vissza a főoldalra

 2008.03.28. 

A hagyományokhoz híven

Salamon Beáta népzenész, prímás, zenepedagógus Pécsett született. A hangszeres magyar népzenére 1981-ben akkori hegedűtanára Patachich Judit hívja fel figyelmét, Bartók Béla műveinek tanulása közben. 1983-ban megalapítja máig is működő zenekarát, a Méta együttest, és zenekarával elnyeri a „Népművészet Ifjú Mestere” címet. Rendszeres Méta-táncház is ebben az évben indul, még Pécsett. 1985-ben Budapestre, kerül zenekarával együtt, ahol a Józsefvárosi Klubban 2000-ig működött a táncházuk. Azóta a Fonóban és a Hagyományok Házában dolgoznak. 1985-2001: a Budafoki Zeneiskola népi-hegedű tanára. Ezen kívül táncház - és zenészképző tanfolyamok, külföldi kurzusok, több népzenei és eddig 16 Méta tábor oktatója. A Méta együttessel bejárta az egész világot, eddig 9 nagylemezük jelent meg. Számtalan válogatáson közreműködik még. 1983-ban elnyerik az Ifjú Népművész címet, 1990-ben első helyezettek a Magyar Televízió folkzenei versenyén, 1998-ban Emerton díjas a zenekar. 1996-ban diplomázik a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola ének-zene, népzene szakon. Részt vesz a Nemzeti alaptanterv kidolgozásában. 2004-től a váci Pikéthy Tibor Zeneművészeti Szakközépiskola népi-hegedű tanára. „Magyar népzenei dallamgyűjtemény hegedűoktatáshoz” című könyve 2004-ben jelent meg a Hagyományok Háza kiadásában. Ez a mű hat magyar táncházas zenei témakört ölel át, mintegy 300 dallam részletes lejegyzése bőgő- és brácsakíséret kötetekkel kiegészítve. Óriási a hiánypótló szerepe a magyar népzenei oktatásban. Táncegyüttest kísérő zenészként több profi és amatőr tánccsoport zenei kíséretét látja el. Zenekara a MÉTA Fesztivál (országos gyermek és ifjúsági koreográfia verseny) és 16 éve a MÉTA népzenei tábor házigazdája. Három évig volt a Magyar Állami Népi Együttes folk-zenekarának prímása. Fellép a Kormorán Memory Band (KMB) produkcióiban is. Kottagrafikusként dolgozik. A Finale kottaíró programmal vállal (szabad kapacitásához mérten) lejegyzéseket. Több népzenei kiadványban vett részt, többek között a saját kötetét is ő készítette el. Számos sikeres népzenei lemez készítésénél zenei rendezőként segédkezett. Többek között: Gönczöl zenekar, Csík zenekar, Vándor vokál énekegyüttes, Parno Graszt együttes, Majorosi Mariann népdalénekes lemeze. Szívesen kirándul más zenei műfajokba is. Találkozhatunk nevével a blues-, beat-, pop-, jazz-, kortárs zenei kiadványokon. Rengeteg színdarabban is szerepelt zenekarával.

 -Mikor vett a kezébe először hegedűt?

 -Nagyon nagy szerencsém volt, mert olyan korban születtem, amikor odafigyeltek a tehetséges gyerekekre. Még bölcsődében fedezték fel, hogy nagyon szépen éneklek. Gondolom felkerültem valamilyen listára, mert óvódás és általános iskolás koromban többször felkeresték szüleimet azzal, hogy miért nem zenei tagozatos intézménybe járok. Így másodikba jártam, mikor hangszeres előkészítőbe írattak be. Mivel igencsak picike voltam, egy olyan hangszert kellett választani, amit a legkisebb méretben is készítenek. Ez pedig a hegedű.

 -Miért a népzene felé orientálódott? Lehetett volna magából hegedűs az Operaházban, vagy mondjuk egy „Princess”-féle formáció tagja?

 -A pécsi zeneművészeti szakközépiskolában egy fantasztikus tanárom volt Patachich Judit személyében. Ő, amikor Bartók Román táncait tanultam, elküldött egy népzenei táborba azzal a céllal, hogy megismerjem azt a magyar népzenét, ami egy különleges játékstílust követel. Annyira jól éreztem magam a táborban, hogy néhány év múlva már csak népzenei stílusban játszottam. Természetesen annak is meg volt a lehetősége, hogy jelentkezzek a Zeneakadémia klasszikus hegedű szakára, de egyszerűen nem akartam hátul ülni a pultban egy zenekarban. Tudtam magamról, hogy inkább szólista, vagy kamarazenész-típus vagyok. Észrevettem, hogy a népzenészek között alig vannak lányok és képzett hegedűsök, ez is befolyásolta azt, hogy itt kötöttem ki. Az első szabad nyaramon újra népzenei táborban vettem részt. Ott ismertem meg Halmos Bélát, a Sebő és Porteleki Lászlót a Muzsikás együttes frontemberét, - mindketten részt vesznek a Méta jubileumi koncertjén - , és még sok mindenkit, akik később kollegáim lettek. Halmosék már akkor egy két éves táncház-zenész tanfolyamot vezettek, jómagam ennek a második évét hallgattam végig. Azt tanácsolták nekem, hogy vegyem fel a kapcsolatot két pécsi népzenésszel, alakítsak velük egy zenekart, s a legközelebbi táborba már együttessel érkezzek. Hálás vagyok nekik, mert nagyon ügyesen irányítottak. 1982 őszén alakult meg a zenekar, ’83-ban vettük fel a Méta nevet, s még abban az évben elnyertük az Ifjú Népművész címet.

