vissza a főoldalra

 2008.09.19. 

Egy politikamentes hely?

Levél Csurka Istvánnak

Szeretném megosztani Önnel a sérelmemet, mely augusztus 20-án történt velem. Az Echo tévéből értesültem, hogy a MIÉP ünnepséget rendez a Hősök terén. Székesfehérvárról felutaztam Budapestre a barátnőmhöz, együtt mentünk ki az augusztus 20-i rendezvényre. Jókedvűek és boldogok voltunk, mert ennyi fegyelmezett, jó emberrel és még ráadásul székesfehérvári barátaimmal is ritkán találkozik az ember. Gondoltam egyet, vásároltam egy kis címeres magyar zászlót, nagyobb hangsúlyt adva az ünnepnek. Meghallgatva Csurka úr beszédét, barátnőm és én elindultunk céltalanul az ’56-osok tere felé. Nem tudtuk, hogy ott Borfalu elnevezéssel bornapok vannak, magyar borászok kínálják termékeiket. Mikor a bejárathoz értünk, két biztonsági őr strázsált ott. Az egyik olyan 25-30 év körüli rámmutatott és azt mondta: – Maga ide nem jön be! Én: – Miért? Ő: – Amíg a zászlót el nem tünteti! – és a kezemre mutatott. Én: – Uram! Amint látja, magyar zászló van a kezemben, magyar ember vagyok, magyar ünnepet ünnepelek. Mi a kifogása a zászlómmal szemben? Ő: – Itt nem politizálunk! Ez egy politikamentes hely. Nem jön be és kész. Egyébként belépőt kell fizetni. Tegye a zászlóját a táskájába. Én: – A belépő megfizetése nem jelent problémát, de az ön viselkedése annál inkább. A zászlómat pedig nem teszem a retikülömbe, elvből sem, és az ön kedvéért sem. Éva barátnőm: – Na, ide figyeljen! Akkor azt mondja meg, hogy hol vagyunk mi most? Talán Erdélyben? Erre már nem válaszolt, hátat fordított nekünk. Letörve, megszégyenülve, sírva jöttem el onnan. Olyan sokan álltak ott emberek, mindenki csak nézett és hallgatott. 57 éves nagymama és magyar anya vagyok. Két kis unokám van. Lányomat egyedül neveltem fel, taníttattam erőmön felül, segítség nélkül, lakás nélkül, egészen a diploma megszerzéséig. Én jelenleg is tanulok szociális pályán. Sok sérelem ért engem a rendszerváltás óta. 53 évesen kitúrtak az elvtársak a vállalkozásomból, mert az kellett egy csókos havernak. Kálozon a házamat szétlopták a cigányok. Feljelentést tettem a rendőrségen, de a tettes ismeretlen. Azt hiszem, ez sok embernek már ismerős jelenség. A magyarságomat nem tagadom meg, a magyar zászlót életem árán is megvédem. Nekem a HAZÁMBÓL már csak ez maradt. Köszönöm, hogy elolvasta a levelem. Jó egészséget kívánok, az Isten áldja meg és segítse fáradozását, munkáját.

Tisztelettel:

Stenge Mária

(Forrás: Magyar Fórum)