vissza a főoldalra

 2009.12.26. 

P. Kákonyi Asztrik OFM: ELMÉLKEDÉSEK A RÓZSAFÜZÉR TITKAIRÓL

- Máriával Jézushoz -

AJÁNLÁS

Egyházunk imádságos lelkülete teremtette meg a rózsafüzér-imádságot. Egyházunk imádságos hagyományához tartozik, amely a szentmise és a zsolozsma liturgiája után a legelterjedtebb. A rózsafüzér látszólag csak az „Üdvözlégy"-ek folytonos ismétlése, de valójában sokkal mélyebb tartalmú. Szűz Máriát köszöntjük Jézus életének üdvtörténeti eseményeihez kapcsolódva; Mária lelkületével és közbenjárását kérve szemléljük az üdvtörténeti eseményeket, hogy tartalmukat minél mélyebben lelkünkbe fogadjuk, üdvösségszerző hatásukból minél bőségesebben részesedjünk. Erre az imádságra különösen is érvényes a régi egyházi meggyőződés és megtapasztalás: „Per Mariam ad Jesum", „Máriával Jézushoz" jutunk; Mária lelkületével közelebb jutunk Jézushoz, üdvösségünk szerzőjéhez, Mária közbenjárásával mélyebben kapcsolódunk Jézus személyéhez.

Egyéni lelki életünkben akkor válik tartalmassá a rózsafüzér, ha imádságos szemlélődéssé finomul. Ehhez útmutatásra van szükség. A jelen könyv ilyen útmutatás, lelki segítség, amely a szentírási szövegekkel, a képek szemlélésével, az üdvtörténeti tartalom kifejtésével a jelenben elmélyíti Egyházunknak ezt a régi imádságát.

Külön időszerűséget ad a könyvnek, hogy magyar egyházunk a Szent­atya lelkipásztori látogatására készül. Segítse a könyv, hogy a rózsafüzér legyen lelki előkészület Szentatyánk fogadására és ennek állhatatos folytatása a lelkipásztori látogatás lelki gyümölcse.

Esztergom, 1990. október 7-én, Rózsafüzér Királynője ünnepén.

Paskai László

bíboros, prímás, esztergomi érsek.

ELŐSZÓ

Ez a füzet, melyet kezében tart az olvasó, dr. Kákonyi Asztrik ferences szerzetes, festőművész munkája. Magyar nyelvű változata ez annak a kis könyvecskének, ami tavaly jelent meg a bécsi ferencesek gondozásában gyermekek számára. Asztrik atya halála óta (1990. Mindenszentek napján) ez a kiadvány lesz az első, amely közkinccsé teszi belső világának gazdagságát, megcsillantja Istenben merült életének igazgyöngyeit.

A magyar változat - követve a hagyatékban fennmaradt kéziratot – elsősorban felnőtt keresztények számára készült. Magyarország ma missziós terület, s a misszióban az apostolkodás imádsággal kezdődik. Az apostolkodás elsősorban imádság (II. János Pál). Ez a meggyőződés vezette Asztrik atyát, amikor az elmúlt években a képek és a szövegek összeállításán dolgozott. Súlyos betegséggel küszködve, napról napra átélte és megélte Krisztus húsvéti titkát: az örvendezésben, szenvedésben s végül a megdicsőülésben. A képeken és az elmélkedéseken is átizzik az a belső tűz, amely egész földi életében jelen volt, kezdve a szerzetesi életre való meghívástól, a teológia és a szent művészet oktatásán át, az ország számos templomának falain fölragyogtatott világosságig: Isten országának megtapasztalásáig. Ez a kiadvány szolgálja – a szerző szavaival – „a magyar egyház újraevangelizálását és a mostani (közömbös-zavaros) helyzetben a belső megújulást; szolgálja a pápa látogatására való készület imádságos hátterét; a rózsafüzér-imádság terjesztését engesztelés céljából. Legyen az ifjúság missziója az ifjúságért, az ország megújulásáért: a teljes kiengesztelődésért, belső gyógyulásért és igazi békéért! Megújulás a Szentlélek által! „Azok az Isten gyermekei, akiket Isten Lelke vezérel!"

Esztergom, 1991. február 11-én, a lourdes-i Szűzanya ünnepén.

fr. Hidász Ferenc ofm

A keresztény ember együtt imádkozik Máriával (Vö. ApCsel 1,14)

Az egész világ azért beteg, mert nem imádkozik, és elveszítette az élő kapcsolatot az Élet forrásával. A zajos világ káprázata, ezerféle szórakozása elrabolja figyelmét, idejét és lelki békéjét. A csend, a magány és az imádság nélkül nem fejlődik bennünk igazi élet. Ez a három teljesen összetartozik. Minden igazi imádság csenddel kezdődik. A közösségi és az egyéni ima élő egészet alkot, mindkettőre egyformán szükség van. A csend, magány és imádság a megváltott élet csodálatos ajándéka. Az imádság útjára, tökéletesebb formájára Szűz Mária akar bennünket megtanítani. Ő biztat és kéri mindenkitől az Egyház által, hogy imádkozzunk a világ megmentéséért: az igazi békéért.

A címlapon felismerhető a rózsafüzér három jelenete; egy-egy kép az örvendetes, a fájdalmas és a dicsőséges titokból.

Ez a háromszor öt Titok-sorozat egységet alkot. Ezért öleli át a rózsafüzér mindhármat. Az egységet a hármas összekapcsolódó kör is sejteti a maga piros színével: ez a lángoló szeretet jele, a Szentléleké. De ott van mind a három kis képen Jézus anyja is: Mária. Egészen közel Jézushoz a kereszt tövében. Az ő hivatása és tiszta élete telve volt szeretettel, telve élettel. Ez volt és ez maradt örök hivatása, hogy az Élethez, Jézushoz vezessen bennünket közelebb.

Az evangélium képekben, hasonlatokban beszél a Titokról: Isten országáról. A színes képek a Titkok kód-jelei. Minden képen a színek és a formák kifejezővé teszik: megjelenítik a belső, láthatatlan valóságot. A jelképek és a színek nyelvét észrevétlen megtanuljuk, ha csendes, nyugodt pillantással csodálkozva szemléljük. A kék színek a kéklő égbolt magasára (természetfelettire), a barna, szürke színek a földre (a lentire) emlékeztetnek. A lila a titokzatosságnak, a bíbor szín a vérnek, a piros az izzó szeretetnek színes kód-jele. A csodálkozás tiszta öröme nem más, mint a képzelet imádsága. A külsőleg látott képből lelkünkben belső, élő kép válik. A szentírási olvasmányok, a színes képek, az elmélkedések együtt alkotják az imádságot: építik bennünk Isten országát: mely igazság,   béke és öröm a Szentlélekben.

Amikor imádkozunk, a titokra akarunk figyelni. Ez a figyelem nem könnyű. Ez már magasabb rendű „belső figyelem". Az imádság gyakorlata által fog kifejlődni bennünk. Ez már a szeretet figyelme. A titkokkal való foglalkozás csodálatos, titokzatos (misztikus!) állapot: tele van meglepetéssel, ajándékokkal. Rejtett mélységek és szépségek várnak ránk, ha hűségesen gyakoroljuk. Mindig fejlődhet, sohasem tudjuk kimeríteni. Az éltető Lélek, a Szentlélek maga imádkozik bennünk kimondhatatlan sóhajtásokkal.

Az imádság gyógyító erő

Mi nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istentől eredő Lelket, hogy megis­merjük, amit Isten nekünk ajándékozott! (i Kor 2,12)

Sokféle módon kutatták, leírták a mai életnek, a mai embernek (családnak, társadalomnak) nyomorúságait, és őszintén keresik betegségének — kilátástalan helyzetének — gyógyításait. Ezerféle módszert, orvosságot kínálnak azon bajok gyógyítására, melynek hátterében „a világ lelke", sötét szelleme rejtőzik. A pusztuló természet megmentése csak a belsőleg „tönkrement, kiégett" ember gyógyulásától függ. A társadalmi élet bajainak a forrása a belső világ zűrzavara.

A gyógyulás útjának keresésében az jár jó úton, aki erre figyel: arra a mérhetetlen szomjúságra az igazság, a világosság és a béke után, mely elemi erővel tör elő ebből az elfelejtett, tönkretett belső világból. Ezek a kiolthatatlan vágyak utolsó hangjai annak, hogy több bennünk az áteredő jóság, a személyes szeretet utáni vágyakozás..., és amikor a nagy el­magányosodásban „magunkban beszélünk", azzal az ismeretlen Valakivel keressük a kapcsolatot, akit elfelejtettünk, akitől elszakadtunk, de aki nem felejtett el bennünket, és vár, mint a tékozló fiút a bibliai Atya.

Mivé tette és mivé akarja még tenni a világ „sötét lelke" az életet? A fél­igazságok megtévesztő csomagolásával hazudik, és elérte azt, hogy „steril módszerekkel" emberek által pusztítja az életet az, aki gyilkos kezdet óta (Jn 8,44). Észrevétlenül kerülnek tömegek (még keresztények is!) a világ gonosz szelleme vezérlésének hatáskörébe. Világméretű jelszavak: felvilágosultság, individualizmus, kollektivizmus, önmegvalósítás, sikerélmény, stb. — mind-mind eltúlzott formái lehetnek az életnek, melyben minden lefokozódik: a teremtett világból csak természet, adottság lesz, és benne minden magasabb rendű evilági szintre zsugorodik: a munkából robot, az időből ünnep nélküli hétköznap lesz, stb., és az élet belső világossága céltalan sötétséggé válik. Elveszítette az ember érzékét a természetfeletti iránt, elveszítette a középpontot. Az emberi egzisztencia teljes egészében megrendülve kiált igazságért, világosságért: szabadulásért, megváltásért.

A sokféle jó orvosság közül, mely gyógyítaná az életet, az a legjobb, mely belsőleg gyógyítja az embert, mely közösségbe vezeti, hogy egy­mást segítsék az egyének, az imádkozó családok, a közösségek ebben a lelki gyógyulásban. Az imádság egyetemes gyógyszer. Ahogy a világ vallásai ezt már a híres assisibeli találkozón és azóta is hangoztatják. Ezt kéri mindenkitől az Egyház által a Szűzanya is, amikor a búcsújáró helyeken a közös imádság magasabb rendű formáját: Jézus életének titkairól való elmélkedést (a rózsafüzért!) akarja elterjeszteni. Jézus megígérte: Ahol ketten-hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük (Mt 18,20).

Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! (Lk 1,28)

I. AZ ÖRVENDETES RÓZSAFÜZÉR TITKAI

I. Akit te, Szent Szűz, a Szentlélektől fogantál

Szentírási részlet                                                       Lk 1,28-35

Az angyal belépett Máriához és megszólította: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr van teveled! Áldott vagy te az asszonyok között." E szavak hallatára Mária meghökkent, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez. Az angyal így folytatta: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Fiad nagy lesz és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége!" Mária megkérdezte az angyalt: „Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?" Az angyal ezt válaszolta: „A Szentlélek száll rád s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni."

Képmeditáció

A modern művészetnek sokféle jó eredménye kiváló lehetőséget nyer, amikor a legelvontabb titkok megjelenítésére vállalkozik. A színek érzelmeket sugallnak (a piros szín a szeretet jele), az örvénylő színfoltok hangsúlyozzák a mozdulatokat, úgy jelennek meg, mint a belső, láthatatlan történés „erőterei". A szellemi lényeket is csak emberi formában tudjuk elképzelni. Az angyal fölfelé mutató mozdulata, Mária térdeplő (kicsi) alakja és kitárt karja elgondolkodtat, valamit kifejez, megsejtet. Az angyal tiszta szellem, rajta minden jelzésszerű, karjával fölfelé mutat, ahonnan a jó hírt hozza, attól, Akinél semmi sem lehetetlen. A Magasságbeli Fiáról, Jézusról beszél és királyságáról, mely Mária szívében kezdődik. Mária kitárt karja kitárt szívének alázatos megnyílása a befogadott titok előtt. A titok meghaladja értelmünket: csak elfogadni, alázattal befogadni lehet, mint Mária az Úr szolgálóleánya.

A Szentlélek: Isten teremtő, életet adó Lelke! Minden élet általa és belőle származik. A Szeretet minden élet forrása.

1. Az első teremtéskor Isten Lelke ott lebegett az örvénylő sötétség, az őskáosz felett. Bontakozó rendeződést, rendet teremtett bele. Ő „programozta" a fejlődő univerzumot, benne a mi naprendszerünket a sötétség és világosság kozmikus rendjébe, belerejtette a fejlődő élet „csíráit", lehetőségeit.