 -Honnan az együttes neve?

 -Azt tanácsolták nekünk: rövid, és külföldön is könnyen kiejthető nevet válasszunk magunknak. Az akkori brácsásunknak a férje találta ki az együttes nevét. A méta egy régi sportjáték, de ha ékezet nélkül írjuk le, akkor mozgást, változást jelent.

 -Azt olvastam, hogy munkájuk alapja a táncházi zenélés. Mit jelent ez konkrétan?

 -Ez egy egészen különleges műfaj, melyben a zenész kiszolgálja a táncost. A munka szolgáltató jellegű, s igen szigorú szabályoknak kell megfelelnie. Egy egész táncfolyamatot kell végigjátszanunk egy-egy tájegységhez kötötten. Ez a feladat nagyon nagy tudást feltételez egy-egy tájnak zenei -és táncismeretéből. A koncerteken már egy adott falu, vagy tájegység zenéjéből emelünk ki esszenciaszerűen egy-egy dallamot.

 -Ez a munka állandó tanulást követel…

 -Folyamatosan tanulunk. Míg egy kalotaszegi prímásnak elegendő csak saját falujának zenéjét játszania, addig nekem az összes híres prímás teljes anyagát meg kell tanulnom.

 -Merre húzódik gyűjtőmunkájuk földrajzi határa?

 -A magyar nyelvterületet barangoljuk végig gyűjtés céljából. Eddig főleg Erdélybe jártunk gyűjteni, ahol észrevettük, hogy szinte falvakként különböző zenei kultúrával találkozhatunk. Erdélyben nagyon éles népzenei határok húzódnak meg néha még egy településen belül is. Van olyan falu, mely három szegre osztódik, s mind a három külön zenész dinasztiával rendelkezik.

 -Arról lehet olvasni, hogy Bartók és Kodály miként gyűjtötte a népzenét. Önöknél milyen a metódus?

 - Nagyon nagy problémánk, hogy Bartókék főleg az énekes anyagot gyűjtötték. Lajtha László volt az első, aki hangszeres anyagot is gyűjtött, de mivel ő aránylag kevés helyen fordult meg gyűjtőútjai alkalmából, sok-sok tudás és anyag veszett el egy-egy zenész halálával. Az első gyűjtésünk Kalotaszeg környékén történt. Megkérdeztük, hogy van-e zenész a faluban. A helyiek útbaigazítottak minket, majd felkerestük az adott muzsikust. Sokan meg is lepődtek, hogy ilyen céllal keressük fel őket.

 -A Méta megjelenése és működése egyfajta hiánypótlást is jelent?

 -Nem szerénytelenségből mondom, de indulásunkkor a Méta miattam volt kuriózum. Megjelent egy 19 éves, zenei ismeretekkel rendelkező lányka, a maga őrült lendületével az addig autodidakta módon hegedülő zenészek közt. Egy női prímás eleve különlegesség. Ráadásul a kezdeti felállásban két lány tagja volt az együttesnek.

 -Táncházuk sokáig a Józsefvárosi Klubban volt. Kezdetben milyen látogatottságra számítottak, s csalódtak-e?

 -Egy élvonalbeli zenekar mindig odafigyel a fiatalokra, s keresi: egy-egy helyettesítés, vagy „vérfrissítés” szempontjának megfelel-e, s elég tehetséges-e az adott együttes. Mi a Téka-együttes tanítványai voltunk, s ők megadták azt a lehetőséget, hogy az Almássy téren működő táncházukban helyettesítsük őket. A Józsefvárosi Klubban 1985. február első vasárnapján játszottunk először. Addig a klubot tizenheten látogatták, s már tavaszra százhúszra gyarapodott az érdeklődők száma. Tizenöt évig játszottunk ott, de sajnos a többi ifjúsági klubbal együtt megszűnt a mienk is. Igaz, a Fonó magára vállalta a táncház-kultúra fővárosi ápolását, de ez a hely igen távol esik Budapest szívétől. Van állandó klubunk a Fonóban, ahol minden hónap második szerdáján játszhatunk.

