vissza a főoldalra

 2009.08.17. 

Megjelent a Havi Magyar Fórum augusztusi – 200. -száma!

Tartalomból:

Csurka István : Áldozat

Sorskérdésünk sorsa (38.) (4.oldal)

Az első világháborút a Párizsból és Londonból irányított propaganda tette totális háborúvá. Mind Németországban, mind Ausztriában, s különösen pedig Magyarországon a zsidóság szegődött ennek a saját nemzeti célok elleni totális háborúnak a szolgálatába. A hadviselés okozta egyre elviselhetetlenebb nyomorúságok, nélkülözések pedig az aknamunka alapjául szolgáltak. Ez Budapesten öltött pusztító méreteket, mert itt élt a legtöbb zsidó és nagy részük teljesen nemzetidegen galiciáner és illegális bevándorló volt – hatvanhét óta emancipálva. S amikor 1917-ben az USA hadba lépett és Pétervárott győzött a bolsevik forradalom, bizonyossá vált nemcsak az antant győzelme, hanem a cárizmus bukása is, ami úgyszintén hadicél volt, csak nem Párizsban, hanem New Yorkban. Benes egy hamis történelem vádjait, szándékos hamisításait, félreértelmezéseit és eltagadásait szállította ebbe a propaganda gépezetbe. A nemzetközi zsidóság kitüntetettje így nem is lehetett más, mint ő és Massaryk. Ami nem sikerült a Szent Szövetségnek Napóleon és a francia forradalom „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség”-eszméivel szemben, nem sikerült Bachnak és Ferenc Józsefnek a magyarsággal szemben, az sikerült a nemzetközi zsidóságnak a cárral szemben és sikerült New Yorknak Amerika többi részével szemben és sikerült Benesnek és Masaryknak Európával és különösen Magyarországgal szemben.

 Vasvári Erika: Belső ünnep (2.oldal)

1992. november 17-én jelentkeztünk instanciára Szőcs Zoltánnal Csurka Istvánnál, az akkori kormányzó párt, az MDF elfoglalt alelnökénél. Elmondtuk, hogy nemzeti szellemű folyóiratot szeretnénk indítani, amelyhez anyagi támogatást kérünk. Csurka István semmit sem tudhatott rólunk, azt nem számítva, hogy a Hunniának (az egyik rendszerváltó folyóiratnak, amelynek ő már korábban juttatott jelentős összegű támogatást) a másik szerkesztővel való szakításig Zoltán alapító szerkesztője volt. Csurka István húsz perces beszélgetés után döntött: tervezett önálló lapunk támogatása helyett inkább ő indítja el a folyóiratot, és felajánlja: legyünk a szerkesztői. Ez a döntés indította útjára a rendszerváltás utáni Magyarország egyik leghosszabb életű és legfajsúlyosabb tartalmú, egyszóval: legnagyobb közéleti folyóiratát….Minden kedves Olvasónknak, Szerzőnknek és Munkatársunknak tisztelettel köszöni a kétszáz gyümölcsöző szellemi randevút Csurka István és Szőcs Zoltán nevében is Vasvári Erika  

Fekete Antal : Kasszandra feljegyzései (3.)

A „Nagy Lunátikus” – alvajáró világgazdaság (13.oldal)

A világgazdaság az a Nagy Lunátikus, akit nem szabad megzavarni, mert akkor leesik a templomtorony tetejéről amit alvajáróként megmászott, akkor pedig szörnyethal. A világgazdaság az a holdkóros, amelynek nincs tudomása annak a szakadéknak a mélységéről, amelybe beleeshet, ha a valóságot meglátja. Azonban nem látja a valóságot, mert a Keynes-féle kalandorok és szemfényvesztők elkápráztatták az Eldorádó ígéretével. A hazug és áruló kormányzat pedig eladta az országot idegen érdekeknek, a nemzetközi bankároknak. Az emberek hite többé már nem a szabad gondolkodásuktól függ, hanem attól, hogy mások mit akarnak, hogy higgyenek. Az angol nyelv ezt mind control-nak hívja. Ennek példájaként álljon itt a következő tény. Az arany iránti kereslet már évtizedek óta többszöröse a bányák termeléséből származó kínálatnak. Mégis, most, amikor a világ a pénzügyi csőd szélén áll, a legtöbb ember azt hiszi, hogy aranyat venni meddő és értelmetlen befektetés. Pedig a világ pénzrendszerének az összeomlás utáni megújulása nem a kormányok és a bankok által mondvacsinált fedezetlen pénzegységen, hanem aranyfedezetű és aranyra meghatározott áron átváltható pénzegységen fog nyugodni. A bankok már régesrégen eljátszották becsületüket, mint a pénz értékének első számú őrei.  

Csurka István: Egyenes úton (21.oldal)

 2009. június 10-én, Szabó Dezső születésének 130. évfordulóján, a Károlyi palotában a nagy író életművéről konferenciát szervezett a nevét viselő emléktársaság. A beszéd ezen a konferencián hangzott el.

