vissza a főoldalra

 2009.08.28. 

Jöjjön el a te országod!
Joseph Ratzinger XVI. Benedek: A Názáreti Jézus c. munkájának ismertetése

Ez év 33. hetének vasárnapján az evangélium igéjét az egyetemes római egyház templomaiban János evangéliumából vették („Ha nem eszitek a testemet, és nem isszátok a véremet…”). Felfoghatatlan üzenet Jézus Krisztustól, emberi ésszel szinte követhetetlen… És mégis. A papok a szószékről magyarázzák Jézus szavát. Értésünkre adják, hogy Krisztus követése, testének és vérének magunkhoz vétele vezet el bennünket az országba. Csak sokasodnak a kérdések: hogyan vegyük magunkhoz Krisztus testét és vérét, és miféle országról beszél Jézus Krisztus. XVI. Benedek A Názáreti Jézus című könyvében megállapítja, hogy a történeti Jézus és a hit Krisztusa közötti szakadék egyre mélyül. A mérhetetlenül nagy tudású tudós pap megkísérli bemutatni az evangéliumok Jézusát. A tulajdonképpeni értelemben vett történeti Jézust akarja elénk állítani. Joseph Ratzinger, a szinte kíméletlenül következetes hittudós a földrajz tudományától kezdve a történeti tudományokon keresztül a nyelvészeti megállapításokon át a teológiai igazságokig veszi sorra Jézus alakjának, arcának és szellemének bemutatásához a világ rendelkezésére álló adatokat, megállapításokat és mondatokat. Joseph Ratzinger úgy tervezi, hogy majd megírja könyvének második kötetét, amelyben Jézus gyermekkorával foglalkozik. És most, hogy egy szerencsétlen véletlen során eltörte kezét, magnetofonba diktálja gondolatait, készül a második könyv. Az első könyv Jézus Krisztus nyilvános működésének történéseit mondja el. Sorra veszi ennek a korszaknak állomásait. Jézus megkeresztelkedéséről beszél, Jézus három megkísértéséről, Isten országának evangéliumairól, és a két legnagyobb fejezet a hegyi beszéddel és az Úr imájával, a Mi Atyánk-kal foglalkozik. Megismerjük a tanítványokat, akikről csak sommásan azt szokták írni, hogy egyszerű halászok voltak, pedig a világ szinte minden tájáról érkeztek Krisztus követői közé.

