|
 2008.10.17.
A székely kultúra életképes
Székelyföldi
Művelődésszervezők Egyesülete, a SZEME, és a Székelyföldi
Közösségfejlesztők Egyesülete szeptember 20-án az alsócsernátoni
Haszmann Pál Néprajzi Múzeumban rendezte meg első alkalommal a
Székely Kultúra Napját. Erről az eseményről Balla Zoltán, a
SZEME elnöke nyilatkozott.
– Milyen ötlettől vezérelve szervezték
meg ezt a rendezvényt?
– Pontosítanom kell, mert nem ez volt az egyetlen rendezvény
a Székely Kultúra Napján. A szervezők azt akarták, hogy
mindenki a saját környezetében, településén, az adott
keretek függvényében járuljon hozzá ehhez a naphoz. Megemlítem,
hogy Csíkszeredán 2008. szeptember 19-én 18 órakor a Kriterion
Házban jelenkori népművészeti kiállítást nyitottak meg. A vándorkiállítás
anyagát meghatározott időre átadják bármely kulturális intézménynek
vagy civil szervezetnek kiállítás céljára. Sajnos, nem kap elég
prioritást a kultúra. Tavaly, a Háromszéki Magyarok Világtalálkozója
miatt egy kissé nagyobb fényt kapott, de általában véve nem
fektetnek az emberek elég hangsúlyt erre a területre. Ez a fő
oka annak, hogy tavaly elhatároztuk, hogy 2008-tól bevisszük a
köztudatba a Székely Kultúra Napját.
– A szeptember 20-ai dátumnak van
valamilyen különleges jelentősége?
– 2007-ben harmadik alkalommal gyűltek össze Kovászna
és Hargita megye közművelődési szakemberei Gyergyószárhegyen,
november 30. és december 1. között. A találkozó a két megye
jövő évre vonatkozó együttműködéseit és egy közös székelyföldi
közművelődési koncepciót volt hivatott megtárgyalni, s a
2007-es szervezéseket bemutatni, megítélni. Akkor határoztuk
el, hogy megtartjuk a Székely Kultúra Napját. Megünneplésére
a Tamási Áron születésnapjához – 1897. szeptember 20. –
legközelebb eső hétvégét választottuk. Nem alaptanul választottuk
ezt a napot, hisz Tamási Áron munkássága, üzenete az a felvállalt
szellemiség, amely sajátos székely nézőpontból látja, értelmezi
és éli meg a világot. Olyan ünnepként képzeltük el, mint a
magyar kultúra vagy a magyar népmese napját.
– „Az egyesület az általa
kidolgozott Székelyföldi Közművelődési Koncepció alapján több
Székelyföldi Kultúra Napi ajánlást tesz. Ha bár csak egy ajánlást
sikerül felvállalnia valakinek, azt hisszük – megérte.”
– olvasható az önök szeptember 10-én megjelent közleményükben.
Mit tartalmaz ez a koncepció és valamelyik ajánlást elfogadták
a 20-ai rendezvényen?
– Ez a koncepció még csupán egy vitaanyag, melyben
megpróbáljuk megfogalmazni a székely kultúra ismérveit. Ez
egy segítő eszköz a közművelődésben dolgozók számára.
Nem is volt célunk, hogy az ajánlásokat elfogadják a résztvevők,
csupán ismertessék meg a hallgatósággal. Az ajánlások közül
néhányat felsorolok. Gondoljunk bele, hogy a székely kultúrában
milyen jelentőséggel bírt a család-, a rokonság-, a szomszédság
és a komaság „intézményrendszere”. Ha lehet, akkor
szeptember 19-én, 20-án szenteljünk egy kis időt e kapcsolatok
gondozására. A kölcsönös segítségnyújtás szintén kultúránk
jellemzője. Intézményesült néven, a kaláka. A Székely Kultúra
Napján vegyünk részt kalákában, vagy csak egyszerűen segítsünk
valakin/valakiknek, ha kérik. Gondolkodjunk el legalább 200 éves
távlatban. Idézzük fel felmenő ági rokonainkat legalább száz
évre visszamenőleg. Milyen értékek vezérelték őket? Mit
hagytak hátra ránk, családunkra? Együnk normális, tiszta élelmiszert.
