|
 2008.11.14.
Bronzba öntött mártírium
Tatabányán,
a Béke parkban 2008. október 5-én került sor gróf Esterházy
János emlékművének avatására. Az emlékmű hirdeti a helytállásért,
az üldözöttek segítéséért mártírhalált halt felvidéki
magyar örökségét. Az avatásról, az Emlékbizottság munkájáról,
s Esterházy máig ható példájáról Martényi Árpáddal, az
Esterházy János Emlékbizottság elnökével beszélgettünk a
Kincsem Rádióban.
– Kérem, mutassa be az Esterházy János
Emlékbizottságot. Mikor, s milyen deklarált célokkal alakult?
– Az 1989-ben alakult Rákóczi Szövetség névadója, a
vezérlő fejedelem mellett Esterházy Jánost tudhatja szellemi
atyjának. Ezért természetes volt, hogy a Szövetségen belül már
1991-ben létrejött az Esterházy János Emlékbizottság. Célunk
Esterházy János szellemi hagyatékának őrzése és gondozása,
továbbá a politikus és mártírtársai rehabilitásának előmozdítása.
Esterházy János a mai napig háborús bűnösként van elkönyvelve
Szlovákiában és Csehországban, talán mert szelleme zavarja
egykori, s mai ellenfeleit. Az a szellem, mely keresztény és
demokratikus, mely fölötte áll ellenfeleinek. Az Emlékbizottság
első elnöke Stelczer Elemér volt, aki idén januárban halt
meg, 82 éves korában. Ennek az az érdekessége, hogy első
vezetőnk édesapja, Stelczer Lajos, közvetlen munkatársa volt
az 1930-as években Pozsonyban Esterházy Jánosnak.
– Felvidéki és lengyel tagjai is
vannak az Emlékbizottságnak?
– Az Emlékbizottságnak nincsenek sem Szlovákiában élő
magyar, sem pedig lengyel tagjai, de olyan szervezetekkel, amelyek
– Felvidéken, Csehországban, vagy Lengyelországban – Esterházy
emlékét ápolják, azokkal nagyon szoros kapcsolatot tartunk.
– Így a pozsonyi Esterházy János Közművelődési
Klubbal is?
– Igen, a Klubbal is van kapcsolatunk, bár az jóval lazább,
mint a Magyar Koalíció Pártjával vagy a Csemadokkal lévő. Az
MKP-nak is van egy Esterházyhoz kapcsolódó emlékkitüntetése,
a Pro Probitate- díj. A párttal mindig konzultálunk arról,
hogy ki érdemes erre a díjra. 2007-ben pedig, a mártír
politikus halálának 50. évfordulóján az Esterházy-évet közösen
szerveztük meg a Csemadokkal.
– Ha már a díjaknál tartunk: kik
kaphatják meg az Esterházy János Emlékplakettet?
– Az Esterházy Emlékplakett alakítását a Bizottság már
alakulásakor elhatározta. Első átadására 1991 májusában
került sor, azóta minden évben a márciusi megemlékezés –
1901. március 14-én született Esterházy János – ad alkalmat
az elismerések átadására. Nem túl szigorúak a kritériumok.
Aki a magyarság felvidéki megmaradásáért bárhol a világon
Esterházy szellemében cselekszik, megkaphatja ezt a kitüntetést.
– Mit tettek eddig önök Esterházy János
rehabilitásáért?
– Esetünkben politikai, jogi és társadalmi rehabilitációról
kell beszélni. A jogi rehabilitálás a családra tartozik:
azokat a bírósági ítéleteket kell megfellebbezni és határon
kívül helyeztetni, amelyek alapján annak idején Esterházy méltatlan
körülmények közt raboskodott. Sajnos a benesi dekrétumok közelmúltban
történő megerősítése, azoknak a jelenre történő hatása
is lehetetlenné teszik azt, hogy Esterházyt jogilag rehabilitálják,
pedig a család már kétszer is pert indított az ügyben. A
politikai rehabilitáció már más kérdés. Azt hittük, hogy
Csehszlovákia utódállamaiban ki fogják mondani azt, hogy
Esterházy nem háborús bűnös és nem működött együtt a németekkel.
De ez nem történt meg. Annak idején még Havel elnök is
elbizonytalanodott a rehabilitálást illetően, miután cseh és
szlovák történészekkel konzultált a kérdésben. Pedig
kezdetben támogatta az MKP javaslatát. A társadalmi rehabilitációban
viszont sikerült előbbre jutnunk. Ebben mind nekünk, mind az
MKP-nak szerepe volt/van. Mi is történt? Először a csallóközi
Búcson, s rá egy évre, 2007-ben Királyhelmecen Esterházy-
szobrot avattunk. Ezeket senki sem akadályozta meg. Rendszeres
megemlékezést tartunk a csehországi Mirovban, ahol Esterházy a
helyi börtönben töltötte életének utolsó idejét. Földi
maradványainak hollétét máig homály fedi, de feltételezhetően
a mirovi temetőbe kerültek. Ezért a temetőben a csehországi
magyarokkal együtt 1995-ben síremléket állítottunk. Könyvek
sorának létrejöttét és megjelenését támogattuk, azok
idegen nyelvi kiadását szorgalmaztuk. Pozsonyban pedig emlékmisét
mondattunk. Mára a szlovákiai társadalom többsége elfogadta
Esterházy nagyságát, s hagyja, hogy a magyar közösségek ünnepélyesen
emlékezzenek rá. Konferenciáinkra szlovák történészeket is
meghívunk, akik ma már tisztán látják, hogy mi volt Esterházy
szerepe a két világháború között.
