|
 2008.03.21.
Végre
egy férfi!
Ezt
a mondatot Vilmos császár mondta 1914-ben, amikor megkapta Tisza
István véleményét a háborúról. Tisza ebben azt fejtette ki,
hogy személy szerint a Monarchiát még nem tartja felkészültnek
a háborúra, és ellenzi a megindulását, de ha a többség és
Ferenc József, a magyar király és maga Vilmos császár is a háború
mellett dönt, ő meghajlik és minden erejével a háborút szolgálja.
„Endlich ein mann!” - mondta akkor a császár. Blaskó Péter
tette, amellyel visszautasította a Kossuth-díjat, ennek nem
megfelelője, hanem a fordítottja. Vele szemben most egy
pacifista közvélemény és mindent a végsőkig halogató pártok
és intézmények állnak, amelyek az istenért nem szállnának síkra
a rontás és a kormányként működő gengszterbanda ellen, míg
ő – egyedül – harcot, háborút kezd névleg Gyurcsány
ellen, valójában az egész poshadt rendszer ellen. A Kossuth-díj
visszautasítása egyszemélyes hadüzenet. Megszégyenít
mindenkit, aki, bár látja, mi folyik az országban, nem üzen
hadat a gonosznak és a nemzetrontásnak. Egyetlen férfi, minden
óvatoskodás és mérlegelés nélkül választotta a számára
egyedül lehetséges módot, és a pénzzel együtt dobta vissza a
díjat. Most mindenki hallgat és mindenki szűköl. Hirtelen
megvilágosodott, hogy az egész magyar értelmiségnek, az ellenzéki
pótcselekvéseikbe belesavanyodott pártoknak, a tanároknak és
a tudósoknak és végeredményben az egész társadalomnak, gazdástól,
vasutastól a nyugdíjasig erre az útra kellene lépnie, mert
csak a gonosz, idegen, megszálló és nemzetrontó kormány és
utána a rendszer eltávolítása, majd megváltoztatása révén
maradhatunk meg.
Blaskó Péter tudja,vagy nem tudja, valószínűen tudja,
hogy nincs más út. Ellenállni, ahogy lehet. Mert holnap már az
egész nép vizitdíjas Kossuth-díjat kap a bennünket kiröhögő
megszállóktól, miközben minden az övék, és röhögnek
rajtunk. És elpusztulunk.
Blaskót azzal tiszteli meg minden lelkiismeretes magyar, ha
követi. Nem ide tartozik, de a rend kedvéért megemlítjük,
hogy a Kossuth-díj-osztás a csiszlikeskedés szertartásává azóta
változott, amióta az Orbán-kormány elkövette azt a hibát,
hogy Kossuth-díjat adott egy magát magyarnak is tételező
hatodrangú izraeli humoristának, aki nem nyújtott kezet Orbán
Viktornak. Aztán jött a többi beintés és dohánnyal való
elfalcolás. Blaskó Péter ezzel is szakított.
Az idén már kabaréba fulladt a Kossuth-díj-osztás. Sas
Józseftől állítólag visszavonták, szerinte viszont ő
mondott le róla felmentéséig, a saját színházacskájában
viszont Kossuth-díjasként üdvözölte az egész gettó. De hát
milyen értéke van a mai díjnak, ha Sast csak az elsőfokú
elmarasztalás menti meg tőle, Gerő András történészt (?)
viszont semmi a Széchenyi-díjtól. Hát nem érett meg ez a világ
a pusztulásra? Mindenestől!
Csurka István
(Forrás: Magyar Fórum)
|
