vissza a főoldalra

 2009.08.28. 

Csurka István: Magyar rendszerváltás nem volt, de lesz

István, akit később szentté avattak 1000- ben, azaz éppen l009 éve lett koronás magyar király. Két év múlva, 1002-ben és 1003-ban szárazon és vízen folyó nagy harcban legyőzi az új állam ellen támadó német császárt, Konrádot. A magyar birodalom véglegesülését, a Kárpát-medencére és az egész közép-európai térre vonatkozó uralkodó helyzetét voltaképpen ettől a győzelemtől számíthatjuk. Itt akkor más állam, másik független erő nem volt. István akkor már hívő keresztény volt, és szittya, de szentté avatását és a Szent Korona összetartó erejét végeredményben ez a birodalmi erő adta meg. A magyarok ezt karddal vívták ki és józan belátással. Itt az új hazában, ahová évszázadok óta igyekeztek, s amelyet előző honfoglalásaik óta már ismertek és a maguk számára alkalmas voltáról meg voltak győződve, belátták, hogy csak életforma-váltással, a kereszténység és hűbéres rend felvételével maradhatnak fenn. Belátták, mégpedig István király erős kényszerítésével, hogy ezen az ősi-új helyen a régi törzsszövetségi, nemzetségekből és a törzsek-nemzetségek feladataiból összeálló magyar államszervezet nem elégséges a fennmaradáshoz, és másik szuverén, magyar rendszerre kell felváltani. Ebben a felváltásban az volt a legfontosabb, hogy noha vallást kellett cserélni – a kereszténység nem volt ismeretlen előttük –, az új rend százszázalékig magyar és Árpád-házi István király fennhatósága alá tartozó rend lesz. Új lesz, de saját lesz. Új, saját magyar rend keletkezett, természetesen nem a nacionalizmus felfogásának a mai értelmében.

 Lehet tehát rendszert váltani szorongató világpolitikai kényszerűségek között úgy is, hogy a tartalom, a lényeg, az uralom és a fejlődés iránya saját marad. Ez Szent István művének legfontosabb tanulsága, ereje, hívása és nem az Intelmekben megfogalmazott és többnyire szándékosan félreértelmezett és csak a királyi udvar működésére vonatkozó fiának írt ajánlások. Mi pedig most azért vagyunk itt, hogy ezeket a rendszerváltásra, sorsváltoztatásra vonatkozó ajánlásokat megbeszéljük. Húsz évvel ezelőtt, miközben a nemzet java szabadságban, nemzeti megújulásban, magyar demokráciában, saját útban reménykedett, minden hatalom, új nyugati gyarmatosítók és az őket kiszolgáló régi-új elit kezébe került. Éppen a magyarság középső, alsó termelő és fenntartó része, keresztény középosztálya, falusi népessége került kisebbségi, másodosztályú helyzetbe. Minden hatalmat a külső és belső idegeneknek szereztek meg. Most pedig húsz év elteltével, újabb rendszerváltás lehetősége előtt az a kötelességünk, éspedig elodázhatatlan és átháríthatatlan kötelességünk, hogy megvizsgáljuk: végre tudunk- e hajtani végre egy tiszta magyar rendszerváltást. Olyan mélyre süllyedtünk, annyira mélyre hagytuk lenyomni magunkat, viszonyaink, egész életünk annyira szennyes, idegen, internacionalista, hogy ha most nem sikerült magyar nemzeti hatalmat kivívnunk, végleg elvesztünk. A magyarság megszűnik. Ez most a vagy-vagy történelmi pillantat, élet vagy halál pillanata. Ránk, megfogyatkozott, kardunk vesztett magyarokra, hasonló nagyságrendű, de nem egy zseniális királyt, hanem roppant közösségi összefogást kívánó feladat néz. Először is kardot kell kovácsolnunk magunknak. Nem azért, hogy akárkit is ok nélkül összekaszaboljunk, hanem azért, hogy