Ezzel a körülöttünk lévő táj információit építjük
magunkba. Ne feledjük, ki mit eszik, azzá válik! Tudjuk: hit nélkül
lehet élni, de érdemes? Az együttes családi étkezés „szakrális”
tevékenység. A jelenkor minden eddiginél jobban veszélyezteti
az élő környezetet. A székely kultúra alapvetően szerves
kultúra, mely az élő-, teremtett világgal összhangban élt.
Ha tehetjük, minél többször menjünk ki a természetbe, kiránduljunk
tudatosan. Keressünk fel lehetőleg egy közeli „szent”
helyet. A természettel összhangban élő közösségekben a mezőgazdaság
nem profittermelő tevékenység, de maga az élet működtetése.
A székely kultúrában a munkának becsülete van. Tegyük fel
magunknak a kérdést: mindenáron ki kell-e fejezni pénzben?
Vizsgáljuk meg a székely kultúra egykori és mai termékeit,
megnyilvánulásait. Próbáljuk mérlegelni, járultak-e, járulnak-e
hozzá, hogy az ember és környezete összhangban éljen?
– Miként lehetne definiálni a székely
kultúrát?
– Először is különbséget kell tenni a székelyföldi,
illetve a székely kultúra közt: előbbi földrajzilag körülhatárolható,
és hozzá tartoznak mind a nyugati gyökerű világzenét játszó
együttesek, mind pedig az Andrei Muresanu Színház előadásai.
A székely kultúra pedig etnikumhoz kötődik, évszázados
szellemi és tárgyi hagyatékból áll. A székely kultúra
alapvetően nem „versenyképes”, de „életképes”. Ez azt
jelentheti, hogy nem mások kárára él. Életszemlélete
alkalmas arra, hogy a boldogság „gazdaságtanát” szolgálja
mindannyiunk javára.
– Mit is jelent a „boldogság gazdaságtana”?
– Ebbe beletartozik a testi- ,lelki-, szellemi egészség,
a szeretetteljes családi élet, a stabil erkölcsi értékrend, a
közösséghez tartozás élménye, a méltányos munkakörülmények,
a méltányos javadalmazás, a szabadság. Azt hiszem, a találkozások,
a rendezvények, mint például a Székely Kultúra Napja, apró lépéseknek
számítanak a kulturális autonómia irányába. Ezek az alulról
érkező megmozdulások valószínűleg előbb-utóbb eredményt
hoznak. Megemlítendő, hogy a rendezvényen egy a székelység
kulturális „termékeit” összegyűjtő, bemutató adatbázis
megvalósításának ötlete vetődött fel, hogy ne kelljen város-
és falunapokkor magyarországi tarsolyhoz nyúlni, amikor itt is
vannak értékek, csak éppen nincsenek kellőképpen reklámozva,
ismertetve az emberekkel.
– Végezetül, mint a SZEME elnökét kérdezem:
milyen új kihívásoknak kell megfelelnie egy székelyföldi népművelőnek?
-A Kelet-Közép-Európába beköszönő demokráciában
hamar kiderült, hogy a régi ismereteink vajmi keveset érnek a
hirtelen ránkszakadt információs társadalomban. Új tudásra
lesz szükség, s a tanulás feladatának hogyanját és mikéntjét
is át kell gondolni, s tetszik, nem tetszik, felnőtt fejjel neki
kell kezdeni tanulni. Ez esetünkben azt jelenti, hogy a székely
kultúrát a 21. század kihívásainak megfelelően terjesszük
és ápoljuk.
(Képünkön a
Haszmann Pál Múzeum épülete.)
Medveczky Attila
|
