2009.12.04.
Az EMNT állásfoglalása az elnökválasztás tárgyában
Az
Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Elnöksége sajnálattal állapítja
meg, hogy felhívása az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF)
összehívására és közös álláspont kialakítására a romániai
elnökválasztás kérdésében eredménytelen maradt. A Romániai
Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) vezetői végig a párt belügyének
tekintették az államelnök-választással kapcsolatos összes döntést,
és elzárkóztak a konzultációktól mind a jelöltállítás
során, mind a második fordulóban kialakítandó álláspont
esetében. Magatartásuk azt, a többek által megfogalmazott vádat
igazolja, hogy az EP-választások alkalmával kialakított Magyar
Összefogás csak konjunkturális megoldást jelentett számukra
és nem egy hosszú távú stratégiai együttműködés kezdetét
az erdélyi magyarság fontosabb célkitűzéseinek elérése érdekében.
Ez azért is sajnálatos, mert az RMDSZ még mindig a parlamenti képviselet
monopóliumával rendelkezik, és a pártérdeket a nemzeti érdek
elé helyező gyakorlata a jövőben sem összefogni, hanem inkább
megosztani fogja az erdélyi magyarságot.
Határozott álláspontunk, hogy sokszínű erdélyi magyar
társadalmunkban, ahol a politikai pluralizmus intézményesen létezik,
a fontosabb politikai szereplők számára nem csak lehetőség,
hanem szükségszerűség és a választókkal szembeni erkölcsi
kötelesség a közösség jövőjét érintő kérdésekben
egyeztetni és megegyezésre törekedni. Szomorúan állapítjuk
meg, hogy jelenleg a politikai szekértáborok vezetőinek kibékíthetetlennek
tűnő szembenállása felülhaladja ezt az imperatívuszt,
kiszolgáltatva közösségünk tagjait a többségi pártok önző
érdekeinek.
A közvéleménykutatások adatai visszaigazolják a magyar
politikai elit egyeztetési képtelenségét: az elnökválasztás
kérdésében az erdélyi magyarság megosztott. Egységes ajánlat
hiányában ez természetes.
Az egyik tábor – az RMDSZ-vezérkar hivatalos álláspontját
magáévá téve – hinni akar a posztkommunizmus stigmáját magán
viselő szociáldemokrata jelölt megtérésében és abban az újfajta
politizálást előrevetítő ígéretben, amelynek marketing-arca
a sikeres szebeni, ráadásul német származású polgármester.
Meggondolandó, hogy a közösségi autonómiák kérdésében az
elmúlt évtizedben szemérmesen hallgató Klaus Johannis vezette
kormány jelent-e megoldást az erdélyi magyarság számára,
vagy a Mircea Geoană körüli, magyarbarátsággal alig, de
korrupcióval annál inkább vádolható érdekcsoportok
kerekednek felül.
A másik tábor – belső meggyőződés által vezérelve
vagy a Magyar Polgári Párt (MPP) elnökének megnyilvánulásai
nyomán – Traian Băsescu jelenlegi elnök újraválasztásában
látja a kisebbik rosszat, és a romániai kommunizmus bűneit
hivatalosan elítélő gesztusáért hajlamos ideiglenesen zárójelbe
tenni a Székelyföld területi autonómiáját elutasító vagy a
parlamenti demokráciát autokratikus elnöki rendszerrel felülíró
elnöki praktikákat. Ezen álláspont mellett szól továbbá az
az európai demokráciákban meghonosodott gyakorlat, miszerint közös
ideológiai családhoz tartozó pártok egymás jelöltjeit támogatják
az országos választásokon.
Az EMNT Elnöksége számára rokonszenves, és mind elvi,
mind erkölcsi megfontolásokból tiszteletreméltónak tartja azt
a két előbbi állásponttól eltérő értelmiségi kezdeményezést,
amely a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) javaslatának nyomvonalán
haladva jelképesen az autonómiára való szavazásra szólítja
fel a magyar választópolgárokat. Ha ezt a kezdeményezést az
EMEF keretében konszenzus övezte volna és az összes erdélyi
magyar közéleti szereplő felvállalta volna, valóban
kirajzolhattuk volna a Székelyföld és Erdély egyéb, magyarok
által jelentős számban lakott régióinak autonómia-igényét
jelentő térképét. Kár, hogy ilyen konszenzusra közéleti
vezetőink jelenleg képtelenek.
Mindezek
ismeretében az EMNT Elnökségének egyetlen megoldása marad: a
választásokon való részvételre, az érvek és ellenérvek mérlegelése
után pedig lelkiismeret szerinti szavazásra bíztatja erdélyi
magyar közösségünk szavazásra jogosult tagjait.
Az EMNT elnöksége nevében
Tőkés
László, elnök
Toró
T. Tibor, ügyvezető elnök
Brüsszel – Nagyvárad, 2009. december 2.
|