vissza a főoldalra

 2008.09.12. 

Üzenetek Voltegyszeregyből

Ez az írás tulajdonképpen az első oldalon közölt és személyeknek szétküldött meghívó – a honlapon a baloldali felső hír - kiegészítése és továbbgondolása. A képviselőket esküjükre figyelmeztető és magától értetődően kormányellenes gyűlés célja az, hogy előkészítse a kormány megbuktatását, mint a rendszerváltoztatás első lépését és a magyarságot eljuttassa megmaradása feltételéhez, a nemzeti függetlenséghez, a zsidó megszállás megállításához és a dolgok rendbetételéhez. Az első feladat az, hogy megértessük mindenkivel: az ellenállás, amelynek csak első lépcsője a kormány leváltása és a valóban szabad, előre hozott választás nem tűr halasztást. A halogatásban, a választások 2010-ig való kivárásában óriási, nemzetpusztító, végzetes veszély van. Mondjuk meg mindjárt, miért. Elsősorban azért, mert közben is folytatódik és mélyül a nemzet elgyengülése, beletörődöttsége, kiszolgáltatódása. Bekebelezni, rátelepedni, saját kultúrájától megfosztani csak egy beletörődött, önfeladásba süppedt népet lehet. S minthogy látható, véres erőszakot alkalmazni most itt nem akarnak, illetve megtették már 1945-46-ban, majd 1956 után, most erre építve modern eszközökkel, bujtatva szeretnék a hódítást végrehajtani. Ehhez a tehetetlenség érzését kell felnövelni. Mi sem növeli nagyra a tehetetlenség érzetét, mintha ezt a rossz, mihaszna, mindenki által szidott kormányt nem vagyunk képesek magunkról lehányni, mint egy megunt göncöt. Egy óriási talmudista trükk ez. Nem állítható teljes bizonyossággal, hogy akár Medgyessy Péter, különösen pedig Gyurcsány Ferenc kiválasztásának első szempontja ez az eleve alkalmatlanság, ez a slemilség, ez a népbosszantás volt, de ezt kizárni sem lehet. Nyilvánvalóan kiválasztási szempont volt az is, hogy megmutassák a magyarságnak: mennyire manipulálható és mennyire kísérleti nyula a sorsát meghatározó folyamatoknak. Medgyessyt azonnal lelepleztették, mint D-208-as ügynököt: nesztek, ezt kaptátok. Gyurcsány pedig az őszödi beszédével piszkította be magát, s azóta éppen piszkos volta érdemesíti magyar miniszterelnökségre. A nemzet szemébe vágja, hogy hazudott. A nemzetet pedig ennek eltűrése alacsonyítja le. És mi a következmény? 2006 nyara óta, meg a Gyurcsányék által szervezett zavargások, a nemzetbiztonsági „b” csapat utcai zavargásainak a nemzetbiztonsági „a”csapat által történt letörése óta csak a szorongás és a tehetetlenség érzete nő a társadalomban. Ma már semelyik politikai erő nem tud egykori méretű tömeget az utcára hívni. Az elnyomás új módszerének eredményessége igazolódik. Nem kell engedményeket tenni a népnek, nem kell nagyobb szabadságot, nagyobb darab kenyeret adni a népnek, sőt mindent el lehet venni tőle ezzel a piszkos trükkel. A népszavazás elsöprő eredménye sem termett népi-nemzeti sikerélményt, pedig ha valami, ez teremhetett volna. Kevés hely van a világon, ahol egy több mint ötvenszázalékos részvétel mellett több mint 83 százalékos ellenzéki sikerrel megtartott népszavazás után a kormány a helyén maradhat. Magyarország ilyen hely. Ennél világosabban a nemzeti elgyengülést, akarathiányt, félrevezethetőséget semmi nem mutatja. És még az egészségügy szétverése is folytatódik. Megalázóbb helyzetből megalázóbb helyzetbe mártogatják a magyarságot, és a mihaszna kormány fennmaradásával minden percben az orra alá dörgölik a tehetetlenségét és a gyávaságát. Ennek csak teljes önfeladás lehet az eredménye. 2010-ig ez az önfeladás, a föld elvesztésével párosulva, az ifjúság és a tanultabb rétegek kivándorlásával és a tragikus fogyással, elöregedéssel társulva, képtelen és ismeretlen helyzetet teremthet. Nemcsak abban, hogy a nép minden vacak ígéretnek, minden láthatóan és bizonyíthatóan hazug blöffnek bedől, hanem abban is, hogy dühével azok ellen fordul, akik ebből a megalázó helyzetből valamilyen kiutat keresnek, ajánlanak. Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy most még azt mutatja ki a közvélemény-kutatás: mennyivel vezet a Fidesz, de két év múlva majd azt is hozzáteheti, mennyien gyűlölik. Orbán Viktor nyakára máris fonják ezt a kötelet, de képletes akasztás várhat minden nemzeti politikusra, keresztényre, íróra és költőre, jámborra és gaszkonyi legényre egyaránt. A helyzetnek nemcsak az a veszélyessége, hogy a Fidesz elveszti a 2010-es választást, hanem az, hogy a nemzet úgyszólván véglegesen, örökre veszít. A nép nem meri kinyújtani a kezét a jobb ajánlat felé. Már mozdulni sem mer. Betegesen, tudatosan, valami elvénült hülyeséggel választja a rosszat, azt, amiről tudván tudja, hogy rossz. Ennek a béna mozdulatnak a betanítása van folyamatban most. Erre kell az időhúzás és erre kell ez a képtelen