2009.12.16.
Megjelent a Magyar Fórum XXI. évfolyamának 50. száma!
Csurka István: Párt-perszonálunió
(2.oldal)
Felvetődik a kérdés: miért Bokros? Miért jó a Rugalmas
Asszonynak és miért nem aprehendálnak az ellenfelek? Miért nem
mondja a Még Rugalmasabb Nagymama, Lendvai Ildikó, hogy hóhó,
„nem addig-a”, az én sápadt arcú fiam lesz a kihívó,
Mesterházy Attila, hiszen azért emeltük ki az ismeretlenség
homályából, mert mindjárt közbe tud vágni, ha az ellenfél véletlenül
valami értelem felé kanyarodik el. De Lendvai Ildikó mélyen
hallgat ezúttal. Nem csap le senki erre a bődületes baromságra.
Tehát ez a közös szándék. Ismerni kell őket. Bokros Lajos ez
idő szerint az MDF miniszterelnök- jelöltje, de az MSZP és a
kettétört SZDSZ, és esetleg más, még nem is létező pártszerkentyűk
közös jelöltje is lehet, anélkül, hogy egyiknek is tagja
volna, lenne. Egyetlen kötelező feltétele van a Bokros alá
besorolásnak: dicsérni kell. Ő a perszonális tekintély, az
egyetlen, aki Bajnai Gordon örökébe léphet. Ezzel Bajnait is
eposzi magasságokba emelik. Ez az ő végkielégítése. Egy új
érdemrend van kifejlődőben: a Nagy Megszorításért a gyémántokkal
és a koronajelvényekkel.(Ehhez a koronajelvényeket még le kell
lopni a koronáról. Most kezd hiányozni Draskovics.) De a sors
úgy is hozhatja, hogy Bokros elbukhat a populista Orbán
Viktorral szemben. Erre az esetre magyarázat készül. A magyarázat-
kidolgozásra a BKV régi vezérkarának és Demszky Gábornak van
kiadva. Némely részletek már kiszivárogtak ebből a magyarázatból.
Bokros bukása a haladás bukása. A tragédiáért akkor már nem
ő felel és nem is a küldők, hanem az ázsiai szűklátókörűségbe
süllyedt nacionalista magyar nemzet. A rossz nép. A rossz népet
tehát a Világbank intenciója szerint jogosan lehet
lefogyasztani hatmillióra. Mi teszi alkalmassá Bokros Lajost
erre a szerepre? Mindenekelőtt abszolút IMF kompatibilissága.
Szolgált is ott, éveken át. Nyilván számos megszorítási tréning
eminense volt. Mindig nyújtózkodva jelentkezett, ha gyógyszerkasszáról
vagy a tandíjemelésről kérdezett az oktató. Ám van más is.
Még a Tervhivatalban dolgozott, valószínűleg párttagként,
megbízható elvtársként, amikor „Ricardo” álnéven gazdasági
reformtanulmányokat írt Kis János szamizdatjába, a Beszélőbe.
Ez természetesen csak a rendszerváltás után fedődött fel,
amikor hirtelen dicsőség lett.
Debreczeni könyve Orbánról
lélektanilag árulkodó (7.oldal)
(Győri Béla írása)
Sulykoljuk csak tovább a „gonosz” eszmét. Orbán és köre a
színtiszta aljasság letéteményese. Bizonyíték semmi.
Debreczeninek volt kitől tanulnia. Egyszer még a bolsevizmus
hajnalán megszületett egy könyv Moszkvában a renegát Kautzkiról.