legyen. Az a nemzet, amelynek az oldaláról az internacionalizmus és a liberalizmus leoldotta a kardot – kiszolgáltatott. Kardot kell kovácsolnunk szellemi elszántságból, magyar kultúrából és természetesen kemény acélból is. Ha meg akarunk maradni magyarnak, ha meg akarjuk őrizni legalább a töredékét annak a birodalomnak, amelyet Árpád kardja elfoglalt, István államférfiúi bölcsessége megszervezett, akkor a minden ízében, minden eresztékében magyar hatalmat kell visszaállítanunk Magyarországon. Ha nem akarunk elsüllyedni a történelem népemésztő gyehennájában, ha nem akarunk idegenek soha le nem rázható, halálos, és szolgai uralma alá kerülni, akkor most 1009 évvel István megkoronázása után életformát, rendszert úgy kell váltanunk, hogy mindent, gazdaságot, kultúrát, iskolát és hadsereget magyarrá szerzünk vissza, magyarrá építünk fel. Mindent, ami van, ami történik, ami készül, ami születik és keletkezik, a saját Szent István-i fennhatóságunk alá kell vonnunk. Most a tömegkultúránkat bűzhödt nemzetköziség és idegenszerűség, egy magyar földön gyökértelen, nemzetközi zsidó szellemiség uralja. Ma minden internacionalista. Internacionális a mosópor is, a filozófia is, internacionális az irodalom, meg az elemi iskolai tankönyv is. Internacionális a színház és internacionális a kupleráj. Minden megszűnt cukorgyárunk internacionális. Minden sporttelep helyén épült bevásárlóközpont szintén internacionális. Az egész együtt pedig soha nem látott, internacionális agymosás. Ahhoz, hogy ez a helyzet létrejöhessen, hogy a nemzet ezt eltűrje, a bambaságnak, az igénytelenségnek, a műveletlenségnek képtelen mélységébe kellett lenyomni a magyarságot. A nemzetközi bankár népirtása elbutítással kezdődik. A nemzetközi bankár, az IMF butasággal érzéstelenít.

 A harc ma a nemzeti a nemzetközi között dúl. A harc egyenlőtlen, mert a nemzetközit ma a világ összes nemzetközi bankja támogatja, a nemzeti pedig csak megviselt öreg és még tétován dobogó ifjú szívekben él és még csak most kezd akarattá formálódni. De a folyamat már megindult, Európa népei újra a saját népi gyökereikből táplálkozó nemzetekké formálódnak és leváltják az internacionalizmus lenini és Simon Pereszi formáját. Sajtónk nagy része össze-vissza hazudik az internacionalizmus jegyében. A gazdaságunkban a törvényesített rablás és a magyar kis- és közepes vállalkozás szándékos elszegényítése folyik. A bankok haszna mesés, természetesen az internacionalizmus jegyében. Iskoláinkban a liberális-internacionális gazemberségre félrenevelt tanulók verik a tanárokat. Politikai életünket egy bérenc banda tartja kezében, amely felerészben lenini értelemben internacionalista, nagyobb részben Simon Pereszileg internacionalista. Természetesen olyan is van köztük, aki leninileg is, pereszileg is internacionalista és az off shor vallás híve. Csak lop, csak csal, csak hazudik és ebből teremt internacionalista hatalmat. Amit ellopott, azonnal kiviszi adóparadicsomokba, természetesen az internacionalizmus jegyében. De a bajok baja, hogy ha valaki magyar és keresztény Szent István hazájában, az nem viszi semmire, legfeljebb, ha elszegődik az internacionalizmus csahosának. A magyarnak félve, szemlesütve kell bevallani, és bocsánatot kell kérnie uraitól, hogy magyarnak született. Semmilyen előmenetelhez nem jó ajánlólevél, ha valaki csak magyar és semmi ferdültsége nincs és ráadásul