 -Igaz, hogy a zenekar összes tagja egyszerre diplomázott Nyíregyházán?

 -Igen. Úttörőmunkák következménye, hogy zeneileg alulképzetten tanítjuk a népzenét. Képesítés nélkül tanítottunk, mert sokáig nem adtak népzene-tanári diplomát. A nyíregyházi főiskola lehetőséget teremtett az oklevél megszerzésére azon népzenészek számára, akik akkor már tanítottak. Nemrég indult el a Zeneakadémián a hangszeres népzene tanszak. Jelenleg a váci zeneművészeti szakközépiskolában tanítok népi-hegedűt, így újra – hivatalosan – zeneileg alulképzettnek számítok.

 -A zenekar tagjai tanítanak még a budafoki Nádasdy Kálmán Művészeti Iskolában?

 -Régebben az együttes összes tagja ott tanított, mára ez megváltozott, már csak Nagy Zsolt, a Méta brácsása van jelen a zenekarból. Budafokon kimondta az önkormányzat: a fejkvóta miatt más kerületből nem fogadnak tanulót a zenei tanszakba. Így lassan megölik a hangszeres népzenei képzést.

 -Olvastam: részt vettek az alap-és középfokú hangszeres népzenei tantervek készítésében. Ez mikor volt?

 -Amikor a Nemzeti Alaptantervet hozták létre a ’90-es évek közepén. Javaslataink be is kerültek a NAT-ba. Andrásfalvy Bertalan miniszter úr kezdte el szorgalmazni a magyar népzene tanítását. Az Antall-kormány idején sikerült elérniük, hogy a néptánc-oktatás bekerüljön a tantervbe. A NAT előkészítése idején megkaptuk a klasszikus hangszerek tantervét, s ennek alapján kellett kidolgozni a népzenei tantervet, ami elég nehéz munka volt, hiszen addig minden népzenét oktató tanár az általa hozzáfért anyagból tanított. Ezekből az anyagokból kellett egy rendszert létrehozni. Az általunk kidolgozott tantervek a zeneiskolákra vonatkoznak.

 -Színházi zenészként is fellépnek. Hol játszottak eddig?

 -Már a ’80-as évek közepén felfigyeltek ránk a színházi szakemberek is, így Sík Ferenc a Nemzeti Színházból és Berényi Gábor a Játékszínből. Hálás vagyok az azóta már elhunyt Simon Zoltánnak, a kor legnagyobb színházi zeneszerzőjének. Ő nyitott volt a magyar népzene felé. Tőle tanultuk meg, hogyan kell egy színházi est folyamán játszani, viselkedni. Játszottunk a Nemzeti Színházban, a Tháliában, de a legtovább, majdnem tíz évig a Vándorfi László által vezetett veszprémi Petőfi Színházban dolgoztunk. Ezek az estek mind teltházzal mentek. Jómagam most is játszom színházban, mégpedig az Örkény Finito verses komédiájában. Sajnos a teljes zenekart már nem hívják el, mert spórolnak a színházak: nincs pénz egy teljes együttes alkalmazására.

 - Idén 25 éves a Méta. Március 24-én, Húsvét hétfőjén a 2008-as Tavaszi Fesztivál keretében, a Művészetek Palotájában adnak jubileumi, ünnepi koncertet – az alkalomhoz méltó izgalmas hangzás- és látványelegyítéssel. Milyen műsorral készülnek? (Az interjú március 9-én készült)

 - Gazdag és változatos koncertet szeretnénk. Ezért meghívtuk az együttes barátait is. Mindegyik „hazai” produkcióban lesz Métás zenész, hiszen a fellépő együttesek egyébként is mind ilyen formában működnek. Külföldi zenészek Írországból jönnek. A célunk, hogy bemutassuk a magyar népzene valódi helyét, súlyát és különlegességét Európában. Bebizonyítsuk, hogy Magyarország nem csak földrajzi, hanem kulturális tekintetben is Európához tartozik. Fel akarjuk hívni a magyar hegedűjáték szépségére is a figyelmet. Kiemelendő, hogy a legnagyobb ír zenekar, a 4menandadog tiszteli és becsüli a magyar népzenét. A nagy finálét közösen fogják előadni a magyar és ír zenészek.

 -Honnan az ír kapcsolat?

 - Két éve én képviselhettem a kontinenst kinn Angliában a Fiddles of Fire fesztiválon – ez a világ legnevesebb folk-hegedűs találkozója. A föld majd’ minden országából, Amerikától Indiáig ott voltak a „legjobbak”. Azután három hétig többek közt az ő hegedűsükkel, Cathal Hayden-nel együtt turnéztam – innen az ismeretség és a meghívás. Sajnálatos tény, hogy külföldön a magyar népzene jóval elismertebb, mint hazánkban. A magyar népzene Magyarországon kissé mostoha helyzetben van, pedig óvni, ápolni kellene kulturális kincseinket. Kezdetben kicsit tartottunk attól, hogy Húsvét hétfőjén nem lesz hatalmas érdeklődés, de már most látjuk: teltházas koncertet fogunk tartani. Az viszont szomorú tény, hogy több külföldi érdeklődik az esemény iránt, mint magyarországi. A külhoniak számára ez a koncert egy kuriózum.

