vissza a főoldalra

 2008.09.12. 

„Ti vagytok a változás, az újrakezdés egyetlen reménye”

A román kormány augusztus 27-ei ülésén döntött arról, hogy november 30-án tartják az idei parlamenti választásokat. Szász Jenőt, a Magyar Polgári Párt elnökét kérdeztük: milyen esélyekkel indul az erdélyi magyarság a választásokon?

 – Elnök úr, hogyan készülnek a választásokra?

 – Miután azt látjuk, hogy az RMDSZ becsapta a Magyar Polgári Pártot és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot is, sok esély nincs a közös indulásra. Markó Béláék úgy tettek, mintha megállapodást szerettek volna kötni, azután kiderült, hogy az egész csak egy politikai lufi, mondhatnám azt is, hogy kommunikációs lufi volt. Az RMDSZ nem tudta leküzdeni az egypártrendszerből fakadó hatalmi reflexeit, a pillanatnyi többség diktatúráját építi, nem pedig az erdélyi magyar társadalom demokratizálódási folyamata érdekében dolgozik. A legsúlyosabb az RMDSZ magatartásában nem az, hogy az MPP-t és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot becsapta, hanem az, hogy az erdélyi magyar választópolgárok akaratát nem vette figyelembe. Pedig szerették volna látni, hogy a cél érdekében a magyarok képesek összefogni. Tehát az embereket, a választókat csapták be. A Magyar Polgári Pártnak, mint politikai tényezőnek, amelynek megvan a saját maga küldetése, mindenféleképpen meg kell fontolnia, hogy november 30-án hogyan méretteti meg magát a választásokon. A párton belül két munkahipotézis van. Az egyik arról szól, hogy testületileg indul a Magyar Polgári Párt, és akkor az önálló választókerületekben lesznek saját jelöltjeink. Van egy másik változat is, ami arról szól, hogy nem a parlamenti választásokon kell elsősorban versenyre törekedni, és a versenynek a lehetőségeit megteremteni, hanem valamifajta kompromisszumos – fogalmazhatnék úgy is, hogy jóval barátságosabb – változatot támogassunk, ami arról szólna, hogy elsősorban a székelyföldi megyékben indítsunk és támogassunk független jelölteket. Ugyanakkor nézzük át – és én ennek vagyok a szorgalmazója –, hogy kik maradnak talpon az RMDSZ jelölőgyűlései után, kik volnának azok a képviselőjelöltek, akiket a Magyar Polgári Párt támogatni tud. Annak érdekében, hogy megelőlegezzük azt a fajta bizalmat, együttműködést, amire a parlamentben biztos, hogy szükség van, szükség lesz. Az általunk támogatott függetlenek és az RMDSZ által kijelölt néhány képviselő és szenátorjelölt között már most teremtsük meg a kapcsolatot.

 – Sokan hittek benne, hogy mégiscsak létrejön az erdélyi magyar egység. Mi lehetett a háttérben? Markó Béla miért nem akar megegyezni?

