vissza a főoldalra

 2009.08.07. 

Az Újpest-szurkolók fényes győzelme

Amikor kisorsolták a labdarúgó Európa-liga selejtezőjének párosítását és kiderült, hogy az Újpesti TE a hírhedt bukaresti katonacsapat, a Steaua ellen mérkőzik, már lehetett sejteni, hogy ez a párharc nemcsak a futballról szól. Az első meccset a román fővárosban rendezték, ahová szép számú lila-fehér szurkoló is kiutazott. A két drukkerhad között a verbális véleménynyilvánításon kívül szerencsére semmilyen jelentős atrocitásra nem került sor. Ám a román ultrák gondoskodtak arról, hogy verekedés nélkül is sokáig emlékezetes maradjon a bukaresti mérkőzés. Kifeszítettek ugyanis egy drapériát, amelyen a következő szöveg volt olvasható román és magyar nyelven egyaránt: „Mennyi ideig tartja egy magyar nő a szart magában? Kilenc hónapig.”

Az undorítóan alpári és nyíltan rasszista, magyarellenes felirat érthetően közfelháborodást váltott ki minden jóérzésű magyar emberből, még azokból is, akik a futballal csak felületesen vagy egyáltalán nem foglalkoznak. Kivételt egyedül a kormány jelentett, igaz, ebben semmi meglepő sincs, hiszen az elmúlt hétévnyi tevékenységük alapján látható, hogy sem jóérzésből, sem pedig nemzeti elkötelezettségből nem szorult beléjük túl sok... Semminemű tiltakozást, felháborodást nem mutattak a román drukkerek magyargyűlölő megnyilvánulása láttán. Ha egy magyar pályán történt volna meg ugyanez fordított előjellel, amellett, hogy szélsőségesen liberális kormányunk nem győzött volna elhatárolódni a „rasszista, neonáci drukkerektől, akik képtelenek európai módon viselkedni”, vélhetően hazánk romániai nagykövetének is lett volna egy jelenése a román kormány illetékesei előtt. A történet egyébként korántsem új keletű, sőt, ez minimum a harmadik, következmény nélküli megalázása volt a magyar szurkolóknak a szomszédos államok területén. Emlékezhetünk az 1992-es Slovan–Ferencváros BEK-meccsre, ahol a szlovák rohamrendőrök válogatás nélkül ütöttek-vertek mindenkit, aki magyarul beszélt, vagy zöld-fehér színekben tartózkodott a stadionban. Akkor a visszavágón a ferencvárosi szurkolók válasza hangos, „Európa! Európa!” skandálás volt. Semmilyen balhé nem történt, a pozsonyi Slovan Budapestre érkező szimpatizánsainak a haja szála sem görbült meg. Tavaly novemberben aztán szintén nagy vihart kavart, amikor ugyancsak Szlovákiában a Dunaszerdahely– Pozsony mérkőzésen, a jórészt magyarokból álló Dunaszerdahelynek drukkoló helyi és anyaországi magyar szurkolókat verték össze a tót rohamsisakos rendőrök. Kormányunknak akkor is az volt a legfőbb gondja, hogy igazolja a magyar drukkerek balhés szándékát. Holott szó sem volt balhéról, sőt, a válogatott meccsekhez hasonlóan teljes egyetértésben szurkolt együtt a Dunaszerdahelynek fradista, újpesti és kispesti. Nem csoda, hogy a szlovák belügyi tárca felé megfogalmazott erőtlen, tessék-lássék magyarázatkérésre azóta sem érkezett érdemi válasz. A mostani bukaresti gyalázat után sem hazudtolta meg magát a Draskovics Tibor vezette magyar rendészeti minisztérium. Draskovics legfőbb gondja az volt, hogy gondolkodás nélkül megfékezteti az esetleges revánsra készülő magyar drukkereket. Külön kiemelte, hogy mindennemű, előre be nem jelentett drapériát elkoboznak majd a bejáratnál, ahová – többek között ebből a célból – dupla kordonok felállítását adta parancsba rendőreinek. Szerencsére az újpesti szurkolók kellő leleménnyel rendelkeznek, és csak azért is becsempészték a választ, amelyen a következő felirat állt: „A magyar édesanyák a világ legszebb asszonyai! Oly’ gyönyörűek, melyekről ti álmodni sem mertek! A leendő királyaitok...” A drapéria első két mondata – így, felkiáltójellel a végén – nemcsak az igazságot közölte, de az újpesti szurkolók egyértelmű fölényét is kifejezte. Ha azzal próbálkozunk, hogy megfejtsük a szomszédos országok „drukkereinek” magyarellenes megnyilvánulásának hátterét, nincs nehéz dolgunk. Sőt, nagyon is kézenfekvő a válasz, hiszen – elvonatkoztatva a focitól – ugyanez a háttere a szerbiai magyarveréseknek, a magyar autonómiatörekvések teljes román elfojtásának, vagy éppen az újsütetű szlovák nyelvtörvénynek. Trianon az, amit képtelenek feldolgozni! A jogtalanul bitorolt területek miatti bűntudatuk késztetik őket arra, hogy ahol lehet, beletapossanak nemzetünkbe. Ha megoldható, akkor fizikailag is – lásd a szlovákiai futballincidensek –, ha nem, akkor csak szavak szintjén. Egy biztos: a sokat szidott, mindennek elhordott magyar szurkolók úriember módjára reagáltak az őket ért sérelmekre. Ezért – azzal együtt, hogy persze nem angyalok ők sem – igenis, büszkék lehetünk rájuk klubhovatartozástól függetlenül! Csak úgy mellékesen: alig több, mint két hét múlva, augusztus 12-én Magyarország– Románia barátságos mérkőzést rendeznek a tragikus kegyetlenséggel meggyilkolt kézilabdázó, Marian Cozma emlékére... A meccs Budapesten lesz, Draskovics tehát megint kedvére fontoskodhat majd. Feltéve, hogy akkor még a hivatalában lesz...