vissza a főoldalra

 2008.10.31. 

Tankönyvpótlás

A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének gondozásában már 15 éve folyik magyar nyelvű tankönyvírás és -kiadás Újvidéken. Nyomtatványaikat azonban – kényszerből – tankönyvpótló füzeteknek kénytelenek nevezni. Eddig kb. kétszáz könyvet rendeztek sajtó alá. Munkájukra minden bizonnyal még nagyon sokáig szükség lesz. Erről nyilatkozik a Vajdaság Mának az egyik szerző, Muhi Béla.

- Dr. Ribár Béla akadémikus és Muhi Béla gimnáziumi tanár 1993-ban kezdték meg Vajdaságban a magyar nyelvű tankönyvpótló füzetek írását és kiadatását. Közben Ribár tanár úr itt hagyott bennünket, ez a tevékenység azonban még ma is él. Lévén, hogy létezik intézményes magyar nyelvű könyvkiadás Vajdaságban, mért van szükség a tankönyvpótló füzetek életben tartására?

 - Amikor elkezdtük, akkor ezek valójában szamizdat kiadványnak számítottak. A Soros Alapítvány támogatásával indítottuk meg ezt a sorozatot. Akkor az oktatási reform következményeként az állami tankönyvkiadó intézet évekig nem adott ki magyar nyelvű tankönyveket a középiskolások számára. Közben visszakaptuk a gimnáziumokat és a négyéves szakiskolai képzést, ez azonban váratlanul érte a tankönyvkiadást. Ezt a hiányt próbáltuk pótolni, akkor még az Újvidéki Diáksegélyző Egyesület keretében.

 - Az első támogatásoknak köszönhetően pótolható volt az az űr, ami így keletkezett?

 - Az első támogatások lehetővé tették azt, hogy füzetszerű kiadványokat adjunk ki. Ezek fénymásolóval készített és összecsatolt füzetek voltak. Később a helyzet javult, magyarországi támogatóktól kaptunk segítséget ahhoz, hogy jobb minőségű könyvek is megjelenhessenek. Hogy ez megvalósulhatott, azt köszönhetjük az Oktatásügyi Minisztériumnak, az Illyés Közalapítványnak, az Apáczai Közalapítványnak, a Szülőföld Alapnak és még néhány alapítványnak. Ugyancsak köszönetemet fejezem ki mindazon vajdasági pedagógusoknak, szakembereknek, akik a kéziratokat megírták. Rendre felhívtuk a figyelmet arra, hogy a hivatalos tantervekre odafigyelve, de akár magyarországi tankönyveket is forrásmunkaként felhasználva jó minőségű kéziratokat adjanak át, közben vigyázzanak az anyanyelv tisztaságára, különösen a szaknyelvre és érthető módon írjanak a vajdasági diákok számára kéziratokat.

 - A kezdetek óta hány ilyen könyv jelent meg?

 - Az elmúlt 15 év alatt kb. kétszáz kiadványunk jelent meg. Ezek ma már színes fedőlapot, lakkozott, gyakran színes oldalakat is tartalmazó kiadványok. Szépek kinézésre is. Szakkönyvekként, vagy oktatási segédanyagként kezeljük ezeket. Sajnos nem nevezhetjük tankönyvnek ezeket a kiadványokat, mert a hivatalos tankönyvek még ma is az oktatási minisztérium monopóliumába tartoznak. Ma kb. harminc olyan kiadóról tudunk, amelyek megjelentetnek oktatási jellegű kiadványokat, szótárakat, példatárakat, stb., de ezek nem számítanak igazi tankönyveknek. Azt várjuk, hogy liberalizálódjon a helyzet. Az biztos, hogy nagyon nagy a tankönyvhiány itt Vajdaságban a szakiskolák terén és elsősorban ezt szeretnénk pótolni.

 - Hány szerző él itt Vajdaságban, aki képes tenni valamit e hiánypótló tevékenység segítésében?

