|
 2009.08.28.
A lelki tartás erősebb minden fegyvernél – Emlékeztek az Úz völgyében
2009.
augusztus 26-án, az 1944. augusztus 26-i úz-völgyi szovjet betörés
emléknapján, több száz zarándok kereste fel a hősi halottak,
hazájukat védő katonák emlékére létrehozott sírkertet. A
hatvanöt évvel ezelőtti eseményekre bensőséges ünneppel,
szentmisével és újabb emlékjelek avatásával tisztelegtek az
egybegyűltek.
Hatvanöt éve immár annak, hogy az augusztus 23-i román
átállás utáni szovjet offenzíva az Úz-völgyét is elérte,
és az itt állomásozó 11. Székely Határőrezred legfőképp
fiatalokból álló csapatai nem bírtak a túlerővel. Az egykor
itt harcolók immár három és fél évtizede rendszeresen találkoznak
ezen a napon, tizenöt esztendeje pedig emlékmű hirdeti a
fenyvesekkel körülvett katonatemetőben, hogy az utódok nem
felejtenek.
Hatvanöt évvel ezelőtt még megünnepeltük Szent István
napját, aztán a cselszövéssel és túlerővel szemben nem volt
menekvés — emlékezett rövid köszöntőjében dr. Szőts Dániel
egykori honvéd, az úz-völgyi ünnepségek mindenese.
Gergely András, Csíkszentmárton – és egyben Úz-völgye
település – polgármestere azokhoz szólt, akik félnek a
megemlékezéstől. Pedig a hatalom jobban tenné, ha a fiatalok
kilátástalanságától, a nehéz gazdasági helyzettől, és nem
az őseikre emlékező magyaroktól félne, mert az emlékezés a
megbékélés csíráját hordozza, csakis erre lehet reményteli
jövőt építeni — fogalmazott Gergely András, aki az első
világháború olasz és szlovén helyszíneire utalva, ahol példásan
őrzik az elesett katonák emlékét, függetlenül attól, hogy
az ellenség hadseregében harcoltak-e vagy sem, feltette a kérdést:
mikor érjük meg mi is azt, hogy ellenségeskedés nélkül emlékezhessünk?
Az ünnepi szentmisét celebráló Berszán Lajos gyimesi plébános-iskolaigazgató
szentbeszédében arra kérte az egybegyűlteket: imádkozzanak az
elesettekért, de azokért is, akik félnek az emlékezéstől. A
lelki erő, a hit erősebb minden fegyvernél, s mert mi őshonosok
vagyunk, ismerjék el, hogy jogaink vannak — mondta Berszán
atya, aki legfontosabbnak azt látja, hogy ne ártson magyar a
magyarnak. Incze Sándor református esperes imájában az Istenbe
vetett hit fontosságát hangsúlyozta, hogy úrrá tudjunk lenni
a napjainkban pusztító második „lelki trianonon".
Idén négy új emlékjelet avattak fel az úz-völgyi
panteonban: Mikóújfaluból egy vörös andezitből készült
kettős keresztet hoztak az emlékezők, Árkosról újabb kopjafát
(ezúttal az ezred katonazenekarának tiszteletére), Szentivánlaborfalváról
negyvennégy helybeli honvéd (közülük immár egy sem él) emlékére
került kopjafa a temetőbe, Gelencéről pedig Kelemen Dénes által
faragott fakereszt.
(Forrás:
Háromszék)
|
