vissza a főoldalra

 2008.10.03. 

Hol a tűréshatár mostanában?

Kárpátalján a mostani több szempontból is eltér a korábbi évek tanévkezdésétől. 2005 óta emelt szintű érettségi rendszer szerint vizsgáznak a diákok, s megszületett a 461-es számú oktatási miniszteri rendelet. Hogyan érinti ez a két oktatási reform a kárpátaljai magyarságot; a diákokat és a pedagógusokat? Erre keressük a választ dr. Orosz Ildikóval, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnökasszonyával.

– Először beszéljünk az emelt szintű érettségiről. Egyenlő esélyt biztosítanak az összes ukrajnai diáknak a felsőoktatásba jutáshoz?

 – 2005-ben a bolognai folyamathoz való kapcsolódás jegyében Ukrajnában bevezették az emelt szintű érettségi rendszerét. Akkor abból indultak ki, hogy egyforma esélyt kell teremteni minden diák számára, és a tudásukat azonos feltételek mellett mérik össze. Így megpróbálják megszüntetni az ukrán egyetemeken eluralkodott korrupciót. Ez az elvi kinyilatkoztatás még szolgálhatná is az esélyegyenlőség biztosítását. A technikai lebonyolításban viszont nem a jóindulat és a pozitív hozzáállás motiválta a létrehozókat. Nem vették figyelembe azt, hogy az esélyegyenlőség megteremtésénél az alkotmányos jogokat is garantálni kéne. Az alkotmány, az oktatási törvény, a kisebbségi törvény, Ukrajna nyelvekről szóló törvénye garantálja elvekben az állampolgárok számára, hogy szabadon megválaszthatják az oktatás nyelvét. Kialakult az anyanyelvi oktatási intézményhálózat, ami azt jelentette, hogy érettségiig mindenki anyanyelvén tanulhat és vizsgázhat. Most az emeltszintű érettséginél megszüntették ezt a lehetőséget. A gyakorlatban az érettségit egységesítették ukrán nyelven, ráadásul mellétettek egy olyan pluszkövetelményt, ami abszolút szűkíti a kisebbségi oktatásban résztvevők esélyegyenlőségét: kikötötték, bármilyen szakra felvételezik a diák, kötelező mindenkinek emelt szintű érettségit tenni ukrán nyelv és irodalomból, méghozzá az ukrán anyanyelvű diákokhoz mért követelményrendszer szerint. Így halmozottan hátrányos helyzetbe kerültek a kisebbségi diákok. Ehhez a rendelethez párosult az új, Kijevben központilag elfogadott egyetemi szabályzat is, melynek értelmében minden felsőoktatási intézményben megszüntették a belső felvételizés lehetőségét. Minden felsőoktatási intézmény – így a magyar is – csak az emelt szintű érettségin részt vettek bizonyítványa alapján veheti fel a diákot. A szabályzat szerint, ha a 200 pontos rendszerben a diák nem érte el a 124-et akár ukránból, akár a többi tantárgyból, nem nyújthatja be jelentkezését a felsőoktatási intézményekbe. Erre a magyar nyelvű középiskolák nem voltak felkészülve, így a továbbtanulni vágyó magyar diákoknak kb. 40 %-át kizárták a felvételizés lehetőségéből. Ehhez tudni kell, hogy a magyar iskolákban az ukrán nyelv oktatása nem a legmagasabb színvonalon történik, s erről nem a tanárok tehetnek. Az ukrán tanításában a régi szovjet példát követik, pont azokat, amelyekkel szemben annak idején az ukrán értelmiség a függetlenségi nyilatkozat éveiben maga is fellépett, mondván: az akkori orosz, birodalmi nyelvet nem úgy kell oktatni, mintha az a diák anyanyelve lenne. Vegyék figyelembe a körülményeket, s a második nyelv módszertanával oktassák. Független lett Ukrajna, de ők ezt az elvet az ukrán nyelvvel kapcsolatban már elfelejtették… Az ukrán nyelvet a nemzetiségi iskolákban továbbra is az anyanyelv módszereivel oktatták, ráadásul kevesebb óraszámban, s nem teremtették meg a feltételeket. A mai napig nagy hiány van szakképzett ukrán nyelvet végzett pedagógusból. Nincs csoportbontás, pedig ez a nyelv elsajátításához nélkülözhetetlen. Nincs olyan kéziszótár, mely mindenki számára hozzáférhető lenne. Születtek szótárak, de ezek nagy szótárak és sokan nem engedhetik meg maguknak, hogy megvegyék.

 – Mi a helyzet a tankönyvek terén?

