|
 2009.08.14.
Akiről ligetet neveztek el
Boldogult
Ságvári Endre családja nehezményezi, hogy a Legfelsőbb Bíróság
pár esztendeje rehabilitálta az ötven éve, 1959-ben halálra
ítélt és kivégzett Kristóf László csendőrnyomozót. Kristóf
csendőr „bűne” az volt, hogy 1944 júliusában több kollégájával
együtt elő akarta állítani Ságvári Endrét, a munkásmozgalom
régi harcosát (harminckét neve volt), aki azonban nem örült
ennek, és a nála lévő pisztolyból (pisztolyt is hordott magánál
az Endre) lövéseket adott le a detektívekre, egyikük a helyszínen
meghalt. A revolverpárbajban aztán a kukkeres ember is elhunyt
(olyan szemüvege volt, mint a szódásüveg alja, csak nem volt
rajta, hogy „Szikvízgyár”), ólommérgezést kapott. Ötven
évvel ezelőtt, 1959-ben, a legmarkánsabb Kádár-korban a
hatalom leporolta a Ságvári-aktákat, bíróság elé citálta
az akkor már idős Kristóf László csendőrnyomozót (egyébként
nem ő lőtte le a vörös haramiát), halálos ítéletet hozott,
ami egyébként abban az időben – ötvenhat után vagyunk –
nem volt rendkívüli. Ki is rúgták a zsámolyt a csendőrtiszt
alól, Endréről meg ligetet neveztek el valahol a Szabadság-hegyen.
(Hiller István pedig emléktáblát avatott a lövöldöző rövidlátónak.)
Hát őt, a kötelességét teljesíteni akaró, majd – tizenöt
évvel később – kivégzett csendőrtisztet rehabilitálta a
Legfelsőbb Bíróság. Kristóf László csak előállítani
akarta Ságvárit, nem lelőni – Ságvári lőtt először. A témában
annak idején megszólalt Tamás Gáspár Miklós szabad demokrata
gondolkodó is (végtelenül okosnak tartja magát, mélyen,
elvontan beszél, igét hirdet, és orbitális marhaságokat
mond). Ő volt egyébként, aki leghíresebb – újságban
megjelent – művében azt javasolta a magyar lakosságnak, hogy
borogassa fel azokat az újságosbódékat, ahol Magyar Fórumot
és egyéb felforgató iratokat talál. Hát ma még itt tartunk,
kedveseim.
P.
Gy.
|