 Ma a liberális piacgazdaságban és a politikai korrektség korában a magyar faj, mint olyan el van törülve. A nép, mint faj nem létezik, – mondják – mert a keveredés feloldotta az eredeti jelleget, s különösen a Kárpát-medence véres háborúi, népfogyatkozásai, betelepítései megszüntették a fajt, mint meghatározó elemet. De ez nem igaz. A faj elpusztíthatatlan, mert a talajból nő ki és az örök keveredésből Ha a faj kipusztul a magyar síkon, a ha a fajsúlyos magyar eltűnik, minden megváltozik. A táj, a város, a szépséghez való viszony, a szerelem és a lélegzetvétel is. Szabó Dezső tudja, és gróf Teleki Pál is tanítja, mint földrajztudós, a föld éppen a keveredésben, a sajátos földrajzi és vérségi viszonyokban, a kultúrában hívja elő mégis a fajt, mint meghatározó elemet, mint a történelem hordozóját. Ma a magyar faj sajátos és egyszeri keveredés, amely csak itt létezik. Szabó Dezső fajszertete fajvédelem és nem támadás más fajok ellen. De ellenállás és harc, ha támadás éri a fajt.

 Maróti István: Szabó Dezső hangja elveszett? (23.oldal)

A hajdani latin mondás szerint: „A szó elszáll, az írás megmarad.” Ez a vélekedés sajnos igaz. A Petőfi Irodalmi Múzeum mintegy hatezer hangfelvétele között nem található meg például Krúdy Gyula, Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula, Radnóti Miklós, József Attila hangja. Ezek a hangfelvételek – ha egyáltalán voltak –, semmilyen archívumban és magángyűjteményben nem lelhetők fel. Hiába van tehát – szerencsére – Kossuth Lajos üzenete birtokunkban a XIX. századból, avagy Bródy Sándor hangja 1913-ból, és folytathatnánk tovább Karinthy Frigyes és Móricz Zsigmond megmaradt hangjával, alapvetően azonban azt kell elismernünk, hogy a lehetséges, avagy a remélt és megszerezhető irodalmi hangdokumentumok birtokába sajnálatosan nem juthat hozzá az irodalomtörténeti kutató. Ez a megállapítás bizonyára elhamarkodott, mert a keserűség talán abból is adódik, hogy miért nem sikerült több megközelítés ellenére Szabó Dezső hangját megtalálni.

 Szőcs Zoltán: Egy politikai felvetés és a reakciók (26.oldal)

1999. június 2-án az országgyűlés irodaházában, szokásos szerdai sajtótájékoztatóján Csurka István, a MIÉP elnöke nagy felzúdulást kiváltó javaslattal áll elő a kormány felé. Miután röviden összefoglalta a Délvidék politikai és társadalmi status quóját, és rámutatott, hogy Európában már csak egyedül hazánk esetében érvényesek a Trianonban megrajzolt határok, felszólította a kormányt, hogy a NATO hadműveletekben való aktív és nélkülözhetetlen részvételünkért cserébe, a mintegy 300 ezer érintett magyar élet- és vagyonbiztonsága, valamint történelmi jóvátétele érdekében szorgalmazzon egy ENSZ-felügyelet mellett végrehajtott népszavazást követően, békés határkorrekciót Magyarország és Szerbia között. Semmi erőszak, semmi vérontás, kizárólag demokratikus, törvényes és nemzetközileg ellenőrzött keretek között történjék mindez – javasolta Csurka. A MIÉP vezetője konkrétan kidolgozott, hiteles demográfiai adatokkal, térképvázlatokkal alátámasztott tervet mutatott be a sajtónak. Emlékeztetett rá, hogy a dél-szláv háború kezdete óta – megerősített ENSZ adatok szerint is – 257.000 koszovói szerb érkezett az egykor színmagyar Vajdaság területére, igényt tartva a letelepedésre. Ezek után egy 1991-ben, és egy 1996-ban Belgrádban kiadott, hivatalos szerb statisztikai felmérés adatait használva fel, rámutatott, hogy az állandó fogyás, olvadás és hígulás körülményei között ugyan, de még mindig létezik az aktuális magyar határ és a Ferenc- csatorna által közrezárt, mintegy félmegyényi területen egy olyan magyarlakta sziget, ahol több százezres, őslakos magyar kisebbség szenved a szerb nacionalizmustól, és most a szerb állam koszovói politikáját megtorolni hivatott – a magyar kormány által támogatott – büntetőháború amerikai bombáitól is. Ezért javasolta, hogy az általános, nagy európai térképátrajzolások közepette, mink – Trianon legnagyobb vesztesei – is részesülhessünk egy apró, valójában jelentéktelen, de létfontosságú, és roppant nagy erkölcsi elégtétellel bíró határkorrekcióban: csatolják vissza az anyaországhoz ezt abácskai – Szabadkát, Magyarkanizsát, Horgost, Zombort, Szivácot, Topolyát, Óbecsét, Törökbecsét, Szenttamást, Kulát, Nagykikindát, Zentát, Adát is magba foglaló – területet. Mert egyedül csak ez az egyetlen igazságos és lojális megoldás.

 Legéndy Kristóf: Miért van a világban rossz? (40.oldal)

Jóllehet a rossz és a bűn majdnem szinonim fogalmak, de nem árt tisztázni, hogy a bűn következménye a rossz, pontosabban a rossz a bűnben testesül meg. Csakis erkölcsi kategóriaként tehát a rossz úgy látszik, mintha bűn nélkül nem létezne. De tény, hogy a bűnt elkövető személy nélkül sem létezhet a rossz – vagyis szükségszerű, hogy legyen egy metafizikai jelöltje a rossznak, akit Sátánnak nevezünk. A bűnt az ember követi el, de a világban való létezésének oka a rossz maga, vagyis a Sátán. Ez ugyan nem menti föl a bűnt elkövető embert tettének következménye alól, csupán azt jelenti, hogy a bűnt nem az ember találta föl.

Keresse a Havi Magyar Fórumot az újságárusoknál!

Vagy fizessen rá elő!

Információ: info@magyarforum.hu