tilitoli, ami folyik. A liberalizmus megbukott. Utóélete borzalmasan veszélyes a gyenge és kiszolgáltatott népekre. Az erős és határozott vezetésű társadalmak a sikeresek ma. Kína, a marxizmusba oltott nemzeti szocializmusával, Európához képest szegény, de önmagához viszonyítva gazdagodó munkástömegeivel, munkanélküliséget nem ismerő társadalmával, Amerikától való függetlenségével. Az Amerikától való függetlenség ma már, ha nem beszélnek is róla, Izraeltől és a zsidó világuralmi céloktól való függetlenséget is jelenti. Kínát utánozni nem lehet, egy ennyire kisméretű országnak, mint mi, egyenesen dőreség, de tanulni tőle kötelező. Kína, mert függetlenítette magát minden amerikai behatástól – Tienanmen tér! –, ma hitelez Amerikának és Oroszországnak. Mi pedig fejünk búbjáig el vagyunk adósodva. Ez a kormány erre kellett. Darabonként, hektáronként, cégenként és emberenként adta el a magyar függetlenséget és vett fel mérhetetlen adósságot a jövő terhére. Az állampolgárokat saját adósságaik lelki terhe nyomja, a nagy adósságot, az államét, a közöset nehezen fogják fel, de az is nyomasztja őket. Lassanként kiderül, hogy Magyarországon minden azért áll meg, azért nem történhet semmi sikeres, mert mindent elvisz az adósságszolgálat. Ennek megoldására a közelmúltban felröppent egy-két tiszteletre méltó javaslat, felvetették az átütemezés és az elengedéskérés ötletét. Aztán eltemették. Gyurcsány most benyújtott valami ibolyaszagú őszi adótörvényt, megoldást, de az adósságról egy szót sem szólt benne. A lényegről, a tényekről egy szót sem! Teljesen elszakadt az anyaföldtől. És emel magával mindent. Képünk azt a pillanatot ábrázolja, amikor nemcsak a magyar kormány, hanem az egész magyar élet felröppen az abszurditásba. A minden támogatottság nélküli volt koalíciós párt elnöke erről az őszi ibolyáról azt nyilatkozza, hogy tanulmányoznia kell. Mások is tanulmányozni készülnek. És közben senkit nem visznek ki a Lipótra, mert a Lipótot bezárták. (Azért van bennük előrelátás.) A magyar élet képtelensége most ez: a tettenérés megtörtént, minden bizonyíték kézben van, csak a bilincset – a műanyagot – kellene rákattintani a csuklókra és nem történik semmi. A vezető ellenzéki párt elfogadja, hogy a parlamenti számok, a szavazatszámok mindenhatóak, akkor is, ha esküszegők és bűnös szándékúak adják le őket. A társadalom is elfogadja, hogy tehetetlen. Csendben tűrnie kell, hogy mindenétől megfosszák. Esküjével vállalt kötelességére az Országgyűlés mindkét oldalát figyelmeztetni akarjuk. Azt akarjuk megértetni mindenkivel, hogy a várás és a tűrés most a legnagyobb önsorsrontás és a legnagyobb bűn. Ugyanakkor meg kívánjuk értetni mindenkivel, hogy miért haladnak így, ennyire rossz irányba a dolgok. Miért van nyeregben e mihaszna kormány. Vajon a szocialisták tényleg nem tudnának, vagy nem tudtak volna jobb erőkből álló kormányt kiállítani? Miért volt szükség egy ennyire szánalmas alakra? És miért játszanak most megint a gondolattal, hogy még szánalmasabb alakot tesznek a helyére? Hiszen nem gyengébb, büdösebb, alkalmatlanabb- e az, akit most vesznek elő a saját zsebükből, s akinek csak az a nagy erénye, hogy eddig szolgaian tűrte Gyurcsányt? Akárki legyen is. Azt akarjuk minden indulat és gyűlölség nélkül megértetni mindenkivel, hogy elsősorban a zsidó megszállóknak az érdeke a mihaszna Gyurcsány és bűnözésbe hajló kormányának fenntartása. Gyurcsány csak tampon. Ha ő nem volna miniszterelnök, a nép azt és azokat szidná, akik a bajok és a romlás valódi okozói és haszonélvezői. És azért húzzák, húzatják vele az időt, mert tudják, minél tovább tart ez az elveszett állapot, ez a béna önmegvetés, annál közelebb jutnak ők a teljes megszálláshoz, a kultúra teljes átírásához, a földtulajdonhoz és a mozdulásra való képtelenséghez. Azt akarjuk megértetni, hogy nevetséges helyzetben vagyunk. A világ kinevet és megvet bennünket. Régebben volt irántunk részvét, mert világra szóló elszánások áldozatai voltunk. Ötvenhat népe és 1848 szabadságharcának népe voltunk, Rákóczi nemzete voltunk. Helytálltunk magunkért és ha vesztettünk is, becsülettel buktunk. Most pedig a leghalványabb ellenállást sem merjük vállalni. Mindenki azt tesz velünk, amit akar. A képviselői esküben az is benne van, hogy az eskütevő megőrzi a rábízott titkot. De ha a haza kiárusításának titkát bízzák rá, márpedig most ezt bízzák rá, azt ki kell beszélnie. Ha ezt a bűnös titkot őrzi meg, akkor – áruló. És a nép is, amelyik ezért nem vonja felelősségre. Ezért kérünk mindenkit, jöjjön el, hallgassa meg mondandónkat, maga is mondja el és aztán cselekedjünk. Szeptember után Október következik.

 (Megjelent a Magyar Fórum 2008. szeptember 4-ei számában.)

Csurka István