vissza a főoldalra

 2008.10.10. 

Párbeszéd

– Érdekes beszélgetést közölt az Echo tévé. A kétszereplős vita ifj. Hegedűs Loránt református lelkész és Kende Péter közíró között zajlott. Ez valójában nem volt párbeszéd. A tiszteletes úr nem így gondolja?

– Pontosan így gondolom. Nem is az volt a cél Kende részéről, hogy beszélgetést folytasson. Az úgymond Demokratikus Charta résztvevőinek sem az a céljuk, hogy a békés társadalmi építkezés előfeltételeit teremtsék meg. Hiszen éppen ők azok, akik mindennemű valódi, érdemi társadalmi párbeszédet már csírájában akarnak elfojtani. Ezt igyekeztem a műsorban is elmondani, amikor az értelmiségi szerepkörök átvállalásáról és a politika kormányzati szerepkörbe történő beemeléséről beszélt Kende, hogy elképesztő a felvetés maga is, hiszen lábbal tipornak minden szolidáris megnyilvánulást és minden társadalmi önvédelmi kísérletet.

 – Alapjában véve nem is értettem az értelmiségi szerep átvállalását, mire gondolhatott itt a jeles közíró?

 – Ha a közíróra gondolunk és eddigi tevékenységére, akkor még a jelenlegi kormányzatnak is dicsőségére válik, hogy nem feltétlenül kívánja az ő fajtája értelmiségi szerepkörét erősíteni. Szemben azzal, amit Kende állít. De a viccet félretéve, nyilvánvalóan ezek azok az emberek, akik az értelmiségi szerepkörben kizárólagosan kívánnak tetszelegni. A nemzeti elkötelezettség, értékrend és érdekképviselet valódi hatékony képviseletét ellátó értelmiségieket mindenhonnan kirekesztik és elhallgattatják. Ők minden eszközzel igyekeznek feltüntetni a saját szerepüket, mint olyat, ami értelmet visz a műbe. Bizonyos szempontból ezt is teszik. Megpróbálják az egyébként elég silány gondolatmenetükkel azt az ideológiai hátteret megteremteni, ami a pusztítást és annak társadalmi méretű térnyerését szolgálja.

 – Ezt az úgynevezett párbeszédet beharangozták, és azt mondták, hogy a Gyurcsány által kezdeményezett demokratikus magyar tüntetésről, illetve a cigánytüntetésről beszélgetnek, erről viszont alig esett szó, hacsak annyi nem, hogy Kende Péter kijelentette: nem csatlakozott a chartához, ő csak tüntetett.

 – Jellemző, hogy függetlennek próbálja feltüntetni magát ez a közíró, akkor, amikor csahosként újra és újra odaáll a jelenlegi miniszterelnök mellé. Persze, az érdekes, hogy a finomlelkűségüket hirtelen előszedik, amikor róluk van szó, és amikor a tükörtartás megtörténik, és nem tetszik, amit látnak. Azt állítják, hogy mindez hamis kép és görbe tükör. Nem ártana, ha a hatalom és képviselői, szellemtelen lakájholdudvara, ha önkontrollra és önuralomra nem is képes, féket építene be a működésükbe, hogy némi visszacsatolást is kapjanak arról a valóságról, amelyben élünk az ő „áldásos” tevékenységük következtében.

 – Az volt az érzésem – régi mikrofonos ember vagyok, tudom, hogy mi történik ilyenkor a stúdióban –, hogy Kende Pétert nem a téma érdekelte, hanem minden szavában kereste azt a lehetőséget, hogy hol kössön magába. Ez aztán végképp nem párbeszéd.

