vissza a főoldalra

 

 

 2009.08.28. 

Az újrakezdő ember
Csurka István gyászbeszéde

Püski Sándorunk, ravatalod előtt állva a nagy rádöbbenések szapora szívverésével látjuk, mint tolul, árad ide zsoltárosan, de paraszti célszerűséggel is az egész magyar huszadik század, amelynek példás fia voltál. Ez a század a tragikus magyar vereségek és a katarzisos újrakezdések százada volt és benne te voltál az Újrakezdő Ember. Most, itt az elmúlás és a megdicsőülés pillanatában fogjuk fel, mit jelent egy újrakezdésre kényszerített nemzet számára, ha támad benne hiteles, elszánt, széles horizontú, mondhatni egész látóhatárú újrakezdő.

Előbb a szegénységből kellett kiemelkedni. A szegénységből, amely évezredes szorítással nehezített meg minden felemelkedést. De amikor Püski Sándoréknak már van egy kicsinyke otthonuk Pesten, első dolguk, hogy a vésztői sorstársat, a még szegényebb költőzsenit, Sinka Istvánt felhívják magukhoz, hátha így könnyebben el tudja helyezni írásait. Félévig lakik náluk. Így, ezzel a legmélyéről fakadó népi-nemzeti szolidaritással vált a Magyar Élet kiadóvá a jegyzetkiadó vállalkozás. A közönség még csak azt mondja, egy kis könyvüzlet és kiadó, de a magyarság számára sorsmeder. Püski Sándor mindig a valóságost, a megfoghatót, a lapozható könyvet és a könyvterjesztést indította el, vagy kezdte újra, de szeme előtt mindig a nemzeti újrakezdés, a számára mindig mindent jelentő népi újrakezdés, a sorsváltoztatás célja lebegett. Püski Sándor újrakezdései mindig a magyar tragédiához kötődnek. Még vége sincs a háborúnak, s csak a kérlelhetetlen összeomlás jelei érezhetők 1943-ban Szárszón és az odahívottak vészjelzései miatt már megtámadják. Miért engedte szóhoz jutni és miért nem utasítja vissza Németh Lászlónak a három kirekesztő törvénnyel sújtottak bosszúját előre vetítő jóslatát. Egy húron pendül a Kisebbségben szerzőjével, aki szerint a magyar kisebbségbe szorult a saját hazájában? Az összeomlás rövid úton elsöpri a Magyar Élet kiadót, az üzletet is idő előtt államosítják és az újrakezdés lehetősége csak 1956 nyarán, a forradalom előtti égkinyílásban csillan fel. Püski Sándor megpróbál élni vele, de jön november 4-e és a Kádár–Aczél-rendszer nem engedélyezi a Magyar Élet kiadót. Újrakezdés helyett bebörtönzés. Az amerikai újrakezdésnek már irodalma van. De az újrakezdés fáradtságának, élete párjának centekért végzett és centeket összerakó munkálkodásáról, eszményien szép részvételéről talán még most sem tud senki eleget. Pedig az amerikai újrakezdés most már az egész család számára az 1935-ös, Gömbös alatti kezdéshez hasonlított. Amerika akkor egy szabad ország volt. De ez mellékes ma már. Az üzlet megnyílt, a Kiadó elindult, de végeredményben egy összmagyar újrakezdés történt ismét. Mihelyst került rá anyagi támaszték, megjelentek a hazai írók a boltban és körutazásokra indultak az új világban. Nem hiányzott jóformán senki, megjelent Erdély és a Felvidék, fel lettek téve a legfontosabb kérdések. Mert az újrakezdő ember mesterkurzust tartott magyar újrakezdésből.

S aztán következett a legnagyobb, a hihetetlen vállalkozás. Az üzlet hazatelepült. Ez ellen semmi kifogást nem emeltek, legfeljebb üzletileg betartottak. De Püski Sándor és Ilus a szellemet is hazatelepítette. Nyolcvanhétben már ott szervezkedett Lakiteleken. Azok, és azoknak utódai és csatlósai, akik 45-ben nem akarták igazolni és a forradalom után börtönbe juttatták, mindent elkövettek a szellem hazatelepülése ellen. A lehető legtisztább emberre a lehető legtöbb mocskot szórták. A már idős emberpár rezzenetlenül állta ezt. Püski Sándor egy magyaralkat-sűrítmény. Alapeleme a szegénységből szívós munkával kiemelkedő magyar kálvinista paraszt, az Arany János-i tárgyiasság és szemérmesen zárkózott lélek, de megtaláljuk benne a Németh László által, Móricz „Erdélye” alapján leírt magyar alaptípusok közül a Bethlen Gábor-i céltudatos, konok áldozni és készen álló egyeztetőt, a mindig messze néző embert is. Csak a Báthori Gábor-féle parádés magyarból, a duhajból és szertelenből, a vakmerőből és vérnőszőből nincs benne semmi, de ez nem hátrány. Mindezt azért kell itt a búcsú pillanatában elmondani, hogy tudjuk mihez tartani magunkat. Mert most is újrakezdés következik, pontosabban következhet, ha lesz hozzá elég újrakezdő ember, újrakezdő magyar. Ha Püski Sándorunk elvesztése is megerősít bennünket a népünk, nemzetünk szeretetében, s ha az ő példája, lényének ragyogása bátorsággal is megtölti szívünket. Ez a ravatal ma a legerősebb mementó a magyarság számára. Nem búcsúzhatunk komoly elszánás és erős belső fogadalomtétel nélkül az újrakezdés emberétől. Ez a ravatal szolgálatra jelentkezést követel tőlünk. Veled a legmélyebb magyarok egyikét, a legszívósabb magyar parasztok egyikét temetjük el, doktor Püski Sándor. Meg vagyunk hatódva, könnyeink peregnek, de mégis mosollyal emelkedik fel tekintetünk. Köszönjük, hogy most is szelíden, megértően mosolyogsz ránk odafentről. Ez kötelez.