|
 2008.05.17.
Szélsőségesek
Izraelben
„Meg
kell ölnünk az összes palesztint… nőket, férfiakat,
gyerekeket, sőt még állataikat is” – nyilvánította ki
nemrégiben Yisrael Rosen rabbi, aki egy a megszállt területeken
működő zsidó vallási intézmény, a Tsomet Intézet igazgatója.
Épületes gondolatait számos izraeli újság leközölte, köztük
a Haaretz című liberális lap is március 26-i számában. Rosen
szerint a Tórában az olvasható, hogy annak idején az amalekiták
népe megtámadta a Jeruzsálem felé közeledő zsidókat, miután
azok Mózes vezetésével elhagyták Egyiptomot, és visszafoglalták
ősi hazájukat. Az Úr pedig azt mondta „választott népének”,
hogy győzze le ellenségeit. A Tórában szó szerint az alábbiak
olvashatók: „Irtsátok ki az amalekitákat… öljétek meg őket,
és vegyétek el tulajdonukat. Ne mutassatok könyörületet.
Gyilkoljátok le egyiket a másik után. Ne hagyjátok életben a
gyerekeket, de a növényeiket, állataikat se… Öljétek meg
tevéiket és szamaraikat is.” Rosen szerint napjaink amalekitái
pedig a palesztinok, így őket szabadon lehet gyilkolni. Logikus,
vaskövetkezetességű okfejtés. Hol van benne a hiba? A nagyeszű
rabbi még tovább is gombolyítja gondolatainak fonalát. Azt írja
szegény, hogy korunkban az amalekiták mindazok, akik bármilyen
okból is gyűlölik a zsidókat. „Amíg vannak zsidók,
amalekiták is lesznek… minden nép körében feltűnnek, és ezért
az egész világon folytatni kell a háborút ellenük.” De még
mielőtt halálra rémülnénk, Rosen leszögezi, hogy korunk „amalekitái
a palesztinok, akik gyerekeket ölnek, miközben azok a Tórát
tanulmányozzák, rakétáikkal lövik Sderot városát, és
mindenütt terjesztik a terrort… ki kell tépnünk minden emberséget
a szívünkből, hogy legyőzzük őket.” Napirendre lehetne térni
az egész ügy fölött, elvégre őrültek mindenütt vannak. A
Haaretz című újság azonban úgy véli, Rosen korántsem áll
egyedül nézeteivel izraeli vallásos körökben. A Judeai és
Szamariai (vagyis a ciszjordániai) Rabbik Tanácsának elnöke,
Dov Lior, vagy Shmuel Eliyahu, Safed főrabbija állítólag ugyanígy
vélekednek. De még a politikusok közt is akadnak szószólói
ezeknek a szélsőséges nézeteknek. Izraelben egyébként úgy vélik,
a jeruzsálemi zsidó vallásos iskola diákjai elleni öngyilkos
merénylet alaposan felhergelte a vallásos köröket. Született
is akkor egy felhívás, amelyben több rabbi felszólította
„mindazokat, akik hisznek a Tórában”, hogy álljanak bosszút
a palesztinokon. Nem sokkal később néhány vezető zsidó vallásos
személyiség pedig a palesztin polgári lakosság bombázását
javasolta. Az Izraeli Rabbik Tanácsa nevében jegyzett
nyilatkozat szerint a zsidó vallás előírásaival összhangban
áll, ha olyan civilek lakta területeket bombáznak, ahonnét támadások
érik a zsidó államot. Eliyahu Kinvinsky, a zsidó vallási
hierarchia második helyén álló rabbi pedig egy olyan rendelkezést
adott ki, amely megtiltja arabok alkalmazását izraeli intézményekben,
kiváltképp az iskolákban. Majd Izrael Ariel, a ciszjordániai
zsidó telepesek egyik vezető rabbijának intézkedése következett.
