2009.08.21.
Tömbszavazás – a magyarság egyetlen esélye
Az
ukrán államot mint ellenséges erődítményt kell felfogni,
ahonnét módszeresen tűz alatt tartják a kárpátaljai magyar közösséget
– most például az oktatási rendszerét lövik szét. Ennek az
erődítménynek egy részét el kell foglalni ahhoz, hogy közösségünk
kikerüljön a létét veszélyeztető kereszttűzből. Egyáltalán
lehetséges-e annyi ukrán államigazgatási pozíciót a magyarságnak
elkötelezett politikai erő, a KMKSZ ellenőrzése alá vonni,
amelyek birtokában nyugalmat, esetleg a kibontakozás lehetőségét
lehet biztosítani a mieinknek?
Miután Ukrajna nem jogállam, viszont választásokat
tartanak, a fenti kérdésre óvatos igennel lehet válaszolni. El
lehet képzelni, hogy megfelelő választási eredményekkel,
megfelelő kijevi, ungvári, valamint a magyarlakta járásokban
elért eredmények birtokában a magyar párt (KMKSZ) hatékony védelmet
tud biztosítani a közösségnek.
Természetesen csakis abban az esetben, ha a magyarok tömbben
szavaznak, reálisan mintegy 50 ezernyien. Az elmúlt évek választási
eredményei azt mutatják, hogy 40 ezer szavazat fölött már
biztosan lenne befutó hely valamelyik parlamenti listán, királycsináló
frakció a megyei tanácsban, abszolút többség a Beregszászi járásban,
többség közeli eredmény az Ungvári, Nagyszőlősi járásban,
Beregszászban, Csapon. Lenne saját frakció Munkácson, Ungváron,
a Huszti járásban, számottevő erő lennénk a Munkácsi járásban.
Ennyi szavazat birtokában komolyan számolnának velünk a nem
technikai elnökjelöltek.
Azt nem tudhatjuk, sikerül-e megmenteni a kárpátaljai
magyarságot, az viszont egyértelmű, hogy a közösség életrevalóságát
az említett tömbszavazással tudná bizonyítani. Enélkül nem
egyszerűen megpecsételődik a sorsunk, hanem a jövő történészei
azt is feljegyezhetik, hogy nem is járt nekünk különb végkifejlet,
mint néhány ezer magyarul káromkodó kapás és takarító a
szláv Kárpátalján.
Jelenleg nem ütjük meg azt a szintet, amelynél a megmaradás
járna nekünk. Felelős politikai erőnek nem is lehet így más
célja, mint a minimum pontszám előállítása a túlélési
teszt kitöltésekor. A KMKSZ nem mondhat le róla, hogy
megszerezze a magyarság tömbszavazását, ami nélkül ellenségeink
kényének-kedvének maradunk kiszolgáltatva. A tömbszavazás és
a megfelelő ukrán államhatalmi pozíciók megszerzése
ugyanazon feladat különböző vonatkozásai, az érme két
oldala.
Megfelelő viszonyt kiépíteni Ukrajna új elnökével kétségtelenül
magyar érdek. Optimális esetben ez úgy történik, hogy kötünk
egy jó szerződést a majdani győztes jelölttel, tömbben
leszavazunk rá, utána pedig az elnök betartja a szerződésben
foglaltakat.
Azért vagyunk gondban, mert a legutóbbi választásokon
egy momentum kivételével a fenti sémát sikerült végigvinnünk.
A hiányzó momentum természetesen a szerződés teljesítése.
Juscsenko és a narancsosok nemhogy a szerződést nem teljesítették,
hanem lehetőségeikhez képest a KMKSZ megsemmisítésén ügyködtek,
az utóbbi időben pedig hipernacionalista kisebbség-, így
magyarellenes politika fűződik az elnök és a miniszterelnöknő
nevéhez. A helyzet annál is súlyosabb, hogy közben Janukovics
is volt miniszterelnök, az oktatáspolitikában a sovénfordulatra
pont akkor került sor.
A 2004 után sorra kerülő választásokon a magyar tömb
nagy részét kisebb-nagyobb darabokban széthordták a nasás,
BJUT-os, régiós és nevenincs szavazatvásárlók, azok magyarul
beszélő csicskásai, nemzetünk árulói. Így nemcsak az a
probléma, mennyire tartaná ígéreteit a jelöltünk, hanem hogy
egyáltalán akad-e komoly jelölt. Ingyen kiállni egy esélytelen
jelölt mellett a biztos bukás, amint ezt az UMDSZ szocialista
afférja is mutatja. Egy ilyen esetben még maradék híveink
szavazatát sem tudnánk felmutatni.
A helyzetünket tovább súlyosbítja, hogy nem egy választásra,
hanem inkább egy választási maratonra kell felkészülnünk az
elkövetkező másfél évben. Január–februárban jön az elnökválasztás
két fordulója, márciusban a polgármester-választás, pár hónappal
később az előrehozott parlamenti választás, 2011 tavasza
pedig helyhatósági választás lesz. Az utóbbi az, amelyen saját
zászlók alatt vonulhatunk fel, de a lehetőségeinket behatárolja
majd, ami ezelőtt történik a parlamenti választásokon, azt
pedig, ami az elnökválasztáson.
A KMKSZ novemberben meghozza majd a döntését az ajánlatról,
amit a magyar közösségnek tesz az elnökválasztáson követendő
viselkedésről. Mind a döntés, mind annak végrehajtása nehéz
lesz. Szükséges tehát, hogy a kárpátaljai magyarság egész
politikai közvéleménye belemerüljön az elnökválasztási
dilemmába, mert együtt talán lesz esélyünk megfelelően
kezelni azt.
Kovács
Miklós, a KMKSZ elnöke
(Forrás:
karpataljalap.net)
|