vissza a főoldalra

 2009.04.24. 

Miért rossz, amit a Jobbik csinál?

„Ettől a pillanattól kezdve olyan zsarolási potenciállal rendelkezik a Jobbik, hogy ugyanazt meg fogjuk tenni a Fidesszel, mint amit az SZDSZ megtett az MSZP-vel….” Szegedi Csanád pólóárus, a Jobbik alelnöke.

 A tisztább megértésért meg kell vizsgálnunk a Jobbik megalakulásának körülményeit. Az akkor tizen-huszonéves fiatalok a MIÉP 1998-as választási sikerén felbuzdulva saját mozgalmat indítottak, de a többség politikai karrierjét a MIÉP-ben képzelte el. Miután itt lehetőséget kaptak, egyre nagyobb önbizalommal szerepeltek különböző közéleti terekben. Szóhasználatuk, motívumaik, ideológiai elképzeléseik, sőt alapvető módszereik mindegyike Csurka Istvántól származik. Őt akarták utánozni, de az egymás közötti megbeszéléseken folyamatosan azzal a mellékzöngével, hogy ők majd modernné teszik Csurka „elavult gondolatait”. Több megkeresés és az Innconu-ből ismert Molnár behatására, azt tartották a megélhetéshez vezető útnak, ha Csurka szövegeiből kiszedik a „zsidózást” és szalonképes jobboldali erőt formálnak a MIÉP-ből. Persze itt nem valami komoly emberekre kell gondolnunk, sokkal inkább 3-4 XI. kerületi sörözgető fiúra. A MIÉP 2002-ben gyanús körülmények között kikerült a parlamentből. A pozícióban lévők elégedetlensége és elsősorban a biztos anyagi háttér elvesztése a párt karrierpolitikusait nyitottá tette a különböző megkeresésekre. A Jobbik politikai párttá szervezését végül egy biztonsági cég anyagi támogatása katalizálta. A zsidózásmentes politizálásról hamar letettek, mert a modern jobboldaliság végül is érdektelenségbe fulladt, sőt kiderült, hogy fiataljaink a kellő politikai fantázia, de főleg a megfelelő szélességű látómező, műveltség és tapasztalat híján leginkább továbbra is csak a MIÉP sokat szidott elnöke gondolatait szajkózzák.

Csurka a 2006-os választások előtt úgy látta, hogy nem jó, ha a nemzeti radikális, vagy nép-nemzeti erő, ami a magyar társadalomban kétségtelenül jelentős mértékű támogatottságra találhat, szétforgácsolódik, ezért szövetséget kínált az addigra kissé felfújt renitenskedőknek. A választási szövetség aszimmetrikusra sikerült, ugyanis a Jobbik képtelen volt megszervezni a kopogtatócédula-szedést és nem tudták a kellő számú jelöltet felállítani. Ez azért is tanulságos, mert korábban Csurkán éppen a MIÉP szervezetlenségét kérték számon, és részben ezt jelölték meg távozásuk okaként. Természetesen a médiablokád is okolható a kudarcért, illetve az akkor már hiperaktiválodott Novák Előd akciói. Novákról külön is érdemes beszélni, mert jól példázza a neurózis megdöbbentő erejét. A hátán zászlóval rohangáló Novák külön médiakampányba kezdett, és annak ellenére, hogy munkanélküli, valahogy mégis sikerült saját kampányfilmjét bejuttatni a televíziókba, mely gyengítette a Harmadik Út választási üzenetét. Nyilvánvalóvá vált, hogy a neurotikus fiatalembert valaki mozgatja, ráadásul valaki olyan, aki komoly anyagi és kapcsolati háttérrel rendelkezik. Az így inkoherenssé vált kampány biztos bukást ígért. A bukás után indult be a Jobbik újraszervezése. Miközben az alapítók – a sajtó mély hallgatása mellett – sorra kimenekültek a közben kissé ellentmondásos elnevezésű Mozgalom Pártból, a háttérben már szerveződött a Magyar Gárda. Mire a Gyurcsány vezette szocialisták eljutottak a mélypontig, a szervezeti rend elkészült. A Fidesz elsöprő győzelmének a lehetősége rémületet keltett és a Magyar Gárda, Jobbik, Balóné Morvai Krisztina háromszög bevetésre készen állt. Így egy részről elhárították a Fidesz által szorgalmazott Önkéntes Területvédelmi Egység (Honi Gárda) felállítását, amibe már a jobb érzésű szocialisták is belementek, másrészt megjelentették a militáns szélsőjobboldal veszélyét. (10 évvel korábban erre Szabó Albert volt hivatva, majd Bácsfi Diana.) Az elképzelésük az volt, hogy az átlagember politikai igényei kielégítését célzó akciókkal hívják fel magukra a figyelmet, egyben ezzel a Fideszt zsarolják. És kétségtelen, hogy a Magyar Gárda–Jobbik témától volt hangos a sajtó. Az más kérdés, hogy a meglepően nagy sajtóvisszhangot a kormánypártok közelében tevékenykedő erősítők gerjesztették. Valójában a vidéki szocialisták igényeinek megfelelő irányú kampány a cigányokat állította a célkeresztbe, de úgy, hogy közben semmiféle megoldással sem szolgált. A rendkívül nagy médiafelületen megjelenített gárdás megmozdulások és a Jobbik nyilatkozatai a cigánybűnözést jelölték meg az ország legnagyobb problémájának. Tették ezt a soha nem látott közéleti morális és gazdasági csődveszély közepén, melynek elsődleges kiváltója a közben látszatkisebbségi helyzetbe került kormány. Mindezt úgy, hogy a cigányság kezében semmiféle gazdasági vagy politikai erő sincs, az ország ügyibe beleszólásuk részben anyagi, részben kulturális helyzetüknél fogva a nullához közelít.