2.    Az angyali üdvözletkor szintén ott „lebegett" — működött — a Szentlélek: amikor az új Ádám, Jézus emberré lett. Az Ő meg­testesülése második teremtés.

3.    Minden élet így jelenik meg a földön: elrejtve, kicsiségben, csodálatosan-szépen, titokban: a Szeretet erejéből.

4.    A kaotikus, sötét világ fölött most is ott „lebeg" az éltető Lélek és tud világosságot, rendet, életet alkotni, a Szeretet teremtő erejével. Az imádság ezeket a teremtő erőket szabadítja föl szívünkben.

5.  A megtestesüléskor a mennyei Atya örök terve valósult meg, a megváltó szeretet jött a földre Jézus személyében. Általa a szeretet új korszaka: Isten országa jött közénk... Minden imádságunkkal ezt az „országot" építjük. A legkisebb imádságnak is micsoda távlatai vannak a negyedik dimenzióban: a szeretet dimenziójában, ahová bennünket is fölemelt a keresztség kegyelme.

Imádság

A Boldogságos Szűz üdvözlése

Üdvözlégy, Úrnőnk, szentséges Királynénk,

Istennek szent szülője, Mária,

ki szűz lévén templommá lettél,

és választottja a szentséges mennyei Atyának, ő szentelt meg téged

szentséges szerelmes Fiával és a Vigasztaló Szentlélekkel.

Minden kegyelem teljessége

és minden jóság lakozott és lakozik tebenned.

Üdvözlégy te, Isten palotája;

Üdvözlégy te, az ő lakozó sátra;

Üdvözlégy te, az ő lakóháza.

Üdvözlégy te, az ő palástja;

Üdvözlégy te, az ő szolgálója;

Üdvözlégy te, az ő anyja,

legyetek üdvözölve ti, szent erények mind,

kik a Szentlélek kegyelméből és

megvilágosításából a hívek lelkébe ereszkedtek,

hogy a hitetleneket Istenben hívő emberekké formáljátok át.

(Assisi Szent Ferenc)

Hogyan imádkozzak a rózsafüzért?

A rózsafüzér-imádság az apostoli hitvallással kezdődik. Ezt követi egy Miatyánk, a három bevezető Üdvözlégy a kérésekkel, majd egy Dicsőség. Ezután jön az öt „tized". Minden tized egy Miatyánkkal kezdődik, majd tíz Üdvözlégy következik, melybe a „titkot" befűzzük, végül egy Dicsőség zárja. A teljes Szentolvasó tizenöt tizedből áll, melyet három részre osztunk.

AZ ÖRVENDETES OLVASÓ TITKAI: A bevezető három Üdvözlégyre: i. aki hitünket növelje, 2. aki reményünket erősítse, 3. aki szeretetünket tökéletesítse. A tizedekre: 1. akit te, Szent Szűz, a Szentlélektől fogantál; 2. akit te, Szent Szűz, Erzsébetet látogatván méhedben hordoztál; 3. akit te, Szent Szűz, a világra szültél; 4. akit te, Szent Szűz, a templomban bemutattál; 5. akit te, Szent Szűz, a templomban megtaláltál.

A FÁJDALMAS OLVASÓ TITKAI: A bevezető három Üdvözlégyre: 1. aki értelmünket megvilágosítsa, 2. aki emlékezetünket megerősítse, 3. aki akaratunkat tökéletesítse. A tizedekre: 1. aki érettünk vérrel verejtékezett; 2. akit érettünk megostoroztak; 3. akit érettünk tövissel megkoronáztak; 4. aki érettünk a nehéz keresztet hordozta; 5. akit érettünk keresztre feszítettek.

A DICSŐSÉGES OLVASÓ TITKAI: A bevezető három Üdvözlégyre: 1. aki gondolatainkat irányítsa, 2. aki szavainkat vezérelje, 3. aki cselekedeteinket kormányozza. A tizedekre: 1. aki halottaiból föltámadott; 2. aki a mennybe fölment; 3. aki nekünk a Szentlelket elküldötte; 4. aki Téged, Szent Szűz, a mennybe fölvett; 5. aki Téged, Szent Szűz, a mennyben megkoronázott.

Boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked. (Lk 1,45)

2. Akit te, Szent Szűz, Erzsébetet látogatván méhedben hordoztál

Szentírási részlet                                                   Lk 1,39-45

Mária még ezekben a napokban útnak indult, és a hegyekbe sietett, Juda városába. Zakariás házába tért be és üdvözölte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel. Hangosan felkiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse! Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek. Boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr modott neked.

Képmeditáció

A felkelő nap hatalmas fényköreivel — a végtelenség jelképe — csodála­tos fénybe öltöztet mindent, „kozmikus egységbe" fogja össze a láthatót és láthatatlant: a hegyek szelíd vonulatát, a hatalmas ciprusok tövében kanyargó utat és Mária alakját. A tündöklő reggeli fényben az egész teremtés szépsége ünnepel. Mária arcán meglepő komolyság „árnyéka" suhan át. Féltő mozdulatával őrzi a benne rejtőző élet titkát. Az új élet „felfog­hatatlan" csodáját a teremtő Szeretet indította el szívében, és ugyanez a Lélek indítja útnak és irányítja, vezérli lépteit rokonához, Erzsébethez, akinek segíteni akar, szeretettel szolgálni! A hitben megtett út a „boldogság útja"! A találkozás túláradó örömében hangzik föl majd Erzsébet ajkán a Lélektől ihletett „üzenet": Boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik. Ez a jó hír mindannyiunknak szól, akik a hit útján járunk.

  1. A szeretet: magasabb rendű látás a hit szemével. — A látásnak három módja — síkja — él bennünk:

a) Testi szemünkkel a fizikai fényt látjuk; a külső világot.

b) Figyelmünkkel megismerjük, értelmünkkel megértjük a dolgokat: ez a belső, pszichikai látás (pl.: a mindennapi szóhasználat is erre utal: Nem érted? Nem világos?).

c) A hit felsőbbrendű látást hoz: a hitigazságok ismeretét, „látását". A látás a teremtő Szeretet csodája, és ennek a mélysége, szépsége akkor bontakozik ki bennünk, amikor belátjuk, hogy ez a háromféle látás valójában egy a szeretet élő egészében. Boldog a ti szemetek, mert lát (Mt 13,16)

A hit látása egész életünkön át fejlődhet egészen a beteljesedésig... Az imádság a belső figyelmet és a magasabb rendű látást fej­leszti ki bennünk: a titkok látását! (Az igazi imádság fölemel bennünket ebbe a látásba!)

2. A szeretet: szolgálat — diakonia. Nemcsak a teremtett világot látja felsőbbrendű világosságban, hanem együttérző szívvel meg­látja, észreveszi a rászorulók ínségét. Nemcsak alamizsnát ad, hanem személyesen indul segítségére. Ezt tette Jézus, amikor „szol­gai alakot" magára véve, személyesen sietett megváltásunkra és mindvégig „csak szolgálni" akart (lábmosás!), hogy példát adjon nekünk (Jn 13,15).

3. A szeretet: vezérlés — Mária útja Erzsébethez. Mária egész életének útját a benne működő szeretet Lelke irányítja, vezérli. A Szentlélek titokzatos működése biztonságos, kettős vezérléssel irányít: külsőleg és belsőleg. A belső „irányító központ" a lelkiis­meret szava (a Lélek jelenléte!). — A külső: a személyek (találkozások!) és események által vezet, hogy biztosan célba érjünk. A Szentlélek által „organizált" külső vezérlő központ: az élő Egyház tanításával, szentségeivel együtt.

4. A szeretet: találkozás - örvendező együttlét, boldogság. Ahogy a Szentháromság belső életében, úgy az emberek világában is a Szentlélek vezet igazi találkozásra (pl.: Simeon és Anna találkozása a Messiással, vö. Lk 2,27)

Imádság

Magnificat

Magasztalja

    az én lelkem az Urat.

És örvendezik az én lelkem

    az én üdvözítő Istenemben.

Mert meglátta az ő szolgálójának alázatosságát,

    és íme, mostantól fogva boldognak mondanak

    engem minden nemzetek.

Mert nagy dolgot cselekedett énvelem a Hatalmas,

    és szent az ő neve.

És az ő irgalmassága nemzetségről nemzetségre,

    azokon kik őt félik.

Hatalmasságot cselekedett az ő karjával,

    szétszórta a gőgösöket szívüknek elbízottsága által.

Letette a hatalmasokat a székről,

    és fölmagasztalta az alázatosakat.

Az éhezőket betöltötte jókkal,

    és a gazdagokat üresen küldte el.

Fölvette Izraelt, az ő szolgáját,

    hogy ne felejtse irgalmasságát.

Miképpen megmondta vala atyáinknak,

    Ábrahámnak és az ő maradékának mindörökké.

(Lk 1,46-56)

Nagy örömöt hirdetek nektek: Ma született az Üdvözítő. (Lk 2,10)

3. Akit te, Szent Szűz, a világra szültél

Szentírási részlet                  Lk 1,28-35

Ott-tartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje. Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson. Pásztorok tanyáztak a vidéken kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek. De az angyal megnyugtatta őket: „Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek nektek és majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, Krisztus, az Úr, Dávid városában. Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektetett bepólyált gyermeket."

Képmeditáció

Ami szépet csak láthattunk a művészi képeken a csodálatos betlehemi éjszakáról, az mind ide kívánkozik a legszebb történet szemléltetésére. A sötétségben élő nép — az egész emberiség — nagy fényességet lát (íz 60,1). Csillag támad Jákobból! k messiási jövendölések csillagfénye derengett át Izrael egész történetén és sugárzása elárasztja az egész képet. A világosság, mely minden embert megvilágosít, a világba jött. (Jn 1,9) Szelíd fényes­sége a láthatatlant is megmutatja: az örvendező angyalok seregét. Pásztorokat küld az Újszülötthöz, és ott csillog a napkeleti bölcsek királyt kereső szemében, és elvezeti őket az eldugott kis faluba: Betlehembe. Ott együtt van a család, és a szeretet titka a maga boldog szépségében kinyilvánul Mária térdeplő alázatában, a gyermeket gondozó áhítatában. József, mint a nagy titok erős oszlopa áll őrt vigyázva... Nemcsak most, hanem majd a jövendő veszedelmek között: az üldözés és a menekülés idején. Amikor Mária elelgondolkozott a pásztorok elbeszélésén, újra és újra fölhangzott benne az örvendező angyalok éneke:

Dicsőség a magasságban... Békesség a földön!

1. A szeretet: élet. Az élet megjelent;... hirdetjük nektek az örök életet, mely az Atyánál volt és megjelent nekünk. (Jn 1,2-3) Az életet nem lehet „meghatározni", definiálni, olyan tartalmas, olyan gazdag. Egy szóval kifejezve: titok. Szent Pál az emberi élet titkainak hármas arculatáról, megnyilvánulásáról beszél. (1 Tessz 5,23) Megkülönböztet: testi, lelki (psyché) és szellemi (pneuma) életet. Az ember élete mindhármat egységbe foglalja: olyan lelkünk van, mely képes az Isten szellemével (a Szentlélekkel) élő kapcsolatot befogadni, amikor újjászületik vízből és lélekből (»pneuma!«) (Jn3,5).

2. A szeretet: élő egység. A tudomány őszintén beismeri: az anyag, az élet, és az emberi tudat valójában megfejthetetlen titok számára. — A maga szintjén csak azt állítja: az ember test, lélek és a tudat (öntudat) titokzatos egysége. — A biblia tanítása teljes: az ember életének harmonikus, boldog egységét csak a test, lélek és a szeretet tudja megvalósítani, a bennünk működő Szeretet Lelke, Szelleme által.

3. A szeretet: világosság. Benne élet volt és ez az élet volt az emberek világossága (Jn 1,4) Akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek. (Jn 1,12)

4. A szeretet: incarnatio. Kiüresítette önmagát..., külsejében olyan volt, mint egy ember. (Fii 2,5-7) Csodálatos nagysága éppen abban van: egészen közel tud jönni, egészen „kicsi" tud lenni, elrejtve hatalmát, fönséget, úgy születik, mint egy kisgyermek. Csak akkor mehetünk be Isten országába, ha úgy fogadjuk, mint egy gyermek (Mk 10,15)!

5. A szeretet: tiszta öröm. Minden értékes ajándék növeli az életkedvet: örömet fakaszt. A mennyei Atya örök terve valósult meg a megtestesülés által. Jézus születésében a kegyelem legnagyobb ajándékát kapta minden ember: általa a legtisztább öröm jött a világra.

Imádság

Örvendjetek Istennek, a mi segítőnknek,

    ujjongjatok az Úrnak, az élő és igaz Istennek.

Mert fölséges az Úr,

    félelmetes nagy király az egész földön.