keresztény és heteroszexuális. Az országot vezető, kétféleképpen internacionalista réteg ezer okot talál arra, hogy mindezeket ki se lehessen mondani és az egyszerű nép lelkében tudatosítani. A magyar társadalom a rejtett, alattomos tiltások társadalma. A leglényegesebb kérdésekről, a Szent István-i kérdésekről itt évtizedek óta hallgatni kell. Nem lehet feltenni a kérdést, hogy ki és kik mi címen vezetik az országot, hogy miért nem magyarok vezetik Magyarországot. Kun- Kohn Bélának szobrot állítottak, Szamuelly Tiborról utcát neveztek el, Rákosi Rosenfeld Mátyásnak, Gerő-Singer Ernőnek a származását nem lehetett firtatni, pedig hátha nem csak a lenini internacionalizmus volt az indítékuk a magyarság gyötrésére és tönkretételére, hanem talán a származásukból adódó elemi gyűlölet is. A törzsi gyűlölet. Internacionalizmus és ez a törzsi gyűlölet egy tőről fakad. Most tehát a liberális piacgazdaság összeomlásából következő rendszerváltásunkban a feladat az, hogy ki kell lépnünk a törzsi gyűlölet internacionalizmusából. Vér nélkül, de határozottan. A rendszerváltásunk félresiklottsága legalább 1992 augusztusa óta kétségtelen és bizonyított tény. De a változtatást, akár fellázadás, akár más formában, eddig mindig halogattuk és elhalasztottuk. Most azonban már nem tudjuk tovább halasztani, mert az a rendszer, amelyik a miénket fenntartotta és bennünket, keresztény magyarokat eltaposással fenyegetett, világszerte megbukott. A liberális piacgazdaság rendszere, amelynek nevében bennünket leigáztak és amelyben ma is végtelenül, halálosan kizsákmányolnak – megbukott. A nemzetközi bankárok globalista világrendjének bukását egy kétségbevonhatatlan tény bizonyítja: ez a válság, amelyben most vagyunk. Ezt a válságot a nemzetközi nagytőke, az IMF és a Világbank, a nyugati világ nemzetközi zsidó pénzügyi hatalmasságai robbantották ki, szándékosan és időzítve. Mert a hozzájuk befutó, de a világ népeivel meg nem osztott pontos információik szerint a világrendjüket feltartóztathatatlanul legyőzi az ázsiai társadalom és gazdaságszervezési modell, a munkából eredő tőke felhalmozása, a nemzeti, nemzetállami keretek közé szorított rend. Ha nem robbantják ki a világválságot, előbb-utóbb minden hatalom kicsúszik a kezükből. El kellett terelni a figyelmet a nyugati kapitalizmus súlyosan önemésztő, mélyen igazságtalan és az erőszakot nemcsak fegyverrel, hanem képtelen hazugságokkal fenntartó voltáról. A nyugati világ 1920 óta, az első világháborút befejező békerendszer óta hazug, természetellenes, mesterséges létformában él. Az elvek és a gyakorlat között ellentmondás van. Az első világháborút lezáró béke előkészítette a második világháborút, a második világháború után pedig a szociális piacgazdaság rövid korszaka után fegyverkezési verseny kezdődött, és a népeket nem hagyták többé a saját életüket élni, táborokba kényszerítették őket, rendszereket erőszakoltak rájuk, majd amikor a szovjet rendszer, nem bírván a terhelést, összeomlott, az egész Európára a profit nemzetemésztő amerikai és voltaképpen nemzetközi zsidó rendszerét erőszakolták rá és elnevezték rendszerváltásnak. Érdekes és közeli bizonyíték erre, hogy amikor Románia diktátora vonakodott teljesíteni az országra is kirótt rendszerváltást, az amerikai és a szovjet titkosszolgálat összefogott és megcsinálta a romániai forradalmat. A házaspárt nyilvánosan szitává lőtték.