 Ugyanakkor igaz, hogy a köztörvényes bűnözők között jelentős számú cigány van. Ez szociológiai tény. De az is egyértelmű, hogy a cigánybűnözésnek nevezett jelenséget csak akkor lehet visszaszorítani, ha magát a bűnözést csökkentjük. Ez pedig rendvédelmi kérdés. ( Amúgy a cigánybűnözés, mint fogalom a szocialista kriminológia találmánya.) A cigányság nyolc általánost is nehezen elvégző tömegeit könnyen fel lehetett heccelni. Kialakult egyfajta álrettegés, mely az agresszív, sokszor szervezett cigány csoportoknak kapóra jött és már most irányított agresszióba csapott át. Nemrég Tinnyén a cigány önkormányzati képviselő vezetésével három részeg cigány megostromolta az egyik helyi lakos házát, mondván gárdás. A ház tulajdonosa valójában a hagyományőrző huszárcsapat tagja. A hisztériakeltés tehát sikeres volt. A Jobbik ez irányú tevékenysége súlyos problémákat okozhat Magyarországon, ahol a cigányság helyzete évszázadok óta mintaértékű és ahol a cigánykérdésnek nincs, de a cigány bűnözőkkel szembeni kemény fellépésnek történelmi hagyományai vannak. Az elmúlt időszak áljogvédése – a cigány bűnözőkkel szembeni rendőri fellépések szisztematikus támadása, az ügyészség és a bíróságok a cigányokat pozitívan diszkrimináló döntései – megteremtette az alapot a Jobbik mostani hisztériakeltéséhez. Ugyanakkor a következményekkel az egész társadalomnak kell számolnia.

 A Jobbik másik fő ellensége maga a MIÉP, ezen belül Csurka István lett. A helyzet már-már a groteszk határát súrolva, a Monty Python társulat Brian Élete c. filmjét idézi, ahol több szervezet harcol a rómaiak ellen: a Júdeai Népfront, a Júdea Népe Front és csupán egy taggal a Júdeai Nemzeti Front, de valójában egymással civakodnak.

Brian: Ti vagytok a Júdeai Népfront?

Reg: A jó édes anyád!

Brian: Mi?

Reg: Méghogy Júdeai Népfront! Mi a Júdea Népe Front vagyunk! Méghogy Júdeai Népfront! (nevet)

Brian: Én is... csatlakozhatnék?

Reg: Nem, kopj le!

Brian: Nem akarok ilyet árulni, ez csak egy meló. Ugyanúgy utálom a rómaiakat, mint bárki más!

Judith: Ez biztos?

Brian: Ó, holtbiztos! Régóta utálom a rómaiakat.

Reg: Figyelj! Ha csatlakozni akarsz a mozgalomhoz, tényleg utálnod kell a rómaiakat.

Brian: Utálom!

Reg: Igen, és mennyire?