 – Már a kezdet kezdetén kifogásolta szóhasználatom jellegét, a miniszterelnöki bársonyszéket bitorlóval szemben. Akkor úgy lépett fel, mintha egy kihallgatószobában lennék, és ő volna a vallatótiszt. Ezért természetesen, amit kellett az emberi tisztesség okán is, és a valósághoz való ragaszkodás okán is elmondtam a 2001 augusztusában a keresztény magyar állam ezeréves évfordulója kapcsán megjelent cikkem tartalmáról. Utána viszont kénytelen voltam visszafordítani az egészet, és őt kérdezni arról, ami a téma, hogy térjünk vissza a magyargyűlölet áldozataira. Arra, hogy mi folyik ebben az országban.

 – Tiszteletes úr, azon a bizonyos chartás tüntetési napon mi történt a Szabadság téren? Hozzáteszem, jóval a chartatüntetés után.

 – Cipőket kívántak elhelyezni a magyargyűlölet áldozatainak emlékére. Sajnos az akció alkalmas volt arra, hogy a hatalom a maga provokátoraival elindítsa azt a könnygáztámadást, aminek még a látványa is riasztó volt, és az utóhatása is. A gáz egyébként a templom belső terébe is beszűrődött. Mi istentiszteletet tartottunk a rendezvénytől függetlenül, meghirdettük a magyargyűlölet áldozataira emlékező istentiszteletünket. Hadd mondjam, hogy mi minden vasárnap az istentiszteleten egyperces néma felállással emlékezünk a magyargyűlölet és a kommunizmus áldozataira. Ezt akkor határozta el a Szabadság téri Hazatérés Temploma presbitériuma, amikor a történelmi egyházak vezetői jelezték, hogy legyen egy vasárnap az évben, amikor a keresztény gyülekezetek a holokauszt áldozataira emlékeznek. Mi úgy gondoltuk, hogy ez a kezdeményezés nagyon méltányolandó, de különösen akkor, amikor a keresztény ember a keresztény hitvalló hősökre tud emlékezni. Előbb a saját áldozataira gondoljon, és azt követően emlékezhet hitelesen a többiekre. Ezen a napon, szeptember 20-án mi azért tartottunk külön istentiszteletet, mert felháborított bennünket a Demokratikus Charta-féle kezdeményezés és a Kolompár Orbán-féle vonulás bejelentése. Az istentiszteletet a meghirdetett időben nem tudtuk elkezdeni a téren zajló események miatt Sok hívünket be sem engedték már a térre, de talán még ők jártak jobban, mert sok százan a templomba voltak kénytelenek menekülni. Nem is tudtak volna máshova, mert a rendőrség úgy állt föl, és a könnygáz olyan mennyiségű volt, hogy sokakat úgy menekítettek ki jó szándékú emberek annak érdekében, hogy ne maradjanak ott teljesen védtelenül. Se nem láttak, se nem hallottak, szinte teljesen elkábultak. Valaki el is ájult, a rendőrség pedig illegális demonstrációként értékelte istentiszteletünket amiatt, hogy a templom előterébe sok százan bemenekülhettek. A műveleti parancsnok több ízben is hangosbemondón szólította fel az egybegyűlteket, azaz a keresztény templom híveit, és azokat, akik a templom területén tartózkodtak, hogy hagyják el a területet, mert illegális demonstráción vesznek részt, és ha ezt nem teszik meg, oszlatni fognak.

 – A templomban? Elment ezeknek az eszük?