 Ez a rendszer menthetetlen. A bankárok ezt jobban tudják, mint mi. Ezért menekültek a válságba, de a válság olyan erőket szabadít fel, annyira átírja az állam, a nép, az uralkodó elit viszonyait, hogy a bukásnak, amely számunkra felszabadulást jelent, kérlelhetetlenül be kell következnie. A kérdés az, hogy tudunk e élni a lehetőséggel. Egy bizonyos: senkire nem számíthatunk, csak magunkra. Mindenki az ellenségünk és mindenki az ellenségünkké tehető. De ez a többi nemzet esetében is így van. A leigázott európai ember, s benne a többszörösen leigázott, borzalmasan fogyatkozó magyarság, egy szenvedésekkel teli korszak előtt áll, amelyből azonban megszülethet a felszabadulás. A magyar kibontakozás. Lehet, hogy egyesek, sőt egyes pártok is itt most csak kormányváltásra készülnek és az internacionalizmus rendszerét legalább részlegesen fenn akarják tartani, ez azonban dőre és nevetséges szándék. Magyarországon éppen azért, mert itt a helyzet ennyire rossz és aljas, mint amennyire rossz és aljas, akár akarják a pártok és az off shorosok, akár nem, rendszerváltás lesz. Mégpedig azért, mert a fentebb leírt lenini és pereszi internacionalizmus itt olyan galád erőszakkal, annyira hazugan és annyira pusztítóan, annyira magyarellenesen kormányzott, hogy itt most csak rendszerváltás következhet. Erre az az erő fog rádöbbenni, amelyik a választás után kormányra kerül. Ha netán nem akar rendszerváltást, teljes rendcsinálást éppen az az erő fogja elsöpörni, amelyik kormányra választotta. Ha nem akarja valaki, hogy ez a most következő rendszerváltás véres és végső pusztulásba sodródó legyen, akkor világossá kell tennie, hogy a magyar nép igényei szerinti váltást fokozatosan végre fogja hajtani. Ahhoz tehát, hogy ez a valódi, alapos, történelmi méretű rendszerváltás végbemenjen, már most le kell szögezni néhány alapelvét. Ez a rendszerváltás nem lehet véres. Éspedig nem azért, mert az Európai Unió tiltja a halálbüntetést, hanem azért, mert mi, akik végrehajtjuk, mi, keresztény magyarok, nem vagyunk törzsi szemléletűek, hanem keresztények vagyunk, alkotmányhoz ragaszkodó magyarok vagyunk. Másodszor: az, hogy a váltás nem lesz véres, nem jelenti azt, hogy az off shorosok, a liberalizmus és az internacionalizmus hívei a helyükön maradhatnak. Egyetlenegy Gyurcsányt, Bajnait és az internacionalizmust kiszolgáló egyetlen egy káder, humánpolitikai, cigánypolitikai ágens, egyetlenegy Baló György nem maradhat a helyén – viszont érdemei elismeréseként életben marad. Nyugdíjáról később történik intézkedés. Csak így lehet a következő rendszerváltásról gondolkozni. A jogállamisággal sem folytatjuk tovább az internacionalista játékot. Lesz itt jogállam, de előbb megteremtjük az alkotmányos, tiszta alapját és megteremtjük a történelmi igazságtétel jogállamát. Most egy olyan állítólagos jogállamban élünk, amelyben a mások becsapásával és a nemzetköziség túlerejével szerzett vagyont, előnyt, privilégiumot nem lehet visszavenni, sőt örökíthető. Ez nem jogállam, ez leninizmus, amely pereszi tulajdonlást és nemzetellenes elitképződést eredményez. A csalással, csalárd privatizációval, törvényesített rablással szerzett vagyonokat el kell kobozni, akármikor történt is a csalás. Aztán kezdődhet a jogállam. Egyszer végre igazságos rendet kell teremteni. A rendszerváltás rövid, közép és hosszú távú feladatokból áll. Az első nem is rövidtávú, hanem azonnali. A választásokon győztes erők nyilvánvalóvá és félreérthetetlenné teszik, hogy magyar rendszerváltást, nemzeti őrségváltást akarnak és egyúttal megkezdik az internacionalista bűnözők elszámoltatását és a politikai, gazdasági,kulturális és