 – A tankönyvellátással is hasonló gondok vannak, mert – az anyanyelvi sajátosságok figyelembevétele nélkül – az összes kisebbség számára egységes ukrán tankönyveket készítettek. Ilyen körülmények között kellett az idén a diákoknak felvételizni. Hosszas huzavona után sikerült elérni azt, hogy azokból a tárgyakból, melyeket magyarul tanultak – fizika, kémia, matematika –, központilag biztosítsák a fordítást a diákok számára. Az első rendeletben, melyet még az előző, baloldali miniszter adott ki, az szerepelt, hogy minden tárgyból ukránul kell vizsgázni. A közvélemény és a nemzetközi nyomás miatt Vakarcsuk, a jelenlegi miniszter megengedte, hogy két éven keresztül a szaktárgyakból a teszteket lefordítsák. Mindez arra utal, hogy Ukrajnában múlóban van a kisebbségekkel szembeni tolerancia, megtört egy folyamat. Ukrajna alkotmánya, a jogszabályok továbbra is biztosítják a kisebbségek nyelvén való oktatás törvényi kereteit, de a megoldásokból, a konkrét programokból úgy tűnik, mintha konszenzus született volna a kijevi értelmiségi körökben, amely konszenzus egy nemzetállamot építő erőt eredményezett. Olybá tűnik, mintha az ukrán értelmiségiek elfelejtették volna azokat a közös harcainkat 1989-1991, azaz a rendszerváltás tájékán, amikor a függetlenségért harcoltunk, s ugyanazok voltak a problémáink a Szovjetunióban.

 – Térjünk rá a 461-es rendeletre. Ez – az alkotói szerint – az ukrán nyelv elsajátításának a nemzetiségi iskolákban való tökéletesítését célozza meg. Önök szerint viszont ez a kisebbségi oktatási rendszer szétrombolását készíti elő. Miért?

 – Sajnos azt kell látnunk, hogy a kisebbségek szempontjából szinte mindegy, hogy melyik ukrán párt van kormányon, mert most a jobboldali miniszter sem gyógyította be a sebeket, hanem kiadta a 461-es számú rendeletét, ami folyománya az érettségi rendszernek. Arra hivatkozik a miniszter: a diákok azért nem tudják teljesíteni az emelt szintű érettségi követelményeit, mert nem tanulták meg kellőképpen az ukránt. Ezért idén áprilisban összehívták az ukrán szakos tanárokat egy értekezletre. Ezen a tanácskozáson javaslatokat fogadtak el, s a minisztérium ezek alapján dolgozta ki a 461-es rendeletet. Az ezzel kapcsolatos anyagok megtalálhatók az interneten, tehát bárki tanulmányozhatja az előzményeket. Az anyagokból mindenekelőtt az tűnik ki, hogy az ukrán szakos pedagógusok egy része saját felelősségét más szaktanárokra hárítja át azzal, hogy több tantárgy ukrán nyelven történő oktatásának bevezetését javasolja. Egy másik érdekes momentum, hogy az ukrán nyelv oktatásának javítására vonatkozó javaslatokat a minisztérium úgy kezeli, mintha azok bevezetését a közvélemény kérné, s bár az anyanyelvű oktatáshoz való jogot törvények biztosítják, egy miniszteri rendelettel – a törvényekkel szembe menve – mindjárt igyekszik is kielégíteni a kérést. Tehát azt mondják, hogy a nép kérésére vezették be ezt a rendeletet. Arról már alig beszélnek, hogy itt kisebbségi jogi problémáról van szó, amire az érdekeltek és a magyar kisebbségi szervezetek felhívták a figyelmet, de azt már nem igyekeztek ilyen operatívan rendezni. Minden törvény, amit az ukrán állam elfogadott, magába foglalja azt, hogy nem lehet szűkíteni a korábban megadott kisebbségi jogokat. Most viszont nyílt szűkítésről van szó. Egy minisztériumi rendelettel felülírják a régi törvényeket, a nemzetközi megállapodásokat, s a kétoldalú egyezményeket is.

 – Mekkora ebben a helyzetben a magyar szülők felelőssége? Ők a gyermekük jövőjét nézve lehet, hogy ukrán iskolát választanak.

 – Ezzel a rendelettel elbizonytalanítják a szülőket a tekintetben, hogy milyen tannyelvű középiskolába írassák a gyermekeiket. Sajnos a szülők egy része nem érti meg, hogy hasonló helyzetet már átéltünk a szovjet rendszer idején. Erre a folyamatra nagy hatással vannak a legutóbbi évek ukrajnai kisebbségi és Magyarország kisebbségpolitikai eseményei is. Ilyen az ominózus december 5-ei népszavazás eredménye. Ukrajnában pedig éppen ebben az időszakban lezajlott a „narancsos forradalom”, melynek eredményeként megszületett az ukrán politikai nemzet. Egy nemzetállam irányába mutató progresszív fejlődésről van szó. Ezért bizonytalanok a kárpátaljai magyarok, s ennek tudható be, hogy sok szülő a gyerekét ukrán iskolába vitte. Ez azt jelenti, hogy a helyi magyarság nemzeti identitástudatában legyengült, sokan úgy érzik, hogy az érvényesülésüket nem tudják támogatni, s ezért feladják az identitástudatukat.

