|
 2009.04.15.
Megjelent a Magyar Fórum XXI. évfolyamának 15. száma!
Csurka István: Szocializmus, nemzetállam
(2.oldal)
A
liberális kapitalizmus, amely békét, állandóan emelkedő jólétet,
szabadságot, vásárlással is elérhető presztízsnövekedést
ígért a tömegnek, elveszi tőlük, amit eddig megszereztek,
kordonok közé zárja őket és megszabja, vagy meg akarja
szabni, miről mondjanak le és miről mit mondjanak és
gondoljanak. Ezzel a liberalizmus alapígéretét, legfőbb pozitívumát
számolja fel: a szabadságot. Ugyanakkor az egész berendezkedés,
az egész politikai és gazdasági rendszer betegessége is mind
jobban nyilvánvalóvá válik. Európa soha ilyen beteges korban
nem élt. Talán csak a francia forradalmat megelőző udvaronc
korszak, a nagyon kevesek mondhatatlan fényűzése és pazarlása
és esztelensége volt fogható a mai magyar milliárdos, operabálos,
sztárkultuszos fennhéjázásához, amikor a Napkirály udvarában
„vajkóstoló”-i állásokat és „malacsült-felügyelői”
állásokat osztogattak százezer livre-s fizetésekért, miközben
a néptől mindent elvettek és a francia föld fele vadászatokra
volt fenntartva, s a vaddisznók elpusztíthatták a paraszt terményét.
Miért rossz, amit a Jobbik csinál? (4.oldal)
A
Jobbik másik célja a Fidesszel szembeni fellépés. Informálisan
Orbán Viktort nevezik meg a jobboldali összefogás akadályának.
Az Orbán nélküli Fidesz víziója évekkel ezelőtt indult útjára
a szabad demokraták valamelyik gonoszkötöző összejöveteléről
és megfelelő, szakmailag képzett erősítéssel eljutott egészen
a Fidesz belső köreihez. Orbán kiütésének semmilyen reális
esélye sincs, ráadásul a jobboldal biztos bukásához vezetne.
Most, hogy a szocialista–szabad demokrata hatalom eljutott a mélypontra
és már egymást marja a korábban oly egységes társaság, most
előhozakodni az egyetlen komoly erőt felmutató jobbszerű párt
lefejezésével, csak arra való, hogy meggátolja a kétharmados
jobboldali győzelmet. Kétségtelen, hogy a Fidesz számtalan
stratégiai hibát követett el és szükség lenne a radikális
nemzeti erőre, mely az esetleges kilengések ellenében szilárdan
áll, és hatással van a Fidesz túlságosan is sokszínű elképzeléseire.
De ez semmiképpen sem képzelhető el kisszerű zsarolással,
vagy az államtitkári helyek lezsírozásával. Ez szocialista,
liberális, kufártempó. Így semmiféle változás sem várható.
A modern kannibalizmus kora
Medveczky Attila interjúja dr. Téglásy
Imrével, az Alfa Szövetség főtitkárával (5.oldal)
– Jelenleg a gyes idejét egy, a gyedét
pedig két évre akarják lecsökkenteni.
-Ez
újra csak azt újrázza, hogy 53 éve – nyílt, vagy kevésbé
nyílt formában – csak a heródesi családpolitikák változatai
érvényesülnek. Eddig egyik kormányzat sem vette magának azt a
bátorságot, hogy ezt a nemzeti sorskérdést a maga összetettségében
és mélységében kezelje, sőt – bizonyos, magukat kereszténynek
beállító pártpolitikusok, olykor kifejezett papi segédlettel
– kezdeményező szerepet vállaltak a Teremtő és az
Anyaszentegyház ellen lázadó, 1992. évi abortusztörvény
megalkotásában. Ha egy máskülönben termékeny nő ezek után
elbizonytalanodik, akkor előbbutóbb föladja az anyasággal, a
nagycsaláddal kapcsolatos gyermekkori álmait, és e mesterségesen
előidézett kényszerhelyzetben éppen úgy nem szül majd, mint
a szabadságától megfosztott, ketrecbe zárt vad. Közben
boszorkányok súgják, mondják: akkor szabadulsz a gondtól, ha
nem vállalsz gyereket.