médiahatalomból való kivetésüket. Nyilvánvalóvá teszik, hogy az internacionalizmusnak semmilyen visszatérési lehetőséget nem hagynak. Nem a hiteles baloldalt szüntetik meg, azt inkább segítik létrejönni, hanem a bűzhödt, tolvaj, rabló és gyarmatosító internacionalizmust. Ez azért fontos, hogy a magyarság azonnal érezze a felszabadulást, térjen vissza lelkébe az akarat és legyen egy kis sikerélménye. A demográfiai katasztrófa elhárítása a legnagyobb nemzeti és állami feladat. Megoldása a matematika törvényei szerint csak évtizedek egybehangolt erőfeszítésével érhető el, megkezdése azonban nem tűr halasztást. Minden politikai, gazdasági bajunk, kiszolgáltatottságunk a népességfogyásból ered. Azért vagyunk a globalizáció célországa, leggyorsabban süllyedő hajója, mert fogyatkozunk. Ez az egész most folyó népirtás, a családellenesség az ország mielőbbi magyartól való kiürítését szolgálja. Kell a hely. Ezért a rendszerváltás legfontosabb eleme a családpolitika. A minél több egészséges, korszerűen művelt, az állam vezetésére is képes utód felnevelése. A nemzet népi törzsének megvastagítása. Legcélszerűbb a magyar föld megtartásával együtt végiggondolni és jól megvalósítani ezt. Minden arra vállalkozó, arra magát kiképző fiatal magyar emberpárnak tájegységenként, művelési áganként más és más, megfelelő méretű földet kell juttatni – legalább három gyermek felnevelése fejében. Az így képződő birtokokat bokrokba, szövetkezésekbe kell terelni, a bokrokban korszerű magyar iskolát kell létrehozni, majd idővel népi kollégiumokat és Eötvös kollégiumokat. A mai technikai fejlettség megadja a lehetőségét annak, hogy az így kialakuló életforma semmiben ne maradjon el a ma divatossá tett városi életformától, sőt meg is haladja azt. Ez kettős célú program: szolgálja a föld magyar kézben megtartását és megteremti a feltételét a népességfogyás lefékezésének, majdan megállításának. Ez a nemzetmentő program lényege. A magyarság a kihalás szélén áll, ezért a programért semmilyen áldozat nem drága. S a magyarságra a földje nélkül pária lét vár.

 Már ehhez a legfontosabb programhoz is a magyarság öntudatosodásra, kulturális világának, világképének, önértékelésének alapvető megváltoztatására van szükség. Az internacionalizmust csak úgy lehet kivetni hadállásaiból, ha onnan füstöljük ki, ahová a legjobban befészkelte magát. Vagyis a tömegtájékoztatásból, a tömegkultúrából, azaz a médiumokból. Jelenleg még szinte az egész világsajtó a bukott bankárok kezében van. Az újságok, a tévék és rádiók óriási többsége bankárutasításokat teljesít. A legfőbb hazugság a következő: a múlt nem azonos azzal, amilyennek a média és a tömegkultúra beállítja és a fennálló rendszer sem az, aminek kikiáltják. A múlt mindig rossz, bűnös, háborús bűnös, feudális, úri, parazita, népnyúzó, a fennállónak pedig csak azért vannak esendőségei, mert bár a vezetői, akár pártvezetők, akár liberálisok, akár internacionalisták, akár felkent európéerek tökéletesek, a nép, amelynek számára a demokráciát csócsálják, kérődzik fel, gyarló. Többet fogyaszt, mint amit megtermel, például. Ez a történelmi hazugságláncolat végignyúlik az egész huszadik századon és még mindig ott parkol a fővárosi Centrum parkoló káeftében – amelynek igazgatója egy Fürst – és még nincs rajta kerékbilincs. Az a rendszer, amely most megbukott, sohasem volt azonos azzal, aminek mondatta, hirdette magát. Úgy, ahogyan a megbukott szovjet rendszer sem volt orosz rendszer, hanem egy nemzetközi bolsevik rendszer volt, amely az orosz népet is kizsákmányolta, tönkretette és maga előtt tolta, hogy őket gyűlöljék. A szovjet rendszer véreskezű katonai megteremtője