vissza a főoldalra

 2009.04.10. 

Népirtás Magyarországon

Dr. Kovács László, a MIÉP elnökhelyettese az ország jelenlegi állapotáról és a MIÉP megoldási javaslatairól nyilatkozott a Magyar Fórum 13. számának.

– Mi a MIÉP álláspontja a mostani, országunkra nézve méltatlan helyzetről?

-A szocialista párt nem képes lemondani a hatalomról, és az SZDSZ-szel mutyizva próbálnak még egy évet kihúzni, a népet tovább sanyargatni. Félnek a választópolgárok szemébe nézni. Amikor Gyurcsány Ferenc bejelentette a pártkongresszuson, hogy lemond a kormányvezetői pozícióról, ugyanaznap este adta a televízió a Ripacsok című film ismétlését. Ez egy tragikomédia, hasonlóan ahhoz, ami ebben az országban velünk és sajnos azt kell mondani: általunk is történik. Mert ez a katasztrófa, államcsőd, amibe az ország és a nép belekeveredett, az elmúlt hét év politikai, gazdasági és morális csődjét jelenti, ami nem Magyarország egyedüli problémája. A globalizmus válságát, összeomlásának kezdetét éljük. Ebben a helyzetben a szocialista párt és az SZDSZ a leggyengébb láncszem, és minden lánc a leggyengébb részénél szokott elpattanni.

– Miért tűri ezt a magyar társadalom?

 – Erről egy keserű emlék jut eszembe. Az egyik megyei napilap március 15-ről készített összeállítást, és a kokárda használatáról négy fiatalt kérdeztek meg. A négyből egy mondta, hogy büszkén viseli a nemzetiszínű szalagot, de a másik három diák közül az egyik csak a kabátja alatt hordja, kettő pedig kizárólag a kötelező iskolai ünnepségre teszi fel. Megjegyezték még, hogy a családjukból senki nem visel kokárdát. Nyíltan, fényképpel és névvel bevallották, hogy az ország nemzeti ünnepe az égvilágon semmit nem jelent számukra. Erre én azt mondtam, hogy ez már egy kabát alatti társadalom. Lehangoló, hogy az elmúlt húsz év mit tett a fiatal korosztályokkal. Sokan tisztában vannak azzal, hogy mi zajlik itt valójában, de a döntő többség egyáltalán nem látja át a helyzetet. Kormányfőt keresve, szinte kényszeríteni kell valakit, hogy elvállalja a jelöltséget. A nyíltan magyargyűlölő két párt, a pusztító és romboló tevékenységet folytató, társadalmi támogatottság nélküli MSZP–SZDSZ egymást rángatja a szakadékba az országgal együtt. A politikai elit azt kukorékolja, hogy nincs más megoldás, csak az embereket sújtó újabb megszorítások. Sokan a kifosztott, megtévesztett népből ezt el is fogadják. A MIÉP szerint azonban a megoldást három fő programpont alapján kellene megtalálni. Először el kéne számoltatni a politikai, gazdasági elitet az ellopott, elprivatizált vagyonnal. Azután a külföldi államadósságok fizetését le kell állíttatni, tárgyalásokat kezdve az elengedésről és átütemezésről. A felvett tőke nyolc-tízszeresét már visszafizettük kamatként, ettől a tehertől meg kell szabadulnia az országnak. A harmadik programpont a hazánkba települt multik megadóztatása. Legalább ugyanolyan feltételekkel adózzanak, mint a magyar kis- és középvállalkozók. Sürgősen új munkahelyeket kell teremteni, a régieket pedig megvédeni, mert segélyekből és könyöradományokból nem lehet egy népet fenntartani. Vissza kell szerezni az idegeneknek eladott stratégiai ágazatokat. Meg kell tartani nemzeti tulajdonban a magyar földet, ahogy ez a MIÉP programjában vezető helyen szerepel. A nemzeti földalapot a magyar családoknak adjuk. Teremtsünk jövőképet a nagycsaládosoknak. Legyenek büszkék, hogy gyermekeket vállalnak, és tisztességes jövedelemmel, biztos háttérrel lehetőségük legyen a gyermekek felnevelésére, oktatására. Legyen a magyar tulajdonú élelmiszeripar túlsúlyban, a multicégektől vissza kell szerezni az áram-, vízés gázszolgáltató vállalatokat. A médiában be kell fejezni a reggeltől estig tartó idegenimádatot. Foglalkozzunk végre a saját ügyeinkkel. Szeressük, ismerjük meg, ápoljuk a magyar történelmi hagyományt, kultúrát, irodalmi és zenei örökségünket. Ezek lennének a döntő fontosságú lépések, amikkel Magyarország a válságból kiutat találhat. A MIÉP minden megszorítást elutasít. A magyarság jövőjét is tönkreteszik. Csurka István elnök úr szavaival: ezt a csiszlik, gazember társaságot nem szélnek kell ereszteni, hanem a törvények alapján el kell számoltatni.