Mert szentséges mennyei Atyánk, a mi királyunk öröktől fogva,

    elküldte szeretett Fiát az égből,

    és ő született a Boldogságos Szűz Máriától.

És ő engem így szólított: Atyám vagy te,

    én pedig elsőszülöttemmé teszem őt,

    fölségessé a föld királyai között.

Azon a napon az Úr elküldte irgalmát

    és éjjel énekét.

Ez az a nap, melyet az Úr szerzett,

    örvendezzünk és ujjongjunk rajta.

Mert szentséges szeretett gyermek adatott nékünk,

    értünk született útközben és jászolba tétetett,

    mivelhogy nem jutott hely a szálláson.

Dicsőség a magasságban az Úristennek,

    és a földön békesség a jóakaratú embereknek.

Örvendjen az ég és ujjongjon a föld,

    zúgjon a tenger egész teljessége,

    örvendjen a mező és minden ami rajta van.

Énekeljetek neki új éneket!

    Minden föld az Úrnak énekeljen!

Mert nagy az Úr és minden dicséretre méltó,

    félelmetesebb az összes isteneknél.

Adjatok az Úrnak, népek családjai,

    adjatok az Úrnak dicsőséget és hatalmat,

    adjatok az Úr nevének dicsőséget.

Adjátok testeteket áldozatul és

    hordozzátok az ő keresztjét,

    és kövessétek mindvégig szent parancsait.

(Assisi Szent Ferenc karácsonyi zsoltára)

Az igaz Világosság már ragyog! (Jn 2,8)

4. Akit te, Szent Szűz, a templomban bemutattál

Szentírási részlet                                                 Lk 2,22)3-35

Szülei felvitték a gyermeket Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, ahogy az Úr törvényében elő volt írva: Minden elsőszülött fiút az Úrnak kell szentelni, s az áldozatot is be akarták mutatni, ahogy az Úr törvénye előírta: egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.

Élt Jeruzsálemben egy Simeon nevű igaz és istenfélő ember. Várta Izrael vigaszát és a Szentlélek töltötte el. Kinyilatkoztatást kapott a Szentlélektől, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek indítására a templomba ment. Amikor a szülők a gyermek Jézust bevitték, hogy a törvény előírásainak eleget tegyenek, karjába vette és áldotta az Istent ezekkel a szavakkal:

„Bocsásd el, Uram, szolgádat,

szavaid szerint békében,

mert látta szemem üdvösségedet,

melyet minden nép színe előtt készítettél,

világosságul a pogányok megvilágosítására,

és dicsőségül népednek, Izraelnek."

Apja és anyja csodálkoztak azon, amit fiukról mondott. Simeon megáldotta őket, és így szólt anyjához, Máriához: „Ez sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak — a te lelkedet is tőr járja át —, hogy sokaknak kiderüljenek titkos gondolatai.

Képmeditáció

Ennek az örvendetes titoknak is külön ünnepe van: „Gyertyaszentelő Boldogasszony." — A hatalmas gyertya lángoló sugárzásával elárasztja az egész képet. Meleg fényessége mindent átjár, mindent a világosság szent jelévé magasztosít. Mária és a kisded Jézus arca belső fénytől ragyog. A hódoló szeretet tisztaságával fölfelé tekint: fölfelé az élet Urához — Teremtőjéhez, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, de ugyanakkor szent városában is jelen van atyai szeretetével. Hányszor láthatta már Jeruzsálem szent templomát! De így még soha! Karján a megjövendölt élet titkával közelíthetett az áldozat szent helyéhez, szívében érezve, hogy a mennyei Atya előbb közelített hozzá kegyelmével, amikor kiválasztotta. A fönséges találkozás pillanatában tisztelettel emeli föl gyermekét: fölajánlja, bemutatja. Hódolattal fölismeri, hogy teljesen Istené. Elsősorban hozzá tartozik a belőle fakadt élet, még ha két galamb áldozatával ki is lehet „váltani!" A szótlan figyelem belső csöndjében az élet és hivatás meglepő titka tárul föl előtte, amikor az agg Simeon — a Lélek ihletésére - prófétai szavakat mond neki: a gyermek az „ellentmondás jelévé" válik; Mária szívét gyötrelmes szenvedés járja át!

1. A szeretet: világosság és élet. A differenciáltabb bibliai „emberkép" jobban ki tudja fejezni a bennünk élő titkot: ahogy Szent Pál is említi: a test, a lélek (psyché) és a szellem titokzatos, hármas egysége él minden emberben. Ahogy háromféle látás, úgy háromféle világosság is él bennünk:

a)  fizikai fény, melyet testi szemünkkel látunk,

b)  pszichikai (belső) világosság = a belátás, a megértés világossága,

c)  a hit világossága: kegyelmi világosság, természetfölötti, magasabb rendű, értelmet meghaladó ismeret a Szeretetről — a teremtő, megváltó, megszentelő Szeretetről.

Mária kegyelemmel teljes szívében a legnagyobb világosság él, ezért át tud vezetni bennünket minden sötétségen.

2. A szeretet: találkozás. Mária találkozása a templommal. A TEMPLOM titka a látható és láthatatlan világ találkozása. A külső tér előkészít: az örvendező zsoltárének és áldozat által lépünk be a belső térbe: a találkozásra imádásban-szeretetben.

3. Csak irányított, programozott élet létezik. Van háromféle sötétség is! — Jézus, a világ világossága „átprogramozta" belső világunkat megváltó szeretetével. Kiragadott a sötétség hatalmából...!

4. Mária nemcsak a templommal, hanem magasabb rendű hivatásának fölismerésével is találkozott. Simeon jövendölésén is el-elgondolkozott és megszívlelte, elfogadta.

5. Mindenkinek szüksége van újra és újra belső megvilágosodásra, amikor komolyabban végiggondolja életét. Én vagyok a világ világossága— mondja Jézus — aki utánam jár, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága. (Jn 8,12)

Imádság

Szentséges Szűz Mária,

nincsen másod a földön az asszonyok között,

te a magasságbeli Királynak,

a mennyei Atyának leánya és szolgálója,

a mi szentséges Urunknak, Jézus Krisztusnak anyja,

a Szentlélek jegyese, imádkozzál érettünk

Szent Mihály főangyallal

és az egek minden erőivel és összes szentjével

a te szentséges, szerelmes Fiadnál,

a mi Urunknál és Mesterünknél.

                 (Assisi Szent Ferenc)

Az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát! (Jn 10,15)

5. Akit te, Szent Szűz, a templomban megtaláltál

Szentírási részlet                                               Lk 2,41-49

Jézus szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor tizenkét éves lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás szerint. Az ünnepnapok elteltével hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt anélkül, hogy szülei tudták volna. Abban a hitben, hogy az úti társaságban van, mentek egy napig, és keresték a rokonok és ismerősök között. Amikor nem találták, visszafordultak Jeruzsálembe, hogy keressék. Három nap múlva akadtak rá a templomban, ott ült a tanítók közt, hallgatta és kérdezgette őket. Akik csak hallgatták, mind csodálkoztak okosságán és feleletein. Amikor meglátták, megdöbbentek. Anyja így szólt hozzá: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Lásd, apád és én szomorúan kerestünk." Ezt felelte: „De miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell fáradoznom?"

Képmeditáció

A jól ismert bibliai jelenet: Jézus ott ül az írástudók között, ott találják meg aggódó szülei. — Ez a kép többet szeretne „megsejtetni" a titokból. A jelenet egész hátterét betölti a sugárzó nap: az Atya jelképe. A végtelenség hatalmas körei mindent és mindenkit átjárnak. A fénylő nap az élet és a sugárzó szeretet szimbóluma. — Az atyai szeretet deríti föl napját igazakra és gonoszakra. — Ebben a mindent fölragyogtató sugárzásban csak sejteni lehet a sok épület (Jeruzsálem) között kimagasodó templomot. Ez a titokzatos jelenlét tölti be a templomot, ahol az áldozati tűz föllobbanó lángjai égnek, és az engesztelés színarany lapja van elrejtve: O van jelen, a kimondhatatlan, a szent, aki hosszan tűrő, nagy irgalmú és hűséges. Jelenléte szenteli meg az egész életet. — Mária és József az elrejtett falusi élet csöndjére és békéjére vágyakozva ballagott haza az ünnepek után. Megrendülve vették észre: Jézus nincs velük, elveszett! Gyötrelmes aggodalommal indultak keresésére. Emésztő szorongások között milyen hatalmassá nőtt Mária szívében a templom titka! Végül is a keresés útja oda vezetett és ott valóban rátaláltak... De hogyan? 12 év után mi lett abból a kedves kis gyermekből? Hiszen karján hordozva itt ajánlotta föl teljesen! Félve kimondott, számonkérő szavaira milyen meglepő volt a válasz: Hát nem tudjátok...? Prófétai szavak ezek: üzenet onnan felülről, ahonnan ő is származik. Milyen fájdalmas fölismerés: a kicsi Jézust benne örökre elveszítették. De megtalálták egy tökéletesebb állapotban.

Jézus az ünnepek alatt fölismerte, elfogadta hivatását, nagykorúvá lett szeretetében. Később gyakran emlegette: Az én eledelem az, hogy Atyám akaratát cselekedjem, aki engem küldött.

1.  A szeretet: engedelmesség. Az Atya szereti a fiút (Jn 5,20). Engem az élő Atya küldött és én az Atya által élek (Jn 6jy). Az Atya tanítását közvetítette, csak azt tette, amit az Atya rá bízott (Jn 5,36)... Itt jövök, hogy akaratodat megtegyem! (Zsid 10,7)

2. A szeretet mindig újabb és tökéletesebb találkozásra akar elvezetni. Mária öröme meglepő, hogy megtalálta Jézust. Valójában Jézus „találta meg" (ismerte föl) az Atya szeretetének tervét. Ez a küldetés az Atya akarata: az ő eledele, hivatása. Csak ebben a belső megvilágosodásban lehetett Jézussal találkozni.

3. Mindannyian az elvesztés, a keresés és megtalálás aggódó és örvendetes útját járjuk. Úgy látszik, Jézus azért rejtőzik el időnként előlünk is, hogy keressük és örvendező szívvel újra rátaláljunk nagyobb hitben és nagyobb szeretetben.

4. A találkozás „helyei": a templom, a dicsőítő ének, az ünnepi zsoltározás és az imádság kegyelmi ideje akkor is és napjainkban is. A felebaráti szeretetszolgálat az „élet imádsága", mely előkészít bennünket az önzéstől megtisztult szív benső imádságára.

5. A templom titkát maga Jézus tárta föl egészen, amikor saját testéről mondotta: Bontsátok le ezt a templomot (Jn 2,19-21). Harmadnapon fölépítette: föltámadt!

Imádság

Szent vagy, egyetlen Úristen,   

ki csodákat művelsz.

    Erős vagy, nagy vagy, fölséges vagy,

    te vagy a mindenható király,

    Szentséges Atya, ég és föld királya.

Hármas és egy Úr vagy, istenek Istene,

te vagy a jó, minden jó, a legfőbb jó,

az Úr, az élő és igaz Isten.

    Te vagy a szerelem, a szeretet;

    te vagy a bölcsesség, te vagy az alázat,

    te vagy a türelem.

Te vagy a szépség, te vagy a kedvesség,

te vagy a biztonság, te vagy a megnyugvás,

te vagy az öröm, te vagy reményünk és vigasságunk,

    te vagy az igazságosság, te vagy a mértékletesség,

    te vagy a minket egészen betöltő gazdagság.

Te vagy a szépség, te vagy a kedvesség,

te vagy védelmezőnk, őrállónk és oltalmazónk;

te vagy az erősség, te vagy az enyhülés.

    Te vagy a reményünk, te vagy a hitünk,

    te vagy a szeretetünk, te vagy minden édességünk,

    te vagy a mi örök életünk.

Nagy és csodálatos Úr,

mindenható Isten, irgalmas Üdvözítő.

(Assisi Szent Ferenc hálaéneke)

Akkor halálfélelem fogta el, de még állhatatosabban imádkozott. (Lk 22,43)

II. A FÁJDALMAS RÓZSAFÜZÉR TITKAI

Krisztus szeretett minket, vérével váltott meg bűneinktől.

A biblia tárja föl a bűn eredetét, a sötétség hatalmának pusztító erejét. Megoldhatatlan titok marad következményeivel együtt: miért van kísértés, szenvedés és halál? Isten örök terve nem magyarázatot adott válaszul, hanem Jézus által tárta föl szeretetének mélységeit: hűségét, alázatát és végtelen irgalmát. Úgy szerette Isten a világot — a bűn után is —, hogy egyszülött Fiát adta oda érte... — Jézus pedig „önként átadta magát a szenve­désre", (így imádkozzuk minden szentmisében.) Az öt titokba foglalt szenvedéssel — a sötétség és a bűn kegyetlenségeivel — Jézus emberszerető alázata, jósága találkozik, hogy a legsötétebb mélységbe is levigye szeretetének gyógyító-megváltó erejét: A kereszt fáját az élet fájává változtatta.