egy Bronstein nevű zsidó volt, Trockij, az állam politikai létrehozója, Lenin, egy kalmük zsidó keverék, Sztalin grúz, utolsó főhóhéra, Berija, akit a politikai bizottság ülésén lőttek szitává saját kezűleg Hruscsovék, szintén grúz. Oroszországnak csak most van orosz vezetése, hogy a birodalom nagy része levált róla, s függetlenül attól, hogy menynyire tetszik nekünk Jelcin, és Putyin vagy Medvegyev politikája, ezt látnunk kell. Amerikát, ahol az elnök hatalma óriásinak látszik, valójában egy az akármilyen pártállású elnök mögött felsorakozó nemzetközi háttérhatalom vezeti. Mindent a nemzetközi zsidók kis csoportjai, páholyai döntenek el, és ezek a legszorosabb összeköttetésben állnak Izrael vezetőivel és így az USA-t valójában Izraelből vezetik. Ezzel Samir, az egykori legfőbb hadúr elkérkedett, s ez nyilvánvaló tény, amiről persze sohasem beszélnek a gójok előtt. Mindezek következtében a magyarországi médiumok megtisztítása az amerikai és zsidó tulajdonban lévő tévéktől, sajtótól szinte sziszifuszi feladat. Erre a legalaposabban fel kell készülni, és ahogy a nemzetköziség, a globalizmus bukása halad előre, úgy kell végrehajtani, de egy gyors, rendteremtő, mindent világossá tevő médiatörvény meghozatala gyorsan, azonnal szükséges. Az új médiatörvénynek véget kell vetnie a sajtószabadsággal való célzatos visszaélésnek, a megbukott neoliberalizmus terjesztésének és a nemzeti oldal kiszorításának a médiumokból, elsősorban a képernyőről. A teljes váltást akkor lehet végrehajtani, ha felneveltük az új magyar nemzeti értelmiséget, ha a tanyabokrokból és a városi kollégiumokból megérkeznek azok a korszerű műveltséggel és magyar öntudattal bíró fiatal tehetségek, akik leváltják a Lauder javnéből képernyőre varázsolt beszédhibás sztárokat. Mellesleg, Magyarországra nem kell sztárkultusz, ide elég egy sztár, Torgyán József.

 A harmadik nagy feladat az oktatás-nevelés nemzeti alapra helyezése és az iskolában a gyermeket tanulásra fogása, a magyar élet feladataira való felkészítése. A gyermek nem választhat aközött, hogy tanul vagy nem tanul, engedelmeskedik-e a tanárainak vagy sem. Olyan szellemet kell kialakítani, amelyben ez magától értetődik. Ehhez természetesen jól felkészült tanárokra és tanítókra, valamint egyetemi tanárokra van szükség, akik a nevelést hivatásuknak érzik és ezért az egész társadalom erkölcsi és anyagi megbecsülése övezi őket. Mondani sem kell, hogy ez is lépésről lépésre megoldandó feladat, amelyet elkapkodni nagyobb bűn, mintha nem teszünk semmit. A gazdasági kérdéseket a helyükön kell kezelni. Semmilyen reform, változás nem képzelhető el a fentebb felsorolt alapvető változások nélkül. Most úgy tűnik fel, hogy az ember van a gazdaságért, az egyensúlyért, a GDP-ért. Ez vicc. Rossz vicc, méghozzá. A gazdasági kérdések végeredményben nagyon egyszerűek: a multinacionális vállalatokat rá kell kényszeríteni arra, hogy arányos részt vállaljanak a magyar életfeladatokból, az adózásból. Ne szponzoráljanak senkit, főleg a tévéket ne, hanem fizessenek adót és ne emeljék, lopják-csalják ki a nyereséget külföldre. Ha pedig ezek az új, gyorsan meghozott törvények nem tetszenek nekik és nem érik be tisztes haszonnal, mehetnek. Ugyanakkor a magyar vállalkozás, akármekkora méretben, az iparban, a kereskedelemben, a mezőgazdaságban létkérdés, ennek támogatása, előnyhöz juttatása minden külföldivel szemben az állam elsőrendű feladata, a magyar megmaradás egyik alapja. Olyan béreket kell kialakítani, amelyek tisztes színvonalon szavatolják egy négy vagy öttagú család megélhetését, sőt szerény megtakarítást is lehetővé tesznek. Mi a megalakulásunk első programjában