 -A Magyar Polgári Párt javaslata az volt, hogy kössünk választási koalíciót. Ami egy jó sporthasonlattal élve azt jelenti, hogy állítsuk fel a nemzeti válogatottat az őszi parlamenti választásokra. Mert már van két csapat: az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt. Az önkormányzati választásokon volt egy megmérettetés, és ennek van egy aránya. Országosan 81,5–18,5 százalék, de Székelyföldön ez közel 60–40 százalék. Tehát ezen számok tükrében állítottuk volna fel a nemzeti válogatottat. Legyen egy olyan közös kiállás, amikor a nemzeti színeket tudjuk magunkra ölteni, annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb mozgósítást érjük el az őszi parlamenti választásokon. Ezt tagadta meg az RMDSZ. Érezte, hogy a koalíció szó jó, azzal valamit tenni kell, és akkor kitalálta a fából vaskarikát: legyen belső koalíció. Ami azt jelenti, hogy mondjuk az MTK dresszébe bújnak a fradisták, vagy az Újpest játékosai, ám akkor már nem tud igazán úgy drukkolni az Újpestnek meg a Fradinak a szurkolója. Nehogy valaki félreértse a példámat. Mi azt mondjuk: nagyobb szívvel lehet egy magyar válogatott mellett felsorakozni, mint egy klubcsapat mögé. Klubszínekben való játéknak volt a híve az RMDSZ, ezért mi sajnos le kellett mondjunk a választási koalíció gondolatáról. Még akkor is, ha a választási koalíció esetében az alternatív 6:3-as küszöb gyakorlatilag 100%-os biztonsággal bejuttatta volna a magyarságot a parlamentbe. Gyakorlatilag semmifajta kockázata nem lett volna a választási koalíciónak. Ezzel szemben a belső koalíció – ahogy már említettem – fából vaskarika. Mi vagyunk a kisebbik párt, hát nekünk kell a bölcsebbnek lenni, nekünk kell a nagyobb lépést tenni a kompromisszum érdekében. Az RMDSZ azt mondta, legyen belső koalíció, akkor az önkormányzati választásokon kialakult arányokból induljunk ki Erdély- szerte. Ez a jelenlegi képviselőcsoport számából kiindulva, mikor 32 fős magyar parlamenti képviselet van Bukarestben, hat helyet jelent, és ebből Hargita és Kovászna megye, a biztos bejutók számából kiindulva, pontosan 4 képviselői, vagy szenátori mandátumot biztosított volna számunkra. A matematika szabályai szerint. Az RMDSZ ezeket tagadta meg. Ennél súlyosabb probléma, hogy az RMDSZ-nek az volt a fontos a megállapodásnál, hogy belekényszerítse az MPP-s politikusokat a magyar frakcióba – mert ugye magyar frakciónak hívtuk volna az így fölállt testületet. A költségvetésben, a kormány iránti bizalmatlansági kérdésekben, a kormányba való belépés esetében, a kilépés esetében azt kell mindig mindenkinek tennie, amit a frakció dönt el többségi szavazattal. Tehát a kisebb képviselői létszámmal rendelkező MPP-nek semmi önálló gondolata nem lehetett volna, az RMDSZ csak a hatalmi pozíciókat akarta előre kibeszélni, anélkül, hogy elvi kérdésekhez kötötte volna a megállapodást, a kormányzati szerepvállalást, vagy esetleg a kormányba való be- és kilépésnek az ügyét. Akkor volt az első komoly csörte, amikor mi fölvetettük, hogyha közös fellépést akarunk a kormányzati pozíciók szempontjából, és a költségvetési, bizalmatlansági indítványok ügyében, arról is kéne beszélni, hogy hol tart a Székelyföld területi autonómiájának az ügye. Beszéljünk róla, mert ugye ettől tettük függővé, hogy belépünk- e vagy nem lépünk be a kormányba. Vagy hol van az erdélyi magyarság autonómiája? Vagy mi van a különös jogállású önkormányzatok törvénytervezetének a kérdésével? Például Fehér megyében Torockó, de Hargita megyében éppen Balánbányának az ügye? Tehát mindenféleképpen ezekről a kérdésekről kell beszélni. Hol van az erdélyi magyar állami egyetem kérdésének az ügye? Mi lesz a jövőben az európai parlamenti választásokon? Tehát ezek voltak azok a témák, amiket mi kívántunk beemelni a megállapodási keretbe. Amiket az RMDSZ természetesen – mint mindig – elmaszatolt volna. A mandátumok szempontjából az RMDSZ-nek az előbbi matematikához képest – még oda tartozik ez a mondat – az ajánlata 1 + 1 hely volt. Egy Hargitában és egy Kovásznában. Tehát gyakorlatilag egy olyan javaslat, amit nem igazán lehet fölvállalni. Még azt is meg akarta kötni, hogy milyen módszerekkel állíthat a mi pártunk jelölteket. Meg akarta kötni a kezünket, hogy önállóan ne folytathassunk külpolitikai tevékenységet a parlamenti képviselőkön keresztül. Csupán azt tehettük volna, ami összhangban van Markó Béla kijelentéseivel – úgy a belpolitika, mint a külpolitika színterén. Gyakorlatilag nem képviselhettük volna önállóan, csak a frakció felhatalmazásával és döntése értelmében a magyarság ügyét Budapesten, Strasbourgban, Brüsszelben, és valamennyi politikai porondon. Mint a régi rendszerben, amikor a párt megmondta, hogy ki mit tehet. Nagyjából az egypártrendszerre épített RMDSZ-politika akadályozta meg az egyezséget. Ezzel szemben az is kiderült, hogy mi ezekre a kérdésekre megtaláltuk a kompromisszumos megoldást. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal ugyanez ismétlődött meg. Ez a szervezet is ugyanazt fájlalta, amit mi, hogy az RMDSZ nem vállalt elkötelezettséget a székelyföldi területi autonómia, és egyáltalán az autonómiatörekvések irányában, hogy a mandátumok számában nem lehetett az RMDSZ-szel megállapodni.