Brian: Nagyon!

Reg: Fel vagy véve. Figyelj. Egyvalamit utálunk jobban a rómaiaknál, azt a büdös Júdeai Népfrontot!

Francis: És a Júdeai Nemzeti Frontot is!

Stan: És a Júdea Népe Frontot. A Júdea Népe Frontot. Köpködők!

Reg: Mi vagyunk a Júdea Népe Front!

Stan: Ó. Azt hittem, mi a Nemzeti Front vagyunk.

Reg: Népe Front!

Francis: És mi van most a Nemzeti Fronttal, Reg?

Reg: Ott ücsörög.

Ez a jelenet lényegében lejátszódott a Kossuth téren április 5- én, amikor Budaházy összeveszett a Magyar Gárda odaérkező csoportjával, hogy ki beszélhet zagyva hülyeségeket egy kocsi tetejére épített kosárból. A jelenség persze nem új. A ma celebként különböző kereskedelmi csatornákon haknizó, legutóbb rappernek öltözött dr. Torgyán József egyszer már végigjátszotta ezt a műsort. Ráadásul Torgyán a Jobbikéhoz hasonló médiatámogatással akkor 10 százalék feletti eredményt ért el. Vona Gáborból még lehet Torgyán, még szerepelhet a Mr. és Mrs.-ben vagy esetleg a TV2 valamelyik esztrádműsorában. De valós politikai programot, életszerű, időtálló elemzéseket, vagy kiútmutatást nem várhatunk tőle, mint ahogy a Jobbik felvonultatott arcai közül senkitől.

A Jobbik másik célja a Fidesszel szembeni fellépés. Informálisan Orbán Viktort nevezik meg a jobboldali összefogás akadályának. Az Orbán nélküli Fidesz víziója évekkel ezelőtt indult útjára a szabad demokraták valamelyik gonoszkötöző összejöveteléről és megfelelő, szakmailag képzett erősítéssel eljutott egészen a Fidesz belső köreihez. Orbán kiütésének semmilyen reális esélye sincs, ráadásul a jobboldal biztos bukásához vezetne. Most, hogy a szocialista–szabad demokrata hatalom eljutott a mélypontra és már egymást marja a korábban oly egységes társaság, most előhozakodni az egyetlen komoly erőt felmutató jobbszerű párt lefejezésével, csak arra való, hogy meggátolja a kétharmados jobboldali győzelmet. Kétségtelen, hogy a Fidesz számtalan stratégiai hibát követett el és szükség lenne a radikális nemzeti erőre, mely az esetleges kilengések ellenében szilárdan áll, és hatással van a Fidesz túlságosan is sokszínű elképzeléseire. De ez semmiképpen sem képzelhető el kisszerű zsarolással, vagy az államtitkári helyek lezsírozásával. Ez szocialista, liberális, kufártempó.

Így semmiféle változás sem várható. És főleg nem a folyamatos valótlanságokat állító, politikust játszó Vona Gábor, Szegedi Csanád, vagy Novák Előd hozza a változás szelét. Szerintük Vona Gábor tárgyalt az oroszokkal a gázügyről. Igaz, éppen másnap zárták el Ukrajnánál a gázcsapot, de a széllelbélelt csapat még ezzel a képtelen sztorival is előállt. Ki fogadná Moszkvában Vona Gábort? Vagy bárhol? Lehet természetesen politikust játszani, mindenkinek szíve joga, lehet kocsmákban félrészegen hülyeségeket vizionálni, lehet ősmagyar kegytárgyboltban szatócskodni, lehet keresztet állítani Karácsonykor – bár elképesztő műveletlenség kell hozzá –, és fel lehet kerülni újságok címlapjára. De megakadályozni a küszöbön álló változást, szétverni az egyetlen valós alternatívát kínáló, komoly értelmiségi támogatást élvező radikális nemzeti erőt, ráadásul azt az erőt, melynek gondolatait éppen az aknamunkát végzők lopják el és eltorzítva büfögik vissza: galádság. Ezeknek bedőlni pedig naivitás. A naivitásunkon egy rendszerváltás már elúszott.

– sz –

(Lapzártakor érkezett: Vona Gábor megpróbált felszólalni a Civil Összefogás Fórum Kossuth téri tüntetésén, de a tömeg fütyülve fordított hátat az önjelölt szónoknak. )