Haaretz című újság megjegyzi, hogy ilyesmire volt is már példa. Kfar Saba (illegálisan épített) településen a helyi vallási bíróság elrendelte egy fiatal zsidó nő szabadon engedését, akit egy palesztin földműves megtámadása miatt ítéltek el. Aztán itt van egy nemrég megjelent könyv, amelynek írója egy Yitzhaq Ginsburg nevű tekintélyes rabbi. Címe Baruch, a hős. Baruch Goldsteinről van benne szó, aki 1994- ben 29 palesztint mészárolt le egy hebroni mecsetben reggeli imájuk közben. „Becsülendő és hősies akció volt” – állítja a szerző. Kérdés persze, mennyire elterjedtek ezek a nézetek, illetve milyen széles körben hatnak? Magyarán: elszigetelik-e Izraelben is saját szélsőségeseiket a „mérsékelt politikai erők”? Nos, ha hihetünk a statisztikának, Izrael lakosságának 28%-a tekinti magát kifejezetten vallásosnak, viszont a polgárok valamivel több mint 50%-a konzervatív nézeteket vall. Ami azt is jelenti, hogy figyelemmel kísérik és részben követik is a vallási vezetők megnyilatkozásait. A Bar Elon Egyetem Társadalomtudományi Tanszékének vizsgálata szerint a vallásos izraeliek 90%-a úgy vélekedik, ha az állami törvények illetve a vallási előírások között ellentmondás keletkezik, akkor az utóbbiaknak kell engedelmeskedni. Márpedig a vallási előírásokat a rabbik magyarázzák és értelmezik. De ami figyelemreméltóbb: a hadsereg tisztjeinek több mint 50%-a, a speciális egységek parancsnokainak pedig 60%-a a fundamentalista vallásos cionisták köréből kerül ki! (Képzeljük csak el, micsoda jajgatás és nácizás törne ki, ha a magyar hadseregben lenne a tisztek fele radikális nacionalista és keresztény gondolkodású!) Egy múlt évben végzett felmérés szerint a vallásos katonák 95%-a csakis akkor engedelmeskedik a kormány utasításainak, ha azok összhangban állnak a rabbik vallási állásfoglalásaival. Nem csoda hát, ha a palesztinok körében egyre nő az aggodalom. Abdul-Hakim Mufid, palesztin író az Al-Ahram című kairói lapnak azt mondta, a szélsőséges rabbik nézetei összhangban állnak a hivatalos izraeli nézetekkel. „Sok rabbi, aki radikális nézeteket vall, valamely állami intézmény alkalmazásában áll… a kormány mégsem tesz semmit ellenük, és ijesztő eszméiket szabadon propagálhatják.” Ezek szerint Izraelben nem történt meg az állam és az egyház szétválasztása? Ja, és ott nem kötelező a „politikai élet szereplőinek elhatárolódni a szélsőségektől”? Ez csak nálunk követelmény, vagy hogy van ez? Megmondom őszintén, nemigen kedvelem a „szélsőséges” szót, mert annyi mindenkire ráaggatták már, hogy semmit sem jelent. De a palesztinok kiirtására felszólító rabbik esetében mégiscsak indokolt lehet ez a jelző. Egyébként, ha jól emlékszem, azok, akiket itt, Magyarországon rendszeresen „szélsőségesnek” bélyegeznek – beleértve Csurka Istvánt, vagy a MIÉP politikusait, de említhetnénk Orbán Viktort és számos Fidesz-vezetőt is –, soha nem szólítottak föl senkinek az elpusztítására. (Bár a „kiirtanám az összes keresztényt” mondat mintha elhangzott volna az éterben, de érdekes módon, aki azt kimondta, nem lett „szélsőségessé”. ) Talán az „amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek” mondás illik ide. Vagy ahogy manapság mondják: kettős mérce alapján ítélkeznek felettünk.

 Zábori László