vissza a főoldalra

 2008.09.05. 

Gyorsan széteső lábbelik

Krisztina, a szomszédasszonyom, munkahelyéről hazafelé tartva, gyakran megáll vásárolni a főváros VIII. kerületében található Teleki téri piacon. Ilyenkor az is előfordul, hogy felkeresi a piaccal szomszédos üzletek, boltok egyikét, másikát. Valamikor augusztus elején történt, hogy Krisztinának tönkrement az egyik cipője, és az elhasználódott lábbeli pótlására körülnézett a Teleki téri villamosmegálló melletti cipőboltban. Az üzlet külföldi – sötét bőrszíne alapján talán a Közel-Keletről származó – tulajdonosa kedvesen fogadta, tört magyarsággal dicsérte neki a bolt áruválasztékát, és készségesen segített kiválasztani a fazonban és árban Krisztinának leginkább megfelelő terméket. A vételár kifejezetten kedvező volt, a könnyű és szellős nyári cipőért mindössze 1500 forintot kellett fizetni. Aztán 3 nappal később levált az olcsón vásárolt cipő talpa. Krisztina kifogására a bolt külföldi tulajdonosa azzal válaszolt, hogy a cipő érzékeny a vízre, és esős időben nem lett volna szabad felvenni, majd ugyancsak 1500 forintért felajánlott egy igazán jó minőségűnek mondott magas sarkú papucsot. Krisztina a kereskedő behízelgő szavaitól megtévesztetten ezt a terméket is megvásárolta. A lábbeli valóban hosszabb élettartamúnak bizonyult, tulajdonosa majdnem egy egész héten át viselte, mire tőből kitört az egyik sarka. A messziről érkezett boltos ettől sem jött zavarba, és közölte Krisztinával, hogy a valóban jó minőségért egy kicsivel többet kell fizetni, és egy újabb, szerinte garantáltan hosszú élettartamú papucsot ajánlott a fiatalasszonynak. Ám a 2000 forintért megvásárolt készítmény még elődeinél is gyatrábbnak bizonyult, a bal lábra való rész talpa már a második nap kettétört. Végül is Krisztina két héten belül három pár lábbelit vásárolt összesen 5 ezer forintért a józsefvárosi Teleki tér sarkán található cipőboltban, ám egyik termék élettartama sem haladta meg az 1 hetet. Pedig a fiatalasszony mindössze 58 kilós, így a testsúlyából származó terhelés, igénybevétel sem adhat magyarázatot a lábbelik rendkívül gyors tönkremenetelére. Persze a kispénzű vásárlók már megszokhatták, hogy az olcsón vett cipők – elsősorban is a kínai piacokon kapható áruk – nem az örökkévalóságnak készülnek, de egy szezonnyi élettartam még a legolcsóbb, legsilányabb minőségű terméktől is elvárható. A rendeltetésszerű használatra teljességgel alkalmatlan, néhány nap alatt széteső cipőipari termékeknek meg kellene tiltani a forgalmazását. A kereskedőknek pedig szigorú büntetésekkel kéne elvenni a kedvét a selejtes, bóvlinak sem jó cipők tömeges árusításától.

Varga Imre