 -Miben hasonlít a magyar és az ír népzenei kultúra?

 -Írország egy szigeten fekszik. Magyarország is izolált helyet foglal el kulturális tekintetben a régióban. Ráadásul az ír népzene, hasonlóan a magyarhoz, a hegedűre támaszkodik. Az írek érdeklődőek és nyitottak más népek stílusai iránt. Hihetetlenül figyelik a magyar népzenei motívumokat, s próbálják beépíteni produkcióikba.

 -Elképzelhető, hogy a jubileumi koncert anyaga DVD-n, vagy CD-n megjelenik?

 -A koncertet mindenképpen rögzíteni fogjuk, a megjelentetés viszont a jövő zenéje. A jubileumi év eseményeiről szeretnénk egy DVD-t készíteni, s tervezzük, hogy az együttes tagjai szólóalbumokkal jelenhessenek meg.

 -Egy hanghordozót megjelentetni, majd róla hírt adni, nem filléres dolog…

 -Támogatók nélkül lehetetlen elérni a megjelentetést. Általában szájról szájra megy a hír: megjelent egy új népzenei album. Hatalmas a népzenerajongók tábora, de ezt a média nem akarja tudomásul venni.

 -Ez az év a jubileum jegyében fog eltelni, ez sokkal több koncertet is jelent?

 -Bízunk benne. Most zajlik a koncertek szervezése, így konkrétumokról még nem tudok nyilatkozni. Szeretnénk idén a határon túlra is eljutni, sőt Csehországból is kaptunk meghívást, de minden pénz és szervezés függvénye.

 -A KMB-ben is muzsikál. Ki hívta ebbe az együttesbe?

 -Margit Józsi, a Kormorán hajdani énekese, egy nap felhívott, s megkérdezte, hogy lenne-e kedvem játszani a KMB-ben. Nagyon szívesen elvállaltan, hiszen lány koromban nagy Kormorán-rajongó voltam. Érdekes, hogy Gáspár Álmos, a Kormorán hegedűse ajánlott engem a Kormorán Memory Band-hez. A két zenekar nem egymás ellensége, riválisa, ezért szeretném, ha megvalósulna egyik nem titkolt vágyam: a KMB és a Kormorán közös, nagy koncertje!

 -Kottagrafikusként is dolgozik. Mit értsünk ez alatt?

 -Számítógépes kottagrafikára kell gondolni. „Magyar népzenei dallamgyűjtemény hegedűoktatáshoz” című könyvemben olyan díszítéseket jelölök, ami elég magas fokú kottagrafikai tudást igényel.

 -Több Cd-nek zenei rendezője. Így a Csík zenekar Senki nem ért semmit lemezének, mely Fonogram-díjas lett. Mi a feladata egy zenei rendezőnek?

 -Szerencsére nagyon jó a hallásom, s meg tudom mondani, hogy felvétel közben ki játszott tisztán, s ki hamisan. Tehát addig kell játszania a stúdióban az adott számot a zenészeknek, míg ritmikailag és hangilag meg nem felelnek a követelmények. A zenei rendező feladata itt nem ér véget, hiszen a keverésnél is ott kell lennem. Ha már esztétikailag nem fogok megfelelni a színpad követelményeinek, akkor csak zenei rendezéssel és tanítással akarok foglalkozni.

 - Mit tanácsolna egy fiatal, kezdő népzenésznek, hogy mi az, amire legjobban ügyeljen?

 -A legfontosabb: legyen pontos, megbízható. Ne vegye túl lazán az életet. Tehát: tartsa be ígéretét, s tisztelje meg az a közönséget azzal, hogy ne utcai ruhában muzsikáljon a színpadon– hiába terjesztik azt, hogy most ez a divat.

 -Rendíthetetlenül és igen nagy munkabírással dolgozik, s közben gyermekét is neveli. Mi adja munkájához az erőt, s honnan a hit?

 -Úgy nőttem fel, hogy egy elég szigorú napirend határozta meg életemet. Különórák, leckeírás, stb… Állandó feladathelyzetben voltam/vagyok, s igyekszem a magam részéről a lehető legjobban megfelelni az elvárásoknak. Sajnos ma már nem nevelik úgy a gyerekeket, hogy a feladatokat fejezzék is be. Ez pedig a következetesség elvetéséhez, hiányához vezethet.

 Medveczky Attila