|
 2008.09.26.
Kifehérített gazdaság, pöttyös tízezresek
– Titokzatos módon új tízezer forintosok kerültek
forgalomba Magyarországon. Dr.
Boros Imrénél, az MNB egykori, 1981–88-ig a
devizakereskedelmi osztálynak a vezetőjénél érdeklődünk,
hogyan lehetséges ez?
– A helyzet az, hogy a bankjegycímletcserék esetén
rendkívül körültekintő, szoros szabályokat kell követni. Többek
között sorszámokkal és vízjelekkel látják el a pénzjegyeket.
Sokszor volt baj a magyar bankjegyek biztonságával, mindig is
fedeztek fel hamis bankjegyeket másutt is, de itt is szép számmal.
A tízezresen újabb biztonsági szabályokat, vízjeleket meg egyéb
biztonsági jelöléseket vezettek be. A mese úgy szól, hogy
ezeket az újonnan nyomtatott és új jelekkel ellátott bankókat
egy későbbi időpontban, jövő év elejétől akarták
forgalomba bocsátani, és itt van az érdekes dolog, valahogy egy
sofőr tehet arról, hogy véletlenül forgalomba kerültek, hát
én nem tudom, hogy hány tucat szabályt kellett ehhez megszegni,
mindenesetre úgy látom, hogy felelősök nincsenek, mint ahogy
sok egyéb esetben sem.
– Volt már ilyen Magyarországon az elmúlt években, egyszer csak szőrén-szálán
eltűnt néhány tonna bankjegypapír.
– Bizony, a Horn idején volt még, amikor hoztak 60 tonnányi
bankjegypapírt és a régebbi barna ötezer forintosokat nyomtatták
volna ezekre a papírokra, és állítólag rendőri kíséret is
volt, de egyszer csak eltűnt egy szép szállítmány, egy teljes
rakomány bankjegypapír, azóta sincs meg, majd ez később
valahogyan kiderült, azután kivonták azokat az ötezreseket a
forgalomból és másik ötezreseket szerkesztettek és dobtak a
forgalomba. Senki nem tudja, hogy mi történt a papírral?
– Valószínűleg szalvétát nyomtattak belőle, nem gondolja?
– Elképzelhető, hiszen a mai technikával a
bankjegynyomtatás nem túl nagy eset, mert a papírba magába
teszik bele azokat a kunsztokat, amivel aztán jobban ki lehet szúrni
a hamisítványokat, úgyhogy ilyen talányos dolgok itt,
Magyarországon elő-előfordulnak.
– Az eltűnt pénzpapírügy idején, éppen Soltvadkerten mondta
Csurka Istvánnak, a MIÉP elnökének egy presszó előtt egy
helybéli, hogy látja, elnök úr azokat a raklapokat? Azokon szállították
a hamis papírokat…
– Igen, könnyen lehet. Gyakorlatilag, ami pénzt
forgalomba dobnak így, adott esetben hivatalos és a
bankjegynyomda által használt papíron, az az igazi hamisítvány,
azt aztán nehéz kiszúrni, szemben a modern fénymásolási
technikával csináltakkal, azokat viszonylag egyszerű. Ezeket a
bankjegydetektorok nem szúrják ki, mert azok a papír anyagminőségén
keresnek olyan elváltozást, ami a detektornak feltűnik és jelt
ad a pénztárosnak, hogy hoppá, itt valami turpisság van.
– Tehát akkor feltételezhető, hogy nem Tószegen egy magyar állampolgár
készíti ezeket a bankjegyeket?
– Ki tudja, mi történik itt ilyenkor. Ezek az ügyek
sajnos sok egyéb más kapitális bűnténnyel egyetemben felderítetlenek
maradnak. Valószínűleg a felderítésnek is komoly akadályai támadnak
időnként.
– Mire tetszik gondolni?
– Nézze, a pénzügyi szférában 500 millió fölött
szinte csak felderítetlen ügyek vannak, 500 millió alatt
viszont, ahogy közeledünk a 100 ezres tételhez, a felderítés
és a büntetési tétel egyre nagyobb. Érdemes megnézni a
statisztikákat. Ez nem simán rendőrségi ügy ám, mert a rendőrség
is egy ponton tehetetlen, felhatalmazások és kellő szakértelem
hiányában mit tehet? Sokszor külföldi szálak is vannak, s
ezek bonyolítják, lassítják az ügyeket. Olyan eset is volt,
hogy nem jött meg külföldről a közreműködés, banktitokra
meg ilyesmire hivatkozva. Tehát a nagyarányú pénzügyi manőverek
és bűntettek jórészt felderítetlenek maradnak.
– Meg lehet becsülni, hogy egy ilyen tízezer forintos játék,
aminek a szemtanúi vagyunk most, jelen pillanatban összességében
mennyi pénzt mozgathat meg?
–Valószínűleg ez örök titok marad, nem hiszem, hogy a
Nemzeti Bank ezt elmondja, mennyi került idő előtt a
forgalomba, és az, hogy idő előtt a forgalomba került, valószínűleg
egy többletpénz bankjegykibocsátást jelent, amit nem tervez a
Nemzeti Bank, ezt azt hiszem, tőlük kéne megkérdezni, de ha
nem kap pontos választ, kérem ne csodálkozzon.
–A szálak akkor itt is magasra nyúlhatnak, de kérdezem: nincs összefüggésben
egy mai hírrel a dolog, mely szerint a hazai nyugdíjpénztárak
az első félév befizetéseinek csaknem felét, mintegy 185 milliárd
forintot buktak befektetéseiken. Az OTP magánnyugdíjpénztár
az év eleje óta július 1-jéig a növekedési portfólión
14,4, a kiegyensúlyozottan 8,4, a klasszikuson pedig 3,7 százalékos
veszteséget kénytelen elkönyvelni.