 – Megszületett már a rendelet végrehajtásáról szóló rendelkezés?

 – Még júliusban nem kapták meg a járások a megyétől a rendelkezést. Több nyári járási értekezleten elmondtam: még augusztus 20-ai időszakban nem született ilyen rendelkezés. Felhívtam a tanárok és a sajtó figyelmét arra, hogy szeptemberben sorra kerül az ukrán-magyar vegyesbizottsági tárgyalás. Félő az, hogy még nincs rendelkezés, de az országos rendeletet néhány olyan igazgató, aki meg akar felelni az elvárásoknak, végrehajtja, s akkor elképzelhető, hogy ezen a vegyesbizottságon a népre hivatkozva védik majd a rendeletet. Végül is szeptember 2-án megszületett a végrehajtási rendelet, mely annyiban különbözik az országostól: a folyamatos áttérést lebegteti olyan formában, hogy az áttérést a matematika, Ukrajna története és egyéb tantárgyak oktatásából akkor kell megvalósítani, ha ahhoz megfelelő tárgyi és személyi feltételekkel rendelkezik az adott oktatási intézmény, s vannak megfelelő számú tankönyvek. Ez egy fából vaskarika, mert a rendelet értelmében elkezdik majd ukrán nyelvre átképezni a tanárokat, s azt mondják egy év múlva: mindenki részt vett az átképzésben, s innentől taníthatja az ukránt. Pedig attól, hogy részt vettek egy továbbképzésen, még nem fognak tudni ukránul, mint ahogy az érettségizők zöme, akik letették pl. 125 pontra az ukrán nyelvet, még nem beszélik azt. Nem a valós probléma megoldásáról van szó, hanem a kisebbségek ukrán nemzetbe való beolvasztását célozzák meg.

 – Mi a tapasztalat: az emelt szintű érettségi miatt kevesebb magyar diákot vettek fel a főiskolákra?

 – Amíg a 461-es rendelet meg nem született, addig a helyzet lényegesen ezen a téren nem változott. Ukrajnában is – ahogy a legtöbb európai országban – demográfiai problémák vannak. Kevesebb nálunk is a diák, mint Magyarországon, így több volt az államilag finanszírozott hely, mint ahányan benyújtották a kérelmüket az emelt szintű érettségire. Így történt, hogy idén, aki letette az emelt szintű érettségit, az bejutott valamelyik intézménybe. Kiemelendő, hogy a magyarok nem a presztízskarokra – orvosi, turisztikai, jogi, menedzser – nyertek felvételt, hanem olyanokra, ahol tavaly alig tudták kitölteni a keretet, ráadásul egy részük magyar nyelven is tanulható a főiskolán.

 – A kárpátaljai magyar politikai pártok tesznek valamit a probléma megoldása érdekében?

 – Azt látom, hogy ebben a kérdésben mind a két párt – a KMKSZ és az UMDSZ – egyetért. Kimondják: ezt a folyamatot meg kell állítani. Az más kérdés, hogy a kárpátaljai magyarság olyan helyzetbe került, hogy a politikai súlya a többi határon túli régiókhoz képest jóval csekélyebb. Nálunk olyan politikai rendszer él, mely szerint csak listán lehet bejutni a parlamentbe, s ezt a helyi magyarság létszáma miatt nem tudja véghezvinni. Mindkét párt él eszközeivel, de azok súlya csak akkor ér valamit, ha az anyaország ehhez nehezékeket biztosít. Hiszen ebben a folyamatban mi a legkisebb tényező vagyunk. Egy 46 milliós Ukrajnában egy 150 ezres magyarság szava jóval kisebb.

 – Tehát mindenkinek a saját maga helyén kéne valamit tenni a kárpátaljai magyar kultúra megmaradása érdekében.

 – Így van. Ehhez az is szükséges, hogy a járási vezetés, az igazgató és a pedagógus is értse meg: a maga hosszú távú érdeke nem a szerepelvárásoknak való megfelelés. A szülő fogja fel, hogy a magyar iskola rendszerének azzal árt, ha a gyermekét kiveszi a magyar iskolából. Tény: ha valaki magyarnak született és ukrán iskolába jár, akkor sem lesz egyforma esélye a felvételinél, mert lépéselőnyben van, aki minden tárgyból anyanyelvén tanul, s úgy is vizsgázhat. Mindannyiunk feladata a magyar iskolák védelme, ehhez viszont az kell, hogy az anyaország is egyértelműen mellénk álljon .

Medveczky Attila