 – Önök sem többet, sem kevesebbet nem szerettek volna elérni az RMDSZ-szel való megegyezésben, mint az önkormányzati választásokon kialakult erőviszonyok elfogadását?

 – Sőt, még a kevesebbe is belementünk volna, 6 képviselőhely illetett volna meg bennünket, melyből 4 Hargita és Kovászna megyei mandátum. Ehhez képest mi belementünk abba, hogy Hargita és Kovászna megyében három helyünk legyen, csakhogy legyen egyegy megállapodás. Marosban meg Biharban, amelyek már billegő körzeteknek számítanak. Tehát semmiféle garancia nem volt azok sikerére. A 6 helyhez képest 3 biztos befutóval fölálltunk volna a megállapodás érdekében, csak azért, hogy legyen valamiféle összefogás. Az RMDSZ mindezt megtagadta. A Magyar Polgári Pártnak az volt a törekvése, hogy egy olyan politikai modellt állítsunk föl, ami hosszú évtizedeken át működőképes lesz az erdélyi magyar társadalom életében. Ami nem más, minthogy az önkormányzati választásokon verseny van, kialakul egy arány, ezen arányok alapján, amit a nép döntött el, indulunk az országgyűlési választásokon. Ha az egyik felet alulértékeljük, úgymond becsapjuk egy ilyen megállapodás során, akkor azzal nem a mozgósítást, hanem éppen az ellenkezőjét, a távolmaradást fogjuk elérni. Éppen ezért sajnálom, hogy az RMDSZ nem látta be ennek a szükségességét. Most is az MPP lesz szerintem a bölcsebb politikai szervezet, mert nem azon fogunk ősszel fáradozni, hogy az RMDSZ ne jusson be a parlamentbe. Egy kórus mindig szebben szól, természetesen, ha jó a karmester, mint esetleg egy-egy embernek az önálló szólója.

 – Nekem viszont nincsenek kételyeim afelől, hogy az RMDSZ egy lejáratókampányt fog indítani a Magyar Polgári Párt ellen. Tőkés László is aggodalmának adott hangot, hogyha nem születik egyezség, akkor súlyos helyzetbe fog kerülni november 30. után az erdélyi magyarság. Talán még az is elképzelhető, hogy egyetlenegy képviselővel sem fog rendelkezni.

 – Az RMDSZ erőből politizál. Tényleg van egy bizonyos fajta kockázat, és itt a püspök úrral egyetértünk: ha nincs összefogás, akkor kockázatokat is hordoz a helyzet. De még egyszer mondom: a Magyar Polgári Párt úgy fog – reményeim szerint – kiállni a parlamenti választásokon, hogy annak ne az legyen a következménye, hogy esetleg kiesik az RMDSZ, hanem az legyen az eredménye, hogy bejusson a Magyar Polgári Párt is.

 – Amit az RMDSZ megalakulásakor célként a zászlajára tűzött, abból semmi nem teljesült. Évek óta tendencia, hogy egyre kevesebben mennek el szavazni a magyarok. Ez most tovább folytatódik?

 – Megvan ez a kockázat is. Én azt látom, hogy az RMDSZ éppen erre játszik. Tehát az RMDSZ-nek nem a többletmozgósítás az érdeke, hanem tömeges távolmaradást előidéző kampánystratégiája van. Mert a relatív kisebbségből könnyebb a többséget megszerezni a választások során, mintha tömeges, masszív jelenlét van a választásokon. Tehát nekik az egész kampánystratégiájuk arról szól, hogy az emberek lehetőleg ne menjenek el választani. Ezért folytatnak negatív kampányt, hogy az emberek ábránduljanak ki, forduljanak el a politikától. Azt látom, hogy ez egy tudatos politikai magatartás. Tehát, ha valamiben sikeres az RMDSZ, akkor ebben nagyon. Elvették az emberek reményét.