meghirdettük a főállású anyaságot 1994-ben, állítva, hogy ha az anya legfontosabb nemzeti munka, amelyet meg kell fizetni. Ezzel szemben a liberálisok eljuttattak bennünket a családtámogatások borzalmas megkurtításáig. Ez hazaárulás. A nemzet sorsa azon múlik, hogy a családok mennyit tudnak a saját újratermelődésükre, a gyermekeik felnevelésére és a saját művelődésükre, korszerű életvitelükre költeni. Ha megvonjuk tőlük ezeket a lehetőségeket, nem tudnak magyar árut fogyasztani, megáll a forgalom, mindenki csődbe megy, és az adósság pedig nőttön nő. A nemzetközi bankárdiktatúra az adósságcsapda által valósul meg. Az eladósodott társadalom kénytelen a hitelező minden elvárását teljesíteni. Az IMF kölcsöne a legnagyobb zsarnokság, a nemzet halálba kényszerítésének eszköze. A visszafizethetetlen mértékű eladósodás agyonnyomja a nemzeti függetlenséget, oka a népességfogyásnak, az alkoholizmusnak, a kábítószer-fogyasztásnak és a nihilbe züllésnek. Szándékos. Az IMF nem segít, hanem gúzsba köt. Sehol a világon még egyetlen ország sem lábalt ki bajaiból az IMF tanácsai szerint. Végezetül a magyar emberek egészségének ügyét, a tulajdonképpeni magyar ügyet a legjobb, de elhallgatott nemzetstratégiai gondolkodók, mint Vass Csaba és Bogár László nyomán részben el lehet és el kell választani a magyar egészségügy kérdéseitől. Mert a magyarok lelki és testi egészségének ügye elsősorban nemzetpolitikai kérdés. Ha egy életerős negyvenéves férfi nem tudja eltartani a családját, ha pokoli önhajszával sem képes a maga által elvárt színvonalon élni szeretteivel, ha csak másodrendű embernek érzi magát, ha lökdösik, tapossák azért, mert magyar és azért, mert esetleg csak az apjától tanult szakmához ért, ha nem is nagyon érti azt a nyelvet, amelyet az internacionalisták beszélnek, ha italért nyúl és két végén égeti élete gyertyáját, azért nem a kórház és az ágyszám a felelős, hanem a rendszer. A kizsákmányoló, az embert megalázó, a 301-es parcellát megtöltő, vagy az üresfejű sztárokat népszerűsítő és az egyszerű embert megalázó, idegen természetű, nemzetközi kotyvalékrendszer. Több mint felelős: bűnös. Ezért a magyar egészségügy talpra állítását, a magyar megmaradást a rendszerváltással és az internacionalizmusnak és származékainak a leváltásával kell kezdeni. Ha a magyarság felszabadul, egészségesebb is lesz. Ha gyermek nem éhezik, az apa nem lesz öngyilkos. Ha az egymásnak rendelt párok nem fáradnak bele az önemésztő hajszába, nem maradnak magukra. Ha a zsarnokokat és a kizsákmányolókat elkergetjük, a lelkek felderülnek. Ha a megtermelt javak értéke itthon marad és méltóképpen jut belőle mindenkinek, aki dolgozik, sokan helyrejönnek egészségileg. Az embert a súlyos gondok nyomasztják és teszik tönkre. Ha egy országot olyan emberek vezetik, akik ezzel mit sem törődnek, sőt, ha bűnöző módra még onnan is elvesznek, ahol már jóformán semmi sincs, ha tudatosan teszik tönkre a magyarok egészségét, rakják őket utcára és nem teremtenek nekik munkalehetőséget, akkor azok gonosztevők, nép- és nemzetgyilkosok, akik a legszigorúbb büntetést érdemlik. Minden problémát természetesen nem lehet egy ünnepi nagygyűlésen még felsorolni sem. Most csak a legszükségesebb teendőkről szóltam. Egy kérdés azonban még hátra van. A hogyan kérdése. Mit kell tennie az egyszerű embernek, akinek nemhogy kard nincs a kezében, de talán még az akarata sem született meg, hogy kardja legyen. Mit kell tenni a most még kiszolgáltatott embernek. Először is el kell hinnie, hogy már mégsem annyira kiszolgáltatott, mint tegnap volt, mert a nemzetköziség, a liberális piacgazdaság megbukott és végvonaglásban van.