1. Aki érettünk vérrel verejtékezett

Szentírási részlet                                                 Lk 22,39-46

Jézus ezután kiment, és szokása szerint elindult az Olajfák hegyére. A tanítványok is elkísérték. Amikor odaért, kérte őket: „Imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek." Aztán odébbment úgy egy kőhajításnyira, és térdre borulva imádkozott: „Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely. De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied." Megjelent neki az égből egy angyal és megerősítette. Halálfélelem kerítette hatalmába, és még buzgóbban imádkozott. Verejtéke mint megannyi vércsepp hullott a földre. Aztán abbahagyta az imát és visszament a tanítványokhoz. Azok közben elaludtak bánatukban. Rájuk szólt: „Miért alusztok? Keljetek föl és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!"

Képmeditació

Valójában együtt kellene látni a két jelenetet, hogy valamit megérezzünk ebből a titokból. Az utolsó vacsorán láthatjuk Jézus szeretettől izzó arcát, amint „főpapi imáját" mondja, a húsvéti vacsora ünnepi örömében. Jézus itt is imádkozik — sötétségtől, halálfélelemtől szorongatva. Vérző arcát térdepelve kezébe rejti. A külső látványhoz hozzátartoznak még a „kiválasztott" tanítványok, akik imádság helyett csüggedten alszanak egy olajfa tövében. — A jelenet hátterében a belső látomás tárul föl: egy vércseppekkel borított szelíd arc, mely belső világosságával ragyog az éjszaka fekete égboltján. így felnagyítva ez az arc, mint kozmikus jel, minden szenvedő ember arca. Megnyugvását, békességét az imádságból nyerte. Igen, az Atyának minden lehetséges..., de ne az én akaratom legyen, hanem a tied! Többször megjövendölte szenvedését, de most döbbenetesen jelen volt a sötétség órája. Iszonyatos halálfélelemmel átélte teljes kiszolgáltatottságát, de imádságban megerősödve, értünk önként adta át magát a szenvedésre: „Magára vette bűneink szörnyű következményeit". Szolidaritást vállalt minden emberrel. A szenvedés és kísértések sötét mélységeibe leszállva jelen van gyógyító szeretetével, irgalmával. Kiragadott minket a sötétség hatalmából...

1. A bűn: sötétség. Isten Világosság, a Világosság Atyja. A bűn elszakadás, eltávolodás Istentől, vagyis sötétség. Ennek is hármas birodalma van:

a)  külső, fizikai sötétség;

b)  a tudatlanság, gonoszság pszichikai (belső) sötétség;

c)  mindezeken túl a Sötétség szellemi Hatalma, a hazugság atyja és kezdet óta gyilkos - így nevezi a Sátánt a biblia.

2. A bűn: engedetlenség. A bűnös önzőén, elvakultan csak a maga akaratát keresi. Jézus annak ellenére, hogy Isten Fia volt, szenvedésből tanult engedelmességet..., így örök üdvösséget szerzett azoknak, akik neki engedelmeskednek. (Zsid 5,8-9)

3.  Az imádság (közös ima!) megerősít mindenféle sötétségben. A halálfélelem csak imádsággal gyógyítható: odafordulni Jézushoz, aki maga is kísértést szenvedett, tud segíteni azokon, akik kísértésbe esnek (Zsid 2,18). Rendkívüli helyzetekben rendkívüli módon van jelen kegyelmével.

Imádság

Uram, szabadító Istenem,

    éjjel-nappal tehozzád kiáltottam.

Jusson színed elé imádságom,

    hajtsd füledet kérésemre,

figyelj lelkemre és szabadítsd meg.

    Ellenségeim kezéből ragadj ki engem,

mivel te hoztál ki engem az anyaméhből,

    anyám keblén te voltál reménységem,

    terád hagyatkoztam az anyaméhtől kezdve,

anyám ölétől Istenem te vagy nékem,

    ne távozz tőlem.

Te ismered gyalázatomat,

    csúfos helyzetemet és szégyenemet.

Szemed előtt vannak mind, akik gyötörnek engem,

    gyalázatot és nyomorúságot szenved a szívem.

És kerestem ki szánakozzék rajtam,

    és ki vigasztaljon engem, de nem akadt senki.

Gonoszok támadtak rám, Istenem,

    hatalmaskodók csapata tört életemre,

és semmibe vettek téged.

A sírba szállók közé számítottak,

    olyan lettem, mint az ember, akinek nincs segítsége,

    szabadon a holtak között.

Te vagy az én szentséges Atyám,

    királyom és Istenem.

Jöjj segítségemre, Uram,

    Szabadító Istenem.

(Assisi Szent Ferenc nagyheti zsoltára)

Bűneinkért töretett össze, sebei által gyógyultunk meg! Iz 53,5

2. Akit érettünk megostoroztak

Szentírási részlet                                                  Mk 15,9-15

Pilátus megkérdezte: „Akarjátok, hogy szabadon engedjem nektek a zsidók királyát?" Mert tudta, hogy a főpapok csak irigységből adták kezére. Ám a főpapok felizgatták a tömeget, hogy inkább Barabás szabadon bocsátását kérje. Pilátus ismét megkérdezte: „Mit csináljak hát azzal az emberrel, akit ti a zsidók királyának mondtok?" Azok újra ezt kiáltozták: „Keresztre vele!" Pilátus folytatta: „Mi rosszat tett?" Azok annál hangosabban kiáltották: „Keresztre vele!" Erre Pilátus, aki eleget akart tenni a tömeg kérésének, szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre.

Képmeditáció

A vörös és fekete színfoltok nyugtalan kavargása jelzi a gonoszság sötét indulatát, az ostorozás kegyetlenségét. Az ordítozó, csapzott hajú hóhérok kemény ütései összetörik a vérben és sötétségben roskadozó Jézus alakját, aki megkötözött testével görnyed az oszlop tövében. Fájdalma nemcsak a sajgó sebek és iszonyatos ütések gyötrelme, a nagyobb fájdalom belül rejtőzik: a szív mélységében. Ez már a végső „megkötözöttség", végső kiszolgáltatottság. Az előző napok történetének nagy szomorúsága egészen mélyre hatoló gyötrelem és sötétség: ez a szeretet szenvedése, azé, akit elárultak, otthagytak, akit gyáván megtagadtak..., akit a hamis tanúk rágalmaztak. Mindezt önként vállalta, úgy ahogyan megjövendölte. A hűségnek láthatatlan kötelékei kötik őt ide erősebben, mint a valóságos kötelek. — A szeretetnek belső szabadsággal vállalt odaadása: kiszolgáltatta magát: Hátamat odaadtam azoknak, akik vertek, — jövendölte Izaiás —, arcomat meg, akik tépáztak (Iz 51,6). A mi gonoszságainkért törték össze. (Iz 53,5)

Mindezt teljes ártatlansággal tűrte. A pogány hatalom — Pilátus — ismételten kijelentette: Semmi vétket nem találok benne...!Mégis kiszolgáltatta, halálra adta. Milyen sötét erő a hatalom és gyávaság együtt! Pedig meg tudta volna menteni... Jézus megkötözve, görnyedten, összetörten ott térdel saját vérében és a halál sötét erőinek van kiszolgáltatva: iszonyatos jelenet. Ezt teszi a bűn: ez a bűn képe. Másrészt ilyen az igazi szeretet: ennyire kiszolgáltatott, ennyire gyönge, ennyire gyötrődik és szenved. Ennek a szeretetnek gyógyító erői képesek kiszabadítani mindenkit a bűn sötét rabságából. így tárul föl Jézus szenvedésében a végtelen szeretet megváltó jósága: helyettünk és érettünk vállalta, de ugyanakkor lelepleződik a bűn kegyetlensége, sötét rabsága is, a bűn misztériuma.

1. A bűn elszakadás Istentől, eltévelyedés. Visszazuhanás a világ káprázatába, gátlástalan élvezetébe. Nyomorúságos rabság, a féktelen ösztönök, indulatok börtöne. Az „anyagba nyomorított szellem" rabsága! Aki bűnt követ el, szolgája a bűnnek. (Róm 7,14) Jézus által szabadulunk meg a bűn rabságából. (Gal 5,1)

2. A bűn elszakadás a szeretet forrásától. Lassan önzővé, eldurvulná tesz. A belső világot eluralja a gyűlölet és a kegyetlenség, mely pusztítja az életet mindenütt. Az igazi szeretet épít, és másokat akar boldogítani.

3. A bűn a hatalommal való visszaélés. Az uralkodók zsarnokoskodnak népükön, és akik hatalmat gyakorolnak rajtuk, jótevőiknek hivatják magukat — mondotta az Úr Jézus, miután harmadszor jövendölte meg szenvedését. Köztetek ne így legyen! (Mt 20,25)

4. A bűn sebeinek gyógyítása csak a szeretet által lehetséges. Az Emberfia azért jött, hogy Ő szolgáljon — teljesen elutasítja a hatalmat — és váltságul adja életét sokakért. (Mt 20,28) (Önként, szeretetből!)

5. Az élet korlátozott adottságai, kötöttségei, mindenféle kényszerhelyzetek, melyeken nem tudok változtatni (pl. betegségek), mind-mind számomra Isten akaratának titkát mutatják: a szeretet és engedelmesség próbatételei. Gyöngeségünkben Krisztus ereje lakik bennünk (2 Kor 12,9), amikor vele szenvedünk.

6.  Imádság

Nagy szóval az Úrhoz kiáltottam,

     nagy szóval az Úrhoz könyörögtem.

Színe elé tárom imádságomat,

     és feltárom előtte nyomorúságomat.

Elcsügged bennem a lélek,

    pedig jól ismerted ösvényeimet.

Az úton, amelyen járni szoktam,

    a gőgösök titokban tőrt vetettek elém.

Jobbkezem felé néztem és láttam,

    és nem volt, aki fölismert volna engem.

Elveszett minden menedékem,

    nincs senki, aki törődne életemmel.

Mivel érted tűrtem gyalázatot,

    érted borította szégyen az arcomat.

Idegenné lettem testvéreim előtt,

    és a jövevény anyám fiai előtt.

Szent Atyám, a házadért való buzgóság emészt,

    és rám hull a téged átkozóknak gyalázkodása,

és ők ellenem összegyűltek és örvendeztek,

    tudtomon kívül ostoraimmá lettek.

Hajam szálánál is többen voltak,

    akik ok nélkül gyűlöltek engem.

Üldözőim és ellenségeim gonoszul összefogtak ellenem,

    most azt fizettem meg, amit el se vettem.

Hamis tanúk álltak elő,

    és arról kérdeztek, amit nem tudtak.

Rosszal fizettek nekem a jóért, és rám támadtak,

    mivel a jóra törekedtem.

Te vagy az én szentséges Atyám,

    királyom és Istenem.

Jöjj segítségemre, Uram,

    szabadító Istenem.

(Assisi Szent Ferenc nagyheti zsoltára)

Igen, király vagyok! Én azért jöttem erre a világra, hogy tanúságot tegyek az igazságra (Jn 18,37)

3. Akit érettünk tövissel megkoronáztak

Szentírási részlet                                                 Mt 27,27-318

A helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, s odagyűjtötték köré az egész helyőrséget. Megfosztották ruháitól, bíbor színű köntöst adtak rá. Tövisből koronát fontak, fejére tették, jobb kezébe pedig nádszálat adtak. Aztán térdet hajtottak előtte és így gúnyolták: „Üdvözlégy, zsidók királya!" Közben leköpdösték, fogták a nádat s verték a fejét. Miután így csúfot űztek belőle, levették róla a palástot, s ráadták saját ruháját.

Képmeditáció

A szimbólum a maga elvont nyelvével (színeivei-formáival) a láthatatlan valóságot, titkot szeretné megsejtetni: a szeretet belső világát. „Kívül szomorú-sötét, belül fényes és ékes a szeretet". A szürke és fekete töviskoszorú piros színűre változik: tüzesen átizzik a lángoló szeretettől egy fehér középpont köré szőve a szenvedés jelét. A narancssárga színfoltok — mint mozaikszemek — meleg színhatást: életet visznek az ünnepélyesen gyötrelmes látványba. Igen, király vagyok! — ahogy Jézus mondta. A tövis­korona a szenvedésnek és szeretetnek koronája egyszerre.