 – Így van. Megpróbáltak a templom előterébe is bejönni. Ez azért nem sikerült nekik, mert a templom bejárata rácsos, amelyet a rendezőink becsuktak, amikor az emberek bemenekültek. Ugyanakkor könnygázt fújtak a templomba. Nem volt elég a térről beáradó gáz, hanem még pluszba befújtak könnygázt. Ez egy olyan skandalum, hogy nem tartom ízlésesnek sem összehasonlítani, mi történt volna, hogyha mondjuk egy zsinagóga előtt vagy az előterében zajlik hasonló jelenet. Én annak örültem, hogy a tömegtájékoztatás jobb érzésű része nem hallgatta el a történteket. Azért arra nem ügyeltek, hogy azt hangsúlyozták ki: a rendőrség komolyan gondolta, hogy itt egy oszlatható tömegről van szó. Az igaz, hogy a templomunk nem templomkülsőt mutat első látásra, de ettől függetlenül a műveleti parancsnoknak tudnia kell, hogy pontosan hol intézkedik, milyen középületek vannak az adott területen. Ez egy előre bejelentett demonstráció volt, ami végül provokációval a rendőrség könnygáztámadásába és oszlatásba torkolt. Annál is inkább illett volna mindezt tudniuk, mert 2006. október 23-án szintén volt a Kossuth tér okán oszlatás a Szabadság téren is, és akkor csak négy sisakos-maszkos rendőr tartotta őrizet alatt a mi gyülekezetünket, de akkor is megtettük a feljelentést, mert az is teljesen abszurd volt. Akkor az ügyészség közölte velünk, hogy bennünket csak irányváltásra kényszerítettek, és ehhez a rendőrségnek joga van, mert ha tömeget oszlat, akkor biztosítani kell a mögötte álló területet. Most ezt az akciót már nem lehetett elhallgatni, és azért is botrányosabbnak tartom a rendőrség fellépését, mert március idusán mi vonulást szerveztünk a Fővám térre, eredetileg a múzeumkerti központi ünnepségre mentünk volna méltó módon emlékezni az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hőseire, de a Miniszterelnöki Hivatal jogellenesen a mi foglalásunk után a rendőrséget arra kényszerítette, hogy engedje át a kormánynak a Múzeum kert előtti szakaszt. Ennek ellenére mi békés demonstrációt folytattunk a rendőrséggel együttműködve. Ezek után még elképesztőbb, hogy rendzavaróknak kívántak feltüntetni minket.

 – Kérem szépen, más bűnöket az ön fejére olvasott a pártner, ha nevezhetem így, a közíró úr, nevezetesen, hogy nem is hallott a székesfehérvári Molotovkoktélos cigány gyerek ellen elkövetett támadásról? No de hát itt akad egy kicsi bibi, mert Székesfehérváron nem volt Molotov-koktél, az ügynek bűnügyi háttere van, már a cigányság részéről.

 – Így van. Azokat az eseteket, amelyeket ők említenek vagdalkozva, én lelkipásztorként tartottam volna méltatlannak az elemzésre. A fehérvári kislány esetéről csak azt tudom mondani lelkészként, hogy minden embertelen cselekményt el kell ítélni pro és kontra. Ez az én egyértelmű álláspontom. Az más kérdés, hogy a Kende-féle hatalmi provokátoroknak a döntő célja az, és úgy kell nekik, mint egy falat kenyér, hogy az ilyen jellegű eseteket bolhából elefánttá növesztve úgy tüntessék fel, hogy micsoda cigányellenesség és rasszizmus van ebben az országban. Én ezt válaszoltam volna, ha ő nem vág közbe azzal, hogy sorozatosan, zsinórban történnek a cigányság elleni támadások. Ezt kellett a műsoridő lejárta előtt gyorsan még visszautasítanom, azzal, hogy éppen ellenkezőleg, a magyarsággal szemben történik mindez. Azt válaszoltam volna, hogy nyilván ez is hasonló történet, mint Mortimer esete a szamurájkarddal és Tamás Gazsival. Az az elképesztő, hogy ők már ország-világ előtt többször is felsültek, és ezek után még ők szerveztek Demokratikus Chartát a rasszizmus ellen. Nekünk természetesen egy feladatunk lehet: embertársainkat megszólítani fajra, nemre, vallásra, nemzetiségi hovatartozásra tekintet nélkül, hogy vegyék a józanság lelkét, mindenki szálljon magába és vegye észre, hogy ez a hatalom tudatosan játszik a tűzzel, hiszen a Simon Peresz-i országhódító deklarációt, aminek a valóságtartalma mindennap kézzelfogható, egy nagyon is valóságos háttértartalom alapján nyilatkozta ki az izraeli elnök.

Az interjút készítette: Győri Béla