 – Gyurcsány ettől fél s ezért támadta az ügyészséget és a bíróságot?

 – Bizonyára igen. Az MSZP és az SZDSZ politikusai történelmi jelentőségű bűnöket követtek el. Csendes népirtás zajlik az országban, amelyben már eddig is emberek tízezrei haltak meg értelmetlenül, érdemtelenül. Utánuk még a kutya sem ugatott, nem beszélt róluk a tévé, nem írt róluk a sajtó. Csupán néhány, cigányokat ért támadást vertek nagydobra, amelyeket provokációnak is tekinthetünk. Azokról viszont nem beszélnek, akik nem kaptak időben egészségügyi ellátást vagy munkát a megélhetéshez. A pszichikai betegségek miatt kialakult testi betegségek, az infarktus, az agyvérzés, továbbá az öngyilkosságok mind idesorolhatóak, pedig ezek kezelésével nagyon sok életet lehetett volna megmenteni. 2007. február 18-án Hódmezővásárhelyen, a Szent István téren, a kórház megmentéséért összehívott tömeggyűlésen, elsőként ebben az országban kimondtam, hogy népirtás zajlik. Azok a gazemberek, akik részesei ennek, egy majdani jogállamban a törvényes ítélet alapján annyi börtönévet érdemelnek, hogy a műanyag bilincs is el fog rothadni a kezükön, mire szabadulnak. Ebben az országban sokan nem merik észrevenni és kimondani a hatalmi elit bűneit.

 – Hozhatnak-e megoldást az előre hozott választások?

 – Ez a válság más környező országokat nem érint olyan szinten, mint minket. A súlyos hazai helyzet elsősorban Gyurcsányék felelőssége, az MSZP és az SZDSZ mégis nemzetközi, tőlük független okokra hivatkozik. Az MDF a múltjára szégyent hozó politikát folytat, de azt is tegyük hozzá, hogy az alapítók közül már senki nincs ebben a pártban. A Fidesz gyengén erőlködik a parlamentben. Ebben a helyzetben az országon csakis az előre hozott választás segíthet. Ám az orvosi szemmel is láthatóan zavart viselkedésű, gondolkodású és idegileg, szellemileg, megrokkant emberek eltávolítása nem elég. A teljes magyar politikai, társadalmi, közéleti berendezkedés megváltoztatására van szükség. Az eddigi politikai elitet, különösen azokat, akik felelősek ezért az állapotért, el kell távolítani az ország vezetéséből. Az, hogy az egyik bandavezért kicserélik egy másik gazemberre, semmit nem fog megoldani. Az előre hozott választásokról azt mondják, hogy az új kormány felállásáig akár fél évet is elvesztegethetünk, pedig a helyzet azonnali cselekvést igényel. Elképzelhető, de ezt mondják háromnegyed éve. Ez a hét év elég volt ahhoz, hogy megtegyék mindazt, ami ide vezetett. Néhány hónap az elmúlt évek pusztításai után, sokat már nem jelent. Szolgálni kéne ezt a népet, és nem kiszolgáltatni az idegen érdekeknek. A Magyar Fórumban már hónapok óta egyre bővülő kör – a magyar tudományos, kulturális, irodalmi, zenei, oktatási, és egészségügyi közélet és a felelős posztok betöltői – áll ki azért, hogy valami érdemi döntés történjen az előre hozott választások érdekében. Ezt a MIÉP kezdeményezte 2008 májusában. A népszavazás után a MIÉP vezetése érezte, hogy a társadalom megelégelte ennek a kormánynak a hazudozó politikai tevékenységét. A társadalom józanul gondolkodó része változtatni akar az ország és a saját helyzetén.