A gyötrőbb fájdalom belül van, lélekben mélyült el már napok óta. Ahogyan Heródes udvarával együtt gúnyt űzött belőle. A főtanács szolgái már az elfogatás éjszakáján kigúnyolták: verték, arcul köpdöstek, ököllel ütötték. Most a kevélység és hatalom őrei — Pilátus katonái — végsőkig megalázva gúnyolják és csúfot űznek belőle. Bíbor palástot, töviskoronát, királyi pálcát adtak a kezébe, vagyis beöltöztették a „hatalom ruhájába!" Térdet hajtva előtte így gúnyolódtak: Üdvözlégy, zsidók királya! Közben fejét verték és leköpdösték. A gonoszságnak micsoda sötétségén át hajszolták a teljes pusztulásba! Ez a bűn képe: gúnyolódás, hogy az ember méltóságát (szellemi magasabbrendűségét) tönkretegye, megalázza. Szótlanságában mégis ott állott vértől csatakosan, elaléltan, összetörve: az Ember, az Igaz és a Szent! A szeretet döbbenetes némaságában, szelídségében és fönséges alázatában. A szeretet már előbb megalázta magát, amikor szolgai alakot vett fel és önként lépett a szenvedés útjára. Belső világának középpontjában csak a kimondott igen, a szeretet szava élt: ... ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tiéd! Igen: kívül szomorú, belül fényes a szeretet!

1. A bűn gyümölcse, eredménye: az élet, a természet romlása. Az emberi méltóságot, örök értékeit észrevétlenül összezavarja. Elvész az értékek belső rendje, mivel mindent az élvezet és a hasznosság szempontjai uralnak. Végül elvész az ember legnagyobb értéke: királyi méltósága. Megszűnik az élő kapcsolat az éltető­személyes szeretettel: a teremtő Istennel.

2. A fejlődő világ káprázata egyre nagyobb: Mert a hazugság szem­fényvesztése meghomályosítja a jót (Bölcs 4,12). A csábító egyre többet ígér: sikerélményt, önmegvalósítást, stb. Észrevétlen fejlődik ki az önközpontúság — az áteredő bűnt így is lehetne nevezni —, és észrevétlen az átmenet a kevélység szellemi gőgjébe: Olyanok lesztek, mint az Isten. Az ember „isten" akar lenni önerejéből — „önmegváltás" — Isten nélkül.

3. Az imádság csöndje, világossága, a benne működő szeretetnek ereje éppen ebből a káprázatból, vonzásból emel ki — magunk erejével ezt nem tudjuk elérni — és világosságot, belső fényt ad a belső látáshoz. Ez a kegyelem, ez Mária ígérete a rózsafüzér által.

4. Az ember: Isten képére és hasonlatosságára teremtetett. Nem is tud mást tenni, mint hasonlóságokra törekedni: Isten végtelenül gazdag, mindene megvan... Az ember is határtalan gazdagságban akar élni... Isten mindent tud, az ember is határtalanul mindentudásra törekszik... Az Isten mindent lát, az ember is mindent látni szeretne... Isten alkotta a törvényeket, az ember akar saját magának törvényt alkotni, öntörvényűségre törekszik, vagyis olyanok lesztek, mint az Isten! — hangzik ezeregy oldalról az ősbűn örökké ismétlődő kísértése. Az élet boldogító, fényes ajándékával együtt örököltük a bűn gyötrelmes sötétségét is: a szenvedést és a halált. Az élet mintákhoz, példaképekhez igazodik. Nekünk nem „általában" Istent, hanem Krisztust, a Messiást, az Isten­embert lehet és szabad követnünk. Legyetek követőim, mint én Krisztusé!' (1Kor 11,1) A töviskoszorú kevélységünk gyógyítása!

Imádság

Irgalmazz nekem, Istenem,

    mert rajtam tapodnak az emberek,

    egész nap támadnak és gyötörnek engem.

Ellenségeim egész nap tipornak engem,

    mivel sokan harcolnak ellenem.

Minden ellenségem gonoszat forralt ellenem,

    és gonoszat szóltak ellenem.

Akik őrizték lelkemet,

    tanácsba gyűltek össze.

Kimentek,

    és összebeszéltek.

Aki csak rámnéz, mind kinevetett,

    fejét csóválta, és száját félrehúzta.

Én azonban féreg vagyok, nem ember

    emberek szégyene, a nép megvetettje.

Gyalázattá lettem minden ellenségem előtt,

    különösképpen szomszédaimnak,

    és ismerősem félnek tőlem.

Szent Atyám ne vond meg tőlem segítségedet,

    kelj védelmemre.

Jöjj segítségemre, Uram,

    szabadító Istenem.

(Assisi Szent Ferenc nagyheti zsoltára)

Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét! (Mt 16,24)

 4. Aki érettünk a nehéz keresztet hordozta

Szentírási részlet                                                Mk I5,20b-21

Ezután kivezették Jézust, hogy keresztre feszítsék. Az egyik arra menő embert, a cirenei Simont, Alexander és Rufus apját, aki éppen a mezőről jött, kényszerítették, hogy vigye a keresztjét.

Képmeditáció

A keresztelkedéskor a Jordán vizében, rendkívüli módon is „kinyilvánította" jelenlétét a Szentlélek, aki Jézust minden útján „vezette". Ő vitte a kísértés pusztaságába (Lk 4,2). Ő emelte fel a „hegyi beszéd" magasságába, vezérelte a „színeváltozás hegyére", most pedig a Lélek erejéből vonul a Golgotára. Halálos gyötrelmek között vonszolja egyedül a bűn sötétségétől fekete keresztjét. A meglepő találkozások csak növelik belső szenvedését. Nem csoda, ha többször is összeroskad a végkimerültségtől. Gyöngeségeinket magára vette. Cirenei Simont kényszerítették — nem önként tette —, még így is elfogadta a segítséget. Szelíd és alázatos, minden „hősködés nélkül". A gyermekek tisztán látnak és éreznek. Mit is láthatott Alexander és Rufus, amikor sírva, megrettenve apjukat figyelték. Tudták-e, hogy a biztos halál felé vonulnak? Hogy tolongott az ordítozó tömeg, hogy nehezedett rájuk a testi-lelki szenvedésnek iszonyatos súlya! Ketten hordozzák a halálos terhet. Együtt látták édesapjukat a szenvedés útján haladni Jézussal. (A szülők kereszthordozása mindig Jézushoz tartozik!) — Aki utánam akar jönni, vegye föl keresztjét... A szenvedés útja közös út, létünk legmélyén a szeretet kapcsol bennünket össze a Fájdalmak Férfiával, aki föláldoztatott, mert maga akarta!

1. Az ősbűn árnyéka — a személyes bűnökkel együtt — teszi sötétté, fénytelenné életünk útját. A bűn minden értelmet meghaladó titok! Egyedül Jézus szenvedése világítja meg irgalmas szeretetével, aki előbb szeretett minket (bűnösöket) és előttünk járt a kereszthordozásban. Péter apostol írja: ... ha türelmesen szenvedtek, értékes Isten előtt. Erre kaptatok meghívást. Hiszen Krisztus is szenvedett értetek, példát hagyva nektek, hogy nyomába lépjetek (1 Pét 2,20-21).

2. Aki utánam akar jönni., vegye föl keresztjét...! — mondja Jézus. (Mt 16,24) Csak szólít, csak hív, de sohasem kényszerít. Egyedül a szeretet tiszteli a személyes szabadságot! De határozottan mondja: akar jönni, személyes, szabad elhatározással.

3. Én vagyok az út, az igazság és élet! — mondja Jézus. (Mt 7,14) Az élethez sokféle út tartozik: a menekülés útjai, az ünnepre zarándoklás énekes útjai, a mindennapok munkájának egyformán csendes-rejtett útja, majd a nagy missziós utak északra-délre..., végül ez az utolsó út. Mindegyik út a szeretet útja volt, de különösen ez az utolsó, mely a beteljesedéshez vezetett.

4. Minden szenvedő arc az emberré lett Istenember arca. Általuk hív és kér: találkozásra, együttérző, segítő szeretetre. A szenvedés és nyomorúság ezer formájában micsoda nagyszerű lehetőség van elrejtve! Amit egynek a legkisebbek közül tettetek, NEKEM tettétek! (Mt 10,42) Éheztem és ennem adtatok... Beteg voltam és meglátogattatok... (Mt2S35)

 Keresztút

          1

Futsz az Úrtól hasztalan:

áll előtted szótalan.

        2

Élet Fáját ölelem:

erős, mint a szerelem.

        3

Kereszt súlya malomkő:

földi ember esendő.

        4

Szerető szív valahány,

egytől egyig mind anyám.

          5

Gyönge karral gyámolíts,

igaz szívvel felüdíts.

        6

Vérben ázott arcomat

jegykendőül elfogadd.

        7

Másodízben bukom el.

Terhem elnyom s fölemel.

        8

Élő fába fejsze vág,

mit remél a száraz ág?

        9

Hegytetőn, hol nincsen út,

elnyúlt testem ingyen Út.

        10

Miért csupán az ingem kell?

Ölts magadra Engem fel.

      11

Vas-szögekkel veretem.

Aki gyűlöl, szeretem.

          12

Föld is, ég is elhagyott,

két lator közt lankadok.

        13

Megfeszített Istened

szép szelíden ölbe vedd.

        14

Földbe tér a búzaszem:

kicsírázik csöndesen.

(P. Szedő Dénes ofm)

Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért (Jn 15,13)

5. Akit érettünk keresztre feszítettek

Szentírási részlet                                                 Mk 15,33-39

Hat óra tájban az egész földre sötétség borult, egészen kilenc óráig. Kilenc órakor Jézus hangosan felkiáltott: „Eloi, Eloi, lamma szabaktáni?" Ez annyit jelent: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?" Az ott állók közül néhányan hallották és megjegyezték: „Illést hívja." Valaki odafutott, s ecetbe mártott szivacsot nádszálra tűzve inni adott neki. „Hadd lássuk — mondta —, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!" Jézus hangosan felkiáltott és kilehelte lelkét. A templom függönye ekkor kettéhasadt felülről egészen az aljáig. Mikor a százados, aki ott állt, látta, hogyan lehelte ki lelkét, kijelentette: „Ez az ember valóban az Isten Fia volt."

Képmeditáció

Ha egyszer is figyelmesen — térden állva — elolvastuk a szenvedéstörténetet, ha egyszer is részt vettünk a nagypénteki szent liturgián, többé nem tudunk megszokottan nézni a keresztre. Ha a Zsidókhoz írt levél olvasásakor rátaláltunk arra a fejezetre, mely Jézusról, a főpapról és tökéletes áldozatáról szól, mélyen megsejthettünk „valamit" a szeretet titkából: Krisztus az örök Lélek által önmagát ajánlotta föl szeplőtelen áldozatul Istennek, hogy az élő Istennek szolgáljunk (Zsid 9,14). A képen ez a belső valóság jelenik meg — az absztrakt művészet nem a láthatót ábrázolja, hanem a láthatatlant szeretné megjeleníteni a színek és formák elvont nyel­vezetével. Kívül a halál sötétségét jelző végtelen kör. A belső hatalmas, piros kör — mint valami lenyugvó nap — a szeretetnek, Szentléleknek jelképe. Vérben és sötétségben állnak ott a kereszt tövében: Mária és János. A hatalmas napkorong egységbe foglal mindenkit: a szomorúság, az együttérző szeretet kimondhatatlan közösségébe. A kereszten elhangzott hét szava a szeretet beteljesítése: ellenségeinek, a jobb latornak is megbocsátott. Értük is imádkozott. Még ott is Édesanyjáról gondoskodott. Beteljesítette a szenvedés, az elhagyatottság kínjait. Végül teljes bizalommal imádkozta: Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet! (Lk 23,46) A halál titokzatos döbbenetében, csöndességében állnak ott: Mária a kereszthez tartozás együttérző mozdulatával. Ő állott legközelebb Jézushoz! János apostol háttal, arctalanul, ezzel is jelezve, hogy ott mindannyiunkat képviselt a nagy végrendelkezésben. Úgy szerette — és így szereti! — Isten a világot...!

1. A halál: a bűn  beteljesedése, az élet elvesztése. Sohasem fogtok meghalni... hazudta az őskísértő, aki gyilkos kezdet óta (Jn 8,44).

2. A kísértés megismétlődött a kereszten... Ha Isten Fia vagy, szabadítsd meg magad! — kiabálták neki. Mindenben kísértést szenvedett, de bűnt nem követett el. (Zsid4,is)

3. Beteljesedett a szenvedés ideje, a próféták jövendölése; a megtestesülés is most lett teljes: a halált mint a bűn következményét is teljesen magára vette, mint minden ember. — Beteljesítette a mennyei Atya akaratát — szeretetét —, aki egyszülött Fiát adta oda érte! (Egyedül a szeretetben van megalapozva minden felelősség az életért, a világért!)

