vissza a főoldalra

 2009.08.21. 

Csurka István: A legfontosabb kérdések felsorolása

Ez az utolsó Szent István a várható rendszerváltozás előtt. A következőt már az előtte megejtett választások, szükségképpen az új kormány hivatalba lépése után tartjuk meg. Ha a jelenlegi gazember hatalomnak nem sikerül sem zavargások szításával, sem ál-, vagy valódi államcsőddel, az ország gyámság alá helyezésével megakadályoznia a választásokat, akkor Orbán kormány alakul. De ez bármennyire szükséges feltétele a rendszerváltozásnak, önmagában nem elégséges. A kérdés az, hogy mi veszi körül ezt a kormányt, milyen erőtér. Mennyire tisztánlátó, mennyire öntudatos magyar társadalom követeli az új, most már rendszerváltásra is felhatalmazott kormánytól a gyökeres fordulatot. Az országgyűlésbe bejutott, a törvényalkotásban résztvevő pártok milyensége, valódisága és mindenekelőtt önállósága vagy idegenszolgálata is fontos természetesen, de a követelményeket velük szemben is a felvilágosult, a magyar öntudatában megerősödött nemzeti közvéleménynek kell meghatároznia, elvárnia. Ennek az egészséges nemzeti közvéleménynek a kialakítására nekünk csak a nagygyűléseinken van módunk, tekintettel arra, hogy a leghatásosabb közvélemény-formálástól el vagyunk ütve, a televíziókból szigorúan ki vagyunk zárva, s az embereknek az a véleményük, hogy nem is létezünk. Minden nemzetközi nyomás ellenére, most rajtunk múlik: magyarokon, becsületes, hű magyar keresztényeken az elkövetkezendő rendszerünk minősége. Ezért ennek az augusztus huszadikának, az ünnepélynek és a sereglésnek a Hősök terén számunkra, a MIÉP számára sokkal nagyobb fontossága van, mint a korábbiaknak, beleértve azokat a gyűléseinket is, amelyeken százezernyi emberrel tudtuk megtölteni a teret és az éppen időszerű legfontosabb kérdéseket vetettük fel. A Horn-kormány alatt mindegyik gyűlésünk kormányellenes volt, „BUX Gyula” hirdettük, villája előtt vonultunk a hegyen is, az SZDSZ-t neveztük meg főveszélyként, „Vesszen Petőt!” kiáltottunk és egy másikon, nemzeti összefogást hirdetve, kisgazdákat és kereszténydemokratákat hívtunk meg, majd a nemzeti ellenállás, a békés nemzeti engedetlenség programját hirdettük meg. A téren eskütétel, lelkesedés fogadta szavainkat, aztán a médiumok, a liberális manipuláció gondoskodott róla, hogy szándékaink ne valósuljanak meg. Segítséget nem kaptunk senkitől, s nyilván többször mi magunk is hibáztunk. Most azonban más a dörgés, a békési tanyavilág nyelvén szólva. Megbukott a világra az utóbbi évtizedekben csak szenvedést, zűrzavart, halált hozó liberalizmus, a neoliberális piacgazdaság, aminek következtében szétesett magyarországi pártja, az SZDSZ, és szélütötten, egymásba mardosva tántorog ennek kiszolgálópártja, az MSZP. (Nota bene: a Hősök terén hangzott el az is, hogy ezek egypetéjű ikrek.)

