vissza a főoldalra

 2008.11.14. 

Rendőri brutalitás Felvidéken

Magyar szurkolókat vertek november 1-jén szlovák rohamrendőrök a csallóközi Dunaszerdahelyen rendezett DAC–Slovan futballmérkőzésen. A részben azonosító nélküli rendőrök támadása során egy magyar drukker életveszélyesen, félszáz pedig könnyebben megsérült. A történelem megismételte önmagát, tizenhat év után ismét magyar szurkolókra rontottak a szlovák rendőrök, kommandósok. 1992. szeptember 16-án a Slovan Bratislava – Ferencváros BEK-mérkőzésre érkezett Fradi- szurkolókat agyba-főbe verték. Akkor, bár mindenki látta a felvételeket, az UEFA mind a két csapatot megbüntette 15-15 ezer frankra. Csáky Pál, a Magyar Koalíció Pártjának elnöke.

 – Mi az MKP álláspontja a szlovák rendőri fellépésről?

 – Sajnálatosnak tartjuk, ami november elsején Dunaszerdahelyen történt. Én nem voltam jelen a mérkőzésen, de a barátaim, Berényi József, az MKP elnökhelyettese, Pázmány Péter, Dunaszerdahely polgármestere ott ültek a tribünön, és egyöntetűen állítják, hogy nem volt indokuk a rendőröknek a beavatkozásra. Berényi kollegám az eset után azonnal felhívta a belügyminisztert, magyarázatot kért a történtekre. A belügyminiszter a helyi rendfenntartók parancsnokához küldte, akivel szintén beszélt. Az illetékes parancsnok azt állította, hogy a rendőrsorfal, a magyar szurkolók mellett, éppen lecserélésre került.

 – Kire cserélték le, és miért? Nem voltak talán elég agresszívek a békés magyar szurkolókkal szemben?

 – Egy másik rendőri csapat váltotta fel azokat, akik előtte ott voltak. A rendőri vélemény szerint az egyik rendőrt támadás érte. Ezt a rendőrt védték meg többiek, amire állítólag a szurkolók kődobálással válaszoltak. Ez váltotta ki – a rendőrség véleménye szerint – a brutális akciót. Én zavarosnak érzem az egész történetet, de a lényeg az, amit Berényi József azonnal feltett kérdésként: tudja ezt a rendőrség bizonyítani? Amennyiben a rendőrségnek igaza lenne, akkor is fel kell tenni a kérdést, mennyire volt jogos a rendőrség fellépése? Nagyon sokan úgy érzik – én magam is –, hogy ez túlzott reagálás volt. Amennyiben egy sportesemény során bármilyen lokális probléma keletkezik, a rendőröknek először figyelmeztetni kell a szurkolókat. Volt hangosbemondó, de nem hangzott el figyelmeztetés. Ha pedig mindenképpen közbe kell avatkozni, ki kell emelni a rendbontókat, nem pedig szétverni egy szektornyi embert. A rendőrség nem állt a helyzet magaslatán, és a hétfői szlovák újságok is osztják ezt a véleményt.

 – Elnök úr, nem lehet megfeledkezni arról, hogy a rendőrség utasításokat hajt végre. Mit lehet ilyen esetben tenni?

 – Az ilyen eseményekre reagálni kell. Nyilvánvaló, hogy a dunaszerdahelyi támadás rossz időszakban történt, amikor a magyar-szlovák viszony nagyon feszült. Történtek szlovák részről olyan lépések, amivel megsértették az eddigi status quot. Gondolok itt a tankönyvek ügyére, vagy arra, amikor magyar napot tartott a szlovák parlament, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma működésének Közép-Európára gyakorolt negatív hatásairól. Erről terjesztett vitaindító anyagot a parlament elé Dusan Caplovic, a szlovák kormány képviselője. Ezek a magyarellenes lépések nem segítik elő a feszült helyzet enyhítését. A szlovák politika mindent erőből akar megoldani, és semmiről sem kíván tárgyalni.

 – Hogy lehet egy olyan kormánnyal tárgyalni, amelyben a Slota-félék a hangadók?

 – Tárgyalni lehet, csak amiről megegyezünk, az nem biztos, hogy tizenöt perc múlva is érvényes marad. A szlovák kormány kiszámíthatatlan, és nem mindig teljesíti az európai elvárásokat.

Sziva Balázst, a Hungarica és a Romatikus Erőszak zenekarok énekesét rögtön a határ átlépése után bevitték a rendőrségre, ahol több mint hét órán keresztül tartották fogva, minden indok nélkül.

– Koncertezni mentetek volna a Csallóközbe?

– Valóban lett volna egy koncert a Hungaricával, de hivatalos formában egy nappal korábban kaptunk egy levelet, hogy a szlovák titkosszolgálat közbenjárására betiltották. Így hangszerek nélkül, mivel focit szeretők vagyunk a futballmérkőzésre mentünk volna ki. A betiltás indokaként a „szlovák állam elleni izgatás”, illetve „Szlovákia területi integritásának a megkérdőjelezése” szerepelt, amit a dalszövegeinkben véltek felfedezni. A Demszky által betiltott koncert óta ilyen bánásmóddal még sehol nem találkoztunk a Kárpát-medencében.