Jól elmázsálta őt Vlagyimir Iljics Lenin. A lenini gyalázkodást
olvashattuk, de hogy mi a fészkes fenét mondott ez a renegát
Kautzki, azt könyv alakban egészen 1989-ig nem tudhattuk, nem
tették közzé. Na így van módszertanával Debreczeni tanár úr
is. Orbán Viktor 1989-ben a Hősök terén elmondott temetési
beszédet rendben valónak találta Debreczeni József. Minden
demokratikus normának megfelelt – írja Debreczeni. Hogyne lett
volna rendben, hiszen akkor Debreczeni még más oldalon állt,
valahol az MDF liberális tájékán. Majd eljött az ellenzéki
kerekasztal időszaka. A nagy temetésen a Hősök terén a koporsónál
díszőrséget állt Pozsgay Imre, Németh Miklós, Medgyessy Péter
és Nyers Rezső. A leghatásosabb beszédet Orbán Viktor mondta
el. Ennek a történetét sem ismeri Debreczeni, hogyan született
meg az Orbán-beszéd. Úgy, hogy a TIB (Történelmi Igazságtételi
Bizottság) a hatalmon lévők, az MDF meg a többiek azon
vitatkoztak, ki mondjon beszédet a temetésen. Hát mondott beszédet
Méray, mint 56-os. Ez maga volt a röhej. Aztán még sokan mások,
többek között Rácz Sándor, a munkástanácsos – hatásos
volt. De az egyeztetések idején kiderült, hogy az új nemzedéket
senki nem képviseli a nemzeti gyászszertartáson. Akkor és ott
Csurka István vetette fel, hogy ha nem beszélnek a fiatalok a
temetésen, az egész csonka lesz, és hatástalan. Az ő jövőjüket
taposta sárba, a pokolba az elmúlt több mint 30 esztendő, ezért
a szó elsősorban őket illeti. Csurka akkor nem említette Orbán
Viktor nevét, de a Fidesz őt jelölte a beszédre. Nem ködös történet
volt ez, ahogy Debreczeni leírja, hanem igaz történet. Akkor
Orbán hazament szüleinek vidéki házába, és egy szál egyedül
megírta ezt az emlékezetes szónoklatot. Na de a történetekkel
és a történelemmel úgy vagyunk Debreczeni könyvében, hogy
kiderül számunkra, a szerző szemezget, csak a neki tetsző történetekről
mond valamit, akkor is néha ködösen. Micsoda finomságok! Ennek
a temetési történetnek a bekezdése úgy kezdődik: „Mindenek
előtt az 1989-es híres-hírhedt temetési beszéd.” Mi volt hírhedt
ebben a temetési beszédben Debreczeni úr? Nem ártana
elmondani, mert kiderülne, hogy honnan fúj a szél. Rövid a
fejezet, ami az ellenzéki kerekasztalról szól. Azért rövid,
mert itt is tisztességgel viselkedett a „néptribun”, Orbán
Viktor.
Hátrányban (9.oldal)
A napokban tették közzé az interneten a Szlovák Köztársaság
Kormányának végrehajtási elveit a Szlovák Köztársaság
Nemzeti Tanácsa által módosított 1995-ös Szlovák Köztársaság
államnyelvéről szóló törvényéhez nem hivatalos fordításban,
magyar nyelven. A szlovákiai nyelvtörvénnyel lapunk több
interjúban is foglalkozott már. Most a nyelvtörvénynek, és
annak végrehajtásának a magyar nyelvű oktatást, iskolákat érintő
részéről kérdezte Medveczky Attila Pék
László urat, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének
elnökét, Galánta megyei MKP-s képviselőt.
-Egy
rendeletben előírták a szlovák nyelv oktatásának megerősítését,
ami mögött az állt, hogy egy kisebbség sokkal jobban tanulja
meg az álam nyelvét. Különböző monitoring felmérésekkel próbálták
bizonyítani, hogy a magyar iskolák diákjai nem tudják megfelelő
szinten a szlovák nyelvet. Ez a törekvésük nem sikerült, mer
tanulóink sikeresek voltak ezeken a felméréseken. Ettől függetlenül
sorozatban kérdőjelezik meg a szlovák nyelv oktatásának
megfelelő voltát a magyar iskolákban, de amikor a magyar pedagógusok
azt szeretnék elérni, hogy oktatásuk hatékonyabb legyen, s
ehhez kérik az állami szervek segítségét, akkor az – legyen
akár szakmai, akár anyagi vonatkozású – elmarad.
A 24. órában vagyunk! (9.oldal)
Medveczky Attila interjúja Solomon
Adriánnal, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnökével.
-Minden csángómagyar faluban élnek olyanok, idősek, akik
ismerik még a régi imákat, énekeket. Tehát, ha a helyi pap
nem is beszél magyarul, kérheti a híveket arra, hogy énekeljék
el régi imájukat anyanyelvükön. Sokan, otthonukban elimádkozzák
a magyar imádságokat, de a templomban nem mernék ezt megtenni.
Ezért lenne fontos az egyház nyitása, kezdeményezése a csángómagyarok
felé.
