vissza a főoldalra

 2008.03.06. 

A katolikus iskolák mindennapjai

Egy nemzet jövője - a nagy elődöt idézve - a kiművelt emberfőkön múlik. Az oktatás és nevelés fontosságáról azonban ma alig hallani. Sőt, ott tartunk, hogy a tudás leértékelődik. A mosópor- és a banki reklám között hirdetik az egyetemeket: csábítják a diákokat, ahová régebben nagy erőfeszítéssel, évekig tartó következetes tanulással lehetett csak bejutni. A hasznossági tudás elsőbbsége után (adj el bármit, minél gyorsabban, minél többet, minél magasabb nyereséggel), reméljük, visszatér majd annak a tudásnak a tisztelete, amely a teljes személyiség kibontakozásával szolgálja a közösséget.

 A katolikus iskolákra mindig az volt a jellemző, hogy nem hódoltak be a pillanatnyi tudás-divatoknak, miközben befogadták a legújabb ismereteket. Mint az egyik, oktatással és neveléssel foglalkozó szentszéki dokumentum fogalmaz: "A művelődés pluralista jellege arra készteti az egyházat, hogy sokszorozza meg nevelői igyekezetét, mert csak így alakíthat ki erős személyiségeket, akik képesek arra, hogy ellenálljanak a csüggesztő relativizmusnak, és keresztségük követelményeinek megfelelően éljenek. Ezen túl ugyanez arra is ösztönzi, hogy fejlessze a hiteles keresztény közösségeket... Ugyanezek a célkitűzések a jelenkori műveltség más jellegzetes tényeinek: a materializmusnak, a pragmatizmusnak, a technicizmusnak megfontolása miatt is parancsolóan lépnek az egyház elé."

 A katolikus iskoláknak - az iménti gondolatokból is következik - úgynevezett kultúrharcos viszonyok között kell kifejteniük tevékenységüket. Az 1990 utáni idők heves támadásai után, amikor a magát semlegesnek nevező ideológia nevében (amelynek a kétkedés, a materializmus, a szabadosság, a hasznosság és az érdek az eszménye) különféle módon gátolni igyekeztek az 1948-ban betiltott (akkor úgy mondták: államosított) katolikus iskolák újjáalakulását - mára mintha némi nyugalmi helyzet következett volna el ebben. A legfrissebb összegzés szerint a katolikus közoktatás keretében 69 óvoda, 107 általános iskola, 56 gimnázium, 17 szakközépiskola, 14 szakiskola, 52 kollégium, 14 alapfokú művészetoktatási intézmény működik - a diákok száma közel 65 ezer, a tanároké meghaladja az ötezret. A felsőoktatásból tíz főiskolával és egy egyetemmel veszi ki részét egyházunk. Számos oktatási intézményünknek napi anyagi gondokkal kell megküzdeniük - amiben a mai vasárnapra szervezett templomi gyűjtés segítséget jelenthet.

 A jászberényi Nagyboldogasszony Kéttannyelvű Katolikus Általános Iskola is - mint Balláné Nagy Katalin igazgató elmondta - "nehezen jön ki a normatív támogatásból", de végső soron a költségvetési törvény szerint ugyanannyi támogatást kap - s ez általánosan érvényes -, mint az önkormányzati iskola. Azzal a különbséggel, hogy a kiegészítő támogatás két éves késéssel követi az önkormányzati intézmények számára nyújtott támogatást.

 Taneszközöket csak pályázati bevételekből tudnak vásárolni, s az iskolai költségvetésből felújításra egyáltalán nem jut. Pedig nagy szükség lenne az elavult elektromos hálózat teljes felújítására, kicserélésére. Emellett az épület homlokzata is renoválásra szorul. Január végén nyújtották be 550 milliós pályázatukat, amelyből a régi épületet korszerűsítenék, s mellé új épületszárny építését tervezik.

 A múlt év végén, december 8-án, az iskola védőszentjének, Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásának ünnepén áldotta meg Ternyák Csaba egri érsek az iskola új ebédlőjét. A beruházás mintegy 150 millió forintba került.