4.Beteljesedett Jézus szeretete: Atyja iránt és barátai iránt. Teljesen odaadta életét.

5.Beteljesedett a világ új rendje: Jézus halála új életet adó, teremtő cselekedet. Új szövetség (új kapcsolat), új korszak: az irgalom korszaka kezdődött Jézus áldozata árán. — Teljessé tette a kinyilatkoztatást: föltárta a Szentháromság belső életét, szeretetének mélységét, végtelen irgalmát. Mint a láthatatlan Isten képmása, a kereszten mutatta meg Isten igazi arcát!

6. A kereszt fája az élet fájának bizonyult! Kilehelte, azaz átadta a Lelket, mely új szeretetközösséget teremtett: az Egyházat, Krisztus Titokzatos Testét. A mennyei Atya, Jézus és testvérei, barátai között az irgalom új korszaka, új élet kezdődött: Mária, János és a többi apostol között (vö. 1 Jn 1,3).

 Imádság

Ó ti mindnyájan, kik jártok-keltek az úton,

    nézzetek ide és lássátok:

    van-e olyan fájdalom, mint az én fájdalmam?

Mert ebek falkája ólálkodik körülöttem,

    gonosztevők serege fogott közre.

Ők meg vizsgálgattak és bámultak engem:

    elosztották maguk között ruhámat, és köntösömre sorsot vetettek.

Átlyuggatták kezemet-lábamat,

    megszámlálták minden csontomat.

Reám tátották szájukat,

    mint prédára éhes üvöltő oroszlánok.

Olyan lettem, mint a víz, amely kiömlött,

    minden csontom szertehullott.

És szívem olyan lett, mint a viasz,

    szétfolyt bensőmben.

Kiszáradt a torkom mint a cserép,

    nyelvem odatapadt ínyemhez.

Enni nekem epét adtak,

    és szomjúságomban ecettel itattak.

A halál porába vezettek engem,

    és növelték sebeim fájdalmát.

Elaludtam és felkeltem,

    és szentséges Atyám fölemelt engem dicsőséggel.

Szent Atyám, te megfogtad jobbomat, tanácsoddal vezettél,

    s azután dicsőségre emeltél.

Hiszen rajtad kívül ki volna nekem az égben?

    Hogyha veled vagyok, semmi sem kell nekem a földön.

Lássátok, lássátok, az Isten én vagyok — mondja az Úr,

    fölséges a nemzetek közt, fölséges a földön.

Áldott az Úr, Izrael Istene, aki tulajdon szent

    vérével váltotta meg szolgái lelkét,

    nem bűnhődik senki, aki benne bízik.

Tudjuk, hogy jön,

    mert eljön, hogy igazságosan ítéljen.

(Assisi Szent Ferenc nagyheti zsoltára)

Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek (Jn 20,29)

 III. A DICSŐSÉGES RÓZSAFÜZÉR TITKAI

 Nemde ezeket kellett elszenvedni a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe? (Lk 24,25)

 A dicsőség (Kebod Jahve, Doxa, Glória) olyan gazdag tartalmú szó, csak sok jelző együtt tudja kifejezni: az élet gazdagságának, tündöklő szépségének, jóságának ragyogása. Vagy röviden: az élet titkának fényes csodája, mely ott ünnepel a teremtett világ egész rendjében, színes szépségében, változatosságában... De váratlanul ez a szó jelzi, hogy az üdvösség történetében is fölragyog, mint a megváltás ígérete, végül a beteljesedésben fölragyog Jézus Krisztus arcán (2 Kor 4,6) — egész életében.

1. Aki halottaiból föltámadott

Szentírási részlet                                                 Jn 20,26-29

Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen és köszöntötte őket: „Békesség nektek!" Aztán Tamáshoz fordult: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő!" Tamás fölkiáltott: „Én Uram, én Istenem!" Jézus csak ennyit mondott: „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek!,

Képmeditáció

Miért is lefesthetetlen a föltámadás jelenete? Miért nem írták le úgy az evangélisták, mint a színeváltozás csodás látványát? Szent Márk evangéliumában (16,4-6) az angyal jelenti ki húsvét reggelén az asszonyoknak az üres sírnál: A keresztre feszített Názáreti Jézus... föltámadt: Ugyanakkor azt olvassuk:... üdvösségünk szerzőjét szenvedés által dicsőítette meg (Zsid2,10). Többféle névvel fejezik ki: felmagasztalva az Isten jobbján van, vagy egyszerűen: ÉL. Ebben az egészen új — természetfölötti — létezési módban a test is részesül: az egész személy támad föl, de nem úgy, mint Lázár, akit Jézus föltámasztott. Jézus elsőszülött a holtak közül, elsőnek lépett be az új világba, a megváltozott világmindenségbe. Talán az összes bibliai elnevezés együtt tudja kifejezni, megközelíteni a misztériumot. Meglepőek a megjelenési módok: a kiválasztott tanúknak „egyéni módon" tette magát láthatóvá, felismerhetővé. Tamásnak — kételkedése miatt — megdöbbentő bizonyságot, igazolást adott. Legszebb, legrészletesebb az emmauszi tanítványok története. Az apostolok, a szemtanúk számára különösen, akik látták szenvedő arcát, most megjelent Jézus új arca: aki él, ahogy mondotta: Én vagyok a föltámadás és az ÉLET! (Jn 11,25) Az ismételt, boldog találkozás élménye töltötte be életüket. Az Atya nagy irgalmasságával élő reménységre szült újjá minket Jézus föltámadása által! (1 Pét 1,3)

1. A szeretet beteljesíti az élet erejét, győzelmét. Jézus háromszoros győzelme: a bűn, a halál és a gonoszság — a Sátán fölött. Azért jött az Isten Fia, hogy a Sátán műveit lerontsa. (1 Jnj,8) (vö. Lk 10,17-19)

2.  A megjelenések módja beteljesíti Jézus alázatát: csak kiválasztott tanúknak mutatta meg magát. Ellenségeit nem kényszerítette, nem törte össze.

3. A szeretet föltárja a jövőt: amikor beteljesíti az életet. Miután Szent Pál találkozott a föltámadt Üdvözítővel, ő írta le részletesen a föltámadt test tulajdonságait: Romolhatatlanságban, erőben, dicsőségben támad föl a szellemi test (1 Kor 15J6-44).

4. A húsvéti hit forrását az emmauszi történet három fázisban szemlélteti: csalódás, találkozás, az írások kifejtése — felismerés a kenyértörésben — visszatérés Jeruzsálembe, az apostolok közösségébe.

5. Az imádság a teljes élet reményét növeli bennünk: Legyetek örvendezők a reménységben! (Róm 12,12) Boldog, aki nem lát és mégis hisz! (Jn 20,29)

Imádság

Victimae paschali laudes

Húsvét tiszta áldozatját

a hívek áldva áldják.

Bárány megváltja nyáját,

és az ártatlan Krisztus már kiengeszteli értünk Atyját.

Élet itt a halállal

megvítt csoda-csatával,

a holt Élet-Vezér

ma úr és él!

Mária, szentasszony,

mondd, mit láttál utadon?

Az élő Krisztusnak sírját,

s a Fölkeltnek láttam glóriáját,

angyali tanúkat,

szemfedőt és gyolcsokat.

Feltámadt reményem, Krisztus,

Galileába elétek indult.

Tudjuk, Krisztus feltámadott

és diadalmas:

ó, győztes Királyunk,

légy irgalmas.

(Notker Balbulus, fordította: Babits Mihály)

Veletek vagyok mindennap a világ végezetéig! (Mt 28,20)

 2. Aki a mennybe fölment

 Szentírási részlet                                               ApCsel 1,9-11

Azután, hogy ezeket mondta, szemük láttára fölemelkedett, és egy felhő elfedte, úgyhogy tovább nem láthatták. Amint merően nézték, hogyan emelkedik az égbe, egyszerre két férfi termett mellettük fehér ruhába öltözve, és megszólította őket: „Galileai férfiak! Mit álltok itt égre emelt tekintettel? Ez a Jézus, aki közületek az égbe emelkedett, úgy jön el ismét, amint szemetek láttára a mennybe ment!"

Képmeditáció

Az Apostolok Cselekedeteinek első fejezete írja le az előzményeket. A húsvét utáni negyven nap meglepő történetei, találkozásai tele voltak örömmel, de kételkedéssel is. Csodálkozásuk csak fokozódott, de nem kaptak még választ arra: „Mi lesz Isten országával? Mikor kezdődik már?" Jézus magyarázata nem tárja föl a titkot.

Az Olajfák-hegyén búcsúzott el tanítványaitól. Emlékezetes hely!!! -Megáldotta őket, majd szemük láttára fölemelkedett és — miként a Tábor-hegyen — felhő takarta el szemük elől. Hirtelen két fehér ruhás „férfi" közli velük a jó hírt: „Jézus újra eljön!"

Hol marad Jézus ígérete? Hogy maradhat velük, ha eltávozott? Ellentmondás volna ez, ha ismernénk a titok mélységeit. Hiszen ki ismerheti a szeretet jelenlétének határait, dimenzióját? Szent Pál írja: Akkor majd fel tudjátok fogni... mi a szélesség és hosszúság, a magasság és mélység és megismeritek Krisztusnak minden ismeretet felülmúló szeretetét. (Efj,19) Valójában így kellene mondanunk: Azért ment el, hogy még jobban ittmaradjon! Ez a misztérium „paradox" tulajdonsága! Mindenkihez közel akart jutni a világ végezetéig legyőzve teret és időt.

1. Velünk van, mint az élet Igéje (Amit szólottam nektek, szellem és élet!), melyet az apostolok tanítása adott tovább szóban és írásban. A biblia az élő Isten szava. „Betűformát öltött igazság!"

2. Velünk van az Oltáriszentségben, amikor az utolsó vacsorára emlékezve a kenyér és bor Jézus „szavára" az ő testévévérévé változik, magába rejtve megváltó szeretetét, mellyel önmagát teljesen odaadta érettünk.

3. Mi is vele találkozunk a hit titkában és felismerhetjük a kenyértörésben, mint az emmauszi tanítványok. Mindenütt, ahol ketten-hárman összejönnek az Ő nevében, velük van. (Mt 18,20) Felismerhetjük és találkozhatunk vele testvéreinkben, akikben legjobban el van rejtve az emberi gyarlóságok által Jézus jóságos arca.

1. A szeretet mint teljesebb jelenlét (a szentségek anyaga „hordozza" ezeket a jelenléti formákat: keresztvíz, kenyér, bor...). Általuk jelenik meg a szeretet minden teret és időt legyőző ereje — nagyobb kiszolgáltatottság, védtelenség, nagyobb alázat és nagyobb szeretet — teljes elrejtettségben! Életetek el van rejtve Krisztussal az Istenben! (Koljj)

2. Jézus az utolsó vacsorán, búcsúbeszédében mondotta: Atyám házában sok lakóhely — „otthon" — van... Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek..., hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok! (Jn 14,2-3)

3. A keresztény Egyház azóta ebben a várakozásban él: paruzia. Minden szentmisében közösen imádkozzuk: „Halálodat hirdetjük Urunk és hittel valljuk föltámadásodat, amíg el nem jössz!" — Az egész természet sóvárogva várja Isten fiainak dicsőséges szabadságát. (Róm 8,21) Mi pedig új eget és új földet vánmk (2 Pét 3,13), és várjuk a mennyből a halálból föltámadott Jézust (vö. Tessz 1,10).

4. Az imádság felébreszti, elmélyíti a vágyakozást az „égi haza" után: A mi hazánk a mennyben van. Onnan várjuk az Üdvözítőt, az Úrjézus Krisztust, aki — szeretetének erejével — átalakítja gyarló testünket és hasonlóvá teszi megdicsőült testéhez. (Fii3,20)

 Imádság

 (Töredék)

Emlékszel? Hányszor álltál az ablak előtt

Pilisszentléleken

őszi reggelen

a reggeli ködben...

A nyírfák sárga-barna

színe.. A levelek csendes

hullása élővé tette ezt a látványt.

Most itt állsz csöndben

életed utolsó látványa előtt

csodálhatod ugyanazt

és örülsz, hogy a cinkék is

ott tornásznak a levelek között...

Miért akarsz még mást is látni ma?

Találhatsz-e ettől szebbet?

Miért nem állsz meg nagyobb csönddel a szívedben

néznéd-csodálnád, hiszen ez

egy kolostorudvar: a

quadrum, ahonnan

a mulandóság mélyéről

indul fölfelé (az időtlen

világba) a láthatatlan

létra a láthatatlan ország

kapujának támasztva:

a csend

az ima

a béke

időtlen szent helyén:

megérkeztél

itthon vagy már végre.

