|
 2008.10.31.
Mindenszentek ünnepe
"Örvendezzünk
mindnyájan az Úrban, ünnepi napot ülvén Mindenszentek
tiszteletére."
Ha
Mindenszentek ünnepének bölcsőjét keressük, Rómába, az
egyetlen épen maradt "pogány" templomba, a Pantheonba
kell mennünk. Ez a közel kétezer éves épület Mars és Vénusz,
valamint a többi pogány istenség tiszteletére épült. Csodálatos
és egyedülálló, ahogy a pogány Róma építészeti remekét
"megkeresztelik". Minden más pogány templomot
lebontottak, hogy oszlopaiból, köveiből épüljenek fel a
keresztény Róma új bazilikái. A Pantheon azonban megmaradt,
csupán a pogány mitológiai hősök, istenségek szobrai helyébe
kerültek a keresztény hősök oltárai, a vértanúk ereklyéi,
a nagy szentek freskói és szobrai. A keresztény templom születése
a 7. századra tehető, amikor IV. Bonifác pápa a hajdani pogány
Pantheont felszenteli Máriának, a vértanúknak és minden
szenteknek közös tiszteletére. 830. november 1-én IV. Gergely
pápa már itt ülte meg először az összes Szentek ünnepét.
Az ünnep eredete mellett még fontosabb számunkra
Mindenszentek üzenete: milyen kapcsolatban lehetünk mi, a zarándokegyház
tagjai a diadalmas, illetve a szenvedő egyházzal? Először is,
november 1. az ecclesia triumphans, a diadalmas, győzelmes egyház
ünnepe. Azokat ünnepeljük együtt, akik Krisztus révén már a
mennyei örök dicsőségbe, Isten színről-színre látására
jutottak el. Mi, a még úton lévők, föltekintünk rájuk, a már
célba érkezettekre. Senkit sem akarunk figyelmen kívül hagyni,
ezért ezen a napon a sok névtelen szentre is gondolunk, akiknek
nevét egyedül csak Isten ismeri. Bizalommal kérjük közbenjárásukat
mindennapi életünk küzdelmeihez, hisz egykor ők is hozzánk
hasonlóan éltek és küzdöttek.
Másodszor, már Mindenszentek ünnepének estéjétől
gondolnunk kell imádságban azokra is, akik lényegében már üdvözültek,
a másvilágra jutottak, de még a tisztítóhelyen szenvednek. Ők
alkotják az ecclesia patiens-t, a szenvedő egyházat. Halottainkért
már Mindenszentek napjától különös módon imádkozhatunk és
ezzel búcsút nyerhetünk nyolc napon át, valamint szentmisét
ajánlhatunk fel értük. Így elhunyt testvéreink számára büntetés-elengedést,
magunk számára pedig kegyelmet, bűnbocsánatot és erényt
nyerhetünk.
Végül, az ünnep nekünk is szól, rólunk is szól. Bár
mi még csak vándorként élünk, úton vagyunk, mint az ecclesia
peregrinans et militans, vagyis a zarándok és küzdő egyház
tagjai, de már most a szentek polgártársai és Krisztus örökösei.
Bizalommal ismerjük fel a szentekben nagyobb testvéreinket, akik
előttünk jártak Krisztus Urunk nyomában, és bennünket is bátor
követésére sarkallnak. Segítő közbenjárásukat pedig ne
csak a mi magunk, hanem elhunyt szeretteink számára se szűnjünk
meg kérni: Istennek minden szentjei - könyörögjetek érettünk!
Bognár István
teol.
tanár
(Forrás:
Hitvallás)
|
