2009.08.28.
Az újrakezdő ember
Csurka István gyászbeszéde
Püski
Sándorunk, ravatalod előtt állva a nagy rádöbbenések szapora
szívverésével látjuk, mint tolul, árad ide zsoltárosan, de
paraszti célszerűséggel is az egész magyar huszadik század,
amelynek példás fia voltál. Ez a század a tragikus magyar
vereségek és a katarzisos újrakezdések százada volt és benne
te voltál az Újrakezdő Ember. Most, itt az elmúlás és a
megdicsőülés pillanatában fogjuk fel, mit jelent egy újrakezdésre
kényszerített nemzet számára, ha támad benne hiteles, elszánt,
széles horizontú, mondhatni egész látóhatárú újrakezdő.
Előbb
a szegénységből kellett kiemelkedni. A szegénységből, amely
évezredes szorítással nehezített meg minden felemelkedést. De
amikor Püski Sándoréknak már van egy kicsinyke otthonuk
Pesten, első dolguk, hogy a vésztői sorstársat, a még szegényebb
költőzsenit, Sinka Istvánt felhívják magukhoz, hátha így könnyebben
el tudja helyezni írásait. Félévig lakik náluk. Így, ezzel a
legmélyéről fakadó népi-nemzeti szolidaritással vált a
Magyar Élet kiadóvá a jegyzetkiadó vállalkozás. A közönség
még csak azt mondja, egy kis könyvüzlet és kiadó, de a
magyarság számára sorsmeder. Püski Sándor mindig a valóságost,
a megfoghatót, a lapozható könyvet és a könyvterjesztést indította
el, vagy kezdte újra, de szeme előtt mindig a nemzeti újrakezdés,
a számára mindig mindent jelentő népi újrakezdés, a sorsváltoztatás
célja lebegett. Püski Sándor újrakezdései mindig a magyar
tragédiához kötődnek. Még vége sincs a háborúnak, s csak a
kérlelhetetlen összeomlás jelei érezhetők 1943-ban Szárszón
és az odahívottak vészjelzései miatt már megtámadják. Miért
engedte szóhoz jutni és miért nem utasítja vissza Németh Lászlónak
a három kirekesztő törvénnyel sújtottak bosszúját előre
vetítő jóslatát. Egy húron pendül a Kisebbségben szerzőjével,
aki szerint a magyar kisebbségbe szorult a saját hazájában? Az
összeomlás rövid úton elsöpri a Magyar Élet kiadót, az üzletet
is idő előtt államosítják és az újrakezdés lehetősége
csak 1956 nyarán, a forradalom előtti égkinyílásban csillan
fel. Püski Sándor megpróbál élni vele, de jön november 4-e
és a Kádár–Aczél-rendszer nem engedélyezi a Magyar Élet
kiadót. Újrakezdés helyett bebörtönzés. Az amerikai újrakezdésnek
már irodalma van. De az újrakezdés fáradtságának, élete párjának
centekért végzett és centeket összerakó munkálkodásáról,
eszményien szép részvételéről talán még most sem tud senki
eleget. Pedig az amerikai újrakezdés most már az egész család
számára az 1935-ös, Gömbös alatti kezdéshez hasonlított.
Amerika akkor egy szabad ország volt. De ez mellékes ma már. Az
üzlet megnyílt, a Kiadó elindult, de végeredményben egy összmagyar
újrakezdés történt ismét. Mihelyst került rá anyagi támaszték,
megjelentek a hazai írók a boltban és körutazásokra indultak
az új világban. Nem hiányzott jóformán senki, megjelent Erdély
és a Felvidék, fel lettek téve a legfontosabb kérdések. Mert
az újrakezdő ember mesterkurzust tartott magyar újrakezdésből.
S aztán következett a legnagyobb, a hihetetlen vállalkozás. Az üzlet
hazatelepült. Ez ellen semmi kifogást nem emeltek, legfeljebb üzletileg
betartottak. De Püski Sándor és Ilus a szellemet is hazatelepítette.
Nyolcvanhétben már ott szervezkedett Lakiteleken. Azok, és
azoknak utódai és csatlósai, akik 45-ben nem akarták igazolni
és a forradalom után börtönbe juttatták, mindent elkövettek
a szellem hazatelepülése ellen. A lehető legtisztább emberre a
lehető legtöbb mocskot szórták. A már idős emberpár
rezzenetlenül állta ezt. Püski Sándor egy magyaralkat-sűrítmény.
Alapeleme a szegénységből szívós munkával kiemelkedő magyar
kálvinista paraszt, az Arany János-i tárgyiasság és szemérmesen
zárkózott lélek, de megtaláljuk benne a Németh László által,
Móricz „Erdélye” alapján leírt magyar alaptípusok közül
a Bethlen Gábor-i céltudatos, konok áldozni és készen álló
egyeztetőt, a mindig messze néző embert is. Csak a Báthori Gábor-féle
parádés magyarból, a duhajból és szertelenből, a vakmerőből
és vérnőszőből nincs benne semmi, de ez nem hátrány.
Mindezt azért kell itt a búcsú pillanatában elmondani, hogy
tudjuk mihez tartani magunkat. Mert most is újrakezdés következik,
pontosabban következhet, ha lesz hozzá elég újrakezdő ember,
újrakezdő magyar. Ha Püski Sándorunk elvesztése is megerősít
bennünket a népünk, nemzetünk szeretetében, s ha az ő példája,
lényének ragyogása bátorsággal is megtölti szívünket. Ez a
ravatal ma a legerősebb mementó a magyarság számára. Nem búcsúzhatunk
komoly elszánás és erős belső fogadalomtétel nélkül az újrakezdés
emberétől. Ez a ravatal szolgálatra jelentkezést követel tőlünk.
Veled a legmélyebb magyarok egyikét, a legszívósabb magyar
parasztok egyikét temetjük el, doktor Püski Sándor. Meg
vagyunk hatódva, könnyeink peregnek, de mégis mosollyal
emelkedik fel tekintetünk. Köszönjük, hogy most is szelíden,
megértően mosolyogsz ránk odafentről. Ez kötelez.
|