Ugye nem kívánkozol soha-sehová.

Csak ezen az évek látványos

lépcsőjén fölfelé...

Talán utoljára láthatod

az ősz színeit...

Csodálhatod a változó világban

a változatlant...

Csendes csodálkozásod

soha vissza nem térő

alkalom 1989 októberében.

(P. Kákonyi Asztrik ofm)

Isten szeretete kiáradt szívünkbe a nekünk ajándékozott Szentlélek által (Róm 5,5)

 3. Aki nekünk a Szentlelket elküldötte

 Szentírási részlet                                              ApCsel 2,1-8;11

Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak. Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol egybegyűltek. Majd lángnyelvek lobbantak és szétoszolva leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket. Ez idő tájt vallásos férfiak tartózkodtak Jeruzsálemben, az ég alatt minden népből. Amikor ez a zúgás támadt, nagy tömeg verődött össze. Nagy volt a megdöbbenés, mert mindenki a saját nyelvén hallotta, amint beszéltek. Nagy meglepetésükben csodálkozva kérdezgették: „Hát nem mind galileaiak, akik ott beszélnek? Hogyan hallhatja hát őket mindegyikünk a saját anyanyelvén? Halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit.

Képmeditáció

A messzire hangzó szélzúgás elárasztja Jeruzsálem városát. Az ünnepi zarándokok százával, ezrével ott tolonganak a ház körül, ahol az emeleti teremben egy imádkozó kis közösség rejtőzik. Már napok óta ott vannak az apostolok Máriával, Jézus anyjával együtt: állhatatos imádságban készültek pünkösd ünnepére (ApCsel 1,14), amikor rendkívül tüzes jelenség: tüzes lángnyelvek lobbantak fel és betöltötték a teret.

Az örvénylő fénysávok, piros színfoltok ritmusa mozgásba hoz mindent: az egész kép egy lüktető jelenséggé válik. A meglepetés időtlen pillanatában áll Mária az imádkozó-csodálkozó apostolok között. A világosság és izzó szeretet szinte áttetszővé tesz mindent és mindenkit a belső fény anyagtalan finomságába öltöztetve külsőleg jelzi, hogy mi is történhetett a belső világ titkában, amikor az élő Isten Lelke — Szelleme — túláradó jóságában kiáradt, hogy új világrendet, új korszakot indítson el: az irgalom és a szeretet korszakát. A rendkívüli jelenség egységbe foglal mindenkit: létrehozva a testvéri szeretet boldog közösségét, az Egyházat. A húsvét és megszentelés mind a szeretet örök ajándéka: kegyelme, mind a Szentlélek műve. Pünkösd óta az egész megváltott világ a Szentlélek korszakában él. (vö. Katizmatikusok!)

1. A Szentlélek csak jelképek által közelíthető meg az emberi képzelet számára: Fényes felhő, mely már az Ószövetségben a pusztába „vezérelte" a kiválasztott népet, mely megjelent a Tábor-hegyen és a mennybemenetelkor. — Pünkösdi tűz, lángnyelvek: a lángoló lelkesedés, belső tűz jele, az életé. Legyetek tüzes lelkületűek! (Róm 12,11) — A víz: élő vízforrás, mely mindent éltet, mindent megtisztít. (Jn 4,14) — A szél, enyhe szellő, mely finom, láthatatlanul van jelen és mindent mozgásba hoz. (Illés pró­féta látomása a barlangnál.) (Jn 3,8) De lehet hatalmas szélzúgás, mely elsodor. — Végül a galamb-jelkép: Jézus keresztelésekor. (Csak itt szerepel ez a jelkép!) Az eredeti szövegben: „mintegy galamb" úgy jött észrevétlen és távozott.

2. A Szentlélek az Atya és Fiú szeretetének kimondhatatlan jósága, összekapcsoló, egységbe foglaló ereje. Az igazság (Jn 14,16), a szabadság (2 Kor 3,17) és a szeretet Lelke (Róm 5,5). — Ebben a háromban hordozzuk mi is magunkban a Szentháromság képét: szabadságra, igazságra és szeretetre vagyunk teremtve. Mindezt a Szentlélek képes kialakítani bennünk, aki maga jár közben értünk szavakba nem foglalható sóhajtásokkal (Róm 8,26). A Szentlélek személyes jelenléte, titokzatos működése építi a belső, lelki harmóniát, a szeretet rendjét, békéjét és építi föl lakhelyét (inhabitatio): Isten temploma vagytok, ISTEN LELKE lakik bennetek (1 Kor3,16).

3.  Minden imádságban a Lélek ajándékait kérjük (a 7 ajándék: bölcsesség, értelem, tanács, erősség, jámborság, tudás és az ÚR félelme, azaz tisztelete. — Rendkívüli ajándékai is vannak: karizmák (1 Kor 14). Sőt a megváltás ajándékának túláradó kegyelme: Isten Saját lelkéből adott nekünk! (Jn 4,13), vagyis Jézus áldozata árán az isteni természet részesei lettünk. Ez a közös természet kapcsolja élő egésszé az Egyházat: Krisztus titokzatos testét (1 Jn 1,3).

4. A Szentlélek működése: 1. megvilágosít (igazság Lelke), 2. átalakít (miként az apostolokat), 3. megerősít (a tanúságtételre, ApCsel 1,8), 4. megajándékoz (1 Kor 12,4), 5. megvigasztal (szenvedésben, 2 Kor 1,5), 6. Közbenjár értünk (Róm 8,26). Vezérel: Azok az Isten fiai, akiket az Isten Lelke vezérel (Róm 8,4).

 Lélek szerint éljetek! (Gal 5,16)

 Imádság

Teremtő Lélek, jöjj közénk!

Látogasd híveid szívét,

töltsd malaszttal a kebleket,

melyeknek alkotója vagy.

Te, kit Védőnek mondanak,

s mellénk a magas ég adott,

Tűz, élő Forrás, Szeretet,

te lelkek lelki olaja!

Ajándékoddal hétszeres!

Te ujj az Isten jobbkezén!

Te ki az Atya megígért

szavával áldod torkaink.

Érzékeinkbe gyújts Te fényt,

szívünkbe öntsd szerelmedet,

s mi bennünk testi gyöngeség,

örök erőddel izmosítsd!

Ellenségünket űzzed el,

a békét tüstént hozd közel,

előttünk járva, mint Vezér,

s kerüljünk mindent, ami árt!

Általad tudjuk az Atyát,

s ismerjük, adjad, a Fiút,

tebenned higgyük Szellemét

mind a kettőnek végtelen!

Atyaistennek glória,

s Fiának, ki az ég Ura,

Ki küldé a vigasztaló

Szentlélek ajándékait. Ámen.

(Pünkösdi himnusz, fordította: Babits Mihály)

Sem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta,

 amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik. (I Kor 2,9)

 4. Aki Téged, Szent Szűz, a mennybe fölvett

 Szentírási részlet                                                Róm 8,19-23

Maga a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását. A természet ugyanis mulandóságnak van alávetve, nem önként, hanem amiatt, aki abban a reményben vetette alá, hogy a mulandóság szolgai állapotából felszabadul az Isten fiainak dicsőséges szabadságára. Tudjuk, ugyanis, hogy az egész természet együtt sóhajtozik és vajúdik mindmáig. De nemcsak az, hanem mi magunk is, akik bensőnkben hordozzuk a lélek csíráit, sóhajtozunk és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását.

Képmeditáció

Már Izaiás próféta megjövendölte a beteljesült szeretet boldogságát. Szent Pál írja: Ha pedig bennetek van annak Lelke, aki föltámasztotta Jézust a halálból, életre kelti a ti halandó testeteket is bennetek lakó Lelke ál­tal. (Róm 8,11) Szűz Mária „a kegyelemmel teljes" elsőnek részesülhetett a beteljesedett élet boldogságában: testestül-lelkestül — teljesen — fölvétetett Isten országába. Az ember nem tud elképzelni, nem láthat, hallhat olyan tökéletes szépséget, az emberi szív nem tud átélni olyan hiánytalan boldogságot, melyet a Szentháromság akar ajándékozni kegyelmével mindazoknak, akik őt szeretik (1 Kor 2,9). Mária mennybevitele által fölragyogott üdvösségünk hajnala: életünk célja.

A képen csupa ismerős szimbólumok: az ősi jelkép, a sugárzó napkorong Szűz Mária alakjával: a Titkos Jelenések könyvének mennyei látomása. Napba öltözött asszony. (Jel 12) A csillagok parányi jelek ebben a kozmikus történésben, ahol a láthatatlan világ „fátylát" angyali karok mozdítják el, mintegy betekintést engedve a tökéletes, „szellemi létmód" misztériumába. Ahogy Jézus földi születését az „angyali seregek" dicsőítő éneke kísérte, Mária égi születését is valahogy így „képzelhetjük el". Az absztrakt művészetnek minden értékes eredménye — mely kitágította képzeletünk emberi dimenzióit a szellem irányába — szükséges lenne ahhoz, hogy valami egészen új és meglepő kép szülessen a tehetség minden igyekezetével, hogy megtisztítsa, fölemelje belső világunk „látomását" és a titok közelébe vezesse. (Milyen kevés is az a 10 Üdvözlégy elmondásának ideje ilyen csoda szemléléséhez!) — Fölragyog előttünk a cél, a beteljesedés: csak irányított élet van. Vagy a föld vonzásában élünk, vagy égre tekintünk, amikor imádkozunk és a Szeretet Lelke vezérel a cél felé: a Szentháromság örök életébe, személyes szeretetébe.

1. Isten örök terve minden ember számára (mely nemzedékeken át rejtve volt)... kinyilatkoztatást nyert: Krisztus bennetek a megdicsőülés reménye (Kol 1,26-28), és benne minden mennyei, lelki áldással {élettel) megáldott minket. (Benne választott ki a világ teremtése előtt... Efij). Ez az áldás Szűz Máriában teljesedett be először, akinek szeretettel teljes lelke a legtöbbet tudta befogadni belőle.

2.    Föltárulnak a titkok, melyeket Isten közölni akart (Kol 1,26) Krisztus által: Benne választott ki... Benne van megváltásunk... Benne vagyunk hivatva az örökségre... Benne kaptátok a megígért Szentlelket, örökségünk „foglalóját", pecsétjét (Kol 1,13-14). A kegyelem teljességét Mária is általa nyerte el.

3. Színről színre: földi életünkben csak tükör által homályban láthatunk, csak hitben találkozhatunk. A beteljesüléskor véget ér mindaz, ami töredékes, mulandó és csak a tiszta szeretet marad meg örökre (1 Kor 13,8). Akkor majd színről színre, szemtől szembe láthatunk és teljes személyességben, a szeretet közelségében — egyesülésben — találkozhatunk. Minden jóság, szépség, tökéletesség föltárul ebben a kimondhatatlan boldog találkozásban, a viszontszeretet teljes odaadásában.

4. Jézus földi életében a színeváltozáskor tárult föl istenségének titka: szeretetének csodálatos ragyogása... De itt mindez „csak emberi mérték szerint". A jövendő átalakulásról és a végső győzelemről írja Szent Pál: a romlandó test romlatlanságba, a halandó test halhatatlanságba öltözik. Amint hordtuk a földi ember képét, úgy hordani fogjuk a mennyeinek képét is (1 Kor 15,53-49) Isten országában.

 Imádság

 Segélykérés

 ... fényes mennyei szent csillagokbul,

Van kötve koronád holdból és szép napbul;

Te, ki Szűz Anya vagy, és szülted Uradat,

 Az ki örökkén volt, s imádod fiadat...

Szentséges királyné! hívom irgalmadat.

Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem

Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját. (Jel 2,10)

 5. Aki Téged, Szent Szűz, a mennyben megkoronázott

 Szentírási részlet                                          Jel 21,10; 1-3; 22-23

Elvitt az angyal egy nagy magas hegyre, s ott megmutatta nekem a mennyből, az Istentől alászállt szent várost, Jeruzsálemet. Isten dicsőségét sugározta. Új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld ugyanis elmúltak, és a tenger sem volt többé. Akkor láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem alászállt az égből, az Istentől. Olyan volt, mint a vőlegényének fölékesített menyasszony. Akkor hallottam, hogy a trón felől megszólal egy harsány hang: „Nézd, ez az Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni és ők az ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük. De templomot nem láttam benne, mert a Mindenható, az Úr, az Isten és a Bárány a temploma. A városnak nincs szüksége sem napra, sem holdra, hogy világítsanak, mert az Isten dicsősége ragyogja be, világossága pedig a Bárány.