A cigánypasztoráció kérdései
(10.oldal)
Dúl Géza atyát, a Magyar Katolikus Püspöki Kar (MKPK) országos
cigánypasztorációs referensét kérdezte Medveczky Attila.
-Biztos vagyok benne, hogy nem a többségi társadalommal, s nem
is a cigányságban van a probléma, hanem kettőjük kapcsolata
az, ami beteg. Ha ez a kapcsolat meggyógyul, akkor a cigányság
automatikusan megtalálja a helyét a társadalomban.
Az Antall-i örökség (11.oldal)
Dr. Bíró Zoltánt kérdezi
Győri Béla
– Hogyan kerül a csizma az
asztalra, a Demokrata Fórum élére miniszterelnök- jelöltként
Bokros Lajos?
– Valakik, akik az MDF-et pénzzel is és egyebekkel támogatják,
azok úgy látják jónak, hogy Bokros Lajost újból fölfuttassák
a politikai színpadon.
– És ezzel megmenekül az
MDF?
- Az MDF szerintem már semmitől sem menekül meg. Debreczeni Józsefet,
Roszik Gábort vagy másokat hiába csalogatnak elő a süllyesztőből
Budapestre érkezett a
lubavicsi zsidók meghívására Elie Wiesel, aki Grün Miklós
koncentrációs tábor túlélő szerint egyszerű csaló (11.oldal)
Elie Wiesel megfogalmazása szerint a magyarok és a zsidók közös
ellenségei a gyűlölködők, a rasszisták, akik szégyent
hoznak Magyarországra. Ezért az antiszemita, rasszista megnyilvánulások
egyértelmű elutasítására buzdította a magyarokat, majd
feltette a kérdést, hogy miért nem teszik büntethetővé a
holokauszt tagadását, ahogy például Franciaországban is
teszik, illetve, hogy az iskolákban miért nem tanítják behatóan
a holokauszt történetét. Úgy fogalmazott Elie Wiesel, hogy a múlt
a közömbösség veszélyére tanít, „az élet ellentéte
ugyanis nem a halál, hanem a közöny – a közöny miatt
szenvedünk”. Végezetül – nemzetközi tapasztalatait összegezve
– úgy vélekedett: „a világ nem tanult a leckéből”.
Periférián a szépművészet
(12.oldal)
Tóth Sándor Munkácsy-díjas
szobrászművésszel
Medveczky Attila beszélget.
Az önkifejezés kialakulása egy XX. századi jelenség, ami az
individualizmusból kapott szárnyra. Azt vallom, hogy a művészet
a szubjektum és a közösség közötti kapcsolat lehetősége.
Teljesen lényegtelen, hogy melyik művészetről, irodalomról,
zenéről vagy a szépművészetekről beszélünk. A marxista
ideológia mindig is fejlődésspirálról beszélt, ha viszont létezik
ilyen, akkor nekem miért is tetszhet pl. Catullus verse, Liszt
Ferenc szonátái és még sorolhatnám. A művész egy meghatározott
helyen és időben, egy adott társadalomban él, a történelmi
ismeretanyag, a földrajzi koordináták, a hagyományok, a közösség
műveltsége behatárolják a lehetőségeit. Megalkotunk valamit,
és ha remekművet hoztunk létre, akkor az akár az idők végezetéig
megmaradhat. Manapság félművelt társaim magukat nem szobrásznak,
festőnek, hanem képzőművésznek tartják, nevezik, holott
Kazinczy Ferenc Ferenczy István szobrának ezt a címet adta: Pásztorlányka,
avagy a szépmíves mesterségek kezdete.
Szőcs Zoltán: Harangtörténelem
(15.oldal)
Ha már elkerülhetetlen, miért nem a kölni dómban avatnak Edit
Stein harangot? Vagy Breslauban, vagy Göttingában, netán
Amersfoortban? Miért Budapesten, a Király utcában, ahol sohasem
járt, amellyel a világon soha, semmi kapcsolata nem volt? Annál
inkább indokolt ez a felvetés, mivel a kölni „Edith Stein
Archívum” – mert hogy ilyen is van – vezetője meggyőződéssel
vallja, hogy „Edith életének az utolsó útján a német népért
is engesztelt.” Lehet, hogy mindezek ellenére itt fog szólni
leghangosabban a harangja?
Keresse a Magyar Fórumot csütörtöktől az újságárusoknál!
|