vissza a főoldalra

 2009.12.26. 

Horváth István: IV Béla királysírja nyomában

Esztergom Magyarország műemléki városainak sorában előkelő helyet tölt be. Pedig mai műemlékállománya csak szerény töredéke az egykorinak. - Az Árpád-házi királyok székvárosa nemcsak politikai és gazdasági központja volt az országnak, de - István királytól máig;- a magyar katolikus egyház székhelye is. Ez utóbbi ténnyel magyarázható, hogy a középkori viszonylatban európai  szempontból is, nagy városnak számító Esztergomban igen sok egyházi épület létezett. A, több mint harminc templom közül tíz mellett szerzetesház (kolostor) is állott. Mindezek a város egyéb (polgári) épületeivel együtt a 150 éves török uralom idején - amikor Esztergom a török hódoltság és a királyi Magyarország határán fekvő fontos végvár volt - rommá lettek, elpusztultak. A város újjáépítésekor a XVIII. században a még fennálló romokat szétbontották, anyagukat az új építkezésekhez használták fel. Az alapfalakat és kisebb rom maradványokat a bontásokból visszamaradt vastag törmelékréteg, ill. újabb épületek, házak, vagy az utcák kövezete fedte el.

 A régi városra, egykori épületekre, díszes templomokra csupán a földmunkák (vízvezeték- vagy "csatorna-fektetés, építkezések stb.) során előbukkanó erős falak, régi használati tárgyak emlékeztetnek.

 A föld mélyén rejtőző maradványok sokszor nemcsak helytörténeti jelentőségűek. Némelyik a magyar történelem kiemelkedő eseményével, vagy éppen történeti alakjával kapcsolatos. Más emlékek magukban talán nem túl jelentősek,' összességükben azonban a magyar várostörténet fontos láncszemei. Megmentésük; dokumentálásuk ezért nemcsak a hivatásos szakemberek (muzeológusok) feladata, hanem a város valamennyi lakójának hazafias kötelessége.

 Mivel az elmúlt évtizedek építkezései során igen értékes leletek, maradványok pusztultak értetlenség, közönyösség, vagy a szándékos pusztítás következtében a Művelődésügyi Minisztérium (Balassi Múzeum, 111. a Magyar Nemzeti Múzeum javaslatára) a vár jelentős területeit régészetileg védettnek nyilvánította 1971-1973-ban.) Ennek értelmében az említett területeken nagyobb földmozgatással járó munkálatokat csak előzetes régészeti kutatás után, s az ott találtak figyelembe bevételével szabad csak végezni.

 Mindezekhez persze - tekintettel a nagyarányú építkezésekre - megfelelő anyagiakra és kellő s szakemberre lenne szükség. S mindkettővel szűkösen rendelkezünk. A munkánkhoz gyakran használunk társadalmi (munka) segítséget kérjük külső szervek támogatását.

 Az alábbiakban röviden, ilyen, jelentős eredményeket munkánkról számolok be, 1979-ben, a Dunakanyar Intézőbizottság anyagi támogatásává esztergomi diákok és a Szombathelyi Tanárképző Főiskola hallgatóinak segítségével végeztünk el.

 Az esztergomi Kun Béla u. telkén kisebb építkezést terveztek. Mivel a telek környékén a múlt század végétől több alkalommal földmunkák során vastag a falakat, nagyszámú emberi csontokat találta - ez a környék is védettség alá került. Helyi hagyományok alapján város helytörténészei ezen a területen sejtették a ferencesek középkori templomának - IV. Béla kir családja temetkezési helyének maradványait.

 A tulajdonos bejelentése alapján kutatóárkokat húztunk, s mindjárt az elsőben jelentős leletekre bukkantunk: a kb. 50- 70 cm vastag humuszréteg alatt 1 m vastag épületomladékot (habarcs és kőtörmelék, hatalmas kváderkövek, freskótöredékek stb.) találtunk, amely egy vörösmárvány-lapokból kialakított járószintre omlott rá. A márvány kövezetről hamarosan kiderült, hogy egy elpusztult középkori templom padlója volt. A második és harmadik árokban megtaláltuk a templom kváderkövekből épített É-i falának maradványát és a templom ÉNy-i sarkát is. Az omladékból a freskómaradványok mellett II. Lajos királynak egy 1526-ban vert ezüst dénára, valamint egy Árpád-kori oszlop lábazatának és oszlopfőjének töredékei kerültek elő. Ezek alapján a templom már a XII-XIII. század fordulóján fennállhatott.