Képmeditáció

Az Újszövetség egyetlen prófétai könyve (a Titkos Jelenések) minden képzeletet felülmúló képekkel szemlélteti a szeretet beteljesedését: az élet jövőjét. Felsorakoztat mindent, ami gyönyörű, ami káprázatos, és ami a legértékesebb. A mennyei Jeruzsálem olyan, mint a vőlegényének felékesített menyasszony: kapui mind más-más drágakövekből készültek (más-más színben pompáznak), benne színarany utcák csillognak... Fönséges ünnepi ragyogás ez a „mennyei dicsőség". Nagyon szerény az utolsó jelkép: csillagos korona drágakövekkel ékesítve, mely a Napba öltözött asszony (Jel 12,1) égi jutalma. A szeretet a teljes vigasztalást adja: letöröl szemünkről minden könnyet és nem lesz többé fájdalom, sem halál (Jel 21,4). A túláradó élet gazdagságát jelképezik az élet fái és az élő vizek folyója (nemcsak forrása!). Megszűnik a régi föld és ég kozmikus ritmusa: többé nem lesz nappal és éjszaka, mivel az égi világosság forrása maga lesz a Megváltó: Isten dicsősége ragyogja be, világossága a Bárány (Jel 21,23). Ö velük fog lakni, maga Isten lesz velük (Jel 21,3). - Beteljesül Szent János írása: Benne élet volt és az élet volt az emberek világossága (Jn 1,4). A világosság nem valami, hanem VALAKI: JÉZUS. Ő mondotta: Én vagyok a világ világossága! Aki engem követ, övé lesz az élet világossága (Jn 8,12)... Látni fogják arcát... az Úristen ragyog rájuk és uralkodni fognak örökkön-örökké (Jel 22, 4-5).

  1. A szentírás jelképekben mondja el a mennyei Jeruzsálem boldog életét, Jézus személyes szeretetét: A győztesnek az élet fájáról ad enni, rejtett mannával táplálja — különleges módon; fehér győzelmi ruhába öltözteti; új nevet ad — a személyes szeretet neve; beírja az élet könyvébe és Jézussal fog uralkodni. (Jelenések könyve 2-3. fej., A hét egyháznak írt levélből.)

2. Beteljesednek a földi életben kapott égi adományok: 1. Az igazság látása: a Szentlélek megtanít minden igazságra. 2. A Szentháromság lélekben lakása: hozzá megyünk és lakóhelyet szerzünk nála. 3. Krisztus békéje: nem amint a világ, adom én nektek! Az égi adomány az égben már nem valami „ajándék", hanem a teljes Szentháromság önmagát adja, örökboldog életében részesít.

 Föltárul a teljes élet Jézusban: Krisztus békéje és szeretete minden értelmet meghalad (Fil 4,7 és Ef 3,19).

Beteljesedett Mária hivatása: Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok a mennyben (Mts,i2). A Megváltó édesanyja a megváltottaknak is anyja, pártfogója lett, hogy mindenkit elvezes­sen az Élethez. Töltsön el titeket a békesség Istene a hit teljes örömével és békéjével, hogy a reményben a SZENTLÉLEK erejéből bővelkedjetek. (Rom 15,13) Minden imádságunkat ez a remény élteti: várakozásunkban és vágyakozásunkban együtt vagyunk Máriával, hogy Isten országa épüljön bennünk: Igazság, béke és öröm a Szentlélekben (Róm 14,16).

Imádság

Salve Regina

Szeplőtlen Anyánk, te irgalomnak anyja vagy:

    édesség, élet, remény kútja, áldunk.

Tehozzád kiált Évának megannyi fia,

sírva-ríva bolyong és könyörög hozzád

    könnyek mosta völgyünk mélyén,

íme azért, szívünk szószólója,

    szelíd szemed, mely csupa féltő irgalom,

    nyugtasd mirajtunk.

És Jézust, szűzi méhed áldott aranyágát,

    nekünk e bujdosás után te nyújtsad.

Ó áldott, ó boldog, ó édes és gyöngéd Úrnőnk.

(Hermannus Contractus, fordította: P. Szedő Dénes ofm)

AZ IMÁDSÁG A MENNYORSZÁG KULCSA

 Nektek jutott (osztályrészül), hogy megértsétek a mennyek országának titkait. (Mt 13,11) — Áldalak téged Atyám,... mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől és a kicsinyeknek jelentetted ki (Lk 10,21)

Így szól a Szent, az Igaz, akinél Dávid kulcsa van: Nézd, nyitott ajtót bíztam rád... (Jel3,7-8)

1. . Az utolsó kép: A rózsafüzér-imádság egy titokzatos, jelképes kulcs! A legegyszerűbb kulcs is nélkülözhetetlen. Csak kulcs nyitja ki a zárt ajtót és csak általa léphetünk be otthonunk „belső" terébe. Valaki csodálatos palotát kapott ajándékba. Éjjel-nappal ott szorongott, didergett az előtérben, mert elveszítette a kulcsot: nem tudott bemenni, pedig belül berendezett lakás, meleg otthon várta. Minden ember belső világa gyönyörű várkastély: telve titkokkal, meglepetésekkel, tiszta fényekkel, csodás szépséggel, csenddel, békével és örvendező, boldog énekkel. Sajnos sokan (ezren és millióan) sohasem léphetnek be oda, mert elvették tőlük a kulcsot vagy elveszítették. Mária, az Egyház Anyja a titkok kulcsát nyújtja nekünk, amikor a rózsafüzér által elmélkedő-szemlélődő imádságra tanít. Isten országa bennetek van! (Lk 17,21) Életünk megkezdett örök élet. A szentírás és az imádság által tárulnak föl előttünk a mennyek országának titkai (Mt 13,11; Ef 3,3).

2.    A tolvajkulcs nem nyitja meg az ajtót. Jézus mondja: Én vagyok az ajtó (Jn 10,9. A nyugati kultúra meglepő eredményei ellenére nagy árnyékot és nagy veszedelmeket hozott: egészen új életformát, mely odáig jutott, hogy elveszítette érzékét a misztérium iránt. A természet csak adottság, melyet nagyszerűen ki lehet kutatni, és egy hajszolt-élvező életmóddal ki lehet zsákmányolni, melyben nem jut helye a csendnek, imának, csak a sikeres teljesítményeknek. Akik rádöbbentek belső világuk sötétsé­gére és nyugtalan zavarára, mérhetetlen szomjúsággal keresik a világosságot, a csendet és a békét. Mindenféle ügyes pszichikai módszerekkel (autogén tréning) akarják pótolni. Keletiektől akarják eltanulni a meditációs módszereket, kutatják misztikájukat... (Még a templomok mellé is külön meditációs termeket építenek!) — közben elfelejtették: van az európai kereszténységnek is olyan kulcsa a titkok világába, mely valóban az Élethez: Jézushoz vezet. Ő mondotta: Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja Szeretni fogom őt én is, és kinyilatkoztatom magamat neki (Jn 14,21).

3.     Csak jól ismert zene hallgatásával lehet a zavaros (beteg) belső világba harmóniát, rendet vinni. Csak az ismert zene gyógyító erő — mondják a kísérletező, zenével gyógyító pszichológusok. A rózsafüzér-imádságnak — benne a kimondott titkoknak — ismétlődő, nyugodt ritmusa csendes folyóhoz hasonlítható. Hangtalan haladása, egyhangú áradása mennyi rejtett, gyógyító erőt tartogat számunkra! És éppen ez az egyhangúság, az azonos hangszín és azonos titok ismétlése, azonos ritmusban — szinte észrevétlen nyitja ki belső világunk zárt kapuit. Mindig több fényt, csendet és megnyugvást hoz magával, mindig mélyebbre vezet a belső várkastély termeibe, ahol már csak az imában megélt titok ér valamit, csak az számít, csak az van jelen, az élet titokzatos forrása: Jézus (Ef 3,17), aki maga a világosság és élet! Aki azért jött, hogy életünk legyen és bőségben legyen (Jn 10,10).

4.      A kulcsjelben egy keresztjel is látható. Ez a rózsafüzér keresztje. A kettő együtt: kulcs-kereszt. A kereszt önmagában is ősjel, az élet jele. Az egyiptomiaknál a kulcs-kereszt az élet jele volt. A keresztre feszített Krisztus Isten ereje és bölcsessége. A kereszten a szeretet dicsősége teljesen fölragyogott és a keresztfája az életfájának bizonyult.

5. A rózsafüzér háromszor öt titka a teljes élet foglalata. Ezek az életképek Jézus életének egészét alkotják: a Szeretetben. Ez nemcsak az igazságok egybefűzhető rendszere, hanem Jézus személyének élő titka, aki az emberi és isteni természetet megváltó áldozatával titokzatos egységbe kapcsolta. Ha már többször végigimádkoztuk, akkor tudjuk egyre jobban átélni ezt a belső egységet, melybe a mi életünk is bele van kapcsolva.

Az első öt titok a teremtésre utal: a szeretet mint örvendező élet. Mindaz, amit én Jézusról tudhatok, mind örömhír: evangélium. Ne aggódjatok semmiért: Az Úr közel van! Örvendjetek az Úrban szüntelen! Újra mondom: örvendjetek! Lelki jóságtokat ismerje meg mindenki (Fil 4,4-5)! Mária őhozzá, az Élethez akar egyre közelebb vezetni: Jézushoz, akinek tanítása szellem és Élet (Jn 6,63). Ő maga az élet kenyere és belőle árad az élet világossága és aki benne hisz, annak örök élete van.

A második öt titok föltárja a bűn valóságát, a jónak és a rossznak — a világosság és a sötétség erőinek — egyre nagyobb és egyre növekvő küzdelmét, melynek a mi parányi életünk is részese. A mi sorsunk és jövőnk is ott zajlik ezen a titokzatos küzdőtéren. Az imádság odavezet bennünket a Megváltó szeretetének közelébe, aki odaadta, föláldozta életét értünk bűnösökért. A szeretet ebben mutatkozik meg: nem mi szerettük Istent, hanem Ő előbb szeretett, minket és elküldte Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért! (1 Jn 4,10) Az imádság együttérzővé teszi hitünket és személyessé: Krisztus szeretett engem, életét adta értem (Gal 2,20) —, írja Szent Pál, és vállalja apostoli életét mások üdvösségéért szenvedve. Örömmel szenvedek értetek és kiegészítem azt, ami még hiányzik Krisztus szenvedéséből, Testének, az Egyháznak javára (Kol 1,24) Minden imádkozó részt vesz a megváltás titokzatos művében.

A harmadik öt titok: a szeretet győzelmes és dicsőséges beteljesedése — paruzia. Jézus legyőzte a halált és föltámadása által fölragyogtatta a halhatatlan ÉLETET! (2 Tim 1,10) A teljes élet víziója az öt titok foglalatában, a Jelenések könyvének képeiben tárul elénk, mint a hitnek és a szeretetnek jövője. Ahogy Mária jutalmul megkapta, úgy mindannyiunk közös reménye: Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját (Jel 2,10). A mennyország kulcsa — az imádság — a szeretetnek és életnek a kulcsa.

6.  Az imádság tanít meg élni: létezésünket mindig a negyedik dimenzióba, a szeretet misztériumába akarja fölemelni. Több világosságot ad a belső látáshoz: ránevel a titkok szemlélésére. Olyan magasságba emel, ahol nagy összefüggések tárulnak föl, melyben a mi életünk is teljesen jelen van. Megtanít a jelenben élni. A múltunk mindenestül Isten irgalmában van. Jelenünket nem a múlt, hanem a közeledő jövő (paruzia!) határozza meg: arra figyelünk, arra készülünk, arra vágyakozunk, abban reménykedünk. Lelkesítsétek egymást minden nap, amíg ez a »MA« tart. (Zsid3,13) Az átélt időtlen jelen pillanat élő kapcsolatban van az időtlen világgal: Jézussal, aki ugyanaz tegnap, ma és mindörökké (Jel 13,8) Az imádság ideje megváltott idő, mely a teljes élet megváltására készít elő. — A csodálkozás spontán élménye kitágítja a szívet és előkészít a személyes találkozásra, beavat a misztériumba, az élő szeretet titkába és egy magasabb szinten ébreszt öntudatra. Mi nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istentől eredő Lelket, hogy megismerjük amit Isten nekünk ajándékozott! (1 Kor 2,12) Maga a Lélek tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten fiai vagyunk!. ..és így szólíthatjuk őt: Abba, Atyánk (Rom 8,15-16).

7. Legyetek örvendezők a reménységben, béketűrők a nyomorúságban és állhatatosak az imádságban! (Rom 12,12) Boldog az az ember, aki állja a megpróbáltatást, mert ha hűségesnek bizonyul, elnyeri az élet koronáját, melyet Isten azoknak ígért, akik őt szeretik! (Jak 1,12)