Ezen az augusztusi ünnepen – nemcsak nekünk, természetesen – szerét kell ejteni a legszükségesebb teendők felsorolásának. A választásokig tisztán kell álljon mindenki előtt, hogy milyen kérdések megoldása, vagy megoldásuk elkezdése nélkül nincs magyar megmaradás, nincs rendszerváltás. A megoldásért való munka elkezdése, megszervezése majd az új kormány feladata lesz. Természetesen nem a Fidesz számára szeretnék programot hirdetni, még csak javasolni sem, hanem a magyar közvélemény figyelmébe szeretnék ajánlani néhány fontos követelményt, amelyhez a választónak ragaszkodnia kell. Meg kell változtatni a mostani gyakorlatot. Most a pártok ígérnek a kampányban, és a választó csak válogat az ígéretekben. Felelőssége végeredményben egyiknek sincs. Így az egész választás külsőséges, szinte értelmetlen. Talpára kell állítani a dolgot. A választónak tudnia kell, mit akar, s követelnie kell pártjaitól. A rendszerváltás új alkalmának néhány alaptételét lenne célszerű ezen az ünnepen minél nagyobb embersereglés előtt tisztázni, hogy ezek aztán szétáradhassanak a társadalom minden részébe és az odaszavazás feltételévé váljanak. Ez az alkalom azt is jelenti, hogy most mindenki megfontoltan és kevésbé a médiumok által befolyásolva dönthet. A liberális bankárok és elsősorban zsidó nagyon nagy tőkések által vezetett bal-liberális média rendszere ugyancsak meggyengült, elbizonytalanodott, és sokkal kisebb befolyással bír már az emberiség, benne a magyarság gondolkodására, mint azelőtt. A világ legnépesebb országai, elsősorban Kína és befolyási övezetei, s aztán a fekete bőrű emberek, Ázsia és Afrika, kiszabadultak a liberalizmus fogságából, sokszor csak olyan véres és elfogadhatatlan megtorlások és erőszak által, mint amilyen a Teng Hsziao-ping által rendezett pekingi vérfürdő volt a Mennyei Béke terén. Az izraeli zsidó erőszakosság, a Gázai övezetben történt mészárlás is hozzájárult a népek szemének felnyílásához. A zárt, magabiztos rendszer megbomlott. A világ bankárurai, a Bilderberg Csoport, a Trilaterális Bizottság és a többi szabadkőműves társaság, az IMF és a Világbank olyan eszközhöz kellett nyúljon, amelyhez még soha. Az öncsőd eszközéhez. A világra borított pénzügyi és gazdasági válság ugyanolyan önbetörés, mint a WTC két tornyának nekivezetett repülőkkel végrehajtott, vagy az ennek következtében megindult antiterrorista világháború. Kitervelt mentőakció ez, az uralom csőd útján és minden addigi alapelv feladásával való megtartásának kísérlete. De csak kísérlet. Igaz, eddig sikeres a kísérlet. A bankok megtömettek az adófizetők pénzével, a közemberek pedig rákényszerülnek nadrágszíjuk összehúzására, nélkülözésre és ebből következő mozdulatlanságra. És a szájuk befogására. Ez azonban csak a bankárszínmű első felvonása. Még nem látszik jól, de már tény: a gazdaság, a társadalom irányíthatatlan. A liberális piacgazdaság már nem működik. Egyre több a munkanélküli és a kilakoltatott, és senki nem tudja, ezek mit tesznek egy adott pillanatban. A politikai korrektség szabályaira egyre többen fütyülnek. A liberális világrend a sikeresnek látszó első felvonás után megbukott. Ha azonban még az is kiderül, hogy a világválságot azok szervezték meg, akik valójában okozták, a bankárokat válogatás nélkül lemészárolják. Antiszemitizmus, ide antiszemitizmus oda. Amikor a bűnös bankárok észrevették, hogy a helyzetük tarthatatlan, körülbelül az iraki háború lelepleződésekor – Ok nélkül támadtak. Szaddám Huszeinnek nem volt tömegpusztító fegyvere – dönteniük kellett. Az egész rendszer bukását nem ismerhették be, ezért csak bankcsődöket vallottak be. Kirobbantották a pénzügyi válságot. Bedöntötték a Lehman and Lehman biztosítót. A cél azonban a valódi válság elfedése volt, és az ma is. Ne derüljön ki se a valódi összeomlás, se a valódi csalás, amely évtizedek óta folyik. Ne induljanak engedetlenségi mozgalmak, ne törjön ki forradalom sehol. A sajtó pedig kezdje elemezni a bankcsődöket, követelgesse a felelősök felelősségre vonását, de inkább csak énekeljen a sorsszerű válságról és – lármázzon a kotta szerint. Soros mindjárt hazaszaladt Budapestre és bejelentette, hogy ez sokkal nagyobb válság, mint az 1929-es volt. Holott nem is hasonlít hozzá, mert az spontán túltermelési válság volt. Sebaj! Hirtelen kirobbantották tehát az amúgy is készülődő bankcsődöket. Ez a derivatívák túltengése miatt amúgy is csak idő kérdése volt, de bankokon belüli megoldással is el lehetett volna intézni. Egy világméretű klíringgel, amelynek végén az ilyen adósságok és nyereségek megszűnnek, a visszafizethetetlen jelzálogokat pedig elengedik. Hiszen ebben is ők, a bankárok a hibásak, miért adtak pénzt olyannak, akiről tudták, hogy nem tudja visszaadni. De ők kivitték a saját csődjüket az utcára. Fenyegető államcsődökké alakították azt a csődöt, amit Soros és a többiek okoztak azzal, hogy billentyűk lenyomásával százmilliárd dollárokat kerestek vagy vesztettek. A virtuális pénzmennyiség, ahogy keletkezett, ugyanúgy eltüntethető is lett volna. Ez tehát egy világháború volt, csak pénzügyi és gazdasági válságnak álcázva. A világháború most is folyik. A nagybankok nem akarnak visszaállni az eredeti rendre, amelyben a bank a valódi pénzt a gazdaságba kölcsönzi ki, építésre, fejlesztésre – életre, mert az, szükségképpen tulajdonosváltásokkal járt volna, persze egy hosszú folyamat során, de a lényege: hogy megváltoznak az uralmi viszonyok és az önállósult, az adósságaiktól megszabadult kisegzisztenciák és államaik átveszik a hatalmat. Megszűnik a bankhegemónia, amely egyfajta, egy a világon szétszórt nép hatalmát jelenti még most is. A kis és középvállalatok, az önállósodó kis- és közép polgár megerősödésére, s valamilyen új szocializmusra vezetett volna. A harmadik útra, amiről itt már többször értekeztünk, és amelyet ma az egyetlen lehetséges magyar útnak látunk. Ebben a társadalomban a pénzemberek elvesztették volna korlátlan hatalmukat. Ezért a csődjüket az addig is a szolgálatukban álló, már meggyengített államra terhelték és a bankokba ezermilliárd dolláros mennyiségekben pénzt nyomtak bele. Közben a sajtójuk telejajgatta a világot a válsággal és minden bajt a válság számlájára írt. Természetesen a válság a családok életében valódi volt. De nem tudták és most sem tudják, hogy előidézett, ellenük szervezett válságról van szó. Nincs és nem is lehet ez a mostani túltermelési válság, mert háború közben és háború után ilyen nincs. Mert csak arra az újjáépítésre el lehetne költeni az összes most, a bankokba belenyomott pénzt, amit sorozatos háborúik okoztak. Az újjáépítés pedig munkát és megélhetést adna százmillióknak és nyomokban sem volna válság, hanem világméretű jólét – de ők nem volnának uralmon. Ez a rendszer tehát abban a pillanatban összeomlik, mihelyst lelepleződik. A lelepleződés megindult. De fel kell gyorsítani, mert nincs idő.