 - Több mint negyven szerzővel dolgoztunk eddig. Mára gyakorlatilag kineveltünk egy tankönyvíró gárdát, mondhatom ezt nyugodtan. Ezeknek a kollégáknak a neve több esetben megjelent a Tankönyvkiadó Intézet fordítóinak is a névsorán. Közülük sokan nálunk kezdték. Hangsúlyoznám, hogy ez csoportmunka, hogy ezt nagyon sok embernek kell együttesen létrehoznia, illetve működtetnie. Ebben várom a további segítséget. Pályázatunk állandóan nyitva áll. Új kéziratokat várunk, hogy pótolhassuk a hiányt. Ebben a munkában nyújtunk egymásnak segítséget, mi szakmai szempontból, a szerzőktől pedig elvárjuk azt, hogy a tankönyvpótló kiadványok a tanterveknek is megfeleljenek.

 - Milyen a visszajelzés a diákok részéről, igénylik-e, és hol tudnak hozzájutni ezekhez a kiadványokhoz?

 - Egyes kiadványaink az általános iskolai populációhoz szólnak. A kisegítő tagozatosok részére van hat kiadványunk. Ezeket a könyveket minden évben igénylik a pedagógusok, és ezek a munkák népszerűek. E mellett itt vannak a középiskolai kiadványok. Attól függően osztjuk ki a könyveket, hogy melyik iskola igényli. Vannak iskolák, ahol az igazgatóság részéről nincs megfelelő megértés a könyvek iránt, nem szívesen látják a kiadványainkat, nem engedik használatukat arra hivatkozva, hogy ezek nem hivatalos tankönyvek. Ettől függetlenül szép számban vannak iskolák, amelyek érdeklődnek a kiadványok iránt. Kapnak is belőle, méghozzá ingyenesen. Legfeljebb önkéntes adományokat fogadunk el. E mellett még egyetemi oktatást szolgáló kiadványaink is jelentek meg az elmúlt évek során, és ezt a gyakorlatot is folytatni szeretnénk. Az általunk kiadott tankönyvpótló füzetek nem csak a diáknak, hanem a pedagógusnak is szólnak. Ennek nagy jelentősége van, hiszen itt anyanyelvű szaktanároktatás nincsen, viszont ezek a pedagógusok tanítanak és sok esetben a magyar szaknyelvismeretük hiányos. A könyveink ezt a hiányt is pótolják.

 - Muhi tanár úr hogy látja, a jövőben megszűnhet-e ez a hiánypótló tevékenység oly módon, hogy a közszolgálati tankönyvkiadó intézet fölvállalja azt a munkát, amit eddig önök végeztek el? Ennek eredményeként a tankönyvpótló füzetek legális tankönyvként szerepelhetnének.

 - A civil szervezeteknek tulajdonképpen az a dolguk, hogy ott lépjenek, ahol az állami intézmények nem tudnak produkálni, vagy hiány van. Ezt a szerepet töltjük mi be, és addig végezzük ezt a tevékenységet, amíg a hiányt nem sikerül pótolni. A legjobb megoldás az volna, ha az együttműködést olyan szintre sikerülne emelni, hogy közösen folytathatnánk ezt a tevékenységet. Nem hallgathatom el, hogy eddig éreztünk egyfajta elzárkózást az állami tankönyvkiadó részéről. Az együttműködés hagy maga után kívánnivalót. Mi tudunk produkálni. Nekünk évente megjelent kb. 15 új kiadványunk és időnként olyan ütemben és terjedelemben tudtunk tevékenykedni, hogy egyes kiadók sem tudták ezt a tempót tartani. Nem kis dolog, amit tettünk, de ki kell hangsúlyoznom azt is, hogy kis példányszámú (200-300 darab) könyvekről van szó. A támogatások ennyit engednek meg. Ezeket gyorsan szétkapkodják és az élelmesebb tanárok, iskolák többet kapnak, másoknak kevesebb jut. A mintapéldányokat azonban megőrizzük, sőt, ma már elektronikus formában is megvan a tankönyvek anyaga és ezeket bármikor sokszorosítani lehet. A www.fokusz.info honlapon további érdekességgel szolgálunk az érdeklődőknek. Ettől függetlenül az igazi, nyomtatott tankönyvet nem helyettesítheti ma sem semmi, és a tankönyvkiadásnak van jövője és ezt mindenképpen istápolni kell.

Ternovácz István

 (Forrás: vajdasagma.info)