 XVI. Benedek saját könyvéről azt mondja, hogy megállapításai nem hitbéli kinyilatkoztatások, hanem egy gondolkodó ember tűnődései. Szívesen fogadja a kritikai megjegyzéseket. A liberális sajtó szokta mondani és írni, hogy XVI. Benedek Jézus Krisztus pitbullja, illetve rotweilerje. Ám legyen. XVI. Benedek a világ legszerényebb egyéniségei közé tartozik, hatalmas tudásával sosem élt vissza, ám a kristálytiszta megállapításait minden ellenvetés ellenére hirdeti a világban, mint az evangéliumot. XVI. Benedek a történelemből, tehát Krisztusból indul ki. Könyve elején azt mondja: „A bibliai hit számára ugyanis lényeges, hogy valóban történeti eseményre vonatkozik. A bibliai hit nem úgy beszéli el a történeteket, mint történelme feletti igazságok szimbólumait, hanem azon a történelmen alapszik, amely ennek a földnek a talaján ment végbe. Számára a factum historicum nem kicserélhető rejtjel, hanem lényegalkotó alap: et incarnatus est. Ezekkel a szavakkal azt valljuk meg, hogy elhisszük, Isten tényleg belépett a valóságos történelembe. …A Szentírás Isten vándorló népének élő, egyetlen történelmi alanyt alkotó közösségéből nőtt ki, és benne él. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy Írás könyvei három egymásra ható és egymásba játszó alanyra utalnak. Először is itt van az egyes szerző vagy szerzők csoportja, amelynek az adott írást köszönhetjük. Ám ezek a szerzők nem önálló írók a szó modern értelmében, hanem Isten népének közös történelmi alanyához tartoznak, amelyből kiindulva és amelyhez szólnak, s amely ekképpen valójában az írások szerzője, a szó mélyebb értelmében. Az Írás egyfelől az Istentől jövő mérce, és irányadó erő a nép számára. Másfelől azonban az Írás csakis ebben a népben él, amely az Írásban túllép önmagán, és így végső mélységét tekintve megtestesült Igének köszönhetően Isten népévé lesz. Ehhez azonban hozzátartozik, hogy e nép létrejöttének és életének forrása maga Isten, végső soron pedig Krisztus, a testté lett Ige, aki által e nép engedi magát rendezett közösséggé építeni, vezetni és irányítani. Csak akkor magyarázható Jézus keresztre feszítése és annak hatása, ha valami egészen szokatlan történt, ha Jézus alakja és szavai gyökeresen meghaladtak minden szokásos reményt és várakozást.” 20 évvel Jézus halála után, a filippi levél nagy Krisztus-himnuszában teljesen kiérlelődött krisztológiát találunk, amely azt állítja Krisztusról, hogy Istennel egyenlő volt, de kiüresítette önmagát, emberré lett. Megalázta magát egészen a kereszthalálig, és most az egész kozmoszt átfogó hódolat és imádás illeti meg. A Hittani Kongregáció egykori vezetője, Ratzinger bíboros Jézuskönyvét Jézus nyilvános működésével kezdi, azzal a pillanattal, amikor Keresztelő Szent János megkeresztelte őt a Jordán folyóban. Ez a fejezet térben és időben mutatja be Jézus működését. Lukács evangélista bemutatja Jézus családfáját. Beszámol ekkor, hogy e pillanatban éppen 30 esztendős Jézus Krisztus. Ez az életkor az, amelyik felhatalmazza az „embert” a nyilvános tevékenységre. A Lukács-i családfa visszamegy egészen Ádámig, a teremtésig. Lukács evangélista már az Írás gyermekségtörténetében megadott két fontos időpontot. Keresztelő János életének kezdetéről azt mondja: „Heródesnek, Júdea királyának idejére kell tennünk”. A keresztelőre vonatkozó időmeghatározás a zsidó történelem időkeretében marad. De mint cövekek, ott állnak a Szentírásban Lukács evangéliumának figurái. Így olvashatjuk: „Tibérius császár uralkodásának 15. esztendejében, amikor Poncius Pilátus volt Júdea helytartója, Galileának Heródes volt a negyedes fejedelme, testvére, Fülöp meg Itureának és Trachonitisz tartományának, Lizániás pedig Abilinának volt a negyedes fejedelme, Annás és Kaifás főpap idején.” Elővehetjük a történelemkönyveket, a Római Birodalom történetét, és ezeket az alakokat mind-mind megtalálhatjuk. Szoktak hivatkozni Flaviusra, a zsidó történetíróra, a zsidóság történetére és a zsidó háborúra. Flavius ezekben a könyvekben szót sem ejt Jézusról. Na igen, Flavius a császárság embere volt, ezért hű cselédként elhallgatta Jézust. További meghatározás, kik voltak e korszak emberei Izraelben. Jézus születése idején a galileai Júdás felkelésre szólított fel (ez nem az áruló Júdás). Ezt a felkelést a rómaiak vérbe fojtották. Azért lázadtak fel ezek az emberek, hogy helyreállítsák Izrael függetlenségét. Jézus apostolai között egyik-másik ebből az irányból jött. Ezek voltak a zelóták. Közéjük tartozott Simon, és a karióti Júdás. Ott voltak a szaddúceusok, ők leginkább az arisztokratákhoz és a papi osztályhoz tartoztak, alkalmazkodtak a római életmódhoz, Jeruzsálem lerombolása után eltűntek. A farizeusok a Misnára és a Talmudra alapozták életmódjukat. És végül meg kell ismernünk az esszénusokat is, a kumráni közösségeket. A pusztában kolostori közösségeket alkottak. Saját irodalmuk volt, saját rituáléjuk, ezek közé tartozott a tisztálkodás. És a tisztálkodás nemcsak a testi, hanem a lelki igényből nőtt ki. A liturgikus tisztálkodásnak és a közös imádságoknak különös jelentőségük volt. A kumráni közösségekhez tartozott Keresztelő Szent János, és talán Jézus Krisztus családja is. De miért akarat Jézus Krisztus megkeresztelkedni? „Az igazán új az, hogy ő – Jézus – meg akarja magát kereszteltetni, hogy a bűnösök szürke tömegéhez csatlakozik, amely a Jordán partján várakozik. A keresztelkedéshez hozzátartozott a bűnök bevallása. Mivel az alámerítő keresztség a bűnbevallás és a megbocsátás kérését tartalmazza az újrakezdés céljából, Jézusnak ebben az Isten egész akaratára mondott igenjében benne van az emberekkel való szolidaritás kifejezése is.