 – Soros György a forintra és az OTP-re támadt. Nem furcsa , hogy a jelenlegi hatalomhoz közel álló spekuláns rombolásáról nem tudott a kormány?

 – Ez nem furcsa, teljesen beleillik ebbe a kialakult helyzetbe. Soros Györgytől mi mást várhatna a magyar nép, minthogy még bele is segítsen a magyar gazdaság tönkretételébe. Ez jellemző a „sorosgyörgyökre”, és arra a körre, amely azon dolgozik, hogy minél nagyobb profitot vigyen ki az országból. Ami elemelhető, azt ellopják vagy tönkreteszik. Ráerőltetik az országra, hogy befogadója legyen egy olyan idegen közegnek, tömegnek, amely hitsorsosaik köréből árasztja el Magyarországot, tulajdonába véve az egyre emelkedő törlesztő részletek és a tervezett ingatlanadók fizetésére képtelen magyar állampolgárok vagyonát. Ez a zsidó nemzetközi, multinacionális pénzügyi és gazdasági nyomulás különösen a rendszerváltást követően erősödött fel. Annak, hogy hazánk adósságcsapdába került, egyik kiemelkedő felelőse Soros György, más hasonszőrűekkel együtt.

 – Az egészségügyből harmincmilliárd forintot vonnak ki. Ez szokatlanul és aránytalanul nagy összegnek tűnik a többi ágazati elvonáshoz képest.

 – Ez ágazati szinten nagyon komoly pénz. Én mégis úgy tartom, hogy a magyar egészségügyben nincs komolyabb hatása, mintha egy döglött ló elől a szénát, vagy az abrakot vennék el. Visszautalok arra, amit Csehák Judit évekkel ezelőtt mondott, hogy 2004-ig 1500 milliárdot loptak ki az egészségügyből. Ez az összeg azóta csak növekedett. A mai nehéz helyzetben minden fillér sokat számít. Reform szó alatt a magyar egészségügyet teljesen szétverték, különösen az elmúlt három év kormányzati tevékenységének köszönhetően. A rendszerváltás idején 105 ezer kórházi ágy szolgálta a magyar egészségügyet, Európa, és talán a világ egyik legbetegebb országában. Még a szocializmus átkos időszakában sem merték megtenni azt, hogy a kórházi, egészségügyi szolgáltatásokat megvonják a betegektől. A korábbi 105 ezerből mindössze 40 ezer aktív és 15 ezer krónikus ágy maradt meg. Kórházakat, osztályokat szüntettek meg ezekkel az intézkedésekkel. A 63/1996-os, Bokros Lajos által fémjelzett törvény végezte a legnagyobb érvágást és pusztítást a kórházi ágyakat illetően. Ebből az ellátórendszerből nem csak az ágyakat, kórházi épületeket számolták fel, hanem az orvosok, egészségügyi szakemberek, asszisztensek és a kiszolgáló személyzet jelentős részét is szélnek kellett ereszteni, vagy önmaguktól mentek el kilátástalan sorsuk miatt. Hogy semmire nincs pénz az egészségügyben, ez már mindennapos szólásmondássá vált. A legutóbbi felmérések szerint a fiatal orvostanhallgatók több mint ötven százaléka más pályát választana. Úgy érzik, hogy ebben a szakmában, ebből a pénzből, ilyen háttérrel nem tudnak egzisztenciát teremteni Magyarországon maguknak. Amilyen az ország, olyan az egészségügye is. Összeomlani látszik minden.

Oláh János József