 Legjelentősebb leletünket a templom padlójába építve találtuk meg: egy a török hódítás előtti, vörös márványból faragott, feliratos sírkő ez, amelyet 1508-ban helyeztek el a templomban ásott sír fölött. A felirat szerint: „HIC IACET ALBERTUS SARTOR CV CUM SUIS LIBE-RIS ET - 1 5 0 8", azaz „Itt nyugszik Albert szabó (polgár?) gyermekeivel és… - 1508". Albert szabóról egyelőre többet nem tudunk - mesterségére utal a sírkő címerpajzsában megfaragott nyitott szabóolló. A hideg, esős őszi idő miatt a ráomlott törmeléktől megrepedezett sírkövet már nem tudtuk felvenni. Erre majd 1980 tavaszán kerül sor. Reméljük, hogy a feliratban jelzettek maradványait valóban megtaláljuk alatta…

 A megtalált fal- és padlórészletek véleményünk szerint nem a ferencesek középkori templomának, hanem a királyi város egyik, 1294 és 1543 között több oklevélben is szereplő, Szent Péterről elnevezett plébániatemplomának maradványai. Előkerülésük azonban két szempontból is nagyon jelentős: egyrészt újabb fontos támponttal rendelkezünk Esztergom középkori helyrajzának kutatásában, másrészt a maradványok elhelyezkedése igen szerencsésnek mondható. A régi város nagy épületmaradványai ugyanis többnyire házak alatt, beépített területeken fekszenek. Itt azonban a templomnak jelentős része egy kert területére esik, így a későbbiekben teljes feltárására és - a székesfehérvári romkerthez hasonlóan - bemutatására is lehelőség nyílik majd!

 Az ásatás folytatására, pedig azért van szükség, mert teljes biztonsággal csak a szentély feltárásával dönthető el a romokról hogy vajon a ferenceseké volt-e vagy sem? Középkori leírásokból tudjuk ugyanis, hogy a ferences templom szentélyében, a főoltár előtt temették el, díszes, vörösmárvány síremlék alá a második honalapító IV. Béla királyt (1270), feleségével, Mária királynővel (1270) és kedvesebbik fiával, Béla herceggel (1269) együtt. - A szentély megkutatása tehát mindenképpen fontos lenne, hiszen ha a királyi temetkezés nem is kerül elő, az egykorú leírások, ill. török kori ábrázolások (metszetek) alapján közelebb juthatunk az egykori ferences templom helyének meghatározásához.

 E metszetek közül itt az 1594-ben Ruda János által készítettnek egy részletét mutatjuk be, mely az akkor még jórészt épségben fennálló királyi várost Párkány felől, nyugati nézetből ábrázolja. (képen) Ezen a város Dunai kapujától délre, a Kis-Duna partján álló - homlokzatán három nagy ablakkal ellátott torony nélküli templomot azonosítjuk a most megtalált romokkal. A ferencesek temploma, pedig a mellette balra és hátrébb (keletebbre) ábrázolt egytornyú templommal lehetett azonos.

 A fentiek alapján elmondhatjuk tehát, hogy 1979-ben hétszázkilenc évvel IV. Béla király halála után egy lépéssel közelebb jutottunk a királysírhoz, amelynek feltárása nemzeti, történeti, művészeti és idegenforgalmi szempontból is rendkívüli jelentőségű lenne.

 Reméljük, hogy a további kutatásokat az eddigihez hasonló társadalmi segítség fogja kísérni. - Egyúttal köszönetet mondunk a Dunakanyar Intéző Bizottságnak, a tulajdonosnak, ill. a munkában részt vevőknek értékes támogatásukért.

Dunakanyar