 – Nehéz lesz ezt visszaadni. Miért tartották fontosnak, hogy megalakítsák a Magyar Polgári Pártot?

 – 1993-ban az országos magyar diákszövetség vezetőjeként Brassóban voltam egyetemista. Brassóban tartották az RMDSZ kongresszusát, melyen Domokos Géza elnök úr visszavonult, és Markó Bélát választották meg. Akkor sikerült az RMDSZ alapszabályát, programját az önkormányzati modell érdekében és jegyében megváltoztatni. Magyarán: akkor fogalmaztuk meg a hármasszintű autonómiatörekvéseket és sok fontos egyéb célkitűzést. Úgy gondoltuk, hogyha mindabban, amit ott leírunk, eredményt tudunk elérni, akkor egy jó, cselekvőképes párt alakulhat a magyarság képviseletére. Ez lett volna az a modell, ami hosszú távon fenntartható. Aztán 96-ban polgármester lettem, és azt láttam a csereháti ügy kapcsán – voltak ezen kívül is még nagy ügyek –, hogy az RMDSZ gyakorlatilag nem a közösség érdekeit képviseli. 96-ban be is léptek a román kormányba, és akkor lemondtak a legfontosabb törekvésekről, csak azért, hogy kormányzati pozíciót kapjanak. Ezek voltak az első jelzések, amikor azt láttuk, hogy valami nincs rendben. 2000-ben már az Udvarhelyért Polgári Egyesület színeiben alternatívát állítottunk, igaz, csak lokálisan az RMDSZ-szel szemben. Abból „háború” lett. Az RMDSZ akkor utólag, mivel többségben volt a testületben, kiszavazta a polgári egyesület színeiben bejutott tanácsosokat. Ez már számomra jelezte, hogy az RMDSZ politikai magatartásában óriási hibák vannak. Ezért lett az Udvarhelyért Polgári Egyesületből Magyar Polgári Szövetség 2004-ben. Egy új párt létrehozása a kiszolgáltatottság megszüntetését jelentette, és ezért fogtunk neki a pártbejegyzésnek. Jó, ha megemlítjük, hogy egy olyan párttörvény van Romániában, ami arra kötelez mindenkit, aki új pártot alapít, hogy 18 megyéből kell kötelező módon gyűjtenie 700–700 aláírást, de országosan nem kevesebb, mint 25 ezret. Mi vagyunk az egyetlen párt Romániában, amióta ez a párttörvény megjelent, amely ezt teljesíteni tudta. Ha azt kérdezi, hogy volt-e értelme a munkánknak, akkor azt mondom, hogy feltétlenül igen. Hogy mi az értelme? Megteremtve a választás szabadságát, az erdélyi magyar társadalom demokratizálódási folyamatát segítjük elő. Ha ennek a gyakorlati hasznát nézzük, határozottan állítom: 2010-re a közvélemény azzal fog szembesülni, hogy vannak más hangok, van más alternatívája a dolgok gyakorlati rendezésének. Nem csak az van, amit éppen a hatalmon lévő RMDSZ mond, hanem van más választás, és ezáltal fejlődik a társadalom. Ezt a fajta kiállást fogják megtapasztalni az emberek, amely mögé ők is fel fognak sorakozni. A hatalmi visszaélések ellen mindenképpen hasznos tényező vagyunk. A demokráciára szükség van. Ezt a demokratizálódási folyamatot 2008-ban kezdtük el. Ezért nem vagyok az őszi parlamenti választások kapcsán szkeptikus. A mi dolgunk az, hogy 4 évig építkezzünk, a mostani 500 önkormányzati képviselő számát 2012-re növeljük, akár duplázzuk meg. Nekik most 2000 önkormányzati képviselőjük van, nekünk 500 országosan. Ha ebből az 500-ból 1000 lesz, az övékből, a 2000-ből 1500, akkor már nem kérdés a választási koalíció szükségessége. És megoldottuk azt a kérdést, amiért az MPP létrejött. Az idén márc. 14-én jegyezték be, ez arra volt elegendő, hogy megvetettük a lábunkat az önkormányzatokban. Az elkövetkező 4 esztendőben tovább erősödünk annak érdekében, hogy egy erős pártot építsük fel.

 (Megjelent a Magyar Fórum 2008. szeptember 4-ei számában.)

Oláh János József