 Szükség van minderre, mert ez a Jászság és környéke egyetlen katolikus iskolája. Kéttannyelvű (magyar és német) oktatás folyik az emelt szintű testnevelés, és ugyancsak emelt szintű angol oktatás mellett.

 Az iskola iránti érdeklődés Jászberény városában és a környező településeken az elmúlt években sem csökkent, annak ellenére, hogy egyre kevesebb az iskoláskorba lépő gyermek. Két első osztályt indítottak szeptemberben, 27-28 fős létszámmal.

 Dabas-Sáriban (a településről az 1990-es évek elején sok szó esett a médiumokban az áldatlan iskolaharcok miatt) szeptembertől egy harmadik első osztályt is szándékoznak indítani, ha annyira nő a jelentkezők száma. Kollár László igazgató elmondta: minden jelentkezőt fogadnak, de a kéttannyelvű osztályokba előzetes elbeszélgetés után kerülhetnek be a diákok, a testnevelés tagozaton pedig orvosi vizsgálatra van szükség.

 Amikor annyit hallunk az integrált nevelés fontosságáról, Dabas-Sáriban hangos szavak helyett természetes módon folytatják ennek gyakorlatát, 43 tanulóval. Hátrányos helyzetű diáknak 180-an számítanak, heten veszélyeztetett kategóriába sorolhatók, a cigány tanulók száma pedig 24.

 Az elmúlt nyáron hét tábort szerveztek diákjaik számára, ezzel 250 gyereknek nyújtottak táborozási lehetőséget az Egyházi Iskoláért Alapítvány és a diák önkormányzat segítségével.

 Bíztató, amit az igazgató úr mond: "A nevelés-oktatás terén nem jelent gondot katolikus iskolánk értékrendje. Egyre több szülő érzi fontosságát a keresztény értékrenden alapuló általános műveltségnek, ezért íratják intézményünkbe gyermekeiket."

 Az iskola nevelési céljai között szerepel: "...segítsük a diákot abban a folyamatban, hogy a keresztény értékrendre építve művelt emberré, Istent és embertársait szerető, tisztességes, emberséges és boldogságra képes emberré váljon." Boldogságra képes emberré!

 Az idei tanévben 455-en járnak az újpesti Szent János Apostol Katolikus Általános Iskolába, a nevelők létszáma 39. Egy-egy gyógypedagógus és fejlesztő pedagógus segíti a munkát. Az iskola elismertségét jelzi, hogy más településekről összesen 80 diák tanul itt. Az iskola a város szélén található. Ez is közrejátszik abban, hogy a Pest környéki településekről is szép számmal járnak hozzájuk diákok, mondja Käfer György igazgató

 A napi működtetésre futja ugyan a költségvetésből, de fejlesztésre, felújításra nemigen jut. Pedig a százéves épületre ráférne legalább a festés, mázolás.

 Elsősorban katolikus családok gyermekeit veszik föl, ilyen "szűrésre" lehetőséget ad a törvény. Korábban néhány évig nem voltak tekintettel erre, s ez a nevelésben nehézségeket okozott. Ügyelnek az iskola és a család összhangjára, hogy a fiatalok az iskolán kívül ugyanazt az értékrendet kapják.

 A végzettek háromnegyed része gimnáziumban tanul tovább, egyharmaduk egyházi iskolában. A százhetven diákot tizenhét pedagógus neveli és oktatja.

 Ami általában jellemző: szerzetes-, illetve paptanár egyre kevesebb iskolában tűnik föl. Ez még inkább növeli a világi katolikusok felelősségét. Hosszú, nemzedékváltásnyi idő, mire valamennyi katolikus iskolában keresztény meggyőződésű, elkötelezett pedagógusok nevelnek és oktatnak majd, de ma is igaz: a "lámpások" - mint Gárdonyi Géza nevezte a tanítókat - a sokszor homályos értelmű közvilágban is eltökélten emelik magasra a fényt, hogy világítson.

 Elmer István

 (Forrás: ujember.hu)