 – Miért akartatok elmenni erre a mérkőzésre?

 – A Felvidéken Dunaszerdahely, mint város, mint futballcsapat a nemzeti összetartozás jelképévé vált. A focicsapatnak nagyon sok helyről érkeznek a szurkolói, az egész Felvidékről és az anyaországból is. Mi testvéri szeretetünkkel szándékoztunk megajándékozni őket, azzal, hogy elmegyünk, és közösen szurkolunk.

 – A meccsre viszont nem volt esélyetek kijutni.

 – Révkomáromban, rögtön a híd túloldalán állítottak meg. Nem egyszerű igazoltatás volt. Motozás, az autó teljes szétszedése, videózás. Különös figyelemmel voltak a tetoválásainkra, amelyeket lefényképeztek, és tiltott jelképeket kerestek bennük. A rendőrök tudták, hogy kiket kell feltartóztatni. Erre utalt az is, hogy már mappákkal a kezükben, fényképekkel várták a nem létező határt átlépő magyarokat. Amiből arra következtetek, hogy a magyar titkosszolgálat segíthette információhoz a szlovákokat. Különben honnan lett volna fényképes adatlapjuk egyes magyar szurkolókról. Olyanok is voltak, akiket a fényképek alapján visszafordítottak, nem engedtek be az országba. A többieket, mint minket is, bevittek a rendőrőrsre.

 – Ez hány órakor történt?

 – Délelőtt tíz órakor igazoltattak, majd pár perc múlva a révkomáromi rendőrségen találtuk magunkat.

 – A rendőrségen mi történt?

 – Mindenkit egyenként kihallgattak. A rendőrök tudtak magyarul, mégis egy tolmácsra kellett várnunk, aki magyarul és szlovákul is felolvasta a vallomásunkat. Akkor még azt az ígéretet kaptuk, hogy kijutunk a mérkőzésre. Kérdezősködtem, hogy mivel vádolnak. Azt a választ kaptam, hogy semmivel, csak tanúként hallgatnak ki, de hogy milyen ügyből, az nem derült ki. Hosszú folyosón voltunk egy padra leültetve, amelynek mind két oldala ráccsal volt bezárva. A magyarul beszélő rendőrök normálisan viselkedtek velünk, a nem túl kedves emberek, a fekete bőrkabátosok csak szlovákul beszéltek. Több óra elteltével megtudtuk a magyar ajkú rendőröktől: utasítást kaptak Pozsonyból, hogy nem engedhettek el minket, ameddig el nem hagyja Szlovákia területét az utolsó magyar szurkoló is.

 – Meddig tartottak fogva?

 – Amikor a szlovák állami rádió bemondta, hogy meghalt egy felvidéki testvérünk –hála a jó Istennek ez ténylegesen nem történt meg – hirtelen felgyorsultak az események. Megérkezett a biztonsági szolgálat főnöke is. Akkor közölték velünk, hogy üljünk be a kocsiba, és hagyjuk el az országot. Ez délután öt órakor, rendőri kísérettel meg is történt.

Pető Zoltán (szurkoló) a helyszínen nézte végig a mérkőzést.

– Miért utaztok ki a Felvidékre, csupán egy labdarúgómérkőzés miatt?

 – A helyi magyarok és a szlovákok számára ez kiemelt jelentőségű mérkőzés, és nem csak a sportértéke miatt. Idén körülbelül 2500 magyarországi szurkoló is tiszteletét tette a meccsen. Ki kell emelni, hogy minden jelentős szurkolótáborból voltak kiutazók, a magyar összefogást hirdetve. Fradisták, újpestiek, debreceniek, nyíregyháziak, diósgyőriek, székesfehérváriak, kispestiek, győriek, soproniak, kaposváriak, zalaegerszegiek, szombathelyiek, békéscsabaiak, angyalföldiek.

 – Rendben, de miért a DAC a favorit?

 – Ez a szlovák liga magyar csapata. Dunaszerdahely lakosságának. 90 %-a magyar. A Csallóköz csapatáról van szó. Ezt a szlovák ellenfelek is tudják, emiatt szidják, gúnyolják például Mongolska Stredának a csapatot. További ok a szlovák politika évek óta tartó magyarellenes magatartása. Jan Slota csak egy bohóc, de az úgynevezett mértékadó szlovák politika is soviniszta. A Benes-dekrétumok továbbra is érvényben vannak, ez pedig tudjuk mit jelent. A legutóbbi tankönyv-ügy sem használt a két nép jó viszonyának. Ne feledjük, hogy a mérkőzés utáni napon ünnepeltük az első bécsi döntés (1938.november 2.) hetvenedik évfordulóját. Ennek értelmében visszakerült Magyarországhoz a Felvidék déli, zömmel magyarok által rakott része, mintegy tizenkétezer négyzetkilométer. Továbbá: a ferencvárosiak a mai napig nem felejtették el 1992. szeptember 16-át. Aznap Pozsonyban a Slovan- Ferencváros mérkőzésen a helyi rendőrség a kommandósokkal karöltve brutálisan megtámadta a magyar csapat szurkolóit.