 Ma szinte minden napra esik egy antifasiszta megmozdulás. Hol a melegjogokért tüntetnek, hol a Duna parti vasbakancsokat akarják kultikus hellyé varázsolni, hol antifasiszta ellentüntetést tartanak, amikor az alaptüntetést meglehetős körülményesen betiltották. Emlékszem, amikor a kilencvenes évek legelején az MDF megadta magát és paktumot kötött a most megszűnt SZDSZ-szel, rengeteg volt a kopjafaállítás. Aki adott magára, kopjafát állított. Akkor hiába mondtam, állítsunk kopjafákat, rendben, de előbb verjük ki a hatalomból a liberálisokat és a komprádor- burzsoáziát. Ma az SZDSZ tüntet és az MSZP, de ez végvonaglás. Lehet, hogy holnap Bajnai Gordon fog kopjafát avatni a Lipótvárosban, ahelyett, hogy költségvetést csinálna. Most minden magyarnak erejét megfeszítve kell figyelnie és nem szabad hagynia, hogy becsapják. Semmi talmit, semmi reklámozottat, semmi természetelleneset nem szabad elfogadnia. A hiteles emberek ma el vannak nyomva, el vannak hallgattatva. A magyar érdek most az, hogy mielőbb legyen ellenőrzött, szabad, tiszta választás, és azon a nemzeti erők, élükön a Fidesz KDNP-vel és mellette a magyar érdeket mindmáig legkövetkezetesebben képviselő MIÉP-pel több mint kétharmados többséget szerezzenek és törvényes eszközökkel, egy új alkotmány megfogalmazásával végre tudják hajtani az itt felsorolt változtatásokat, a magyar megmaradás programját. Ezzel szemben a bukott internacionalizmusnak most az a szándéka, hogy ál-radikálisokkal, semmihez nem értő szájalókkal, Jobbikkal és Ballikkal akadályozza meg ennek a kétharmados, alkotmányozó többségnek a létrejöttét. Mindenkinek látnia kell, hogy a Jobbik már a másik oldalon van, és az MSZP szekerét tolja. Mivel sem az SZDSZ-nek, amely csúfosan szétesett, sem az MSZP-nek, amely útban van a törpepárti lét felé, semmi esélye sincs a rendszerváltás törvényes megakadályozására, beöltöztetett figurákkal szeretné megtorpedózni a magyar jövő kibontakoztatását. Ma figyelni, gondolkodni, józannak és hűségesnek maradni Szent István-i kötelesség. Ma az igazság kimondásának nagyobb szüksége van, mint valaha volt. Eljött az idő, amikor csak a magyar érdek számít. Ma minden igaz magyar meg van szólítva. Szent István mindannyiunkra számít. Ne hagyjuk cserben. Magyar rendszerváltás nem volt, de lesz.