– Medgyessy pénzügyminisztersége alatt a Horn-kormányban
a fiatalok már kötelezően magánnyugdíjpénztárakba fizettek,
mások meg átléphettek bizonyos magánnyugdíjpénztárakba. Ez
egy teljesen elhibázott döntés volt, hiába volt ellenállás,
senki nem törődött vele. Ennek a levét isszuk, mert nem
tanulunk olyan példákból, amelyek nagyon komoly piacgazdasági
hagyományokkal rendelkező országokban is bekövetkeztek. Például
Angliában a Maxwell bukásakor a vállalati dolgozói nyugdíjbefizetések
elúsztak.
– Igaz,hogy a befizetések elúsztak, de rögtön utánadobták
Maxwellt is.
– Igen, ott kevesebbet lehet „büntetlenül” hibázni.
Ebből is látszik, hogy milyen káros ez az idejétmúlt,
feleslegesen erőltetett módszer. Alternatív alapon vissza
kellene engedni a magánpénztárba bekényszerítetteket az állami
nyugdíjszférába, és az állami nyugdíjak bevételeit, illetve
eszközeit nyugodtan vissza lehetne fektetni a magyar kincstár
papírjaiba. A fiataloknál vissza lehetne azt a rendszert állítani,
hogy amennyit befizettek, annak a gyarapodó hozama tehát a hozam
meg a növelt tőke legyen a nyugdíjrendszer alapja, ahelyett,
hogy a fiatal generációk befizetése megy az idősek alapjába,
ahogy most pillanatnyilag működik. Azt szokták mondani, hogyha
a Bahnhofstrassén ugrálnak a bankárok a 4. emeletről,
nyugodtan ugorj utánuk, mert biztos 20%-ot keresel, én azt
mondom, nem kell minden marhaságot leutánozni.
– Mégiscsak visszatérnék erre a tízezer forintos manőverre. Nem
lehet, hogy a költségvetés van bajban, például nem megy a
nyugdíjfizetés?
– Baj van, de nem hiszem, hogy ez a költségvetésen segítene.
Nagyfokú, szervezetlen, hivatali negligancia áll inkább mögötte,
nem kizárható, hogy mindez eljátszva némi privát haszonnal.
Nem hiszem, hogy ez költségvetési manőver, mert a pénzforgalomnak
egy kisebb hányada a készpénzforgalom, tehát a készpénzforgalom
szaporításon akkora nagyot a költségvetési méretek
figyelembevételével nem lehet nyerni, inkább hivatali
negligancia, esetleg bűnügyi árnyalattal. De ugye, nem hallunk
róla semmit. Rendes helyeken ilyenkor a jegybank kormányzó elnöke
bemegy a parlament költségvetési bizottsága elé, adott
esetben megteszi a fegyelmi vétség kivizsgálására az intézkedését,
és ha bűnügyi motívumot talál, akkor meg arra is, ilyenekről
azonban nem hallottunk.
– Bár én láttam Európában a XX. században, hogy emisszióval próbálták
a költségvetést felpumpálni.
–Ebben igaza van, volt olyan, persze, hát ez tipikus. Nálunk
hivatalosan 2006-ban fejeződött be ez lényegében, amikor az
Almunia nevű uniós biztos erőszakosan rugdosta a magyar költségvetést
és a Gyurcsány-féle több száz trükknek akart véget venni,
amelynek lényege az volt, hogy bizonyos állami kiadásokat a költségvetésen
kívülre tegyenek és ne számítsák be a deficitbe. Erről
Almunia letessékelte a kormányt, bár a vágy valószínűleg
megvan, a lehetőségek egyre csekélyebbek, mindamellett néha a
vágy mozgatja az embereket. Tehát akár ez is lehet az indíték.
– Kedves képviselő úr beszélgetésünk végén egy teljesen személyes
ügyről szeretném kérdezni, ugyanis évek óta őrzöm magamban
ezt a történetet: annak idején önt kinevezték az MNB-ben osztályvezetőnek.
A fiatal paraszt származású vezetőkből egyszercsak elege lett
Aczél Györgynek és azt kérdezte, hogy mit keresnek ezek a
paraszt kölykök ennyien itt az MNB-ben.
– Így pontosan nem értesültem erről, de valami csak
beszűrődött. Amikor ’81-82-ben a katasztrofális hitelválság
idején az osztályon, amit vezettem bizony kemény hetek, hónapok
múltak azon, hogy reggel össze tudunk-e szedni 150–200 millió
dollárt, vagy esetleg másnap be lehet lengetni a fehér zászlót,
azaz csődöt kell jelenteni. Ezt sikerült megúszni valahogy. És
akkor néhány kollégámmal együtt a nemzeti banktól Mészáros
Kálmán ügyvezető-igazgatóval az élen, (Isten nyugosztalja,
ő már nem él), páran elő lettünk terjesztve a legmagasabb
szakmai kitüntetésre, az állami díjra. És akkor érdekes
jelenséget tapasztaltam, az akkori főnökünk, Fekete János egyáltalán
nem örült ennek. Nem is tőle származott az előterjesztés, Tímár
Mátyás volt az elnök, ő örült, és el is jött a kitüntetések
átadására. Amikor hazajöttünk, Fekete is kibontott egy pezsgőt,
azt mondta, jó, kész ennyi. Akik akkor egyforma rangban voltunk,
azok közül tényleg a vidéki, falusi, kisvárosi eredetű
emberek jól el lettek hessegetve.
– Én egy politikai bizottsági tagtól hallottam ezt a történetet.
- Elképzelhető, hát ők ott keverték a koktélt, mi
pedig olyan távol álltunk ettől a körtől, mint Makó Jeruzsálemtől.
Győri Béla
|