Ő azt üzente híveinek, hogy ne jelenjenek meg a világi bíróság
előtt, amennyiben palesztinok ellen elkövetett bármilyen bűncselekménnyel
vádolják őket. Ilyen ügyekben a zsidó vallási törvénynek
kell ítélkeznie – döntött a rabbi. A Haaretz című újság
megjegyzi, hogy ilyesmire volt is már példa. Kfar Saba (illegálisan
épített) településen a helyi vallási bíróság elrendelte
egy fiatal zsidó nő szabadon engedését, akit egy palesztin földműves
megtámadása miatt ítéltek el. Aztán itt van egy nemrég
megjelent könyv, amelynek írója egy Yitzhaq Ginsburg nevű
tekintélyes rabbi. Címe Baruch, a hős. Baruch Goldsteinről van
benne szó, aki 1994- ben 29 palesztint mészárolt le egy hebroni
mecsetben reggeli imájuk közben. „Becsülendő és hősies
akció volt” – állítja a szerző. Kérdés persze, mennyire
elterjedtek ezek a nézetek, illetve milyen széles körben
hatnak? Magyarán: elszigetelik-e Izraelben is saját szélsőségeseiket
a „mérsékelt politikai erők”? Nos, ha hihetünk a
statisztikának, Izrael lakosságának 28%-a tekinti magát
kifejezetten vallásosnak, viszont a polgárok valamivel több
mint 50%-a konzervatív nézeteket vall. Ami azt is jelenti, hogy
figyelemmel kísérik és részben követik is a vallási vezetők
megnyilatkozásait. A Bar Elon Egyetem Társadalomtudományi Tanszékének
vizsgálata szerint a vallásos izraeliek 90%-a úgy vélekedik,
ha az állami törvények illetve a vallási előírások között
ellentmondás keletkezik, akkor az utóbbiaknak kell
engedelmeskedni. Márpedig a vallási előírásokat a rabbik
magyarázzák és értelmezik. De ami figyelemreméltóbb: a
hadsereg tisztjeinek több mint 50%-a, a speciális egységek
parancsnokainak pedig 60%-a a fundamentalista vallásos cionisták
köréből kerül ki! (Képzeljük csak el, micsoda jajgatás és
nácizás törne ki, ha a magyar hadseregben lenne a tisztek fele
radikális nacionalista és keresztény gondolkodású!) Egy múlt
évben végzett felmérés szerint a vallásos katonák 95%-a
csakis akkor engedelmeskedik a kormány utasításainak, ha azok
összhangban állnak a rabbik vallási állásfoglalásaival. Nem
csoda hát, ha a palesztinok körében egyre nő az aggodalom.
Abdul-Hakim Mufid, palesztin író az Al-Ahram című kairói
lapnak azt mondta, a szélsőséges rabbik nézetei összhangban
állnak a hivatalos izraeli nézetekkel. „Sok rabbi, aki radikális
nézeteket vall, valamely állami intézmény alkalmazásában áll…
a kormány mégsem tesz semmit ellenük, és ijesztő eszméiket
szabadon propagálhatják.” Ezek szerint Izraelben nem történt
meg az állam és az egyház szétválasztása? Ja, és ott nem kötelező
a „politikai élet szereplőinek elhatárolódni a szélsőségektől”?
Ez csak nálunk követelmény, vagy hogy van ez? Megmondom őszintén,
nemigen kedvelem a „szélsőséges” szót, mert annyi
mindenkire ráaggatták már, hogy semmit sem jelent. De a
palesztinok kiirtására felszólító rabbik esetében mégiscsak
indokolt lehet ez a jelző. Egyébként, ha jól emlékszem, azok,
akiket itt, Magyarországon rendszeresen „szélsőségesnek” bélyegeznek
– beleértve Csurka Istvánt, vagy a MIÉP politikusait, de említhetnénk
Orbán Viktort és számos Fidesz-vezetőt is –, soha nem szólítottak
föl senkinek az elpusztítására. (Bár a „kiirtanám az összes
keresztényt” mondat mintha elhangzott volna az éterben, de érdekes
módon, aki azt kimondta, nem lett „szélsőségessé”. ) Talán
az „amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek” mondás
illik ide. Vagy ahogy manapság mondják: kettős mérce alapján
ítélkeznek felettünk.
Zábori László
|