***

A válságnak két bankármegoldása van és egy civil. Nekünk a harmadikat kell megbeszélnünk. Az ő megoldásuk: minden pénzt a bankokba és minden pénzt ki a zsebekből és az államból. Az embereket elvonásokkal lemerevíteni. A társadalmakat a nyomor vagy a nyomorfenyegetés által kéregetővé és kevéssel is beérővé tenni. A muzsik vödörből kapta gömbölyű talpú pohárban a vodkát Máramarosban meg a pálinka útvonalon egészen Kisvárdáig, ahol aztán Baja Ferkó nyitott pálinkafőzdét. A cél mindig az eladósítás. Emberek, családok, népek és természetesen kormányok eladósítása. A kormány se tudja soha letenni az asztalra az IMF hitel gömbölyű talpú poharát. Legyen mindenki mindenre hajlandó, alázatos és politikailag korrekt. Hogy még egy merítéssel kapjon a vödörből. Most a fehér ember, benne elsősorban a mindig veszélyes közép-európai fajta már felfelé fordított tenyérrel áll velük szemben, hogy ők nagykegyesen beleejtsenek valamit. Egy új haladást. Egy új darvinizmust, egy új liberalizmust és egy új materializmust. Majd beleejtenek egy újabb demokráciát és egyenlőséget is – és ők maradnak felül. Gondolják, remélik. Nekünk a harmadik megoldást, a magyar utat kell most megbeszélnünk. A hogyant. A talpraállást, a belső önállóságot és a jussunk visszaszerzésének módozatait. Azt, hogy hogyan lesz nélkülük. Mi lesz itt az off shore cégesek kivonulása után? Milyen feltételek között szavazzunk erre vagy arra a pártra és mely ígéretek, vállalások elmaradása után vonjuk meg tőle a bizalmunkat? Hogyan alakítjuk át és hogyan tesszük magyarrá az egész médiát? Mit teszünk a fenyegető természeti csapások kivédésére, hogy akadályozzuk meg a hívatlan idegenek betelepedését? Sok kérdés van, amelyet még többször is végig kell gondolni, és amelyeket nem elegendő a választások kampányában megszagolni. A liberalizmus elrontotta az embert, a tömeget. Meg kell javítanunk magunkat, emberségünket, magyarságunkat. Új oktatás és nevelés kell. Új közösségi szellem. Emberfeletti teremtő munkára kell vállalkoznunk és ezt most – idejében – megterveznünk.

***

Ki tehát a felelős a világgazdasági válságért, az elszegényedésért, a felesleges vérontásért, a népirtásokért? A nemzetközi pénzügyi oligarchia, amelynek vezetői túlnyomó részben a nemzetközi zsidó bankárok kasztjából állnak. Ki a felelős a mindent tönkretevő magyar válságért? Alapszinten két párt, az MSZP és az SZDSZ, az általuk működtetett kormányok, felsőbb, háttérszinten a magyar bankoligarchia, a nemzetközi bankárvilággal összeépült magyar zsidó bankárkaszt. Hogyan lehet kilábalni a bajokból? Ha ennek a kasztnak a hatalmát a felvilágosított emberek szabad és általuk ellenőrzött választáson elveszik és a magyarság megragadja a hatalmat a saját hazájában. A magyarság csak alkotmányos, törvényes megoldást választhat, mert ez a magyar hagyományoknak megfelelő. Törvényes elszámoltatás, senkit pusztán etnikai hovatartozásáért nem szabad büntetni, minden kilengésnek elejét kell venni. A föld, a vizek, az erdők megtartása a magyar megmaradás alapfeltétele. Ezért új telepítési program kell. Sokezer magyar fiatal családot kell földtulajdonhoz, korszerű gazdálkodás lehetőségéhez juttatni, tőlük el kell várni az egészséges szellemű magyar gyermekek sokaságának felnevelését. Az új magyar elit felnevelését, majd helyzetbe hozását haladéktalanul meg kell kezdeni. A magyarságot a magyar hagyományokon felnőtt, a magyarsághoz a legmélyebben kötődő, a népből származó új középosztálynak és elitnek kell vezetnie. Van még sok más is, de most maradjunk ennyiben.

(Megjelent a Magyar Fórum XXI. évfolyamának 32. számában.)