vissza a főoldalra

 

 

 2008.09.19. 

Emelkedő strandjegyek, ingyenes bányatavak

Gyermekkoromban még nem volt megfizethetetlen egy átlagos jövedelmű család számára a strandolás. Sőt még a szerényebb keresetű embereknek sem okozott anyagi gondot, hogy valamelyik strandon vészeljenek át egy hétvégi kánikulát. Az azóta eltelt több mint 40 év alatt azonban sokat változott a világ. Létrejöttek az aquaparkok és az élményfürdők, amik a vízi kikapcsolódás és szórakozás sokféle változatát nyújtják, ám rendkívül drágán, sokszor egy többnapos nyaralás áráért. De a közönséges strandfürdők belépőjegyei is jelentősen megdrágultak, akár a személyenkénti kétezer forintot is elérhetik. Márpedig egy olyan országban, ahol a lakosság egyharmada a hivatalosan megállapított létminimum alatt él, továbbá a magasabb jövedeleműek közül is számosan küszködnek napi megélhetési gondokkal, az egyre emelkedő költségek milliók elől zárják el nemcsak a nyaralás, hanem a nyári strandolás lehetőségét is. Igazából még a stabil munkahellyel és átlagon felüli jövedelemmel rendelkező embereknek is megfontolandó, hogy egy forró nyári hétvégén felkeressék valamelyik strandot. A belépő ugyanis csupán egy részét jelenti a költségeknek, a fagylalt, az üdítő, a sör és némi étkezés törvényszerűen jár együtt a fürdőzéssel, aminek költségei egy négytagú család esetében jóval meghaladhatják a 10 ezer forintot. Persze manapság is vannak olyan lehetőségek a vízparti kikapcsolódásra, amik mindenki számára nyitva állnak. Országunk szinte valamennyi részén találhatók kisebb-nagyobb tavak fürdési lehetőséggel. Ezeknél általában csak csekély összegű a belépőjegy, sőt a bányatavak nagy részénél a fürdés ingyenes. Például a budapestiek számára könnyen megközelíthetőek azok a tavak, amelyek Békásmegyertől északra, a Szentendrei út két oldalán terülnek el. A Budakalász községhez tartozó tavak közül a legnagyobbak a Lupa-sziget felé vezető út közelében találhatók. A kristálytiszta, a tenger átlátszóságával vetekedő állóvizek kiváló lehetőséget nyújtanak a búvárkodásra is, de a változó mélységű és meredeken lejtő partok miatt az úszni nem tudók számára csupán néhány partszakasz biztonságos. A Lupatavaknak nevezett állóvizek autóval és kerékpárral is könnyen megközelíthetőek, a HÉV budakalászi megállójától pedig egy kb. 40 perces sétával érhetők el. Hátrányuk viszont, hogy közelükben kevés a fa, így nem lehet árnyékba menekülni a tűző nap elől, partjaik mentén nincs hűsölési lehetőség. Tömegközlekedési eszközzel, pontosabban a Szentendrei HÉV-vel lényegesen könnyebben érhető el az az egykori bányató, amit – a szovjetmagyar barátság jegyében – az egyik nagy nyugat- szibériai városról Omszki-tónak neveztek el a Kádár-rendszerben. A budakalászi állomástól kb. 3–4 percnyi sétára található tótól néhány éve még különféle rémhírekkel igyekeztek elriasztani a fürdőzőket. Általában a rossz vízminőséggel és a hirtelen mélyülő, veszélyes mederrel riogatták a kirándulókat. Szentendre felé menet velem is előfordult, hogy megálltam a tónál – már akkor is, amikor még kotorták –, de korábban soha nem fürödtem benne. Szeptember melegrekordokat döntő első hétvégéjén jött az ötlet, hogy fel kéne keresnem valamelyik Budapest környéki tavat, és most először az Omszki-tóra esett a választásom. Talán elsősorban is azért, mert egy rádióhírben azt hallottam, hogy vizének kiváló a minősége. Kellemes meglepetés volt számomra, hogy a tavat egy rendezett és gondozott park veszi körül. A bejáratnál ki van írva, hogy a fürdőzés veszélyes, ám tiltó tábla nem található. Annak ellenére, hogy az Omszki-tó egy hatalmas méretű, több tízezer budapestinek otthont nyújtó lakótelep, Békásmegyer közvetlen szomszédságában található, szeptember 6-án, szombaton a tűrhetetlen hőség ellenére is viszonylag kevesen töltötték el szabadidejüket a partjai mentén. Pedig a napozásra és az árnyékban való hűsölésre a tó környéke egyaránt kiváló lehetőséget kínál. A víz viszonylag tiszta, átlátszó, a sekély part menti sáv szélessége pedig elegendő ahhoz, hogy akár úszni nem tudó gyerekek is pancsoljanak benne, persze szülői felügyelet mellett. Külön előnye az Omszki-tónak, hogy a hasonló bányatavaktól eltérően hiányoznak róla a jet-ski-vel száguldozó őrültek, valószínűleg azért, mert a vízfelület egy részét vízisípálya foglalja el. A vízisíelés mellett lehetőség van csónak, vízibicikli, kajak bérlésére, és a környék kitűnően el van látva vendéglátóhelyekkel, üzletekkel. A gyermekek számára külön élményt jelent, hogy jól lehet látni a tiszta vízben úszó halakat és a nádasok környékén nagyon sok a vadkacsa. Meglepő módon viszonylag sok külföldivel is találkoztam az Omszkitónál, az elmaradhatatlan kínaiak mellett románul és valamelyik szláv nyelven beszélő emberek is voltak a fürdőzők között. Családtagjaimmal a késő délelőtti óráktól az este kezdetéig tartózkodtam az Omszki-tónál, és négy ember számára az egész napos strandolás – tulajdonképpen az elfogyasztott ételital ára – mindössze 3500 forintba került. Ugyanakkor ez a tó csak egyike azoknak főváros környéki állóvizeknek, amelyek bárki számára lehetővé teszik az olcsó kánikulai felüdülést. Az ország kis tavai, vagy akár a nagytavak szabad strandjai kedvező fürdőzési lehetőséget biztosítanak mindazok számára – és már a középosztály jelentős része is ide tartozik –, akik egyre kevésbé képesek kigazdálkodni a nyári strandolás emelkedő költségeit.

 

Varga Imre