 Mind a négy evangélium elbeszéli, bár más-más módon, hogy amikor Jézus feljött a vízből, az ég „felszakadt” (Mk.) megnyíltak az egek, a Lélek mint egy galamb, leereszkedett rá, miközben hang hallatszott az égből, amely Márk és Lukács szerint Jézust szólította meg: „Te vagy az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik”. Jézust a sátán háromszor kísértette meg. 40 napra a pusztába ment Jézus Krisztus. Ratzinger azt is elmondja, hogy mi ez a negyvenes szám. Mit jelent a 12? Izrael pusztai bolyongása negyven évig tartott, és tele van az Írás sajátos számokkal. Egyszóval Jézus a pusztába ment, s a sátán megszólította, a köveket változtassa kenyérré. Izrael népe a bolyongás során végül a mennyből kapta a mannát, hogy élni tudjon. Kenyér nélkül nincs élet. Kenyér a gazdasági és a politikai hatalom. Jézus ellenállt a csábításnak, mert tudta, hogy az ember haja szála sem görbülhet meg Isten akarata nélkül. Az ég madarai nem szántanak és nem aratnak, mégis gondoskodik róluk a Teremtő. A második kísértés. Az ördög csalárd módon az Írás szavaival akarja becsapni Jézust. „Mert angyalainak parancsol felőled, hogy minden utadon őrizzenek, kezükön hordoznak téged, hogy kőbe ne üsd lábadat” (Ószövetség). Javasolja Jézusnak, vesse le magát a mélységbe, Isten majd megsegíti, baja nem esik. A harmadik kísértés. Felviszi egy magaslatra a sátán Jézust, széjjelmutat a teremtett világon, és felajánlja Jézus Krisztusnak, tiéd minden, ha leborulva imádsz engem. Jézus bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógákban, hirdette az ország evangéliumát, és meggyógyított minden betegséget és fogyatékosságot a nép körében. Az evangélisták evangéliumnak nevezték Jézus igehirdetését. Manapság – írja Ratzinger – az evangélium szót jóhírrel fordítják. „Ez nagyon szépen hangzik, de messze elmarad amögött, amelyet az evangélium szó jelent.” Ebben az időszakban a római császár által kibocsátott rendeleteket evangéliumnak nevezték, anélkül, hogy tartalmuk különösen örömteljes és kellemes lett volna. Az evangélium az egyetlen és megismételhetetlen jó hír, ami az egész emberiségnek szól. Ezt a megállapítást nagyon pontosan írja le Joseph Ratzinger. A világtörténelem legnagyobb beszéde a hegyi beszéd. Ez nem politikai beszéd, nem gazdasági beszéd, hanem a világmindenségre kiterjedő, emberiségnek szóló üzenet. A hegyi beszédben hirdeti meg Jézus Krisztus az új Tórát. Nem megszüntetni jött a régiek törvényét, hanem meghaladni. Majd ismerteti a nyolc boldogságot. A zsidóság körében alapkérdés a szombat megülése. Hogyan értelmezzük a szombat jelentését? Miként láthatjuk a család és a nép, valamint a Jézus-i közösséget? „Jézus üzenete alapvetően különbözik az »örök Izrael« hitétől. Vizsgálatát három alapvető parancsolatból indulva végzi, szemügyre véve, hogy Jézus miként viszonyul hozzájuk. A negyedik parancsolatból a szülők iránti szeretet parancsából, a harmadik parancsolatból, amely a szombat megszentelését írja elő, és végül a szentség parancsából indul ki.” A könyv következő fejezetében az Úr imájáról beszél a szerző. A Mi Atyánk valójában hét kérést tartalmaz. A minap temetésen voltam. Láttam, hogy fontos emberek nem tudják az imát, még szájukat sem mozgatták, pedig ezt az imát ismerni kell. Talán nem is tudnak imádkozni. A pápa