– Magyarországon is sikerült áttörni
a szellemi gátakat? Ezt azért is kérdem, mert a Szombat c. folyóirat
fórumán azon megy a vita, hogy Esterházy 1939-től a 40-es évek
első feléig antiszemita volt-e. S ha igen, akkor az ő
antiszemitizmusa is vezetett – szerintük – a német megszálláshoz.
A Népszabadságban az új évezred elején E. Fehér Pál emlékezett
meg a mártír politikusról, s leírta: „megszavazta a szlovákiai
antiszemita törvényeket”. A vád: együttműködött Konrad
Henlein szudétanémet politikus nácinak mondott pártjával. Mi
erről a véleménye?
– A magyar hivatalos szervek pozitívan állnak hozzá
Esterházy János emlékének ápolásához. 2001-ben, a születésének
100. évfordulójára szervezett ünnepséget a magyar parlament
felsőházi termében tartottuk meg. Ezen az ünnepségen Mádl
Ferenc, akkori államelnök is jelen volt, s beszédet is mondott.
A magyar sajtó is foglalkozik már Esterházy Jánossal, és kevés
a negatív hangvételű cikk. Figyelemre méltó, hogy a katolikus
egyházon kívül még a Mazsihisz tagjainak többsége is támogatja
a rehabilitációt. Többek közt a mi kezdeményezésünkre – a
visszaemlékezéseket alapul véve – idén kezdetét vette gróf
Esterházy János boldoggá avatási pere. Ebben a cseh püspöki
kar is a segítségünkre van. Emellett a Jad Vasem intézetnél
kezdeményeztük, hogy Esterházy kapja meg a világ igaza kitüntetést,
hiszen segítette a felvidéki zsidókat. Ezért tartjuk érdekesnek
a Szombat c. folyóiratban elindított vitát. Egy zsidó újságíró,
Yehuda Lahav viszont Esterházy verbális zsidóellenességét
emeli ki. Azt tudni kell, hogy a Tiso-féle Szlovák Köztársaságban
a parlament alig működött, rendeletekkel vezették az országot.
Rendeletekkel hozták meg a zsidóüldözésekre vonatkozó szabályokat
is. Ezekről sokszor csak késve értesültek a parlamenti képviselők.
Ezért egyértelmű, hogy Esterházyt a zsidótörvények életbelépésért
nem terheli felelősség. Az ön által említett másik vádról
is beszélni kell. Esterházynak bizonyos kisebbségi ügyekben kényszerűségből
együtt kellett működnie a nácinak mondott szudétanémet párttal.
A szlovákiai magyarok ügyének előmozdítása miatt a német
kisebbség támogatását és segítségét is kérte, viszont közös
politikai nyilatkozatot nem adtak ki. Ennek oka, hogy Esterházy
tudta: Henlein pártja támogatója a német háborús törekvéseknek.
– Térjünk rá az avatásra. Tatabánya
mindig is szocialista nagyváros hírében állt. Kinek az érdeme,
hogy ezt a szobrot felavatták?
– Tatabánya szocialista nagyváros, egykor a szénbányászat
fellegvára, megyeszékhely, éppen a klerikális Esztergomtól
vette át ezt a szerepet. A rendszerváltás után Tatabányán is
bekövetkezett egy szellemi fordulat. Sok szép történelmi emlékművet
állítottak a városban. Ifj. Petrássy Miklós önkormányzati képviselő
és édesapja volt az Esterházy-szobor felállításának kezdeményezője.
A képviselő úr köszöntő beszédében többek között
elmondta, nem véletlen az időpont kiválasztása sem, az aradi
tizenhármak emléknapjához akarták kötni, hiszen Esterházy János
is vértanú. Petrássyéknak és a tatabányai Védegylet és a
Nemzetőrség helyi szervezetének is köszönhető, hogy a Béke
Parkban felavatták az üldözötteket segítő, mártírhalált
halt felvidéki magyar politikus, gróf Esterházy János szobrát,
Péterfy László alkotását. Az első magyarországi Esterházy-szobrot
Duray Miklós, az MKP ügyvezető elnöke leplezte le. Érdekesség,
hogy a környék, gondoljunk csak a tatai vagy a majki kastélyokra,
korábban Esterházy-birtok volt, még ha a család másik ágából
is.
– Idézem Esterházyt: „Mi, magyarok
a nemzetek közösségében az európai együttesben is…csak
akkor maradhatunk mindenki által megbecsült, értékes tényezők,
ha megóvjuk minden magyar jellegzetességünket.” Jelenleg mind
Szlovákia, mind Magyarország az EU tagja. Mit tanulhatunk a mártír
politikustól?
– Történelmi alakját odasorolhatjuk nemzeti nagyjaink
és mártírjaink közé. Keresztény meggyőződése, magyarsága
és humanizmusa példát adhat mindnyájunknak jövőnk, és egy
valóban tiszta és eszményekkel felépített Közép-Európa
formálásához. Élete erőt adó forrás és mérce valamennyiünk
számára.
Medveczky Attila
|