 – Nagyszombatban egy héttel ezelőtt már volt magyarellenes lelátói cirkusz, és nem lépett közbe a szlovák rendőrség.

 – Nagyszombatban, a helyi csapat mérkőzésén magyarellenes rigmusok hangzottak el, valamint elégettek egy Fradi-mezt is. A Slovan Bratislava szurkolótábora pedig a tót sovinizmus egyik fellegvárának tekinthető.

 – Érdemes elmondani, hogyan jutottál el a mérkőzésre?

 – A kora reggeli órákban indultunk el tízen Kaposvárról. A Vámosszabadi határátkelőig nem is volt semmiféle probléma. Ott azonban közúti ellenőrzés, vagy belső határellenőrzés címén megállítottak minket a kivezényelt magyar rendőrök. Már több szurkolói autó állt a sorban. Az igazoltatás lassan haladt. Elkérték a személyi okmányokat, amelyeket kamerával rögzítettek. Aztán lefényképezték az autóinkat is. A csomagjainkat is átvizsgálták. Hogy ez mennyire törvényes, nem tudom. Körülbelül negyvenpercnyi várakozás után átengedtek minket az unióban légiessé vált határon. Aztán a másik oldalon a szlovák rendőrök állítottak meg minket. Az eljárás ugyanaz volt, dokumentum, csomag, autóátvizsgálás. Ezután gyorsan Dunaszerdahelyre értünk. A város határában újabb átvizsgálás, ezúttal maszkos kommandósok részéről. Itt már személyi motozás is történt. A városban rengeteg magyar rendszámú autót, kisbuszt láttunk. Előttünk éppen a győri szurkolók nagy zöld busza hajtott a stadionhoz. Jegyvásárlás és alapos motozás után bejutottunk a stadionba. A kezdés előtt már nagyon jó hangulat uralkodott. Tizenhatezer néző foglalt helyet a lelátókon. Ebből mintegy kétezerötszázan az anyaországból, és mindössze ezerkétszázan Pozsonyból érkeztek.

 – Tizenhét perccel a mérkőzés megkezdése után elkezdődött a brutális rendőri fellépés.

 – Így van. Állig páncélba öltözött rendőrök vonultak be a szektorunkba, aztán minden átmenet nélkül ütni-vágni kezdték az ott álló magyar szurkolókat. A rendőrök ún. viperát – teleszkópos fémbot – használtak, amely emberi élet kioltására alkalmas. Szinte csak fejre ütöttek. Ezek az ütések nagyon súlyos sérüléseket okoztak. A pánik hatására menekülő emberek a lelátó alján, szűk helyen összetorlódtak. Sokan földre kerültek, rajtuk feküdtek társaik. Sok ember a kerítéshez nyomódott. 1989-ben Angliában a Hillsboroughstadionban emiatt halt meg 96 ember. Néhány szurkolót fel tudtam segíteni, de a rendőrök a földön fekvő, magatehetetlen embereket sem kímélték, záporoztak a vipera- és gumibotütések. Sikerült betörni az egyik menekülőkaput. Érdekes, a neve is mutatja, hogy MENEKÜLŐKAPU, de zárva volt. A pályára menekült több ember, és a két súlyos sérültet is oda vitték. Engem, és több tucat szurkolótársamat kivertek a stadionból. De itt még nem volt vége a tortúrának. A stadionon kívül is folytatták a szlovák rend derék őrei az emberek összeverését. A stadion melletti edzőpályára húzódtunk vissza. Láttam egy magyar szurkolót, aki nem tudott elsőre átmászni az ott lévő hálón, fennakadt. Azonnal ráugrott több rendőr, és agyba-főbe verték, rúgták. Eközben bent a stadionban újra kellett éleszteni a megvert dunaszerdahelyi magyar fiút. Aztán mintegy „varázsütésre” a rendőrök abbahagyták a szurkolók összeverését. Pár ember visszament a stadionba, hogy megnézze a meccset. Én nem.

 – Milyen érzelmeket váltott ki belőled ez a tragikus esemény?

 - Az anyaországi politika szégyene, hogy a szurkolók többet tesznek elszakított honfitársainkért, mint a főállású politikusok. Az egymással rivalizáló szurkolótáborok meg tudják valósítani a nemzeti egységet. A különböző politikai pártok, szervezetek pedig nem, vagy csak alig-alig. Nagyon reméljük, hogy ez a verés nem itthoni megrendelésre történt. Nagyon reméljük, hogy ez „csak” a tót soviniszták egy újabb akciója volt, hogy kompenzálják kisebbségi komplexusukat.

Oláh János