vissza a főoldalra

 2009.04.24. 

A magyar államadósság végleges rendezése

Molnár Ervin társadalomkutató, a Munkástanácsok Országos Szövetségének és a Magyarok Szövetségének szakértője tíz éve gyűjti a társadalom szociális és gazdasági helyzetére, erőnlétére vonatkozó adatokat. Kutatásainak eredményeit a Neobia Kiadónál idén megjelent, Adósságrendezés című könyvében foglalja össze. A társadalomkutatót az ország állapotáról kérdezzük.

 – A 2008-as globális pénzügyi krízis rávilágított a súlyos hiányokat mutató magyar államháztartási helyzetre. Az államadósság 2008 végére elérte a 18104 Mrd Ft-ot, ami négytagú családra vetítve 7,2 millió Ft-ot jelent. Kibírjuk ezt fizetni?

 – Az államadósság súlyosan nehezíti a recesszió közepette a társadalmi fejlődést. A 2008-as pénzügyi válság megjelenésével reálissá vált a veszély, hogy a magyar államadósság akár pár éven belül nagyon jelentősen nő. Mivel az országban szinte nincsen már értékesíthető vagyon, és a külföldi tőke sem jön nagyobb mértékben, ezért már csak a hazai lakosság jövedelméből lehet a magasra nőtt adósságot törleszteni. Ám ahhoz, hogy a lakosság a fennmaradt adósságot önerejéből fizetni tudja, jelentős anyagi-szociális erőnléttel,rendezett életkörülményekkel és jó egészségi állapottal kellene rendelkeznie. Ez akkor állna fenn, ha a jövedelmek elérnék az 1990- es érték 2-3-szorosát. Ezzel szemben ma a jövedelmi érték 64%-kal elmarad a termelési értéktől, az alkalmazottak a termelési értékhez mérten rosszabbul keresnek, mint az 1990 előtti szocialista időkben. A gazdasági recesszió további elmélyülése ma már elkerülhetetlenné teszi az eddig is nagy kárt okozó államadósság rendezését.

 – De nálunk a kérdésnek még a felvetése is tabutéma!

 – Pedig nem példátlan dolog az adósság mérséklése. 1994-ben Lengyelországnak és Bulgáriának sikerült kb. 50%-kal mérsékelni a nemzetközi bankoknál az adósságuk terhét. De említhető azóta más ország is, pl. Dél- Amerikában több ország, s köztük olyan, amely pl. két hét alatt kapott USA-tól 20 Mrd US dollár segítséget.

 – Hogyan lehetséges Ön szerint a rendezés?

 – Többféle mód is van. Az egyik, hogy a magyar államadósságot – főleg a fennálló szociális állapotok miatt – mérséklik a 2004-ben és 2007-ben uniós taggá váló államok 2008-as államadósság/GDP szintjére. Hivatkozni kell arra, hogy az 1990 utáni társadalmi veszteségek megszüntetéséhez kikerülhetetlen az adósság mérséklése. A tárgyalások persze nehéz feladatot jelentenek, de az Európai Uniónak is érdeke a közép-európai válsággóc, vagyis Magyarország gazdasági stabilitásának megteremtése. Ez esetben a kormánynak nem minden egyes bankkal, illetve kötvénytulajdonossal kell tárgyalnia, hanem azon országok kormányaival, ahol a hitelező bankok, és a magyar államkötvények vásárlói vannak. Végül is ezek a kormányok tudnak Magyarország esetében segíteni, mint ezt a nyugati bankok esetében az elmúlt válságidőszakban tették.

 – Mekkora mérséklésre gondol?

 – A mérséklés kívánatos mértéke a tőkét tekintve 60 %-os, a kamatszolgálatban 75%-os. Bármelyik hivatkozás szerint is történik meg a rendezés, annak a magyar lakosság jövedelmileg lemaradó alsó 80%-ának a felemelését kell szolgálnia: a családoknak kb. 4,0 millió Ft tehermentesítésben kell részesülniük.

 – Miért gondolja, hogy a kormány most hajlandó lesz akár csak meghallani is azt, amit eddig nem?

 – Mert a társadalom ma már teljesen képtelen az adósság saját erőből történő törlesztésére. Ez esetben a jövedelmileg egyre lemaradó rétegnek jogos igénye az adósság végleges rendezése. Azoké a millióké, akik vesztesei az 1990 utáni átalakulásnak. Ők már nem bírják az adósságtörlesztéshez kapcsolódó terheket. Az adósság 1990-ben, a rendszerváltáskor 22 milliárd dollár volt, egy főre vetítve ötszöröse az egykori Varsó Szerződés közösségi átlagának. Miután magyar esetben a rendezés elmaradt, az adósság mára 90 milliárd dollárra nőtt. Közben 15 Mrd US dollár vagyon kellett mindössze 5 Mrd US dollárért eladni az adósság miatt, és megszűnt ettől 1,5 millió munkahely. Ez roppantotta meg valójában a magyar társadalmat. Az adósságspirálból nincs kiút másképp, mint a mérséklés, mert már nincs külföldi forrás, amely újabb hiteleket adna a kamattörlesztéshez.

 v. e