könyvében arról beszél, hogy hogyan kell imádkozni. De ne keressük más szemében a szálkát, ha nem látjuk meg magunkéban a gerendát. Volt alkalom, hogy csendes, szép nap után este felsóhajtottam, és csak annyit mondtam, hogy jaj, Istenem. Majd mosolyogtam egyet, és hozzátettem. Ne rémülj meg Istenem, nem kérek semmit. Igen ám, de nem sóhaj volt ez, hanem nyilvánvalóan egy szörnyű káromkodás. Azóta sokszor szeretnék kérni. Hogy mondhattam, gondolhattam ilyet én a magasságbeliről. Krisztus tanította nekünk a Mi Atyánk-ot. Hát kezdjük el az imádságot mi is: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod. Na, itt mondatonként, szinte szavanként álljunk meg. Mi az, hogy Mi Atyánk? Nem az én atyám, mert ezt egyedül Jézus mondhatja, hanem egyházban lelt közösség, a világ népei együtt mondhatják Istenhez fordulva, tehát a Mi Atyánk. Szenteltessék meg a te neved. Ez a parancs már a 10 parancsolatban is ott van. Semmit nem változott. Jöjjön el a te országod. Mi ez az ország, hol van? Hol van a kezdete és a vége? Kezdetben úgy gondolták, hogy ez az ország a mennyekben van, majd hirdetni kezdték, hogy ez az ország az egyház. Az egyetlen Jézus által alapított egyház, a római katolikus egyház. De az idők folyamán a hittel megvallott egyistenhit követői ugyancsak üdvözülhetnek. Aztán tágult a fogalom, ez az ország bennünk van Isten által. Ez az ország a szeretet országa, Jézus országa, amelyikről János írja, az evangélista, „És majd letöröl szemetekről az Úr minden könnyet”. A Mi Atyánk-ot két evangélista jegyzi: Lukács a rövidebbet, Máté a hosszabb formát hagyományozta ránk. Mindkét megfogalmazásban Jézussal imádkozunk együtt, és hálásak vagyunk azért, hogy a hét kérés Máté-i megfogalmazásában világosan kifejtve találjuk azt, amit Lukács úgy tűnik, csak részben említ. XVI. Benedek pápa könyve rendkívül nehéz olvasmány, de igen gazdag táplálék. Külön foglalkozik a szerző a példabeszédekkel. Lukács evangélista nyomán három példabeszédet is ismertet a pápa. Példabeszéd az irgalmas szamaritánusról, példabeszéd a két testvérről, és példabeszéd a dúsgazdagról és a szegény Lázárról. Ezek a példabeszédek a teljes életre utalnak. Az evangéliumok történetében nagy talány a legfiatalabb tanítvány, János élete és tanúságtétele. Ő volt a nagy misztikus, ő volt az a tanítvány, aki pátriárkai korban hunyt el, egyetlenként természetes halállal. János beszél nagy képeiben a vízről, a szőlőtőről és a borról, a kenyérről és a pásztorról. Majd tovább lapozva megismerjük Péter hitvallását és színe változását. Pétert lehet talán a legkönnyebben megérteni, nem tudom miért. Rómában, a Szent Péter-templomban ott áll (ül) egy Szent Péter-szobor. Milliók látogatják ezt a templomot, és elzarándokolnak Péter szobra előtt. A jobb lábát, mondom, ami bronzból van, laposra simogatták a hívek. Micsoda szeretet áramlik felé ma és áramolni fog holnap. Pétert talán könnyebben megértjük, mert bűnös volt. És végül ő lett a kőszikla, amire az egyház épülhetett. XVI. Benedek könyve, A Názáreti Jézus nehéz olvasmány. Nem elég egyszer elolvasni, elő kell vennünk újra és újra, hogy közelíteni tudjunk a megváltás misztériumához. Mert a megváltás alfája és omegája maga a Názáreti.

 (Joseph Ratzinger XVI. Benedek: A Názáreti Jézus, Szent István Társulat, 2007.)

Győri Béla