Az Európai Parlamentben Tőkés László
példáját követjük
Várkonyi József agrármérnök, a MIÉP
sátoraljaújhelyi elnöke, a Magyar Igazság és Élet Pártja EP
listáján szereplő szakértő (9.oldal)
Nem
kell messzire menni a példáért, hiszen amióta Tőkés László
bekerült az EP-be, a magyar autonómia kérdése, a magyar
kisebbségek kérdése folyamatosan napirenden van, olyanok is
megismerhették, akik eddig nem foglalkoztak soha ezzel a kérdéssel.
Elég egy ember, egy szikra, és mindegy, hogy mekkora az Európai
Parlament, egy ember is sokat tud tenni. Sok euroszkeptikus képviselő
van most is, de a választások után még többen leszünk az
EP-ben. Nem csak hazánkban, Európa számos országában egyre
nagyobb az elégedetlenség az EU mostani politikájával. Ha
komoly tényezővé, frakcióvá tudunk majd alakulni, képesek
leszünk meghatározni a tárgyalások menetét, stílusát. Az
Európai Unió legyen a népekért, és ne a népek az Európai
Unióért.
A magyar vízvagyon nem eladó!
Oláh János interjúja Fónagy János
országgyűlési képviselővel (10.oldal)
A
víz közösségi tulajdon, ez mindennek az alapja. Állami, önkormányzati
tulajdonban kell megtartani, nem szabad privatizálni, a Fővárosi
Vízműveket pedig vissza kell vásárolni. Ezen kívül a lehetőségektől
függően fejlesztésekre van szükség. Energetikai,
idegenforgalmi, településfejlesztési terveket kell készíteni,
és okosan gazdálkodni a kincsünkkel, a vízzel.
A magyar nóta királya
Művészinterjú Tolnai Andrással (12.oldal)
– Budai Béla zongoraművész említette,
hogy régebben sok étteremben volt élő zene, s mostanra ez
megszűnt. Mi ennek az oka? Pénztelenség, vagy az igénytelenség?
-
Bárzongoristák játszanak még néhány étteremben, ám a cigányzene
és a nóta kiszorult a vendéglátóiparból. Egyrészt igénytelenségről
van szó, másrészt politikai kérdésről. Meg vagyok róla győződve,
hogy felülről, mesterségesen akarják elpusztítani a cigányzenét.
Miért? Magyar nemzeti kincsről van szó! Egy hungarikumról! A nóta
szerves része a magyar kultúrának. Miért világzene szól a
hangszórókból? Aki nem őrzi és ápolja ennek a hazának a
hagyományait, az nem igazi magyar ember. Mi következik ezután?
Betiltják a gulyáslevest? Az 1848-49-es szabadságharc idején híres
tábori zenészek voltak a cigánymuzsikusok. A régi arisztokratáknak
megfelelt ez a műfaj, míg a mai elitnek nem. Amikor még volt
magyar hadsereg, azt mondtuk tréfásan: ha ennyire kiszorítják
a magyar melódiákat, diszkózenére fognak menetelni a katonák.
Precedens – Szőcs Zoltán írása (15.oldal)
Április
első hetében egy rövid, de annál elképesztőbb MTI hírecskére
bukkantam a Népszabadságban. Érdemes szó szerint idézni: Bécs
városa visszaszolgáltatta az örökösöknek azt a műtárgyat,
amelyet egy német zsidó bankár 1934-ben kénytelen volt elárverezni.
Az osztrák főváros ezzel a döntéssel precedenst teremtett. A
városi tanács annak ellenére döntött így, hogy az osztrák műtárgy-visszaszolgáltatási
törvény csak az Ausztria Németország általi 1938-as annektálása
és a Harmadik Birodalom 1945-ös háborús veresége közötti időszakra
vonatkozik. Ennyi a hír, és számtalan a kérdőjel, amit
felvet. Nyilván bennem van a hiba, de én ebből semmit sem értek.
Miért jár 75 év elteltével kárpótlás azon bankár örököseinek,
aki egykoron eladott egy birtokában lévő értéktárgyat? Azért,
mert „kénytelen volt elárverezni” azt? Gyenge érv, mert úgy
hiszem, hogy 99 százalékban azért válik meg valaki egy értéktárgyától,
mert kénytelen rá.
Keresse
a Magyra Fórumot csütörtöktől az újságárusoknál!
|
